Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-04-14 / 15. szám

Politika 1999. április 14. 3 Hittük, hogy a demokratikus erők összefogásának köszönhetően minden rendben lesz Kakukktojások és pártok Madi Géza ___________________ Cs ak a naiv választópolgár gon­dolhatta: a demokratikus erők győzelmének és összefogásá­nak köszönhetően ezután már minden rendben lesz Szlovákiá­ban. Ma sincs így, és ha nem vál­tozik meg a hatalomra került pártok magatartása, akkor még sokáig nem is lesz. Abban igaza volt a lakosságnak, hogy az előző kormányt szőrös- tül-bőröstül, azaz Meciarostul, Slotástul, Luptákostul menesz­teni kellett. A fő- és a két alvezér leváltása rendben le is zajlott, de aztán meg kellett alakítani az új kormányt. Az addigi ellenzé­ki erőknek kellett vállakozniuk a nagy feladatra, miután a De­mokratikus Szlovákiáért Moz­galom által megbízott Ján Smerek bizonyította: amit nem lehet megcsinálni, azzal kár fog­lalkozni. A haszontalan dolognak azon­ban haszna is volt. Megmutat­kozott, hogy melyik párt fészké­be pottyant be az első kakukkto­jás: a Demokratikus Baloladal Pártjánál volt a premier. Egye­dül ez a párt ült le tárgyalni a DSZM-mel - személy szerint Pavol Kanis ment el a mozgalom központjába, hogy megbeszélé­seket folytasson Smerekkel az új kormány megalakításáról. Nem várattak sokáig magukra a további kakukktojások sem. És láss csodát, megint csak a DBP „fecskefészkében” tűntek fel. Szám szerint kettő. Amikor már úgy tűnt, hogy semmilyen aka­dály nem áll a demokratikus kormány megalakulásánák út­A Magyar Koalíció Pártja még tartja magát. jában, Jozef Migas elnök, illetve akkori első helyettese, Róbert Fico előhúzta a „magyar kár­tyát”. Mintha a Szlovák Nemzeti Párt vett volna részt a tárgyalá­sokon, nem pedig a DBP. Noha végül letette hivatali eskü­jét a négypárti kabinet, a „kakukktojásosdi” nem ért vé­get. Sőt. A belső gondok szapo­rodásával arányosan nőtt azok­nak a politikusoknak a tábora, akik megunták az ország irányításával töltött szürke hét­köznapokat. Mindent megtet­tek azért, hogy kitűnjenek. A ví­rus a kormánykoalíció többi tagját is megfertőzte, igaz, a Magyar Koalíció Pártja még tartja magát. Úgy tűnik, minden erejével arra törekszik, hogy ki­maradjon a legújabb szlovákiai sportból. Eddig ez sikerült is ne­ki. Nem úgy a Polgári Egyetértés Pártjának. Már annyi kormánypárti politi­kusnak van vaj a fején, hogy az ország bekerülhetne a Guinness Rekordok Könyvébe. Persze a legnagyobb kormánykoalíciós erőnél, az SZDK-nál, illetve anyapártjainál akadt a legtöbb kakukktojás. Ján Carnogursky „független KDM-es” igazság­ügyi miniszter azzal tűnt ki, hogy nem szavazta meg a kor­mány programnyilatkozatát, Frantisek Miklosko, a keresz­ténydemokrata SZDK-platform tagja pedig azzal, hogy kerekpe­rec elutasította a közös államfő­jelölt, Rudolf Schuster támoga­tását. A Demokrata Párt képvi­selői rákontráztak, s kijelentet­ték: Magda Vásáryovát szeret­nék látni a Grassalkovich- palotában, nem pedig a Polgári Egyetértés Pártjának vezetőjét, Kassa főpolgármesterét. Akad­tak olyan dolgok is, amelyeknek nem volt politikai színezetük. E téren Peter Duracka, a taxisra és rendőrre támadó nagyvállalko­zó lett a legismertebb. A „feltű­nésre” az SZDK azzal válaszolt, hogy kizáratta a parlamentből a képviselőt. Visszatérve a DBP-hez: a ka­kukktojások kakukktojásával a baloldaliak dicsekedhetnek. Pavel Koncosról van szó. A föld- művelési miniszterről, aki előbb a tárca, majd a földalap irányí­tásának ügyében tört sok borsot az MKP-vezetők orra alá. Leg­utóbb pedig a NATO jugoszlávi­ai légicsapásaival kapcsolatban ismertette különbejáratú véle­ményét. Bár ami a koszovói vál­ságot illeti, az egész DBP-t egy