Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-04-07 / 14. szám

2 1999. április 7. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Etnikai katasztrófa Szűcs Béla_____________ Néhány évtizeddel ezelőtt, a titói Jugoszlávia idején jár­tam Koszovóban. Újságíró­ként érdekelt, hogy ebben a soknemzetiségű országban hogyan oldották meg a nem­zetiségi kérdést. Béke és megértés honolt a régióban, megvoltak a jogaik, és a tör­vények biztosították a többi állampolgárral azonos lehe­tőségeket. Az utóbbi időben sokat gondoltam rá: ugyan mi történhetett, hogy a gyű­lölködés fegyveres konflik­tussá durvult? Válaszként mindig a nacionalizmushoz jutottam, hiszen Nagy-Jugo- szlávia szétesése óta egyre vadabb a szerb nacionaliz­mus. Megszüntették a jól működő autonómiákat, fo­kozódott a nemzetiségi el­nyomás. Ennek természetes következménye volt az albán nacionalizmus erősödése, amely fegyveres konfliktus­ba torkollt, és az albánok ki­tűzték Koszovó elszakadá­sát. A konfliktus nemzetközi botránnyá terebélyesedett, amikor a szerb hadsereg al­bán falvakat, településeket rombolt le, égetett fel, a szomszédos országok tele vannak elűzött albánokkal. Ilyen körülmények között avatkozott be a NATO. Elő­ször történt meg, hogy egy kisebbség védelmében fegy­verrel akarják megakadá­lyozni a teljes likvidálást. Ez az, amiről a Miloseviccsel szimpatizáló nacionalista pártok mélyén hallgatnak. A Szlovák Nemzeti Párt politi­kusai és a szláv összefogás elvakult hívei erről nem be­szélnek. Behunyják szemü­ket a tévé képernyőjén na­ponta látható albán mene­kültek áradatának, a kétség- beesett anyák, gyerekek sor­sának láttán, miközben Ju­goszlávia területi sérthetet­lenségén siránkoznak. Min­denjózan ember tudja, hogy a bombázások nem oldják meg az albán problémát, ki­út csak a tárgyalásos meg­egyezés lehet. Arra csak az elkövetkező napok, hetek ad­nak választ, hogy rá lehet-e kényszeríteni Belgrádot az albánok elleni irtóhadjárat beszüntetésére. Vendégkommentár Előrehozott választások szelleme Július Gembicky ________ A DSZM-SZNP-SZMSZ volt kormánykoalíció a vesztes választások után legalább az előrehozott választások szel­lemével igyekszik tartani a lelket híveiben. A DSZM nemrégi járási és kerületi konferenciáin is ennek a szelleme lebegett azok kö­zött, akikjobbra-balra sandítanak, kik tudnák őket odaengedni a hatalom vá­lyújához. Ezzel egy időben több járás­ból érkeznek olyan hírek, hogy néhány koalíciós párt - főleg a DBP és PÉP - révén olyan emberek maradtak ha­talomban, akik nemrég még sziklaszilárd meciaristák vol­tak. A jelenlegi kormánykoa­líció híveit felháborítja „kivá­lasztottjaiknak” ez a bene- volenciája. Csodálkoznak, hogyan tűrhetik meg az SZDK és az MKP helyi főnö­kei is az arrogáns állami hi­vatalnokokat a helyükön. A mostani ellenzék pártjai azért is kezdtek a választá­sok után tisztogatásokról ku­korékolni, hogy minél több hívüket megtarthassák az ál­lami hivatalokban, akik ei- játszhatják a lojálisát vagy a szakmai nélkülözhetetlensé­get. Posztjukon azonban megtorpedóznak minden változást. A hatalmilag para­lizált, ám még mindig legna­gyobb táború DSZM a balol­dal és az MKP közti feszült­ség eszkalációjára vár, de a KDM és a DBP