Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-07 / 282. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 7. KOMMENTÁR Kötvény a mérlegen PÁKOZDI GERTRÚD Néhány hete ismét lehetséges a Nemzeti Vagyonalap kötvényeivel való kereskedés. A pénzügyminisztériumi döntésről hamarosan kiderült, hogy elhamarkodott és a valóságtól elrugaszkodott volt. Bebizonyosodott, hogy az értékpapír hivatalosan megállapított alsó határa, a 7000 korona nem tartható. Akadtak ugyanis, akik hajlandók voltak e határ alatt eladni vagyonalapi kötvényüket, így a realizálható kereslet az említett értékhatár alatt állapodott meg. Ez tette szükségessé, hogy további 30 százalékkal csökkentsék e kötvény kereskedési ársávjának alsó határát, így a szakértők szerint várható, hogy piaci értéke néhány héten belül 5000 korona körül állapodik meg. Ez az érték azonban megduplázódhat, de csak akkor, ha a kormány végre kirukkol egy világos koncepcióval, miként is akarná kezelni a 2001 januárjától esedékes kötvények kérdését. Úgy illene megoldani ezt az égető problémát, hogy az államháztartás se rokkanjon bele, de a kötvénytulajdonosok haszna se legyen sokkal alacsonyabb a vonatkozó törvényben ígértnél. Érthető, hogy a pénzügyminisztérium minden lehetséges megoldást mérlegelés tárgyává tesz, hiszen vészesen közeleg a Mečiarék által szerkesztett időzített bomba robbanásának időpontja. Nem titok, hogy a lehetséges megoldások között felbukkant az a javaslat, mely szerint a kötvények kifizetésének esedékességét halasszák el. Kézenfekvő megoldás lenne, ha eleve nem lenne alkotmányellenes. Nem utolsósorban erre hivatkozva nevezte ezt a nyilvánosságra került javaslatot politikai öngyilkosságnak Ľudovít Kaník, a Nemzeti Vagyonalap leváltott elnöke, aki mellesleg nincs egyedül azzal a véleményével sem, hogy a kötvényekkel való kereskedést liberalizálni kell. Ez a vélemény azért is megfontolandó, mert a közvéleménytől sem áll távol. A statisztikai hivatal e tárgykörben végzett felmérése szerint ugyanis a megkérdezetteknek mindössze 19 százaléka számol a kötvények eredeti feltételek szerinti kifizetésével, 31,2 százalékuk az azonnali eladás mellett döntene, mintegy 11 százalékuk szívesen cserélné valamilyen részvényre, 30 százalékuk birtokában viszont már nincs vagyonalapi kötvény. Ha tehát a kormány a kötvénykereskedelem liberalizálását választaná, 2001-ben 5-6 milliárd koronát kellene az államnak e célra fordítania, nem pedig több mint 30 milliárdot. A hírek szerint még az év végéig dönt a kormány ebben a kérdésben. Jó lenne, ha így történne, hiszen már így is túl sokat késett a Dzurinda-kabinet. És ami a leglényegesebb: határozatlanságára ezúttal is az a (még) kötvénytulajdonos átlagpolgár fizet rá, aki a káosz és bizonytalanság láttán az első kínálkozó alkalommal élve, a lehetséges összegnek a feléért-harmadáért túlad kötvényén. A spekulánsok egy pipa dohányért vehetnek kötvényt, amelynek az értékével egyelőre senki sincs tisztában. JEGYZET Varsói déja vu SÓKI TIBOR A déja vu az a jelenség, amikor hirtelen azt érezzük: hoppá, ezt én már átéltem valahol, valamikor. Ez a kép, ez a helyzet, ez az illat nekem ismerős. De hol? Mikor? Nincs rá magyarázat. Nos, valami hasonlót élhettek át azok az újságírók, akik régebben vannak a pályán, s akiket jó sorsuk (vagy valami más) a visegrádi államok köztársasági elnökeinek gerlachfalvi találkozójára vetett. A megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón ugyanis Michal Stasz nem várt csemegével szolgált a megjelenteknek. A vendéglátóként szereplő Rudolf