Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-10 / 10. szám
3 1999. március 10. A legszebb, a legötletesebb és a legeredetibb jelmezeket az ősi velenceieken láthatjuk Karnevál a gondolák városában Zalán Levente___________________ ,A Szelek, az Eső és a fénylő Nap urai kedveznek a karneválnak, segítik a mulatozókat” - tartja a mondás. Ez érvényes volt az idei velencei karneválra is, hiszen tavaszra emlékeztető időjárás fogadta a városba érkező kíváncsiskodókat és az önmutogatókat. Mert a velencei karnevált sokan az exhibicionisták fesztiváljának is nevezik. Velence őrzi legjobban a karneváli hagyományokat - már több mint nyolc évszázada. A fesztivál hajdanán csaknem fél évig tartott: az első októberi vasárnaptól egészen karácsonyig, majd vízkereszttől hamvazószerdáig. A szegény embertől kezdve a szobalányon át egészen a jómódú ügyvédig mindenki maszkot viselt. A karneválon szabad volt mindaz, amit a hétköznapi életben tiltottak az erkölcsi és az egyházi szabályok, mert az álarcok „védelmet” nyújtottak. Napóleon Európa legszebb tánctermének nevezte a Szent Márk teret, mégis az 1797-es hódítása után betiltotta a karnevált, mivel túlságosan ellenőrizhetetlennek tartotta. Félt az álarcoktól, mert összeesküvőket sejtett mögöttük. De szerencsére a tilalom csak átmeneti volt, hiszen amint véget ért Napóleon uralkodása, a karnevál is visszatért a gondolák városába. Újra a régi, megszokott pompában. A tíz napig tartó karnevál egy nagy családi ünnephez hasonlít, melyen nem látszanak a szervezés nyomai, ugyanis főszervezője maga a velencei lakosság. A karnevál idejére még a régi előkelő családok és azok leszármazottjai is hazatérnek, sőt néhány politikus is itt ünnepelteti magát. Talán a hideg miatt van, de ellentétben a riói karnevállal - ahol meztelenkedés, a kevés ruha a divat - itt nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a ruhára. A velenceiek többsége nem hirtelen tákolja össze jelmezét, nem szaladgál kölcsönzőről kölcsönzőre, hanem büszkén ölti fel a család által féltve őrzött tradicionális jelmezeket. Ezernyi ötlettel és jelmezzel találkozhatunk a szerelmesek városában, és a másfél hét leforgása alatt sok egyéb figura mellett összefuthatunk Marco Pólóval, Casanovával, különböző madárjelmezekkel vagy akár a halállal is. S ha valaki álarc nélkül érkezett, máris megvásárolhatja a kedvére valót, de az egyedi megoldások hívei se keseredjenek el: szinte a felismer- hetedenségig kifestik őket a maszkírozás művészei. Kétségtelen: a legszebb, a legötletesebb és a legeredetibb jelmezeket az ősi velenceieken láthatjuk, akik e tekintetben fanatikusnak nevezhetők, hiszen minden gondot félretéve évente szinte kötelezően a 90 ezres város terein, ill. kis utcácskáin töltik e tíz napot. Ezt bizonyítja az az alig-alig mozgó bácsi, aki járási nehézségei ellenére részt vett a karneválon, mert a részvétel és a családi jelmez bemutatása számára elsőrendű. Az ősi velencei jelmezesek, de a külföldiek is készségesen pózolnak az őket fényképező turistáknak, majd minden róluk készült felvételt illedelmesen megköszönnek. Szerintük a fényképezéssel tetszésünket fejeztük ki, ami számukra valójában egy főhajtást jelent a család hagyományai előtt. Azonban nem árt, ha tudjuk: a velencei karneválon a zsebtolvajok sem tétlenkednek. Kihasználják az óriási tömeg és - gyakran - az álarcok nyújtotta védelmet. Ezért jó, ha értéktárgyainkat, útlevelünket biztonságos helyre tesszük, mert csak teljes biztonságban élvezhető igazán a fesztivál hangulata. A 117 szigetből álló város önmagában véve is hangulatos, ám ezt még mindig lehet fokozni, hiszen a Szent Márk téren már a reggeli óráktól kezdve hatalmas tömeg és programkínálat várja a vendégeket, amely estére csúcsosodik ki igazán. Napközben a jelmezesek szétoszlanak a kis utcácskák és a nagyobb terek között, azonban estére mindenki bemegy Velence