közti robba­násra is utazik. Mi több, a parlamenten kívüli munkás­szövetség főnöke, Lupták is járja a fűrészmalmokat és üzemecskéket, hogy meg­nyugtassa a privatizációban megjutalmazott embereit: nem sokáig tart a jelenlegi „provizórium”. A DBP és az MKP közti tavaszi nagytaka­rítás vagy a Dzurinda és Carnogursky közti megegye­zés azonban eltemetheti az ellenzék óhajtotta, előreho­zott választások kísértetét. Sme, ÜL 31., rövidítve Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modem élet: Klein Melinda Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapter­jesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poáta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tudományos számításokat végeztem, hogy szocialista kapitalizmust vagy kapitalista szocializmust épí- tünk-e ebben az országban, de mindig a villanyszámla jön ki... Rajz: MS-Rencín A diplomácia csődje után a fegyverek párbeszéde Jogos a NATO-beavatkozás? Zalán Levente ____________ Má r tavaly októberben megkez­dődött a visszaszámlálás, ami­kor Milosevics az utolsó pilla­natban kompromisszumot kö­tött a nemzetközi közvetítők­kel, és ígéretet tett arra, hogy kivonja csapatait a többségé­ben albánok lakta Koszovóból. Ez azonban nem történt meg. A nemzetközi szervezetek min­den diplomáciai eszközt beve­tettek, de a jugoszláv elnök ak­kor is hajthatatlan maradt, ami­kor a béketárgyalásra az albá­o Jogos a beavatkozás. 0 Elítélem a bombázást. nok vezetője úgy érkezett, hogy hajlandó aláírni a NATO által készített békeszerződést, mely­ben az albánok lemondtak vol­na függetlenségi törekvéseik­ről, cserébe pedig a szerbek ki­vonták volna csapataikat Ko­szovóból. így bekövetkezett az, amitől mindenki félt: március 24-én 19 óra 58 perckor a NA­TO légicsapásokat indított Belgrád ellen. Vajon helyesen döntöttek-e a nemzetközi szer­vezet képviselői? Létezik-e „orosz veszély”? Erről kérdez­tük a pozsonyi Duna utcai gim­názium igazgatóját és diákjait. Dávid Béla igazgató: a a Az iskola legyen apoli- ^ “ tikus, ne foglalkozzon ilyen kérdésekkel. Viszont ha arról van szó, hogy emberek ezrei hagyják el házukat, ott­honukat és egyik napról a má­sikra földönfutókká válnak, ak­kor ez már nem lehet közöm­bös senki számára. A legfonto­sabb a harcok leállítása volna, és a tárgyalóasztalhoz való visszatérés. Természetesen mindenki elítéli a bombázást. De ha tárgyalások útján nem lehet eredményt elérni, akkor csak respektálni lehet a dön­tést. Ha viszont azt látom, hogy a koszovói emberek cso­maggal a hátukon menekülnek a semmibe, akkor ezt csak el­ítélni tudom. Csóka Katalin Pozsony: ^ Szerintem a NATO beavat- W kozása teljesen jogos volt. Sokan úgy gondolják, hogy helytelen a városok bombázá­sa, de azt hiszem, hogy ezt a helyzetet másképpen nem lehe­tett megoldani. Bízom a NATO- ban, ezért nem félek a koszovói válság kiterjedésétől. Teljes mértékben igaza van a NATO- nak, mert akciójával az emberi jogokat védi - tehát így is a vé­delmi szervezet szerepét tölti be. Neszméri Tamás, Pozsony: O Szerintem helyes döntés volt, mert ott egy kisebb­séget akarnak kiűzni a hazájá­ból. Ezért szükség van a külső beavatkozásra. Viszont nem helyeselném a földi egységek bevetését, mert az sokkal több áldozatot követelne. Az orosz fenyegetőzéstől nem nagyon félek, mivel Oroszországnak mindig is a fenyegetőzés volt a taktikája. Nem hiszem, hogy háborút merne indítani, annak ellenére, hogy folyton a szerb „testvéreket” védelmezi. Tóth Adrienn, Vágkirályfa: ä ä A jogosságot nem le- VW hét egyértelműen megállapítani, hiszen - mivel a diplomácia csődöt mondott - A NATO kénytelen volt lépni. Ha abból indulok ki, hogy az egész konfliktus egy emberen állt vagy bukott - hiszen Milose­vics nem volt hajlandó a komp­romisszumra -, akkor helyes­nek tartom a légi csapásokat. Viszont emberi szempontból elítélem az akciót. Kaprálik György, Dunaszerdahely: A A NATO-csapásokat jo­gosnak tartom, hiszen ma Európában nem lehet naciona­lista eszmékkel országot vezet­ni. Ha az albánok külön állam­ban szeretnének élni, akkor ezt lehetővé kell nekik tenni. De az autonómiaféle megoldást sem vetem el - ezt az albánoknak kell eldönteniük. Szerintem Oroszországnak nincs akkora ereje, hogy fel tudja venni a harcot a NATO-val, ezért jelen pillanatban biztonságban ér­zem magam. Olvasói levél Gyógyítson, vagy ügynök legyen? Péterfi Szonya cikkének elolva­sása után tollat kellett ragad­nom, ugyanis a múlt héten' felhívtam az egészségügyi mi­nisztériumot, és tájékozódtam a Perspektíva egészségügyi biz­tosítóval kapcsolatos rémhírek­ről; azt a választ kaptam, hogy egyelőre nincsenek meg az eredmények az ellenőrzések­ről. Konkrétan informáltam az illetékes hölgyet a problémám­ról. Például a szóban forgó doktornő Dunaszerdahelyen: D. S. általános orvos nem rest, hogy felhívja a pácienseit, akik a Perspektívánál vannak, s el­mondja nekik, hogy a biztosító már megszűnt, s ezzel a kár­tyával már sehol nem kezelik őket. Ő javasolja az Általános Biztosítót vagy az Apollót. Mi­lyen jó, hogy neki nincs más munkája, csak azzal foglalkoz­ni, hogy kit hol biztosítsanak, holott ő volt az, aki rábeszélt a Perspektívára is! Ugyanígy járt a nagymamám, akit S. M. dok­tornő azzal fogadott, hogy utoljára kezeli ezzel a kártyá­val. A férjemmel H. I. körzeti orvos az injekcióstűt akarta megfizettetni, és hozzátette: ő nem azért tanulta ki a szakmát, hogy ingyen bármit is megte­gyen, s ha nem hajlandó az úr átlépni egy másik biztosítóba, akkor többször ne találkozza­nak. Ön szerint egy orvos mire esküdött fel? A gyógyításra, vagy hogy ügynöke legyen a biztosítótársaságnak fejpén­zért? A miniszter úr nem közöl­te, hogy melyik biztosító fog megszűnni, mert még nem feje­ződött be az ellenőrzés, de a szegény gyógyszerészek már tudják, akik szintén toborzást végeznek („LOE, SALIX, VIK­TORIA - Dunaszerdahely”), holott az Általános Biztosító ve­zeti a listát a tartozásban több milliárddal. De ő tudja, hogy az állam bácsi érte garanciát vál­lal. Szegény orvos és gyógysze­rész nem a biztosítók miatt nem fogja megkapni az elmaradáso­kat, hanem önmagának köszön­hetően, mert ha mindenkit átí­ratnak, s szűnik meg valame­lyik biztosító, nem lesz kit át­venni egy másik biztosítónak, s ha nincs ember, akkor ki után venne át valaki elmaradást? Ezt érdemes lenne átgondolni a sok okos, tanult embernek, s ne a beteg hátán csattanjon az os­tor! Bereck Henrietta, Alistál

Next

/
Oldalképek
Tartalom