nagy kakukktojásnak kell tekin­teni. A Polgári Egyetértés Párt­járól sokáig nem derült ki sem­mi. De a napokban kiszivárgott: parlamenti képviselője, Imrich Sládecek azért talált ki egy zsa­rolási históriát, hogy elterelje a figyelmet magáról. Ugyanis cé­ge 22,2 millió korona kedvez­ményes kölcsönt kapott új mun­kahelyek teremtésére, ám a pénzt másra használta fel. Summa summárum: akkor szép a politikai élet is, ha zajlik, de ennyi kakukktojás azért már megfekszi a gyomrot. Csu Zsung-csi kormányfő ma véget ért kilencnapos amerikai kőrútjá­nak legfőbb célja az volt, hogy elhárítsa az akadályokat Peking Keres­kedelmi Világszervezetbe (WTO, a GATT utóda) való felvételének útjá- ból. Szakértők szerint Kína pusztán kereskedelempolitikai engedmé­nyekkel aligha nyeri el az USA támogatását, hiszen mély ellentétek vannak közöttük az emberi jogi kérdésekben, ráadásul Kína a BT-ben is ellenezte a NATO koszovói beavatkozását. TASR/AP Jelentkezzenek, hogy emlékezhessünk! KósikAndrea ________________ A Litera Könyvkiadó és a Szlo­vák Nemzeti Múzeum Történel­mi Múzeuma arra vállalkozott, hogy összegyűjti és kiadja azok­nak az embereknek a visszaem­lékezéseit, akik az 1948-1989- es időszakban a rendszer áldo­zatai lettek, akiket meggyőző­désükért, világnézetükért, nemzetiségükért vagy bármi másért igazságtalanul üldöz­tek. A feladatra a múzeum egyik munkatársa, LadislavTakáctör- ténész vállalkozott. Történészként korábban is foglalkozott ezzel az időszak­kal? A Történelmi Múzeum munka­társaként a szlovákok és Szlová­kia történelmének 1914-től nap­jainkig terjedő szakaszával fog­lalkozom. Ezen belül a nemzeti felszabadító mozgalomra össz­pontosítottam, a csehek és szlo­vákok első és a második világhá­ború alatti sorsára. Most arra vállalkoztam, hogy a második világháború utáni időszakot, egészen pontosan a kommunis­ták 1948-as hatalomra kerülése és a rendszer 1989-es bukása kö­zötti érát próbálom meg doku­mentálni az emberek személyes élményeinek a szemszögéből. Visszaemlékezésekből, élmé­nyekből gyűjtöm az anyagot. Milyen formában lát majd nap­világot a feldolgozott anyag? Gyűjteménykötet kiadását ter­vezzük a Litera Kiadónál olyan emberek sorsáról, akik hajlan­dók velünk megosztani élmé­nyeiket. Ez lenne a harmadik kötete egy sorozatnak, mely az 1948-89-es időszakkal foglal­kozik. Az első kötet történelmi elemzést adna a korszakról, a második névjegyzék lenne, a harmadik pedig az említett visszaemlékezés-kötet. Kiknek a jelentkezését várja? Olyanokét, akiket vallásossá­guk miatt üldöztek, akik részt vettek az ellenállási mozga­lomban, akik nézeteik, meg­győződésük vagy származásuk miatt lettek megkülönböztet­ve, akiket ún. katonai munka­egységekbe hívtak be, akik megjárták a hazai koncentráci­ós táborokat, akiket erőszakkal kitelepítettek Szlovákiából, akik nem akartak az egységes földműves-szövetkezetekbe lépni, és emiatt különböző meg­torlásokban volt részük: be­börtönözték őket, kiűzték ott­honukból, stb. Érdekelne a Szlo­vákia déli részén élő emberek sorsa, ezért magyarok jelentke­zését is várom. A déli régiók nagyrészt mezőgazdasági terü­letek, ahol különböző erőszakos cselekmények történtek, hogy rákényszerítsék az embereket a szövetkezetbe való belépésre. Akiknek több földjük volt, azo­kat kulákoknak titulálták, s mint osztályellenséget üldöz­ték, földjüket elvették. Ismerek olyan eseteket, amikor bebör­tönöztek, megvertek embere­ket, mert nem akartak belépni a »közösbe«. A tanítókat, taná­rokat, akik Szlovákia déli ré­széről származtak, elbocsátot­ták munkahelyükről - szárma­zásuk vagy politikai meggyőző­désük miatt. Dél-Szlovákiából csehországi határ menti terüle­tekre és Morvaországba költöz­tettek ki