főterére. Itt aztán kezdődhet a tánc és a mámoros népünnepély. A teret járva egyre inkább az az érzés fog el, hogy egyik percről a másikra előttem terem a világ valamennyi szokása és társadalmi rétege. A színpadon híresebbnél híresebb zenekarok szórakoztatják a kíváncsiskodókat, érdekes módon azonban a kisebb csoportok produkciói sokkal több érdeklődőt vonzanak. A Szent Márk tér egyik sarkáról elindulva összefuthatunk egy templomi kórussal, továbbhaladva mutatványosokkal, álrobotokkal stb. Számomra a tűznyelő fiatalok mutatványa nyújtotta a legnagyobb élményt. Józan ésszel szinte felfoghatatlan, hogyan képesek egyesek sárkányt megszégyenítő módon több méter hosz- szú tüzet okádni. Benzint vettek a szájukba, majd az égő fáklyát az arcuk elé tartva azt minél messzebbre köpték, így keletkezett a nem mindennapi produkció, melyet négy égő golyóval táncoló lány színesített. A mámoros és családias hangulatot az is jelezte, hogy a közönség annyira megbízott az ismeretlen mutatványosokban, hogy szinte figyelembe se vette az esetleges veszélyeket. Természetesen a végén előkerült a kalap, és mondanom sem kell, hogy szinte mindenki értékelte a .játssz a tűzzel” produkciót. A kávéházak tulajdonosai, a színházigazgatók (a karnevál idején 64 bemutatót tartanak) és a múzeumigazgatók is tudják: a vendégnek nem elég a jelmezek jelenléte és a város mesebeli hangulata, őt minden pillanatban szórakoztatni kell. Nem mindegy azonban, hogy milyen árakkal kell szembesülnünk. Mert e tíz nap során szinte mindenért többet kell fizetnünk, mint ha egy átlagos nyári napon vásárolnánk. Egy szállodai szobáért átlagosan 35 százalékkal kérnek többet. Valószínűleg senki sem szeretné kihagyni az alkalmat, hogy eredeti olasz pizzát egyen. Nem árt azonban tudni, hogy az éttermekben jóval magasabb összeg áll a számlán, mint amit az étlap alapján kiszámoltunk. Mert a karnevál ideje alatt minden szolgáltatást külön tételben számláznak. Egy konkrét példa: ha valaki bemegy egy vendéglőbe, akkor a székfoglalásért valamint a kiszolgálásért 9 000 lírát (kb. 200 korona) számolnak fel. És akkor még nem ettünk semmit... Vagy egy büfében ugyanazért a cappucci- nóért 2500 vagy 5500 lírát kérnek, attól függően, hogy azt állva vagy ülve kívánjuk elfogyasztani. Es ha gondolázni szeretnénk, akkor jó, ha tudjuk, hogy egy 50 perces út átlagosan 100 000 lírába kerül. Ha azonban ennyit nem akarunk fizetni, ám mégis vágyunk egy kis (vízi)város- nézésre, akkor ajánlatos a tömegközlekedési eszközként használatos vapo- rettót igénybe venni - 6 000 líráért. Este tíz órakor, a Szent Márk-bazilika harangszavára elnéptelenednek a terek, az utcák és a hidak, mert a szokás szerint este tíz óra után már csak a tánctermekben és a lakásokban, a házibulikon folytatódik a felhőtlen mulatozás. A magas árak ellenére nagyon sok turista és jelmezes tudja, miért érdemes évente visszatérni a velencei karneválra. Másfél hét leforgása alatt összefuthatunk Marco Pólóval, Casanovával. Nem árt, ha tudjuk: a velencei karneválon a zsebtol- vajok sem tétlenkednek. Régi hagyomány szerint a maszkot öltő velencei őslakosok nem mennek ki a karnevál központjául szolgáló Szent Márk térre, hanem otthonuk, palotájuk előtt mutatják be a család - néha több száz éves - féltve őrzött tradicionális jelmezét. Az álarcokban aztán büszkén pózolgatnak a fotósok nagy-nagy örömére, és minden egyes felvételt fejbólintással köszönnek meg. Óriási népszerűségnek örve a lagúnák városában a porettó. A vízi tömegközle dési eszközzel mindössze 6 C líráért végighajókázhatunk Szürkületkor már nemcsak az álarcot viselők lesznek a népünnepély főszereplői, hanem a Szent Márk téren megjelennek a különböző mutatványosok is. A kórusok, a bűvészek újabb látványos produkciókkal lepik m esi közönséget. Kétség az egyik legnagyobb s nyelő fiú mutatványa lyet négy égő golyót lány színesített.
