Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)
1999-12-04 / 280. szám, szombat
ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 3. KULTÚRA A Fórum Intézet által rendezett Pázmány Péter közép-európai egyeteme Nagyszombatban című kiállítás a Duna utcán Nem suhantak - jegyzeteltek Pozsony. Novemberben a Duna utcai magyar alapiskola és gimnázium diákjai is megtekinthették a Pázmány Péter közép-európai egyeteme Nagyszombatban (1635-1777) című kiállítást. Nem kellett azonban Nagyszombatba utazniuk, a kiállítás ugyanis néhány napra az iskola emlékszobájába vándorolt. MISLAY EDIT Az európai hírű egyetem közel másfél évszázados történetét bemutató anyagot a Fórum Társadalomtudományi Intézet Cogitatusprogramjának keretében megrendezett, három részből álló kiállítássorozat részeként először Nagyszombatban, a Jelenkori Művészet Központjában láthatta a közönség. A kiállítássorozat, amely a Holland Királyság szlovákiai nagykövetségének támogatásával valósult meg, a mai Szlovákia területén működött jelentős felsőoktatási intézményeket mutatta be, s a közös műit egy-egy fejezetének megidézésével elsősorban a szlovák-magyar közeledést szerette volna szolgálni. Deme Katalin, a Fórum Intézet szakelőadója, a rendezvénysorozat szervezője a nagyszombati kiállítást eredetileg szakmabelieknek, történészeknek készítette, akik elismerték az anyag erényeit, a kimerítő részletességet, pontosságot, ám sokan közülük például kifogásolták, hogy a magyar történelmi nevek nem szlovák, hanem magyar helyesírással jelentek meg. Deme Katalin, aki maga is a Duna utcai iskola diákja volt, úgy gondolta, érdemes lenne a gyerekekkel is megismertetni a Pázmány Péter alapította egyetemről szóló kiállítást, bár mint megjegyezte, nem tudta felmérni, mennyire keltheti fel a szakmabeliek számára készített anyag a tizenéves diákok figyelmét. A nagyszombati egyetem sokféle kultúrájú, nyelvű diákot befogadó intézmény volt. (Reprofotó) Kulcsár Mónikát, a gimnázium történelem szakos tanárát a kiállítás fogadtatásáról kérdeztük. Bevallása szerint őt is kellemesen meglepte, mekkora érdeklődést tanúsítottak a gyerekek. Hogy megkönnyítsék, illetve segítsék a látottak befogadását, az osztályfőnökök megkapták a szövegkönyvet, és mielőtt levitték a gyerekeNagyon érdekes volt megfigyelni a diákok reakcióját. ket az emlékszobába, elbeszélgettek a témáról. így bizonyos mértékig ismerős volt számukra, és nem csupán képek tömege és szövegözön fogadta őket. Kulcsár Mónika szerint kiváló alkalmat nyújtott a kiállítás arra, hogy az adott korszak művelődéstörténeti és tudománytörténeti hátterét közelebb hozza a diákokhoz. Sajnos időszűke miatt erre a tanítási óráVISSZH ANC kon nagyon kevés lehetőség nyílik. Pedig az lenne a lényeg, hogy a gyerekek komplex módon ismerkedhessenek meg egy-egy korral. Vagyis egyaránt tisztában legyenek azzal, hogy egy-egy időszak során mi történt a politikában, a tudományban vagy a művészetben. A kiállítást megtekintve képet kaphattak akár arról, hogy Mária Terézia uralkodása idején milyen szinten állt az orvostudomány, mit tudtak az akkori gyógyítók, s milyen szerepe volt ebben az uralkodónőnek, aki az orvosi kart alapította az egyetemen. De az is kiderült, milyen szerepet játszott a nagyszombati egyetem történetében az, hogy saját nyomdája volt. Kulcsár Mónika szerint nagyon érdekes volt megfigyelni a diákok reakcióját, azt, hogy mi ragadta meg a figyelmüket, mi volt az, ami előtt megállnak. Hozzá kell tenni, hogy nem csupán „átsuhantak" a kiállítás anyagán, hanem szorgalmasan jegyzeteltek is. Amikor a harmadikos gimnazista Melyik a helyes: Károli vagy Károlyi? VÖRÖS PÉTER Őszinte megtiszteltetésnek veszem és érdeklődéssel olvasom Petőcz Kálmánné „Helyesen: Károli-biblia" című írását (Új Szó, 1999, 263. sz. 2. old.), melyben többek k özt megállapítja,-„(.