embereket. Üldözték és bebörtönözték azokat is, akik vallásosak voltak, és ezt vállalták is. Több papot üldöz­tek el Dél-Szlovákiából, és bör- tönöztek be. Ezeknek az embe­reknek a jelentkezését várom, hogy visszaemlékezéseikkel, dokumentumaikkal, fényképe­ikkel segítsék munkámat. Gondolja, hogy talál olyano­kat, akiket ötven évvel ezelőtt ért sérelem, és hajlandók erről beszélni? A családtagok, a gyerekek visz- szaemlékezéseit is gyűjtöm, mert ők is osztoztak szüleik sor­sában. Az általuk közölt infor­mációknak ugyanolyan érté­kük van számomra, mintha az mondta volna el, akivel az eset történt. A leszármazottak birto­kában is lehetnek dokumentu­mok, például a bírósági eljárá­sokról vagy a kilakoltatásokról. Úgy gondolom tehát, sok olyan ember él Szlovákiában, aki rea­gálhat erre a felhívásra. Ismert személyiségeket is megszólít? Nagyon szeretném, ha például Duray Miklós beszélne velem er­ről, mert ő egyike a legismertebb disszidenseknek Szlovákiában, s jó lenne, ha az antológiába az ő élményei is bekerülnének. Re­mélem, hogy számíthatok olyan személyiségek segítségére, mint Ján Carnogursky, Frantisek Miklosko vagy Duray Miklós. Mikorrá várható a gyűjtemény­kötet megjelenése? Optimális esetben november 17-én kellene megjelennie, a bársonyos forradalom tizedik évfordulóján. Ha pontosan ak­korra nem készül is el, az évvé­géig mindenképpen szeret­nénk megjelentetni. Jelenleg az 500-550 oldalasra tervezett kötetből hatvan élménybeszá­moló van feldolgozva. Égy-egy visszaemlékezésre 5-6 oldal jut, tehát csaknem a háromne­gyede már megvan. Hogy sike­rül-e a visszaemlékezések má­sodik, illetve harmadik kötetét is kiadni, az teljes mértékben pénzkérdés, mert úgy gondo­lom, feldolgozandó anyagból nem lesz hiány. Somogyi Tibor felvételei LadislavTakác, a Szlovák Nemzeti Múzeum történelmi részlegének munkatársa dokumentumkötetet készít Japan Times Ázsiai egyensúlyok Ha Oroszország világhatalmi stá­tusának leépülését látja a NATO akciójában, akkor Kína a koszo­vóiaknak nyújtott nyugati segít­séget biztonsági fenyegetésként éli meg - írja a lap a tajvani vagy tibeti autonómiatörekvések eset­leges külső megsegítésére utalva. Moszkva és Peking egyszerű üze­netet lát az akcióban: az Egyesült Államok hajlik arra, hogy egyol­dalúan, saját képére formálja át a világot. - Ez mindkét országban erősíti a keményvonalas vezetők pozícióját, és nehezebbé teszi Washington törekvését, hogy ja­vítsa ^velük a kapcsolatokat-véli a lap. Észak-koreai illetékesek érté­kelése szerint a phenjani kor­mány „minden, Washingtonnal kapcsolatos illúziójával leszá­molt”, és megerősödött abban a meggyőződésében, hogy Clinton személyében „a világot megfé­lemlítéssel, nyomással és agresz- szióval meghódítani szándékozó új Hitlerrel áll szemben”. A japán lap orosz elemzők beszámolói alapján idézi ezeket a KNDK-beli véleményeket. A keményvonalas észak-koreai vezetők igazolva lát­hatják, hogy az „USA a legkisebb lehetőséget is kihasználva megtá­madhatja Észak-Koreát”, amely az elemzők szerint ugyan folytat­ni fogja tárgyalásait Washington­nal, ugyanakkor azonban fel­gyorsítja rakétafejlesztési és más katonai programjait. A Japan Ti­mes emlékeztet arra, hogy az Öböl-háborúban bevetett high- tech amerikai fegyverek nem­hogy visszafogottabbá tették vol­na, inkább gyorsított haderőfej­lesztésre késztették a kínai kato­nai tervezőket. Az amerikai üze­netet tehát nem a washingtoni szándéknak megfelelően értel­mezik ezek az országok - zárja cikkét a lap, megjegyezve, hogy a regionális, északkelet-ázsiai erő- egyensúly azért - a várhatóan gyorsuló katonai korszerűsítések ellenére - még egy évtizedig nem fog felborulni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom