Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-06 / 281. szám, hétfő

ESEMENYEK, EREDMENYEK, CSÚCSOK Hétfő, 1999. december 6. 9. oldal Branikovits László, a Ferencváros jobbösszekötője sohasem akarta utánozni az aranylabdás Albert Flóriánt A villanyfényre cserélt csatár Branikovits László egykoron ünnepelt sztár volt a Ferencváros oroszlánbarlangjában, az Üllői úton, ám őróla is mintha elfeledkeztek volna a Fradi háza táján... SINKOVICS GÁBOR Jól tudom, hogy közeledik az ötvenedik születésnapja? Jól tudja, december tizennyolcadikán leszek ötvenéves. Szép, kerek jubileum, s nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen remekül érzem magam a bőrömben, csak ne fáradnék el olyan hamar... A munkában? Abban is, meg a futballban... Még mindig játszik? Még midig, de már csak a haverokkal, s velük is egyre ritkábban focizgatunk... Néhány éwel ezelőtt még rendszeresen szerepeltem a Római-parti öregfiúk csapatában, és a Tanuló utcai kispályás bajnokságban, de ma már nem megy, legalábbis rendszeresen nem. Ráadásul a szemem sem túl jó, két és fél dioptriás szemüveget hordok. Még harmincéves koromban írta fel az orvos, mert a sok éjszakai rajzolás során kiderült, hogy szükség van a szemüvegre. Technikumot végeztem, az edzések után késő estére értem haza, és csak akkor állhattam neki rajzolni. Ha már az edzéseket említette... Sokan azt hitték, hogy a Fradiban nevelkedett, holott nem az FTC volt az első klubja. A Postásban kezdtem tizenegy évesen, de ott nem sok időt töltöttem el, mert esztendő múlva már a Fradihoz kerültem. Tehát fogalmazzunk úgy, hogy a Postásban kezdtem, s a Fradiban nevelkedtem... Képzelem, hogy keze-lába remegett az izgalomtól azon a bizonyos napon, amikor belépett az Üllői úti stadionba. Dehogy, nyugodt voltam és boldog. Teljesült a nagy álmom, a Fradiban játszhattam. Azon a toborzón hat edző foglalkozott velünk, a hátsó földespályán. Amikor leigazoltak az egész családom elégedett volt velem, hiszen mindenki a Ferencvárosnak szurkolt. Attól kezdve úgy történt minden, mint a mesében: egyre feljebb és feljebb kerültem. Tizennégy évesen, nyolcadik osztályos nebulóként már a felnőtt tartalékban játszottam, Mátrai Sándorral és a többi hírességgel együtt. A meccseken pedig hátrakiabált, „Sanyi bácsi, itt vagyok a jobb szélen, tessék előre rúgni..." így valahogy, merthogy öltözőbe is csak úgy mertem belépni, hogy hangos csókolomot köszöntem. Tizenhét éves lehettem, amikor azt mondta nekem Mátrai Sándor: „Szevasz, öcskös, ezentúl tegezhetsz!" Akkor már a felnőtt csapat keretéhez tartoztam, majd hatvanhét márciusában mutatkoztam be a nagyok között a Diósgyőr elleni, népstadionbeli meccsen. Nyertünk kettő egyre, és bár gólt nem lőttem, de nem ment rosszul a játék. Albert sérült volt, ezért játszhattam én. Gyerekkoromban mást se hallottam, minthogy a Branikovits az új Albert. Majdnem úgy cselez, és ugyanúgy csípőre teszi a kezét, mint a Császár. Én is hallottam, hogy sokszor hasonlítottak a Flórihoz, erre nagyon büszke voltam. Ám, az a csípőre tett kéz, az teljesen véletlen, mert nem akartam Álbertet utánozni, és nem is tudtam volna... Később már nem helyette, hanem mellette játszott. De csak azért, mert Varga Zoltán külföldön maradt. Abba a Fradiba lehetetlenség volt bekerülni. Hiába mutatkoztam be tizenhét és fél évesen a Diósgyőr ellen, s hiába tartottak óriási tehetségnek, a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi sorban nem lett volna helyem. Végül is szerencsésen alakult minden. Nagyon sokat köszönhetek Albert Flóriánnak, akitől sokat tanultam, no meg a legendás Lakat Karcsi bácsinak. Érte tűzbe mentem volna, s így voltunk ezzel mindannyian. Nemcsak szakmailag, de emberileg is csodáltuk őt. A Szőke, Branikovits, Albert, Rákosi, Katona