Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-24 / 12-13. szám
3ort 1999. március 24. ól Villanófényben Jaroslav Katrinák, Szlovákia legsokoldalúbb terepmotorosa, aki kétszer vett részt a Dakar-ralin Fékezhetetlen kalandvágy - két keréken J. Mészáros Károly Ha valaki olyasvalamire vállalkozik, ami világraszóló dolog, máris felfigyelnek rá, jóval ismertebbé válik. Jaroslav Katrinák motoros berkekben harcedzett, tapasztalt versenyzőnek számít, de igazából csak akkor vette észre a honi közvélemény, amikor útra kelt a nagy kalandra, elindult a világ legnehezebb viadalán, a Dakar- ralin. Tavaly először, idén immár másodszor vágott neki a sivatagi megpróbáltatásoknak, s mindkétszer a hetedik útszakasz lett a veszte: műszaki hiba miatt kénytelen volt feladni a versenyt. Kalandvágyáról, terepmotorosi és húsvéti szokásairól beszélgettünk. Ritka lehetőség önnel találkozni, pedig még el sem kezdődött a motorosidény. Most is csak néhány napig tartózkodik Szlovákiában. Miért van ilyen gyakran külföldön? Olaszországból jöttem haza, és oda is készülök vissza. Voltaképpen minden azért van így, mert Vertemati márkájú terepmotorommal a gyár közelében gyakorolhatok, bármilyen pótalkatrészre van szükségem, rögtön megkapom, s lényegesen jobb körülmények között edzhetek, mint itthon. Kiváló pályákon, hétvégenként akár ötvenen is űzzük-hajt- juk egymást. Nyugodtan megyek valamennyi gyakorlásra, mert tudom, hogy ha valami történik a gépemmel, szerzünk pótalkatrészt hozzá, s másnap újra folytathatom a felkészülést. Mi csalogatta jobban gyerekkorában a motorkerékpárhoz: a jármű csodálatos búgása vagy a kipufogógáz sokakat magával ragadó szaga? Mindkettő. Mindig szívesen küzNév: Jaroslav Katrinák. Született: 1966. április 25- én, Turócszentmártonban. Családi állapota: nős, felesége Edit, gyerekük egyelőre nincs. Mechanikusa: fivére, Rastislav. Kedvtelése: általában a sport a szánkózástól a futballig. Legnagyobb sikerei: Enduro- világbajnok (1991), kétszer döttem le az akadályokat. Tizenegy évesen ültem először a kismotor nyergében, s már akkor igazi kihívás volt számomra egy- egy víztócsa vagy domb leküzdése. Ugyanakkor édesapám példája is előttem lebegett. Krosszver- senyzőként szorgalmasan gyűjtötte a babérkoszorúkat és a serlegeket, s én naponta láttam sikereinek trófeáit. Sokoldalú motoros. Indul krossz, enduro és raliversenyeken is. Milyen tulajdonságokkal tud mindegyiken eredményesen szerepelni? Feltétlenül szükséges, hogy vezetés közben gondolkodjak. Előre kell látnom a kialakuló helyzeteket, messzebbre is néznem kell, nem csak a kerék elé, nehogy váratlan meglepetés érjen. Ugyancsak fontos a megfelelő erőnlét és a vezetési gyakorlat. Ha ez mind megtalálható valakiben, akkor válik sokoldalúvá. Szeretne még más versenyszámot is kipróbálni? Szívesen elmennék motorosként egy különítménnyel valamilyen nehéz terep leküzdésére. Nem a verseny érdekel, hanem pusztán a természetes akadályokon való izgalmas átjutás. Nekivágnék akár az őserdőnek is. Nem egyszerű dolog terepen motorozni. Még nehezebb az ellenfelekkel és az idővel versenyezni, hiszen közben az egyik veszély a másik után leselkedik. Hogyan birkózik mega pálya csapdáival? Én szeretem magam előtt alaposan belátni a terepet, nagyon odafigyelek mindenre, a hajrát sem becsülöm le, közben másra nem is gondol (hat) ok. És ha az erőnlétem, a vezetői gyakorlatom eléri a megkívánt szintet, akkor felkészültnek érezhetem magam a második, ötször harmadik volt az enduro- vb-n. A Hatnaposon egyéniben (1991) és a klubcsapatok versenyében (1994, Benzinol) is egy- szer-egyszer nyert. A Dakar- ralin 1998-ban (legjobban a 4. helyen állt) és 1999-ben (6.) rajtolt, de géphiba miatt mindkétszer kiesett. Az idén a motorosok között megnyerte a 6. útszakaszt. csapdák leküzdésére. Verseny alatt agyam számítógépként rögzíti a terepidomokat, s mindig ennek megfelelő utasításokat ad ki. Mindezt szinte tudat alatt, automatikusan