Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-17 / 11. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1999. március 17. • 32. évfolyam 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. március 20-ától 26-áig Sport Három év alatt jutott a csúcsra. Christian Vierit 50 millió márkáért vette meg a Lazio. Riport Akkor váltak Nagy- megyer lakosai - nemesek, jobbágyok, zsellérek - Q polgárokká. O A forradalmak általában a jövőnek szólnak... El-elzúgnak forradalmaink Barak László ___________ A tavaly szeptemberben lezajlott parlamenti választásokat követően a politikai prognosz- ták tartós szélcsendet, folyamatosan derült egeket jósoltak. A „szeptemberi ifjak” megnyerték forradalmukat, majd megkezdődött a romok eltakarítása. Eme romok persze másféle ifjak és vének után maradtak hátra. A dilettantizmus, a bár- dolatlanság, a politikai bugri- sok négy éven keresztül zajló „forradalmáról” van szó, arról a politikai ámokfutásról, amely szinte a szó szoros értelmében fekete lyukat vajúdott világra Európa közepén. Nyilván tele van az esze tokja már a múlt bűneinek emlegetésével a nagyérdemű közönségnek. Ha ugyanis belegondolunk, évszázadok óta ebben van osztályrésze. Olyan ez, mintha valami földöntúli hatalom, kizárólag a megkínzatás céljából, folyamatosan kényszerítené az emberiséget: egy nagy gödröt ásson a múltnak, majd midőn kész az, betemettesse véle, ám csupán a célból, hogy ismét ásni kelljen - a múltnak. Pedig a forradalmak általában szándék szerint a jövőnek szólnak. 1848 márciusáé csakúgy, mint az ezt megelőzők, meg az utána következők. A nemzetek, nemzetrészek, és pityipalkók egyéni forradalmai is. Ezért a tartós szélcsendeket, folyamatosan derült egeket jóslók mindig tévedni szoktak. Hiszen mi például a közveszélyes Slota a jelenben, ha nem a múltja maga? A múltjától sérült a jelenben, a jeA tartós szélcsendeket, derült eget jóslók mindig tévedni szoktak. lenétől lesz a jövőben is. Ez vonatkozik az egyéb szájtépő és néma idiótákra is. A rablókra, gyilkosokra, de kivétel nélkül a naiv jóindulatúakra, a tehetetlen amatőrökre, a falmelléki politikusokra, de a sült galambokról álmodozó kivárókra is. Bármily ellentmondásnak tűnik tehát, a forradalmak célja maga a forradalom aktusa. Az ünneppé magasztosultaké csakúgy, mint az észrevétlen kicsiké. A forradalmak célja a múlt gödrének betemetése, hogy legyen ok az új kiásásra, s ez így működik emberöltőkön keresztül... Hány de hány forradalma zúgott már el a szlovákiai magyaroknak is! Izzadságszagú csetepatékkal, győzelemittas másodpercekkel. - De vagyunk! - szokás mondanunk. - így vagyunk - mondhatnánk némi szkepszissel. Hiszen ismerjük egymást, szinte valamennyien név szerint. - Ennyien vagyunk! Ami éppúgy előny is, mint amennyire hátrány. Hiszen név szerint rámutathatunk a .jókra”, s billogot kaphatnak a „gazemberek”. Lám, ilyen a mi forradalmi közösségünk, mint ahogy a nagy közösség, maga az emberiség is ilyen. Hogy mégis élünk, ez a forradalmainknak köszönhető. Melyekben a hősökön kívül egytől egyig megmutatkoznak folyamatosan a gyávák is. S ha magunkkal őszintén szembenézünk, akkor lehet továbbra is egy-egy másodpercnyit ünnepelnünk. Ellenkező esetben minden egyes gesztusunk a színjáték elhanyagolható epizódja csupán. Úgy élünk tehát, ahogyan azt megérdemeljük, olyan „ifjak” leszünk valaha, amilyennek a felmenők megítélnek majd... Vezércikk A demokrácia tehenei Kövesdi Károly _________ Leh et, hogy megtörik végre a jég Szlovákiában is? Ján Slotát feljelentették nemzetgyalázá- sért. Illetve hogy pontosan miért, az majd kiderül, mert a Szlovák Nemzeti Párt elnökének az első jogászi reakciók szerint röpke néhány perc alatt sikerült a bétéká több paragrafusát kimerítenie, amikora magyar népet és az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét sértegette, és Budapest lerombolására buzdított. Uszításának következményeként a szlovák parlamentben leválthatják bizottságelnöki tisztéből, megfoszthatják mentelmijogától, és bíróság előtt felelhet borovicskagőzös hablatyolásáért. Ami pozitív e jelenségben: a feljelentés nem magyar kezdeményezésre történt. A Magyar Koalíció Pártjának józan távolságtartása azt bizonyítja, hogy Bugárék ebben az esetben politikusokhoz méltóan viselkedtek, nem öntöttek olajat a tűzre, és nem nehezítették meg politikai partnereik dolgát. Ján Slotát szlovák civil szervezet adta ügyészségre. Ami negatív: a kormány nem határolta el magát azonnal Slota kijelentéseitől, nem ítélte el a a zsolnai polgármester hőbörgését. De hát ne legyünk maximalisták, örüljünk, hogy végre elmozdult valami, s remélhetően nálunk is új időszámítás veszi kezdetét, ahol nemcsak azért kerülhet bíróság elé valaki, mert szétlopta az ország vagyonát, hanem felelőtlen kijelentéseiért is. Mi tagadás jó lenne reménykedni benne, hogy a magyarozás, cigányozás, zsidózás, ha nem tűnik is el egy csapásra, legalább visz- szaszorul a kocsmákba. Mert nem titok, hogy a téglamezei szeánszok szellemi sötétjéből a parlament és a kormánypalota elé irányított, az ország különböző tájairól verbuvált tömeget a Slotához hasonló gondolkodású „européerek” heccelik, s az elmúlt tíz évben elszabadult indulatokat mindig azok táplálták, akik úgy hitték, Szlovákiában bármit lehet, s az egészséges hazafiságot össze lehet keverni a nacionalista uszítással. Csak a vak nem látta, hogy a parlament előtt han- dabandázó tömegben ki tette tiszteletét őfelsége, a csőcselék előtt az ellenzéki politikusok közül, s kik igyekeznek minden, a demokrácia játékszabályai szerint történő elszámoltatást, felelősségre vonást, rendteremtő igyekezetét nemzeti síkra terelni, félrevinni. Akik gőzös aggyal, magyarfóbiásan igyekeznek gátolni a parlament konstruktív munkáját, a törvényhozást késleltetni és akadályozni, tudják, mit féltenek. Fészkes fenét a nemzetüket! A zsebüket, a klientúrájukat, az összeharácsolt, de elveszthető gyáraikat, földjeiket, erdőiket, fürdőiket, sportklubjaikat, a piszkos kapcsolataikat, amelyek az alvilághoz láncolták őket, s aminek köszönhetően Szlovákia az elmúlt négy évben Európa minden piszkos pénzének mosodájává, a maffia melegágyává, a tönkretett gazdaság, a lezüllesztett közállapotok kirakatává vált. A kormány megígérte, hogy az útszéli hangnemet megpróbálja kiszorítani a közéletből, s oda utalni, ahová való - vagy ahová se való. A szándék dicséretes, ám aligha hihetjük, hogy ez csak úgy varázsütésre elvégezhető. Sok víz lefolyik még az öreg Dunán, míg azt mondhatjuk, végre nyugodtan beszélhet mindenki az utcán is az anyanyelvén, hogy nem kapja fel senki a fejét, ha az övétől eltérő akcentust hall. Ebben azonban a kormánynak következetesnek kell lennie, hiszen alig kevésbé volt nacionalista, mondjuk, a földművelésügyi miniszter úr nemrégi kijelentése a magyar és a szlovák földekről, csak legfeljebb másféle kontextusban és árnyaltabb megfogalmazásban hangzott el. Tudjuk, a kormányban sem mindenki demokrata, s az új festék alól gyakran kivillan a régi elvtársi piros. Ami a kisebbségi nyelv- használati törvény kapcsán előreláthatóan kendőzetlenül fog vörösbe váltani. Ezért nem lehet a Slota-féle uszítás fölött elegánsan elsiklani, mert a demokráciában nincs szükség szent tehenekre. Abban minden tehén egyforma. „Ste újra itt vagy, jó gólyamadár...” Somogyi Tibor felvétele
