Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-05 / 1. szám
Sport 1999. január 5. 15 A muzulmán Zinedine Zidane a legendás hírű Michel Piatinit is elhomályosította A tökéletes futballzseni Hogyan alapították az Oscar-díjat? Puskás Ferenc is... így örült Zidane a világbajnoki döntőben lőtt góljának. CTK-felvétel Tomi Vince_________________ ,A vb első meccse valamilyen definiálhatatlan dolgot jelentett számomra. Marseille-ben játszottunk, ott, ahol felnőttem, s a Velodrom stadionban volt az egész famíliám. Különlges és felmelő érzés kerített hatalmába” - vallotta be Zinedine Zidane a tavalyi futballfesztivál nyitómérkőzése után. A szupersztár a következő meccsen elszomorította szurkolóit: feleslegesen kiállíttatta magát, két mérkőzésen nem szerepelhetett. De a playoffban már ismét a Algériai szülei után muzulmán, Allah híve, akinek tanításából a tolerancia, a szerénység nőtt a szívéhez. francia válogatott agytrösztje volt... Huszonhat évvel ezelőtt algériai bevándorlók gyerekeként született a Marseille-hez közeli Castellane-ban. Arrról álmodozott, hogy egyszer majd a híres Olympique Marseille színeiben fog futballozni. Az 1984-es Eu- rópa-bajnokságon labdaszedő volt a Stade Velodrome-ban a drámai francia-portugál mécsesén. Tizennégy éves korában Cannes-ba költözött, ott lett profi futballista. Sok kísértés érte, nők, diszkó, drog, cigaretta. De nem volt vész. A klubelnök családjával élt egy fedél alatt... Fiatalabb korában nem tudta igazán kibontakoztatni kreativitását, azt mondták, ilyen be- hemót gyereknek a védelemben a helye. Nem vették észre cselezőkészségét, kezdősebességét, villámgyors megugrásait. Később amolyan atipikus játéNév: Zinedine Zidane Született: 1972. június 6., Marseille Magasság, súly: 185 cm és 80 kg Klubjai: AS Cannes, Girondins Bordeaux, Juventus kosként (185 cm magas) csodálatos technikájának köszönhetően lett a cselezés varázslója. Cannes-ban rájöttek, hagyni kell őt játszani, alkotni, nem pedig gúzsba kötni taktikai feladatokkal. A filmfesztiválok városából egy mamutklubba, a Bordeaux-ba vezetett az útja. Már ismert és elismert játékos volt, amikor „Hallgatag” névre keresztelték el, és a francia sajtóban szellőztetni kezdték a valláshoz való viszonyát. Algériai szülei után muzulmán, Allah híve, akinek tanításából a tolerancia, a szerénység, a visz- szafogottság nőtt a szívéhez. Ezzel magyarázható jellemének szilárdsága azokban a pillanatokban is, amikor tavaly a futballvilág a bolondokházáSikerei: világbajnok (1988), Olaszország kétszeres bajnoka (1997,1998), kétszeres BL-döntős (1997,1998), UEFA Kupa-döntős (1966), Interkontinentális Kupagyőztes (1996) nak szerves részévé vált. Megfigyelték, hogyan mosolygott? Titokzatosan, önmagának. Még akkor is, amikor kezében tartotta minden idők legnagyobb világbajnokságának győzelmi trófeáját. Zinedine Zidane elindult meghódítani a világot. Bordeaux- ban ő volt a sztár. Nemcsak tökéletesítette magát a hátravont középcsatár szerepében, hanem osztogatta is a labdákat, s képes volt stílus- és ritmusváltásra. Rájött, hogy nem kell félnie ráordítani társaira, ha a helyzet megkívánja; cselei, szlalomjai lelkileg deprimálták az ellenfelet, nem volt gond számára egy az egyben átjátszani riválisát. Hiába akadtak jó képességű focisták a Bordeaux- ban, nem tudták megnyerni az UEFA Kupát. Zidane továbbállt: Juventus. Torinóban mindenki csak Zizounak becézi, és a stadionban harsog a kórus: „Zi-ne- dííííííín, Zi-ne-dííííííín, Zinedin Zidááááán. Kétszer segítette bajnoki címhez az „Öreg Hölgyet”. A ’97-es idényben fantasztikusan futballozott, egy dolog azonban bosszantja: 1966 óta három döntőben szerepelt csapatával, és mindig elúszott a trófea. „Olaszországban megtanultam nyerni. Mindig nyerni és nyerni, amennyit csak lehet ” - állítja. Emellett javított az erőnlétén, amelyre csak akkor ügyelt a tréningeken, ha valaki energikusan figyelmeztette. Némileg kényelmes, egy kicsit lusta embernek tartja magát. Annak ellenére hogy a 10-es szám megy ki a divatból, Zidane kivétele erősíti a szabályt. Ő a francia válogatott „főnöke”? „Én ezt nem így mondanám. Ha valakit csapatfőnöknek kellene neveznem, akkor az Deschamps. Örülök, ha csak egy kicsit is kive- hetem részem némely döntéseiből; az én feladatom egészen más. Szerveznem kell a játékot, játékmester vagyok, aki másoknak készíti elő a lehetőségeket. Imádom ezt a funkciómat.” A világbajnok csapat edzője, Aimé Jacquet azt mondta, minden posztra szeretne két egyforma képességű játékost. Kivéve Zi- dane-t. Azseni pótolhatatlan... Milyen focista is ez a kétgyermekes családapa, akinek a fia a Marseille egykori csillagának, az uruguayi Enzo Francescolinak a keresztnevét viseli? Emlékezetünkben vannak a Juventus meccsei és a tavalyi világbajnokság. Minden olyan tulajdonsága megvan, amit elvárnak egy labdarúgótól: technika, gólerősség, passzolás, fáradhatatlanság; ha megindul, szinte lehetetlen tőle elvenni a labdát, nagyszerű a rúgótechnikája, állandó mozgásHa megindul, szinte lehetetlen tőle elvenni a labdát, nagyszerű a rúgótechnikája. ban van, sokat fut, átadásai gólokat érnek; három ellenfél között is képes megtartani a labdát, hogy aztán átjátssza őket... Zidane elhomályosította a legendás Piatinit. Nem is akárhogyan. A vb-döntő első félidejében két gólt lőtt a címvédő braziloknak. De ez még semmi. Mindkettőt fejelte. Ha erről a játékmódjáról nem esett volna szó, akkor most hangsúlyozzuk: Zizou a tökéletes futballista megtestesítője. Tomi Vince Európa futballberkeiben már évtizedek óta annyira divatba jött az év játékosának megválasztása, hogy az ankét úgy hozzátartozik az év eseményeihez, mint mondjuk, a nemzetközi kupatornák. Tavaly decemberben is elhangzott a nagy kérdés: Ki kapja meg az 1998. évi labdarúgó Oscar-díjat? Már tudjuk... A közvélemény-kutatás a II. világháború, pontosabban a londoni olimpia után terebélyesedett ki. Kezdetben nem volt szervezett szavazás, de a kontinens szakembereitől és a vezető újságíróktól szerzett vélemények alapján a következő futballistákat tekintették a France Football an- kétja előtt Európa legjobbjainak: 1948: Gunnar Nordahl (Svédország), 1949: Gunnar Gren (Svédország), 1950: Emest Ocwirk (Ausztria), 1951: Gianpiero Boniperti (Olaszország), 1952: Puskás Ferenc (Magyarország), 1954: Fritz Walter (NSZK), 1955: Igor Netto (Szovjetunió). Az ismert L’ Equipe című francia sportláp után - amelynek szerkesztői 1955-ben útjára indították a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (most Bajnokok Ligája) - egy másik francia szaklap, a France Football is szót kért: 1956-ban az újság vezető szerkesztői azt javasolták, hogy szavazások alapján minden évben válasszák meg Európa legjobb labdarúgóját. Az ötlet még abban az esztendőben megvalósult, s az angol Stanley Matthews- nak ítélték oda először a három kilogramm súlyú aranyozott trófeát, az Aranylabdát. Az ankét mind a mai napig nem kapott hivatalos áldást az UEFA-tól, egyetlen nemzeti szövetségtől sem, mégis egész Európa elismeri, és nagy népszerűségnek örvend a közönség és a szakemberek körében. Immár 43 esztendeje minden december végén nagy az izgalom, sok a találgatás, ki kapja meg kontinensünkön a labdarúgó Oscar-díjat, amely Európában a legmagasabb kitüntetés az egyéni futballművészetért. 