végzem. Ismereden terepen sohasem kockáztatok, fejetlenül nem vágok neki a pályának. Persze ehhez jó adag szerencse is kell. Nem panaszkodhatom, egyelőre bevált, ahogy csinálom. A motorsportban elért sikereket inkább csak egy szűk tábor jegyzi. Teljesen más a helyzet, ha valaki elindul a Dakar-ralin, rögtön megtelnek vele az újságok. Afrikai kalandja(i) után ön is érzi, hogy népszerűbb lett? Persze. A Dakar-rali már önmagában fogalom, a maga nemében alegnehezebb avilágon. Uborka- szezonban, vagyis az év elején zajlik, amikor más sportágak nem szorítják háttérbe. Ezért engem is biztosan reflektorfénybe hozott, növelte népszerűségemet, amely még nagyobb lehetett volna, ha beérek a célba. Némi vigasz, hogy megnyertem egy útszakaszt, s ennek a híre bejárta a világot. Kétszer indult a Dakaron, kétszer hagyta cserben a motorja, és idő előtt a verseny befejezésére kényszerült. Meddig fog még kísérletezni ezzel? Nem érzi: önnek nem adta meg a sors, hogy két keréken jusson el Dakarba? Azt nem hiszem. Inkább úgy mondanám, hogy sikertelenségem valamit jelez, mégpedig azt, hogy a Dakar-rali nem kirándulás a természetben, annál sokkal nehezebb valami. Kiesésem talán tanulópénz azért, hogy még jobban felkészüljek, hogy javuljon a szervizelésem. Tapasztalataimnak köszönhetően a célba is eljuthatnék, ha takarékosan vezetnék, kímélném a gépet. De mit ér az ötvenedik hely? Mert akkor többre nem futná. Én szeretem a gyorsaságot, a győzelmet. Hogy lesz-e még alkalmam újra rajthoz állni, arról túl korai ma beszélni. Ha összejön rá a pénz, megfelelő szervizszolgáltatást szerzek, akkor elképzelhető. A Slovnaft Sport Moto Team Dukla Banská Bystrica hivatásos versenyzője. Miből él: a viadalokon elért sikerei arányos jutalmazásából, vagy önnek is - mint minden szerződéses munkaviszonyban lévőnek - van havi fizetése? Szerződésem alapján havonta kapom a bért a Duklában, mozgó része eredményességem függvénye. Tavaly három napot töltött a sivatagban, amíg rátaláltak önre a gyűjtőkocsival. Ezek után az idén mégis ismét útra kelt. Mivel sikerült meggyőznie a feleségét, hogy újra elengedje ? Fokozatosan, lépésről lépésre győzögettem. Mire döntenem kellett, addigra ő is igent mondott, hogy teljesüljön az álmom. Mert olyan ember, aki nem akadályoz elképzeléseim megvalósításában, s megértette, arra vágyom, hogy egyszer én is a Dakar- rali igazi hősei közé kerüljek. Látta, elhitte: szeretnék bizonyítani, s ezért beleegyezett. Anélkül aligha keltem volna útra. Még tavaly valahol azt nyilatkozta, hogy a családban, környezetében megszállottsága miatt szinte bolondnak tartják. Máig így van? Alig akad olyan motoros, akit ne tartanának annak. Minden téren igényes sportot űzök. Rengeteg erőt emészt fel, igényes a technika és az idő szempontjából. Az edzés után kezdődik a karbantartás, amely legalább annyira fontos, mint maga a gyakorlás, a versenyzés. Más sportoló ezt nemigen ismeri, sportszerével, felszerelésével nem kell annyit törődnie, mint nekünk. Ez mindnyájunkat alaposan próbára tesz. Manapság már harmincméteres ugrások is akadnak a terepen, nem egyszerű ezzel megbirkózni. Endurót Vertemati, ralit KTM márkájú gépen versenyez. Már ott tart, hogy maga választja ki a megfelelő gépet, vagy azt kell elfogadnia, amit felkínálnak, esetleg amire futja az anyagiakból? Az enduróban már választhatok, a ralira bérbe veszem a motort, természetesen pénzért, s én a KTM-et tartottam a leghozzáfér- hetőbbnek. Akinek már van neve egy-egy szakágban, könnyen kaphat ingyenes gépajánlatot, de ez nem jelenti azt, hogy más területen is ugyanilyen előnyhöz jut. Manapság a csúcstechnika csodái száguldanak terepen is. Egyre tökéletesebben felszerelt gépek állnak a versenyzők rendelkezésére. Lehet-e szerényebb motorosképességekkel is a legjobbak közé ékelődni? Kizárt dolog. Mert a legjobb motorokat a mezőny legjobbjai kapják, s így még gyorsabbak, eredményesebbek, mint a többiek. Legfeljebb a köztük levő különbség marad meg. Napjainkban is a versenyző képességei a meghatározóak, gépét is ezekhez alakítják. Közelegnek a húsvéti ünnepek. Hogyan tölti őket? Elmegy öntözni is? Netán motorozik egyet? Éppen akkorra jövök vissza az olaszországi edzőtáborból. Fáradt leszek, inkább pihenni szeretnék. Máskor öntözni is jártam, de az idén kivételesen elvonulunk valahova a természetbe, hogy végre együtt legyek a feleségemmel. Régebben húsvétkor is motoroztam, mert sok időm volt. Mióta külföldre is járok, már ritkábban fordul elő. Névjegykártya Motorostörténetek Jaroslav Katrinák harminckét évesen kalandokban gazdag versenyzői múlttal büszkélkedhet. Élményeiből válogatott. A világbajnok ünneplése „Legörömtelibbnek az enduro- világbajnoki címem megszerzését tartom. Kilencvenegyben a németországi Münsterben történt. Az volt az első diadalom, s először teljesült életem álma. Ünneplése emlékezetes marad számomra. Ugyanúgy zajlott, mint a Forma-l-es versenyek után szokott, ömlött a pezsgőáradat mindenfelé. Sátorban mérték a sört, ugyanott, ahol az eredményhirdetés zajlott. Két tábor ünnepelt: a svédek és az akkori (cseh) szlovákok, vagyis mi. Nagyon bensőséges eseményvolt. Soha nem felejtem el, mert sok rajongóm, barátom olyan légkört teremtett, amely hangulatemelő volt, örömöt árasztott közénk.” A sivatag fogságában „Tavaly három napot éltem át teljesen egyedül a sivatagban, amikor a gépem felmondta a szolgálatot, a Dakar-rali mezőnye meg egyre távolodott tőlem. Először semmitől sem tartottam, mert bíztam abban, hogy megjelenik a gyűjtőkocsi, s magával visz. Csak az tudatosítottam, hogy számomra vége a versenynek; de ahogy teltek az órák, úgy erősödött bennem a félelem, fokozatosan a túlélés gondolata kezdett foglalkoztatni. Éjszakára alaposan lehűlt a levegő, és én a vékony versenyzői öltözékben várakoztam. A vadállatoktól nem tartottam, a sötétség nyomasztó hatását viszont jócskán éreztem. Járkálással töltöttem az időt. Mind a négy irányba vagy száz méterre elsétáltam a motortól, de ezt sem vihettem túlzásba, mert fárasztó volt az omlós homokban menni. Mazsolát rágcsáltam, és a motor tartályában maradt hűtővizet ittam. Számolgattam, hol lehet a mezőny, két nap alatt már kétezer kilométerre járhatott tőlem. Olyan messze, mint a Pozsony és Róma közti távolság. Nem is az éhség, hanem inkább a lelki bajok kínoztak. Borzongok, amikor visszagondolok rá. Féltettem az életemet. Nem szeretném újra átélni, pedig folyton ilyesmivel próbálkozom, és sohasem tudom, mikor kerülhetek megint ugyanabba a kiszolgáltatott helyzetbe.” Bármire szívesen válaszol. Dömötör Ede felvétele Hazakerülni sem egyszerű „Szerencsés körülmények között értünk haza az idei Dakar- raliról. Ha valaki kiesik a versenyből, teljesen magára marad, a szervezők már nem törődnek vele. Afrikából elutazni meg nem egyszerű dolog. Először két francia hölggyel - ők is akkor fejezték be - egy magángépen repültünk a versenytáborba. Onnan négyszáz kilométert tettünk meg taxival. Disznóktól tehenekig mindenféle állatokkal teli úton mentünk, lépten nyomon ellenőriztek, már-már azt hittem, hogy legközelebb letartóztatnak. így jutottunk Burkina Fasso fővárosába. Ott kipihentük magunkat, s a szállodában megismerkedtünk egy pozsonyi származású hölggyel, aki egy francia légitársaság alkalmazottjaként járt ott. Mikor később repülőjegyet akartunk venni, kiderült, hogy nincs elég pénzünk rá. Technikus és újságíró társammal visszamentünk alkalmi ismerősünkhöz, s megkértük, segítsen rajtunk. Rögtön nem tudott kölcsönözni, de megígérte, hogy szerez pénzt. A repülőtérre mentünk, és türelmetlenül vártuk a hölgyet. Húszperces késéssel megérkezett a pénzzel, felszállhattunk a gépre, és szerencsésen visszatérhettünk Ausztriába. »Afrikából nem olyan egyszerű eljutni Európába« - mondtuk megkönnyebbülten ismerőseinknek, amikor kijöttek elénk a bécsi utasváróba.” Valahol a sivatagban, közvetlenül a célba érés után. Archív felvétel