Schuster szóvivője tíz éwel a rendszerváltás, illetve a vasfüggöny leomlása után mindenkit szeretettel üdvözölt a Varsói Szerződés államfőinek találkozóján. Egy olyan sajtótájékoztatón, amely csak arról szólt, hogy hű de milyen jó lenne, ha Szlovákiát is minél előbb felvennék az EUba, meg a - NATO-ba! Több mint baki. A felületes szemlélőnek lehet ez egyszerű nyelvbotlás is, no de a Varsói Szerződés már mégiscsak túlzás. Pláne ha ismerjük az elnök politikai múltját, amelyet korábban már megbocsátottunk, de a V4-es találkozóval kapcsolatos internetes tájékoztatókból mégis szemérmesen kihagyták. Az emberben akaradanul is felmerül a gondolat, hogy az elszólás nem véleden, összefüggésben lehet a múlttal. Az említett szóvivő korábban sem remekelt a sajtó előtt, legalábbis bőven akadnak, akik nem igazán bíznak benne, illetve az általa szolgáltatott információkban. Most talán túlságosan otthon érezte magát szerepében. Eszébe jutottak azok a régi szép idők? Rudolf Schuster, a sokat emlegetett múltú köztársasági elnök pedig az újságírókkal együtt nevetve csak annyit mondott, hogy alkalmazottjának még nem sikerült áthangolódnia. Nos, tíz varsótlan és szerződéstelen év után talán nem ártana átállítani a szóvivőket is. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Mikulás elvtárs és krampusz elvtárs ajándéka. (TA SR-felvétel) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Róbert Remiáš halálával kapcsolatban két elkövető ellen indult eljárás. Érdekes módon a HZDS nyomban reagált, a belügyminiszter fejét követeli. Szerintük Ladislav Pittner nem maradhat a helyén, hiszen nem a titkosszolgálat volt tagjai ellen emeltek vádat. Nem bizonyítható, hogy a SIS keze valóban közvetlenül benne volt az ügyben, de így is furcsa a HZDS gyors lépése, hiszen csak a feltételezett elkövetők ellen adtak ki körözést. Azokról egyelőre szó sincs, akik az egészet kigondolták és megszervezték. A nyomozók szerint Remiáš meggyilkolását az alvilág hírhedt főnöke, Milan Sýkora rendelte meg - ő azonban már hallgat, mint a sír. Arra sincs viszont bizonyíték, hogy a SIS-nek semmi köze az egészhez, főleg ha Lexa és a gyilkosság megrendelőjének baráti kapcsolatát figyelembe vesszük. S a volt kormányfő közkegyelemben részesítette ifj. Michal Kováč elrablóit, ezzel márpedig Remiáš halála is összefügg - szögezi le a cikkíró. A keleti bővítésről 1994-ben született döntés, de a koszovói válság kellett az átfogó bővítési terv kidolgozásához Az Unió bővítési stratégiája Az Európai Bizottság bővítési stratégiája arra szolgál, hogy minél gördülékenyebbé, mindenki számára megfelelővé és az egész kontinensre kiterjeszthetővé alakítsa az Európai Unió keleti és délkeleti bővítési folyamatát. MTI-HÁTTÉR A kelet-európai rendszerváltások után az EU keleti bővítéséről 1994ben az esseni csúcsértekezleten végleges döntés született, mégis a koszovói válság kellett ahhoz, hogy az unió átfogó bővítési stratégiát dolgozzon ki. A Romano Prodi vezette brüsszeli testület 1999. október 13án tette közzé ezt a stratégiát, és az e hét végi helsinki csúcstalálkozó hagyja véglegesen jóvá. A program egyidejűleg igyekszik kiküszöbölni a bővítési folyamat addigi hiányosságait, szolgálni a délkelet-európai stabilitást és gondolni a távolabbi - elsősorban a volt Szovjetuniót - kontinensegységesítésre. Az EU 1999 végéig tizenkét országot vont be a csatlakozás folyamatába, de közülük csak hattal - Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Magyarországgal - kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyanezen év őszére