1956-ban általában 25 nemzet (most az UEFA minden tagországa) egy elismert és kevésbé elismert szakírója, a France Football tudósítója vesz részt az ankéton; december folyamán rövid jellemzések kíséretében megküldik a francia lapnak sorrendben az általuk legjobbnak tartott öt labdarúgó nevét, és az összesítések alapján hirdet eredményt a futballszaklap. Eleinte nem volt nehéz dolguk az újságíróknak a szavazás igazságosságát illetően, mert azokban az időkben a Real uralkodott. Manapság nincs kimondott szupercsapat, ezért több egyforma képességű futballista közül kell kiválasztani a jelölteket, s bizony a sorrend nem mindig felel meg a válóságnak (a ’98-as elsőség azonban nem vitás). De semmi sem tökéletes. Az Aranylabda körül is vannak és lesznek is viták. Bármilyen jellegűek is azonban a nézeteltérések, a szurkolók csak nagyon nehezen kapnának szebb év végi ajándékot, mint amilyet a francia sportláp szerkesztői 43 esztendővel ezelőtt kigondoltak a Ballon d’ Or, az Aranylabda formájában. Kaiser Franz alias Franz Beckenbauer, a Bayern játékosa volt az első védő, akit Aranylabdával tüntettek ki. Archív felvétel Névjegy Az Aranylabda tulajdonosai Tavaly decemberben negy- venharmadszor ítélték oda az Európában játszó legjobb futballistának járó Aranylabdát. 1956: Stanley Matthews (Blackpool, csatár, Anglia) 1957: Alfrédo Di Stéfano (Real Madrid, csatár, Spanyolország) 1958: Raymond Kopa (Real Madrid, csatár, Spanyolország) 1959: Alfrédo Di Stéfano (Real Madrid, csatár, Spanyolország)... 6. Tichy Lajos (Budapesti Honvéd, csatár, Magyarország) 1960: Luis Suarez (FC Barcelona, csatár, Spanyolország), 2. Puskás Ferenc (csatár, Real, Magyarország) 1961: Omar Sivori (Juventus, csatár, Olaszország) 1962: Josef Masopust (Dukla Praha, középpályás, Csehszlovákia) 1963: Lev Jasin (Dinamo Moszkva, kapus, Szovjetunió) 1964: Denis Law (Manchester United, csatár, Skócia) 1965: Eusebio da Silva Ferreira (Benfica Lisszabon, csatár, Portugália) 1966: Bobby Charlton (Manchester United, középpályás, Anglia)... 5. Albert Flórián (Ferencváros, csatár-középpályás, Magyarország), 6. Bene Ferenc (Újpesti Dózsa, csatár, Magyarország) 1967: Albert Flórián (Ferencváros, csatár-középpályás, Magyarország) 1968: George Best (Manchester United, csatár, Észak-írország) 1969: Gianni Rivera (AC Milan, csatár, Olaszország) 1970: Gerd Müller (Bayern München, csatár, Német Szövetségi Köztársaság) 1971: Johan Cruyff (Ajax Amsterdam, csatár, Hollandia) 1972:Franz Beckenbauer (Bayern München, hátvéd, Német Szövetségi Köztársaság) 1973: Johan Cruyff (FC Barcelona, csatár, Hollandia) 1974: Johan Cruyff (FC Barcelona, csatár, Hollandia) 1975: Oleg Blohin (Dinamo Kijev, csatár, Szovjetunió) 1976: Franz Beckenbauer (Bayern München, hátvéd, Német Szövetségi Köztársaság) 1977: Alan Simonsen (Borussia Mönchengladbach, csatár, Dánia) 1978: Kevin Keegan (Hamburger SV, csatár, Anglia) 1979: Kevin Keegan (Hamburger SV, csatár, Anglia) 1980: Karl-Heinz Rummenigge (Bayern München, csatár, Német Szövetségi Köztársaság) 1981: Karl-Heinz Rummenigge (Bayern München, csatár, Német Szövetségi Köztársaság) 1982: Paolo Rossi (Juventus, csatár, Olaszország) 1983: Michel Platini (Juventus, középpályás, Franciaország) 1984: Michel Platini (Juventus, középpályás, Franciaország) 1985: Michel Platini (Juventus, középpályás, Franciaország) 1986: Igor Belanov (Dinamo Kijev, csatár, Szovjetunió) 1987: Ruud Gullit (AC Milan, csatár, Hollandia) 1988: Marco van Basten (AC Milan, csatár, Hollandia) 1989: Marco van Basten (AC Milan, csatár, Hollandia) 1990: Lothar Matthäus (Inter Milano, középpályás, Németország) 1991: Jean-Pierre Papin (Olympique Marseille, csatár, Franciaország) 1992: Marco van Basten (AC Milan, csatár, Hollandia) 1993: Roberto Baggio (Juventus, csatár, Olaszország) 1994: Hriszto Sztoicskov (FC Barcelona, csatár, Bulgária) 1995: George Weah (AC Milan, csatár, Libéria) 1996: Matthias Sammer (Borussia Dortmund, hátvéd, Németország) 1997: Ronaldo (Inter Milano, csatár, Brazília) 1998: Zinedine Zidane (Juventus, középpályás, Franciaország)
