Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-03-03 / 9. szám

1999. március 3. • 32. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Riport A hószakadás megbénította Kelet- Szlovákiát. Ma már a folyók szintjét figyelik. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. március 6-ától 12-éig Sport Három éve még a kutya sem ismerte. Michael Owen ma Anglia futball- bálványa. 16 A Magyar Állandó Értekezlet és a kisebbségek érdekei Új időszámítás SzilvássyJózsef ___________ Eu rópa csak látszólag csendes, hiszen lappangó, fel-feltörő gazdasági, etnikai konfliktusok gyötrik. Példaként a bevásárló- központok miatt csődbe jutott kisvállalkozókat vagy a Brüsz- szelben tiltakozó belga, hol­land, spanyol és francia gazdá­kat említem, akik az Európai Unió támogatási rendszerének megváltoztatása miatt megél­hetésüket, családi farmjukat féltik. Mindig egyértelmű volt, hogy ez a kontinens semmikép­pen sem lesz olvasztótégely, mert itt kis és nagy nemzeti kö­zösségek védik identitásukat, sajátos szellemi értékeiket. En­nek az önvédelmi folyamatnak az ereje és mértéke még a nyu­gati szakembereket is meglepte, hiszen váratlan volt a walesiek, a frízek, a korzikaiak öntudato­sodása, évekkel ezelőtt már a Belgium létét veszélyeztető fla- mand-vallon ellentétek kirob­banása, újabban pedig a basz­kok elszakadási kísérlete. Eze­ket a törekvéseket máig főleg az autonómia különböző formái­nak bevezetésével terelik szél­árnyékba. Sokkal veszélyeseb­bek azonban a közép-kelet-eu- rópai nacionalista és nemzeti törekvések. Neves szakértők nem kételkednek abban, hogy Európa gazdasági integrációja tovább folytatódik, és sikerül korszerűbben és olcsóbban mű­ködő Európai Uniót kivajúdni. Ennél sokkal bonyolultabb fel­adat az etnikai feszültségek és konfliktusok fokozatos megol­dása, már csak azért is, mert a nyugati nagyhatalmak tetteit önös érdekeik határozzák meg. Autonómiát ígérnek a koszovói albánoknak, ugyanakkor ele­gánsan átsiklanak afölött, hogy a néhai Jugoszláviában a Vajda­ságnak hasonló jogi státusa volt. Napjainkban viszont két szempontból következetesek a világ vezető országai: ha olykor Alapvető érdek, hogy a kisebbségek is részesüljenek az integráció előnyeiből. késve is, de igyekeznek megaka­dályozni a fegyveres konfliktu­sokat, és erélyesen védelmezik a jelenlegi európai határokat. Ilyen európai háttér mellett ren­dezték meg Budapesten a magyar-magyar konferenciát, az említett folyamatok szerves részeként a magyar nemzeti és gazdasági érdekek megjeleníté­sének a fórumát, melyre olyan időpontban került sor, amikor Magyarország a NATO-tagsága, EU-tagjelöltsége és javuló gaz­dasági teljesítménye révén egy szellemes értékelés szerint regi­onális kishatalommá válik, s alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek is részesül­jenek az integráció előnyeiből, s enyhítsék a várható átmeneti nehézségeket. Orbán Viktorék- nak, a mai európai realitásokat hangsúlyozva, talán sikerült meggyőzniük a radikális politi­kusokat is, hogy sorskérdésein­ket nem lehet század eleji elkép­zelésekkel megoldani, hanem csak kellő politikai józansággal, a gazdasági integráció és a regi­onális együttműködés szorgal­mazásával, olyan szomszédpo­litikával, amely a magyarsággal együtt élő többi nemzetet és nemzetiséget is egyenrangú partnernek tekinti ebben a fo­lyamatban, s amely az ő érdeke­ikről, a miénkhez hasonló nem­zeti érzékenységükről sem fe­ledkezik meg. A mostani tanács­kozással remélhetően ilyen ér­tékrendre épülő új nemzeti idő­számítás kezdődik az egyete­mes magyarság körében. Ennek első jele a Budapesten megala­kult Magyar Állandó Értekezlet, amelynek állandó feladata lesz egyszerre találni magyar és eu­rópai válaszokat, megoldásokat azokra a kihívásokra, amelyek elé a jövő évezred első évtizede­inek dinamikusan változó, ám súlyos gondoktól, ellentmon­dásoktól sem mentes világa állít minden nemzetet és régiót. A múlt héten átadták a Grammy-díjakat Los Angelesben. A képen Shania Twain, az egyik díjazott. TASR-feivétei Vezércikk Palira vett hatalmak