csatársor aztán bajnoki címhez juttatta a Ferencvárost. Nagyszerű csapat volt, csak hát volt itthon egy másik klub, amely még a Fradinál is erősebb volt... Ezt elismerem. Az Újpesti Dózsa abban az évben is szenzációsan játszott. Több mint száz gólt szerzett, de a bajnokságot egypontnyi előnynyel mi nyertük. Bármiben lefogadnám, hogy tisztán emlékszik arra a gólra, amit hatvannyolc őszén a Vasasnak rúgott. Azt tényleg nem lehet elfelejteni, hiszen a Vasas elleni kettő egyes győMindig gólveszélyt jelentett az ellenfél kapujára. (Fotók: Nemzeti Sport) Branikovits Lászlótól nagyon nehéz volt elvenni a labdát. zelem volt az egyik legfontosabb lépés a bajnoki cím felé. Jó kis bundameccs volt... Varga László, a Vasas kapusa akkora luftot rúgott az ön lövésénél, hogy csaknem hanyatt esett. Látja, nekem nem volt gyanús. Azt hittem, a pálya talaja miatt nem találta el a labdát. Később, talán két év múlva tudtam meg, hogy bundameccs volt. Én még nagyon fiatal Vbltam ahhoz, hogy beavassanak. Jobbösszekötőt játszott, pedig szíve szerint center lett volna. Nem így van? Hát valóban centernek készültem, az volt a kedvenc posztom, de a Fradiban Albert mellett jobbösszekötőt játszani is nagy élmény volt. Volt egy Leeds elleni WK-döntő, amely után sírt a fél ország. Az első meccsen kikaptak egy nullra Angliában, és mindenki biztosra vette, hogy a bombaformában lévő Fradi másodszor si elnyeri a WK-t. Még arra is emlékszem, hogy a Népstadionban zsúfolt ház előtt futott ki a két csapat. Aztán null null lett. Szörnyű mecss volt. A történethez tartozik, hogy az a bizonyos gól, amit Leedsben kaptunk, szabálytalan körülmények között esett, mert Géczi Istvánt belökték a kapuba labdával együtt. Ettől függetlenül valóban meg kellett volna nyernünk a kupát, de hiába támadtuk végig a visszavágót, csak kapufákat lőttünk. Mit gondol, miért csak hatszor volt válogatott? Ne felejtse el, hogy a hatvanas-hetvenes években valóban rang volt a válogatottság, s olyan csatárokkal kellett megküzdenem a címeres mezért, mint Bene Ferenc, Dunai Antla, Farkas János, Puskás Lajos, hogy csak néhányat említsek. Az első meccsemen aztán mindjárt a világ legjobbjai ellen léphettem pályára. A Beckenbauerrel, Müllerrel, Overath-tal felálló NSZK-tól kettő nullra kaptunk ki a teltházas Népstadionban. Aztán idesorolom a románok elleni Európa-bajnoki negyeddöntőt is, amelyen a gólommal vezettünk egy nullra, s a vége egy egy lett. Az is elképesztő, hogy huszonhat évesen lemondtak önről a Ferencvárosban. Öregnek titulálták? Viccesen hangzik, de igen. Talán emlékszik, hogy Dalnoki Jenő teljesen új csapatot formált. Felhozta az ifiből Ebedli Zoltánt, Nyilasi Tibort, Onhausz Tibort, Takács Lászlót, és ránk, „idősebb" játékosokra nem tarott igényt. így kerültem hetvenhatban, huszonhat évesen Csepelre. Szörnyű lehetett. Valóban szörnyű volt. Hát amikor megtudtam, hogy miért éppen Csepelre kell mennem... Váljon csak... Erről hallottam valalmit... Állítólag az Üllői úti pálya világításáért cserélték el. Pontosan. Engem megkapott a Csepel, és cserébe a gyár munkásai megcsinálták a világítást az Üllői úton. Nem akartam Csepelre menni, hanem Győrbe, de oda nem engedtek. Két évet játszottam Csepelen, és mindig a bentmaradásért küzdöttünk. A legrosszabbak a Fradi elleni meccsek voltak. Emlékszem, általában Vépi Péter fogott, és végig „faragott", ütött, vágott. Később az NB Il-es Építőkbe kerültem, majd lejjebb és egyre lejjebb. Végül Taksonyban fejeztem be a pályafutásomat. A Ferencvárossal nincs semmilyen kapcsolata? Semmi. Még a jubileumi ünnepségre sem kaptam meghívót, és ez megdöbbentett. Arra gondoltam, hogy mi, idősebb fradisták, már semmit sem érünk, elkergettek minket. Egyébként két éwel ezelőtt Szőke Pista ötvenedik