-.) ez nem az első eset, hogy a híres bibliafordítónak, Károli Gáspárnak nevét helytelenül Károlyinak ítják". A cikk szerzőjének igaza van, hogy az „eredeti Károli-biblia fedőlapján is Károli olvasható" - viszont az is igaz, hogy M. Tótfalusi Kis Miklós amszterdami „aranyos bibliájának" (1685) címlapján már a „Károlyi Gáspár" névalak szerepel. Végül is Petőcz Andrásné egy perdöntőnek vélt(l?) mondattal fejezi be - egyébként igen kulturált hangnemben megírt olvasói levelét. íme: „A személynevek írásával kapcsolatos alapelveket a helyesírás szabályai is tartalmazzák." A dolog azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolnánk vagy hisszük. Mert a Magyar helyesírási szótár (Akadémiai Kiadó, Bp. 1999) „csak javasol. Magyarországon a helyesírásra nézve semmilyen törvény vagy rendelet nincsen, tehát mindenki úgy ír, ahogyan akar." (Fábián Pál nyelvész, ISZ. 1999/9-10. sz. 139. old.). Habár ez a demokratikus elv nem azt jelenti, hogy szabadon garázdálkodjunk nyelvünkkel! Ugyanakkor az is igaz, hogy „az általa megfogalmazott szabályok mégis gyakran előíró jellegűek" (F. P.). Ám az imént említett félmondat nem minden esetben érvényes - különösen nem a régi eredetű család- és vzetéknevek írásmódjában, hiszen ezek mai változatának kialakulása igen hosszú folyamat. Emlékezzünk csak a Balassi, Misztótfalusi, Melius Juhász, Szenei Molnár nevek körül kialakult heves szakmai/nyelvi vitákra. Éppen ezért Tolnai Gábor neves magyar irodalomtudós nagyon helyesen állapítja meg egy helyütt, hogy: „Régi műveltségünk történetében nem ritkák a kisebb és nagyobb mérvű névváltozatok (...)". Tehát most az ezredforduló küszöbén joggal tehető fel a kérdés: Károli vagy Károlyi? Noha azt is tudnunk kell, hogy „az istenes vén ember" nevének használata körül - mindez a reá vonatkozó irodalomból is kitűnik - nincs egységes közvélemény, még ma sem. Az általam elérhető és megvizsgált irodalomban (M. Tótfalusi Kis M., Dézsi L„ Gulyás P., Tevan A., T9Inai G., Csanda S., Tőzsér Á., Zalabai Zs., továbbá a Magyar Irodalmi Lexikon egyes kiadásai és a Református hitünk és életünk című könyv) egyaránt olvasható a jeles protestáns bibliafordító neve Carolinak, Károlinak, K. Károlinak, Károl(y)i-nak, Károlyinak. Ám ne feledjük, hogy eredeti családneve Radics volt és Nagykárolyban született, tehát vélhetően bölcsőhelye után a Károlyi felvett név. Noha tény, hogy - azóta is, és ma is - egyszer Károlinak nevezik, máskor Károlyinak (miként azt tettem én is), mert eme utóbbi névalak egyértelműen a szülőhelyére utal. Á névhasználat zűrzavara tehát kétségtelen, így hát a KároliKárolyi-kérdés megoldásához csak igen aprólékos filológiai kutatások alapján juthatunk el - fel kell tennünk azt a kérdést is, miként nevezte önmagát a bibliafordító? Figyelembe kell venni azt is, hogy melyik névalak ment át a köztudatba a bibliafordító halála után, de az is fontos: miként emlegették, hogyan utaltak rá életében, s utalva a jelenre is: nevét a mai közbeszédben sem egységesen használjuk. Összegzés helyett ismét feltehető a kérdés: vajon melyik névhasználat lehet elfogadható? - nem feledve azt sem, hogy minden kornak megvan a maga helyesírása! De talán a jeles zsoltárfordító neve kapcsán korábban kialakult és (mára talán) letisztult vita eredménye a híres bibliafordító helyes névhasználatában (is) eligazíthatja korunk írástudóit és olvasóit. Molnár Albert „sohasem írta nevét cz-vel, hanem c-vel. Az újabb irodalomban ezért - helyesen - visszatértünk az eredeti formához: Szenczi helyett Szeneire" (T. G.). Ezért hát a régies és rossz hangzású Károli helyett nevezzük csak bibliafordítónkat Károlyi Gáspárnak, elévülhetetlen művét pedig Károlyi-bibliának - nem árulkodván ezzel műveletlenségről vagy figyelmetlenségről. Ha pedig valaki - netán mégis - azt gondolja, hogy adhuc sub judice lis est!, azaz: „a dolog még nincs eldöntve!", úgy az a Károli Gáspár vagy a Károli-biblia névalak leírásával vagy kiejtésével nem követ el szentségtörést - természetesen, ha a közmegegyezés és nyelvészeink is úgy akarják. Szemet Editet arról kérdezem, mi maradt meg leginkább az emlékezetében, rövid gondolkozás után már sorolja is: „Érdekes volt, hogy akkoriban boncolással, szülészettel is foglalkoztak. Meg az is kiderült, hogy még Szófiából is volt diákja a nagyszombati egyetemnek. És végre azt is láttam, hogyan nézett ki Oláh Miklós, akiről tanultunk." Kulcsár Mónika úgy véli, részletes és gazdagon illusztrált anyagával a kiállítás bővítette a diákok tudását. Fennállásának első időszakában a nagyszombati egyetem sokféle kultúrájú, nyelvű diákot befogadó intézmény volt. Deme Katalin ezért is választotta a kiállítássorozat egyik témájául. Véleménye szerint a nagyszombati egyetemet sem a magyar, sem a szlovák nemzet nem sajátíthatja ki csak magának, mivel a maga korában valódi közép-európai oktatási intézmény volt, s ez a mának is időszerű üzenet. Magyar Nemzeti Múzeum Ferencesek Gyöngyösön Budapest. Ferencesek Gyöngyösön - A rendház 1950-ben elrejtett kincsei címmel látható kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Szent Ferenc rendjének követói még az alapító életében telepedtek meg Magyarországon. Gyöngyösi jelenlétük a XIV-XV. századtól bizonyítható; attól kezdve megszakítások nélkül éltek a kisvárosban 1950-ig, a szerzetesrendek működését betiltó rendeletig. Akkor a szerzeteseket deportálták. A barátok 9 évvel ezelőtt térhettek vissza a városba. A vendégkiállításon láthatók a közel fél évszázada elrejtett, majd a kolostor 1998. évi tavaszi átvételét követő építési munkák során a lépcsőfeljáróból előkerült, rendkívüli értéket képviselő könyvek. így például a régi könyvtár egyik büszkesége, az 1462-ben nyomtatott Fust-Schöffer Biblia, amelyet mostani megtalálását követően már restauráltak. A fellelt tárgyak sorában megtekinthetők iratok, XVIIXVIII. századi liturgikus eszközök, közép- és újkori pecsétnyomók és érmek is. A kiállítás áttekintést ad a rendház több mint hétszáz éves történetéből könyvek, iratok, festmények és bútorok segítségével, valamint bemutatja a ferences teológia és a ferences gimnázium működését. Emléket állít az 1946-ban bírói ítélet nélkül börtönbe vetett, majd kivégzett P. Kiss Szaléznak, a rendház népszerű szónokának. A kiállítás április 2-áig tekinthető meg Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. (MTI) PÁLYÁZAT Kölcsey Ferenc 1823. január 22én fejezte be nemzeti imádságunk, a Himnusz írását. 1989től január 22-e a Magyar Kultúra Napja. E nap tiszteletére a Palóc Társaság pályázatot hirdet, amelynek célja a magyarságtudat elmélyítése, a szülőföld iránti szeretet megerősítése, az anyanyelvi képességek fejlesztése, a tehetségek kibontakoztatása. A magyar keresztény államiság millenniumának évében immár ötödször hirdetjük meg a pályázatot, amelynek témái műfaji kötöttség nélkül a következők: 1. Tiszteld a múltat s éltesd tovább! 2. Ki a magyar ma? 3. Ahogy én látom... 4. így ünnepeltük meg... 5. Éljen 20001 6. Szabad téma Pályázati feltételek: - a pályázaton az alap- és középiskolák tanulói vehetnek részt; - egy-egy tanuló több pályaművel is pályázhat; - csak azokat a dolgozatokat fogadjuk el, amelyek terjedelme az alapiskolások kategóriájában legkevesebb 1 A4-es oldal, s nem több 2 gépelt oldalnál, a középiskolások kategóriájában pedig legkevesebb 3, legtöbb 5 gépelt oldal lehet (az illusztrációk ezen felül értendők); - a pályamunkákat név, iskola, lakcím (telefon), a felkészítő nevének feltüntetésével 3 példányban kell eljuttatni a Palóc Társaság címére: 991 31 Vrbovka. Beküldési határidő: 2000. február 9. Eredményhirdetés 2000. március 15-én lesz. Mindkét kategória helyezettjei értékes díjakban részesülnek. Az Európa Könyvkiadó karácsonyi újdonságai Hrabaltól Updilce-ig MTI-HIR Budapest. Az Európa Könyvkiadó a világirodalmi művek gondozója huszonnégy kötettel járul hozzá az idei karácsonyi könyvvásár kínálatához. A könyves műhely immár „háziszerzőinek" számító népszerű írói közül például az amerikai John Updike Beeh befut című regényét jelentette meg. Jorge Luis Borges válogatott műveinek sorozata negyedik kötetéhez érkezett. Ezúttal eszszéinek gyűjteményét adta közre a kiadó, Az ős kastély címmel. Bohumil Hrabal írásainak kedvelői a Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül című elbeszéléskötettel gazdagíthatják a házi könyvtárukat. A szerkesztő az 1989 és 1995 közötti évek terméséből válogatott, amelyeknek döntő többsége először jelent meg magyarul. A kötet Hrabal öregkori szerelmének, valamint élete utolsó, leghűségesebb társainak, a macskáinak címzett leveleket, a róluk és nekik szóló írásokat tartalmazza. Pat Barker angol írónő Felépülés című regénye egy trilógia első része. Az 1917 nyarán játszódó történet irodalmár főszereplőinek egyike Robert Graves költő. Pat Barker műve 1995-ben elnyerte a legrangosabb brit irodalmi jutalmat, a Booker-díjat. A Memória Mundi sorozatban látott napvilágot Günter Grass Az én évszázadom című kötete. Az idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettje az 1900-as évvel kezdve és az 1999. esztendővel befejezve mintegy emléket állít minden egyes esztendőnek. Magát egy-egy szemtanú helyébe képzelve megszólaltatja többi között a század elejéről a szocdem munkást, továbbá a '60-es évek egyik kommunájában cseperedő „kezeiheteden" óvodást is. Ugyancsak e sorozat újdonsága a Beszélgetések az idők végezetéről című kötet. A friss kiadványok között szerepel a Kétnyelvű Shakespeare-breviárium Mailer Sándor válogatásában. Az angol költő-drámaíró egyik legszakavatottabb magyarországi ismerője állította össze a „kádenciák" gyűjteményét, 19 témakörbe csoportosítva angolul, valamint a válogató által legjobbnak tartott magyar fordításban. David Remnick Pulitzer-díjas amerikai újságíró Muhammad Ali, a világ királya című könyvében felidézi minden idők egyik legnagyobb bokszolójának szorítóbeli küzdelmeit, életének-pályafutásának főbb állomásait. Az további érdekesség, hogy Muhammad Ali kapta meg a küzdősportok kategóriában az „Évszázad sportolója" címet. Az Európa Könyvkiadó idén 214 művet jelentetett meg, összesen 1 millió 139 ezer példányban. Az irodalmi műhelynek ebben az évben is több jeles külföldi szerzővendége volt, így Hans Magnus Enzensberger, John Kekes, Edvard Radzinszkij és Okszana Zabucsko. • Mfirjn IJMü i^m fjtgk' * Jft'í^iBB f T/BÔB ' f ŕ' i NbVH1 Hétfőn 18 órakor a pozsonyi Magyar Intézetben Závada Pál Jadviga párnája című regénye szlovák nyelvű kiadásának ünnepi bemutatójára kerül sor. A kötetet Adam Bžoch, Peter Pišťanek és Pavel Vilikovský méltatja. Jelen lesz természetesen a kötet fordítója, Deák Renáta is. Képünkön Závada Pál és Peter Šimún pozsonyi színész, aki a regény filmváltozatában Zelenákot alakítja. (Somogyi Tibor felvétele)