Malinak István ______________ Nem csak a konfliktusban köz- vedenül érintett felek, de még a hat külügyminiszter is eltérően ítéli meg azt, amit Rambouillet- ben kínkeservesen tető alá hoz­tak. A hathatalmi csoport tagjai kénytelenek úgy tenni, mintha ennek is örülnének. Mert a többször meghosszabbított ha­táridejű békekonferencia utolsó perceiben is úgy tűnt, teljes lesz a kudarc. Nos, nem teljes, van­nak eredmények is. Az egyik, hogy a megoldást sikerült elo­dázni, március 15-én folytatják a tárgyalásokat. A hatok annak is örülnek, hogy nem kell meg­indítani a légicsapásokat a szerb katonai célpontok ellen. De Milosevics még jobban örül, hi­szen március 15-éig nyugodtan folytathatja Koszovóban az al­bán lakosság terrorizálását; ed­dig sem ijedt meg a NATO-fe- nyegetésektől, s most sem veszi komolyan Javier Solana és Madeleine Albright legújabb, érődén figyelmeztetéseit. Az amerikai külügyminiszter asz- szony személyes kudarcának is érezheti a dolgot, hiszen nyil­vánvaló volt, hogy meg szeretné ismételni azt a sikert, amelyet Holbrooke ért el Boszniában, s ezért - némi túlzással - többet tartózkodott Párizsban, mint odahaza. Pedig a nyugati hatal­mak csak magukat okolhatják mindenért, hiszen már évekkel ezelőtt, a boszniai rendezésről kötött daytoni megállapodás megkötésekor arról cikkezett a világsajtó, hogy Koszovó még Boszniánál is veszélyesebb tűz­fészek lehet, sürgősen tenni kel­lene valamit. Nyilvánvaló volt, hogy Szlovénia, Horvátország, Bosznia elvesztése miatt Milo­sevics ki akarja köszörülni a csorbát. Akkor meg lehetett vol­na előzni a koszovói háború ki­törését, három évvel ezelőtt megváltást jelentettek volna Koszovó számára azok a (Day- tonhoz hasonló) rendezési el­vek, amelyeket most a hatok előterjesztettek, de már nem jók sem az albánoknak, sem a szer- beknek. Három éve a jogfosz­tott, megalázott koszovói albá­nok örültek volna a széles körű autonómiának, eszükbe sem ju­tott volna az elszakadás lehető­sége, és Belgrád sem érezte vol­na veszélyeztetve területi épsé­gét. A Nyugat szinte sértve érzi magát, hogy megkésett csomag­ja láttán egyik fél sem tapsol; az­óta annyi szörnyűséget követ­tek el - elsősorban a szerbek - Koszovóban, hogy most már a hamleti „kizökkent időt” kelle­ne valamiképp helyrebillenteni. De nem így. Kilencven óta min­den balkáni háborút Milosevics robbantott ki. S bár a Nyugat ezt elméletben elismeri, semmi gyakorlati következmény nem sújtja a szerb diktátort. Sőt gon­dosan ügyel arra, amikor Milo- sevicset megfeddi, hogy még ugyanabban a mondatban az al­bán szélsőségeseket is kipellen­gérezze. A hatok értékrendje te­szi lehetővé, hogy a szerbek azt higgyék, nekik mindent szabad, az albánoknak meg felróják, hogy birkatürelmüknek vége szakadt. Szinte nevetséges volt, amikor a hatok lelkendezve be­jelentették: a szerbek már elfo­gadják Koszovó autonómiáját. Pedig ezzel Koszovó csak azt kapná vissza, amit vagy tíz éve elvettek tőle. De a lényegbe, a megállapodás teljesítésének ga­rantálásába nem akarnak a szerbek belemenni. Garanciát ugyanis nem a szerb csendőr és katona, hanem a nemzetközi kontingens nyújthat. Ugyanak­kor elvárnák az albánoktól, pontosabban az UCK-tól, hogy oszlassák fel csapataikat, szol­gáltassák be fegyvereiket - egy bizonytalan jövőjű nemzetközi haderő reményében! és mondjanak le az elszakadásról, még akkor is, ha a szerb hadse­reg folytatja a népirtást. Mi más indokolja, ha nem ez, hogy a szerbek mereven elutasítják a nemzetközi katonai ellenőr­zést? Demagógiának tűnhet a kérdés, de kőkeményen igaz, mert emberéletekről van szó: ha Solana vagy Cook úr Koszovó­ban élne, megbízna Milosevics szavában? A második világhá­ború utáni Európa legmegátal- kodottabb háborús bűnösének tisztességében? Van remény a megállapodásra. A hathatalmi terv elfogadásával Milosevics csak nyerhet. A hathatalmi terv nem kétoldalú kompromisszum kérdése, hanem az albán enged­ményeké. Ezek is valószínűsít­hetők, mert az albánok vannak kiszolgáltatottabb helyzetben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom