Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1999-02-24 / 8. szám

Sport 1999. február 24. Peter Bondra pályafutásának 13. mesterhármasát négy lövésből érte el Marad-e Washingtonban? A tavalyi szezonban a playoff-sorozat legjobb gólütője volt. Zsigárdi László __________ A Washington Capitals jégko­rongegyüttese az 1997/98-as idényben érte el eddigi legjobb eredményét a kanadai-amerikai profi bajnokságban, az NHL-ben. Az Egyesült Államok fővárosának hokicsapata nem kis meglepetés­re bejutott a Stanley Kupa-döntő­be, pedig az alapszakaszban (úgy, mint most) nem jeleskedett iga­zán. A rájátszásban aztán igen­csak megemberelte magát: előbb a Bostont verte ki, majd követke­zett az Ottawa, a főcsoportdöntő­ben pedig a Buffalo, melynek kapujában az újdonsült olimpiai baj­nok, Dominik Hasek állt, ám ő is teheteden volt. Az utolsó akadá­lyon, a dmvédő Detroi- ton azonban fennakadt. A washingtoniak 24. NHL-es szezonjukban - a szó legszorosabb ér­telmében - mozgósítot­ták az egész várost; ezt bizonyítja az is, hogy Bili Clinton elnök is ki­látogatott az MCI Centre-be, ahol átiagban 15 000 néző szurkolt a Capitalsnek. Két szlovák korongozó is a gár­da erősségei közé tartozott, mégpedig Peter Bondra, a kör­mérkőzés legjobb gólütője (a finn Sellánnével végzett az élen) és Richard Zedník, a fővá­rosiak legjobb újonca. Ron Wilson vezetőedző főleg Peter Bondrát dicsérte: „Nélküle alig­ha jutottunk volna be a playoffba, góljai szinte mindig a döntő pillanatokban estek. A Bondra-Zedník-Nyikolisin szlovák-orosz trió sok borsot tört az ellenfelek orra alá.” Peter Bondra tavaly az egyik legsikeresebb idényét zárta, melyre így emlékezett vissza: „Ha nehezen is, ám sikerült to­vábbjutnunk, és ez feldobta a társaságot. Örülök, hogy én is hozzájárultam a bravúrhoz. Az igazat megvallva, a playoffban már nem ment úgy a játék, mint az első felvonásban; saj­nos, a szerencsével is hadilábon álltam, és a bokám is egyre jobban fájt. Zedník barátom viszont re­mek formába len­dült, s a kapusok ré­me lett. A Detroit el­len talán az volt a baj, hogy nem bíztunk a végső sikerben. Pedig ha egy kicsit bátrabban hokizunk, még na­gyobb meglepetést okozhat­tunk volna. De a második hely sem lebecsülendő!” Mivel a legutóbbi szezonban új­ra a Capitals legjobbjai közé tar­tozott, a klubvezetés ezúttal is engedélyezte neki a tervezett­nél jóval hosszabb „kirucca­nást”; így hazai környezetben, a Magas-Tátrában kezdhette a felkészülést az 1998/99-es idényre. „Az első hetekben óva­tosan gyakoroltam, mert a bo­kám még nagyon érzékeny volt, de aztán fokozott intenzitással folytatódott a nyári alapozás. Sokat futottam és súlyzóztam, naponta teniszeztem, sőt foci színesítette a napi programot. Már nyolc éve így készülök a nyári hónapokban, s mindig jó erőnlétben érkezem a csapat augusztusi edzőtáborába.” Kétszer is úgy tűnt, távozik az amerikai fővárosból, mivel a szakvezetés - menet közben - módosítani akart a ko­rábban kötött szerző­désen, ám Johnny Winter ügynöknek kö­szönhetően minden jóra fordult. „Végül is közös nevezőre jutot­tunk, de bevallom, nem volt könnyű do­log. Még most is arról álmodozom, hogy majd egyszer egy valódi nagycsa­patban ütöm a gólokat; mondjuk, a Philadelphiában, a Detroitban vagy a New York Rangersben. Olyan együttesben szeretek ját­szani, amely sorra aratja a győzel­meket. Bárcsak mindig olyan eredményeket érnénk el, mint a tavalyi sorozatban! ” Az idei pontvadászatban nehe­zen lendült bele a Washington, s Peter Bondrának is eltartott egy ideig, míg magára talált. A Capitals még mindig csak ár­nyéka korábbi önmagának (a Délkeleti Divízióban az utolsó előtti helyen szerénykedik), de bízik abban, hogy kiharcolja a playoffba jutást. „Bonzai” (így hívják őt a Capitalsben) viszont már ismét a régi, sorra üti a gó­lokat. Február elején, gyors egy­másutánban két mesterhármast is elkönyvelhetett. Figyelemre méltó: a 13. mesterhármasát négy(!) lövési kísérletből érte el. Ez NHL-es rekordnak számít! Természetesen az illetékesek is felfigyeltek rá, s őt választották a hét legjobb korongo- zójává. „Nem gon­doltam volna, hogy ilyen gyorsan be­ütöm az idei 25. gólo­mat. Egyszerűen minden sikerült, ha a kapu elé kerültem, a társak azt kiáltották, hogy lőjek. Jobban örülnék, ha a csapat szerepelne sikeresebben, és egy hellyel előbbre lennénk a tabel­lán. Nagy kár, hogy több találko­zón is balszerencsés, egygólos vereséget szenvedtünk. Remé­lem, gyorsan, fordul a kocka!” Az amerikai bulvárlapok arról cik­keztek januárban, hogy a tehető­sebb klubok állítólag már felvet­ték a kapcsolatot Peter Bondrával, aki - mint tudjuk - nem szeret vesztes csapatban játszani... Azt rebesgetik, megválik a Washington csapatától Képek: Hokej Peter Bond­ra az alap­szakasz leg- jobb gól­ütője volt. A tehető^- sebb klubok állítólag már felke- resték őt. Portré Utolérte a luxemburgi Marc Girardellit Aamodt, az éremcápa Szabó Zoltán Kjetil Andre Aamodt a Vailben rendezett alpesisí- világbajnokságon is igazolta klasszisát. A norvégok 27 esztendős csillaga a kombi­nációban megvédte két év­vel ezelőtti bajnoki címét, a lesiklásban pedig a harma­dik helyen végzett. Ezzel holtversenyben minden idők legeredményesebb al­pesisíelője lett, világverse­nyeken - világbajnokság­okon és olimpiákon - épp­úgy tizenhárom érmet gyűj­tött (5 arany-, 4 ezüst- és 4 bronzérmet nyert), mint Marc Girardelli, a luxemburgiak osztrák szár­mazású sztárja (4-6-3). Nem csoda, hogy ellenfelei csak „éremcápának” neve­zik. „Nagyon örülök, hogy utolértem Marcot, és remé­lem: nem kell majd sérülés miatt megállnom, hanem ŐTK-felvétel folytathatom az éremszer­zést az elkövetkező viadalo­kon is” - mondta boldogan a vaili világbajnokság záró­napján. Az örökranglistán a győzelmek tekintetében mindössze ketten előzik meg, az ötvenes évek felejt­hetetlen osztrák versenyző­je, Toni Sailer (7-1-0) és a franciák egykori ásza, Jean- Claude Killy (7-0-0). Aamodt rendkívül sokolda­lú, az alpesisí valamennyi számában dobogós helye­zést ért el, ezt rendkívül ke­vesen mondhatják el ma­gukról. Neki szinte teljesen mindegy, hogy a lesiklás vagy a műlesiklás van műso­ron. Kilenc esztendővel ez­előtt indult először Világ Ku­pa-versenyen, a szakembe­rek már akkor jelezték: nem mindennapi tehetség bonto­gatja szárnyait. A következő szezonban már igazolta az elvárásokat, berobbant az élmezőnybe, a világbajnok­ságot az óriás-műlesiklás­ban szerzett második helye­zéssel zárta. Azóta a tavalyi naganói öt­karikásjátékokat kivéve va­lamennyi rangos viadalon érmet szerzett. Az Albertville-ben rendezett olimpián megnyerte a szuper-óriásműlesiklást, óriás-műlesiklásban pedig harmadik lett. Azt viszont máig fájlalja, hogy Lilleham- merben, tehát hazai környe­zetben nem sikerült felállnia a győzelmi dobogó legfelső fokára, be kellett érnie két ezüsttel (lesiklás, kombiná­ció) és egy bronzzal (szuper- óriásműlesiklás). Az 1993/94-es idényben bizto­san nyerte az összetett Világ Kupa pontversenyét. Kisko­rától kezdve a síelésnek hó­dolt, sokan csodálkoztak, hogy az alpesi számokat vá­lasztotta, hiszen abban az időben az északi sportágakban lényegesen eredményesebbek voltak a norvégok. Hatesztendős ko­rától azonos klubban sportol barátjával, egyben riválisá­val, Lasse Kjussal. Nagyon jó viszonyban vannak, egy­mást bátorítva jutottak el a világ élmezőnyébe. Vailben mindketten remekeltek, a kombinációt Aamondt nyer­te Kjus előtt. „Fantasztiku­san jó érzés, hogy ismét leg­jobb barátommal küzdöt­tem meg a győzelemért, ez­úttal valamivel gyorsabbnak bizonyultam. A műlesiklás 2. futama előtt azt fontolgat­tam, hogy kockáztassak-e, vagy inkább a biztonságra törekedjek. A második vari­ációt választottam, így sike­rült elsőként a célba érnem.” Aamodt az eléggé szórako­zott sportemberek közé tar­tozik, hol a rajtszámát, hol az akkreditácóját veszíti el; de a lejtőkön tudja, mit kell tennie. Futbalikaleidoszkóp A magyar származású Limpar az USA-ban Anders Limpar, az 58-szoros svéd válogatott az USA baj­nokságában szereplő Colorado Rapids együttesébe igazolt. A 33 éves, magyar származású futballista korábban hat évig az Arsenalt erősítette, majd visszatért nevelőegyesületé­hez, az AIK Solnához. Az irá­nyító középpályás a váloga­tottban hat gólt szerzett. Boskov mégis talált kispadot Megoldódott az olasz A ligá­ban szereplő Perugia válsága, Vujadin Boskov lett a csapat edzője. A korábbi tréner, Ilario Castagner lemondott, miután nem tudta tovább elviselni, hogy Luciano Gucci klubelnök folyamatosan beleszólt a mun­kájába. Az edző a presidente, valamint a szurkolók és a játé­kosok kérésére meggondolta a dolgot, ám addigra Gucci meg­makacsolta magát, és mégis el­fogadta a lemondását. A meg­lehetősen zaklatott, edzés­megzavarással, nyilatkozathá­borúval „tarkított” helyzet mégiscsak megoldódott: az egyesület vezetősége a 68 éves szerb Vujadin Boskovot bízta meg a szakmai munka folyta­tásával. És mit ad isten, a csa­pat tíz nappal ezelőtt legyőzte az Intert, és elkerült a kiesője­löltek zónájából. Boskov leg­utóbb a Sampdoriánál dolgo­zott, az előző bajnokságban ő érkezett Luis Cesar Menotti helyére, majd David Platt né­hány nappal ezelőtti lemondá­sa után újra felvetődött a neve a genovai klubbal kapcsolat­ban; ám a Samphoz végül Spaletti, a decemberben elza­vart vezetőedző tért vissza. Negyvenhármán harmincon felül A 30 éven felüli labdarúgók többnyire megfizethetetlen szolgálatokat tesznek egy-egy csapatnak. Portugáliában 43 harmincon felüli futballista játszik az élvonalban. A Faren- se és a Campomaiorense e- gyüttesében négyen-négyen szerepelnek. A Benficában is ennyien voltak, de Dél-Ameri­kába távozott a 40 éves belga kapus, Preudhomme, így hár­man maradtak: Cadete (30), Thomas (31) és a 34 éves Saunders. Ha már a belga por­tást említettük, 40 évével nincs egyedül, három kapus is ilyen idős: Silvino (Salgueiros), Neno (Guimaraas) és Rebelo (Coimbra). Tizenöt esztendős csodagyerek Jermaine Bennant, a mindösz- sze 15 éves futballista már két meccset játszott a III. ligás Notts County felnőttcsapatában, és minden idők egyik legtehetsé­gesebb angol labarúgójának tartják. Olyan nagyszerű telje­sítményt nyújtott a két találko­zón, hogy Sam Allardyce mene­dzser megegyezett a szüleivel, istápolni fogja a gyereket. Igen ám, csakhogy ez addig tartott, amíg a legényke nem lépett pá­lyára Anglia diákválogatottjá­ban Skócia ellen. Azóta a szülők nem hajlandók tárgyalni a me­nedzserrel. Hogyisne, amikor tíz I. ligás klub érdeklődik cse­metéjük iránt, a többi között az Arsenal, amely 250 ezer fontot kínál nekik és kétmilliót a Notts Countynak! Angliában azonban csak a tizenhetedik életév betöl­tése után lehet profiszerződést kötni. Allardyce menedzser elé­gedetlen az összeggel, az ügyet a Liga vezetői elé akaija vinni: ,A kis klubok mindig a rövideb- bet húzzák, és gyakran megtör­ténik, hogy a fiatalon eladott já­tékos süllyesztőbe kerül a nagy egyesületekben.” Joseph Blatter új abb javaslata Joseph Blatter, a FIFA svájci el­nöke azt szeretné, ha a nemzeti bajnokságok a jövőben naptári évi rendszerben, februártól de­cemberig tartanának - írja a Bild című napilap. A német újság azt állítja, hogy Blatter tervéről „a FIFA legmagasabb köreiből szerzett tudomást”. Ajavaslat el­fogadása esetén decembertől februárig szünetet tartanának, miként a bajnokság felénél, nyá­ron is. Az év közepi egy hónapos szünetben-két-, illetve négy- évenként - rendeznék meg a vi­lág- és az Európa-bajnokságokat is. Változás lenne a tornák selejtezőit illetően is: az első sza­kaszban egy kieséses rendszerű előcsatározás zajlana.

Next

/
Oldalképek
Tartalom