azonban már nyilvánvalónak tűnt, hogy túlhaladottá vált az a döntés, amely a tucatnyi tagjelöltet két csoportra osztotta. Ezért az új bővítési stratégia szerint a tárgyalások az ezredforduló évében már tízenkét országgal - az említettek mellett Máltával, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával - folytatódnak. Alap- és vezérelv marad - és az ígéretek szerint az eddigieknél jobban érvényesül hogy a tárgyalások minden érintett állammal azok saját tempójában, azok egyéni felkészültsége és fejlődése alapján folytatódnak. A stratégia evidenciaként foglalja magában azt a követelményt, hogy 2002-re az EU készen fog állni új tagállamok befogadására. Ez azt jelenti, hogy 2000-ben el kell fogadni az intézményrendszer korszerűsítésére hivatott intézkedéseket, amelyek révén a hatországosra tervezett EU belátható időn belül 27 állammal is működőképes marad. Külön foglalkozik a stratégia Törökország helyzetével. Az emberi jogi és demokratikus elmaradásokért elmarasztalt Ankara tagjelölti státust kap, de a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről nem lehet szó, és a belépés távlata meghaladja a tizenkét másik tagjelöltét. A bővítési stratégia további újítása, hogy meg nem nevezett időtávlatban, de a tagság perspektíváját helyezi kilátásba a A eredetileg hatországosra tervezett EU-nak 27 tagja is lehet majd. demokratikus rendet tökéletesen kifejlesztő, megtartó és a többi európai állam szintjére emelkedő balkáni államok számára. A bizottság öt állammal számol ebben a kategóriában: Macedóniával, Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Horvátországgal és Jugoszláviával. A bővítési stratégia elsőként úgynevezett stabilizálási társulási szerződés kötését javasolja ezekkel az országokkal abban a pillanatban, amikor azok megfelelnek a kemény feltételeknek, úgymint a demokrácia működtetése, a kisebbségi jogok biztosítása, a média függetlenségének biztosítása, szabad választások tartása és eredményeik végrehajtása, megkülönböztetésmentes bánásmód a polgárok között, a gazdasági reform megkezdése, a jószomszédi kapcsolatok iránti készség kimutatása, illetve Bosznia, Horvátország és Jugoszlávia esetében a daytoni vállalások teljesítése is. A stratégia végezetül számol a volt szovjet és a Földközi-tenger menti államokhoz fűződő kapcsolatok folyamatos szorosabbra húzásával is, az európai országok számára sehol nem zárva ki egy majdani EU-tagságot sem. Időszerűnek azonban a két országcsoporttal egyelőre csupán az együttműködés kiteijesztését látja az unió. Az EU egyébként 1999-ben dolgozta ki Oroszországhoz fűződő külön stratégiáját, és a helsinki csúcsértekezleten hagyják jóvá az Ukrajnával kapcsolatos elképzeléseket. Egon Krenz, az egykori NDK utolsó államfője börtönbe vonul, de azért nem lesz nagyon rossz dolga Hat és fél év, kilenc és fél négyzetméter DOROGMAN LÁSZLÓ A november 8-án hozott végérvényes ítélettel eldőlt, hogy a néhai NDK utolsó államfőjének hat és fél évre börtönbe kell vonulnia. A lipcsei fellebbviteli bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, amely feleíősnek mondta ki Egon Krenzet és két társát a belnémet határon agyonlőtt menekülők haláláért. A 62 éves Krenz bármelyik napon megkaphatja a „behívót" a német főváros Spandau kerületében lévő hakenfeldei büntetésvégrehajtási intézetbe. Ennek az új börtönnek a jellegzetessége a nyitottság, amely a foglyok szempontjából értendő: az OLVASÓI LEVÉL Piros orrot vettek „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot" - mondta a Mester. Igen ám, de az irgalmasság