születésnapján találkoztam legutóbb a többiekkel, korábbi csapattársaimmal. Aft AGYAR LABDARÚGÓ PNB • Ferencváros1. Dunaferr 16 9 6 1 38:15 33 Szeged 4:0 (0:0) 2. MTK 16 9 6 1 29:12 33 • Kispest3. Vasas 15 10 1 4 27:1231s Győr 0:3 (0:1) 4. Debrecen 16 7 5 4 23:17 26 • Siófok5. Céiszer 15 6 7 2 21:18 25 Haladás 2:4(2:1) 6. Tatabánya 15 6 6 3 18:17 24 • Tatabánya7. ZTE ľ) 6 5 4 19:10 23 Gázszer 0:0 8. Győr 16 5 6 5 24:18 21 • Diósgyőr9. Újpest 14 5 6 3 20:18 21 MTK 0:2 (0:1) 10. Ferencváros 15 5 4 6 22:15 19 • Nyíregyháza11. Haladás 15 5 2 8 17:23 17 Dunaferr 1:1(1:0) 12. Nyíregyháza 16 4 5 7 15:26 17 • Debrecen13. Kispest 14 3 6 5 13:17 15 Vác 4:1 (2:1) 14. Diósgyőr 15 3 6 6 15:20 15 • Újpest15. Nagykanizsa 16 3 6 7 14:21 15 Zalaegerszeg 1:1 (1:0) 16.Szeged 16 3 4 9 12:37 13 • Nagykanizsa17. Siófok 15 4 2 9 12:23 11 Vasas 1:2 (0:0) 18. Vác 16 1 510 15:35 8 A Siófoktól 3 büntetőpont levonva. A következő, 17., utolsó őszi forduló mérkőzéseit e hét végén játsszák: Haladás-Ferencváros, Gázszer-Nagykanizsa, ZTE-Tatabánya, Vác-Újpest, MTK-Debrecen, Győr-Nyíregyháza, Szeged-Kispest, Vasas-Siófok, Dunaferr-Diósgyőr. Soós Tibor harmadszor az év edzője Szlovákiában Riszdorfer-elsőségelc ÚJ SZÓ-JELENTÉS Pozsony. Szombaton pont délben a fővárosi Danube Szállóban hirdették ki 1999 legjobb szlovákiai síkvizi kajak-kenusainak névsorát. A szinte teljes szlovák sportvezetés példátlan komáromi aratásnak tapsolhatott. Egy rangsoron kívül mindegyikben a Duna parti város kiválóságai kettős sikerének voltunk szem- és fültanúi. A férfiak mezőnyében - megismételve tavalyi elsőségét - Riszdorfer Mihály végzett az élen, a kétszeres világ- és Európa-bajnok kajak kettes hajóban mögötte evező klubtársa, Juraj Bača előtt. Vb-bronzérme (Cl 200 m) révén Slavomír Kňazovickýnak jutott az ankét harmadik helye. A junioroknál is kettős komáromi siker született: másodszor lett e korosztály hazai legjobbja Riszdorfer Mihály öccse, Richárd, s rögtön mögötte végzett hajóbeli társa a K2-es junior világbajnoki egységből, Erik Vlček. Mind a négy komáromi legény jelenleg az SKP Bratislava színeiben versenyez. Sorrendben harmadszor lett Szlovákiában az év edzője, Soós Tibor, a felnőtt világbajnok páros mestere. Az ankéton rögtön mögé sorolták Polhammer László komáromi nevelőedzőt, aki korábban mindkét világbajnok párossal foglalkozott. A hosszútávú versenyzők között Radoslav Kus szerzett ankétgyőzelmet. Volt egy kedves színfoltja is a szombati ünnepségnek: Lokšáné Rácz Katalin, a Szlovák Fair Play Klub elnöke és Mária Mračnová, a Szlovák Olimpiai Bizottság elnöke az ifjúság sportszerű neveléséért és érdemdús edzői munkásságáért fair play díjjal jutalmazta Székely István somorjai kajakedzőt. (Az eseményről bővebben a 13. oldalon írunk.) (jmk) Ausztria egyedül képtelen lenne megrendezni Újra a magyarokkal? MTI-JELENTÉS Bécs. Az Osztrák Labdarúgó Szövetség (ÖFB) elnökségi ülésén úgy döntött, hogy nem zárkózik el a 2008-as labdarúgó Európabajnoki pályázat benyújtásától. Beppo Mauhart, az ÖFB elnöke kijelentette: - Csak akkor van értelme pályázni a 2008-as kontinensvetélkedőre, ha a kormány továbbra is fontosnak tartja, hogy jelentős sporteseményeket bonyolítsanak le Ausztriában és a közvélemény is kiáll egy ilyen jelentős esemény mellett. Országunk egyedül képtelen lenne megrendezni az Eb-t, de még nagyon korai lenne arról beszélni, hogy kivel képzeljük el majd közösen a pályázatot. Az Magyar Labdarúgó Szövetség csütörtöki elnökségi ülésén Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter bejelentette, hogy amennyiben adottak lesznek a feltételek, akkor az ISM támogatná a 2008-as, újabb közös magyar-osztrák Eb-pályázatot. Magyarországon decemberben is bőven akad futballizgalom. (Fotó: Nemzeti Sport)