időt kíván, kell rá idő. Mi viszont komoly emberek vagyunk, nem fecséreljük drága időnket holmi léhaságokra. Éppen úgy nem, ahogyan a negyedik bolygó üzletembere sem Saint-Exupéry Kis hercegében. Jelen világunk a határelítéltek maximális szabadsággal rendelkeznek. Rácsok nincsenek, a cellák elnevezése magánszállás. Azok a foglyok, akik munkaviszonyban állnak, változatlanul járhatnak dolgozni - a különbség csupán anynyi, hogy nem otthonról, hanem Hakenfeldéből. A napi kijárás a börtönből itt megszokott dolog, az elítélteknek csak az éjszakát kell az intézet falai között tölteniük. Ez a szabadság persze nincs ingyen: a dolgozó foglyok havi 199,75 márkát fizetnek a „szállásért", további 78 márkát a reggeliért, s kétszer 139 márkát az ebédért és vacsoráért. Az intézet kertjében pingpongasztalok állnak, aki az izmai helyett inkább idők szorításában vergődik, az időmegtakarítás fő szempont. Szerencsére azért akadnak még olyanok, akik komolyan veszik az ószövetségi Prédikátor könyvéből vett részletet az időről: „Mindennek meg van az órája és minden századnak a maga ideje az ég alatt". A szándéknak is. Köztudott, hogy tetteink értékét a lelkiismeret és a szándék határozza meg. Márpedig mi mesterségesen megalkottunk egy értékhierarchiát anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy ami a cselekvést valójában minősíti, az nem önaz elméjét kívánja dolgoztatni, az válogathat a könyvtárban. A szobák viszonylag tágasak: 9,5 négyzetméteren az ágy, szekrény, asztalka és szék mellett egy mosdó is elfér. Akiknek nincs munkaviszonyuk, azok sem érzik bezárva magukat: nekik kérvény alapján adható „kimenő", általában hétvégéken. Ezek az elítéltek ingyen kapnak kosztot és kvártélyt. Az eltávozással csak kis hányaduk él vissza: tavaly például a 221 fogoly közül mindössze 17 érkezett vissza késve, a szökések száma három volt. Ez persze az ide „beutalt" személyek gondos kiválasztásán is múlik: Hakenfeldébe olyanok kerülnek, akiknek büntetése legmaga, hanem az, hogy milyen szellemben történik. Mert végső soron és igazában csak a lelki tényező számít. Idő és szándék. Nádszegen megtalálták az időt a jószándékhoz. Jelen voltak akkor, amikor a másik szükséget szenved. Jelen voltak teljes emberi mivoltukkal és segítettek. Segítettek, úgy ahogy tudtak. Piros orrot vettek, segítve ezzel a bántalmazott gyerekeken és együtt örültek velük azon a jótékonysági koncerten, ami a gyerekekről és a szeretetről szólt. Segítettek és önmaguk is új tapasztalatokkal gazdaalább két év, és pszichológusok úgy találják, hogy nem kell számítani szökésükre. Összesen 1244 fogoly élvezi a - hivatalos szóhasználattal - nyitott büntetésvégrehajtás előnyeit. A módszer hátterében anyagi megfontolások állnak. Az ilyen intézmények építése és fenntartása egyrészt lényegesen olcsóbb, mint a zárt rendszerű börtönöké. A berlintegeli fogház üzemeltetése hatszor drágább, mint a hakenfeldeié. Másrészt nagyobb az esélye annak, hogy a szabadulás után ismét be tudnak illeszkedni a társadalomba. A szerző az MTI berlini munkatársa. godtak, mindannyian, a gyerekek, a pedagógusok, a polgármester. Mindannyian, akik közvetve vagy közvetlenül részesei voltak e csodás jelenlétnek. És ha igaz, amit a nagy amerikai neveléstudós és filozófus, John DeWey mondott, miszerint: „Csupán a személyes tapasztalat alakítja és határozza meg az ember fejlődését.", akkor bizakodhatunk abban, hogy megint többen lettünk azok, akik megértik, mit jelent az, amit a Mester mondott: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Deák László, Nádszeg