Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-04 / 280. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 3. KULTÚRA A Fórum Intézet által rendezett Pázmány Péter közép-európai egyeteme Nagyszombatban című kiállítás a Duna utcán Nem suhantak - jegyzeteltek Pozsony. Novemberben a Duna utcai magyar alapisko­la és gimnázium diákjai is megtekinthették a Pázmány Péter közép-európai egyete­me Nagyszombatban (1635-1777) című kiállítást. Nem kellett azonban Nagy­szombatba utazniuk, a kiál­lítás ugyanis néhány napra az iskola emlékszobájába vándorolt. MISLAY EDIT Az európai hírű egyetem közel másfél évszázados történetét be­mutató anyagot a Fórum Társada­lomtudományi Intézet Cogitatus­programjának keretében megren­dezett, három részből álló kiál­lítássorozat részeként először Nagyszombatban, a Jelenkori Mű­vészet Központjában láthatta a kö­zönség. A kiállítássorozat, amely a Holland Királyság szlovákiai nagy­követségének támogatásával való­sult meg, a mai Szlovákia terüle­tén működött jelentős felsőoktatá­si intézményeket mutatta be, s a közös műit egy-egy fejezetének megidézésével elsősorban a szlovák-magyar közeledést szeret­te volna szolgálni. Deme Katalin, a Fórum Intézet szakelőadója, a ren­dezvénysorozat szervezője a nagy­szombati kiállítást eredetileg szak­mabelieknek, történészeknek ké­szítette, akik elismerték az anyag erényeit, a kimerítő részletességet, pontosságot, ám sokan közülük például kifogásolták, hogy a ma­gyar történelmi nevek nem szlo­vák, hanem magyar helyesírással jelentek meg. Deme Katalin, aki maga is a Duna utcai iskola diákja volt, úgy gon­dolta, érdemes lenne a gyerekek­kel is megismertetni a Pázmány Péter alapította egyetemről szóló kiállítást, bár mint megjegyezte, nem tudta felmérni, mennyire keltheti fel a szakmabeliek számá­ra készített anyag a tizenéves diá­kok figyelmét. A nagyszombati egyetem sokféle kultúrájú, nyelvű diákot befogadó intézmény volt. (Reprofotó) Kulcsár Mónikát, a gimnázium történelem szakos tanárát a kiállí­tás fogadtatásáról kérdeztük. Be­vallása szerint őt is kellemesen meglepte, mekkora érdeklődést tanúsítottak a gyerekek. Hogy megkönnyítsék, illetve segítsék a látottak befogadását, az osztályfő­nökök megkapták a szövegköny­vet, és mielőtt levitték a gyereke­Nagyon érdekes volt megfigyelni a diákok reakcióját. ket az emlékszobába, elbeszélget­tek a témáról. így bizonyos mérté­kig ismerős volt számukra, és nem csupán képek tömege és szöveg­özön fogadta őket. Kulcsár Móni­ka szerint kiváló alkalmat nyújtott a kiállítás arra, hogy az adott kor­szak művelődéstörténeti és tudo­mánytörténeti hátterét közelebb hozza a diákokhoz. Sajnos időszűke miatt erre a tanítási órá­VISSZH ANC kon nagyon kevés lehetőség nyí­lik. Pedig az lenne a lényeg, hogy a gyerekek komplex módon ismer­kedhessenek meg egy-egy korral. Vagyis egyaránt tisztában legye­nek azzal, hogy egy-egy időszak során mi történt a politikában, a tudományban vagy a művészet­ben. A kiállítást megtekintve ké­pet kaphattak akár arról, hogy Mária Terézia uralkodása idején milyen szinten állt az orvostudo­mány, mit tudtak az akkori gyó­gyítók, s milyen szerepe volt eb­ben az uralkodónőnek, aki az or­vosi kart alapította az egyetemen. De az is kiderült, milyen szerepet játszott a nagyszombati egyetem történetében az, hogy saját nyom­dája volt. Kulcsár Mónika szerint nagyon érdekes volt megfigyelni a diákok reakcióját, azt, hogy mi ra­gadta meg a figyelmüket, mi volt az, ami előtt megállnak. Hozzá kell tenni, hogy nem csupán „átsu­hantak" a kiállítás anyagán, ha­nem szorgalmasan jegyzeteltek is. Amikor a harmadikos gimnazista Melyik a helyes: Károli vagy Károlyi? VÖRÖS PÉTER Őszinte megtiszteltetésnek veszem és érdeklődéssel olvasom Petőcz Kálmánné „Helyesen: Károli-biblia" című írását (Új Szó, 1999, 263. sz. 2. old.), melyben többek k özt meg­állapítja,-„(.-.) ez nem az első eset, hogy a híres bibliafordítónak, Károli Gáspárnak nevét helytelenül Károlyinak ítják". A cikk szerzőjének igaza van, hogy az „eredeti Károli-biblia fe­dőlapján is Károli olvasható" - vi­szont az is igaz, hogy M. Tótfalusi Kis Miklós amszterdami „aranyos bibliájának" (1685) címlapján már a „Károlyi Gáspár" névalak szerepel. Végül is Petőcz András­né egy perdöntőnek vélt(l?) mon­dattal fejezi be - egyébként igen kulturált hangnemben megírt ­olvasói levelét. íme: „A személy­nevek írásával kapcsolatos alapel­veket a helyesírás szabályai is tar­talmazzák." A dolog azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt gondol­nánk vagy hisszük. Mert a Magyar helyesírási szótár (Akadémiai Ki­adó, Bp. 1999) „csak javasol. Ma­gyarországon a helyesírásra néz­ve semmilyen törvény vagy ren­delet nincsen, tehát mindenki úgy ír, ahogyan akar." (Fábián Pál nyelvész, ISZ. 1999/9-10. sz. 139. old.). Habár ez a demokrati­kus elv nem azt jelenti, hogy sza­badon garázdálkodjunk nyel­vünkkel! Ugyanakkor az is igaz, hogy „az általa megfogalmazott szabályok mégis gyakran előíró jellegűek" (F. P.). Ám az imént említett félmondat nem minden esetben érvényes - különösen nem a régi eredetű család- és vzetéknevek írásmódjában, hi­szen ezek mai változatának kiala­kulása igen hosszú folyamat. Em­lékezzünk csak a Balassi, Misz­tótfalusi, Melius Juhász, Szenei Molnár nevek körül kialakult he­ves szakmai/nyelvi vitákra. Éppen ezért Tolnai Gábor neves magyar irodalomtudós nagyon helyesen állapítja meg egy helyütt, hogy: „Régi műveltségünk történetében nem ritkák a kisebb és nagyobb mérvű névváltozatok (...)". Tehát most az ezredforduló kü­szöbén joggal tehető fel a kérdés: Károli vagy Károlyi? Noha azt is tudnunk kell, hogy „az istenes vén ember" nevének használata körül - mindez a reá vonatkozó iroda­lomból is kitűnik - nincs egységes közvélemény, még ma sem. Az ál­talam elérhető és megvizsgált iro­dalomban (M. Tótfalusi Kis M., Dézsi L„ Gulyás P., Tevan A., T9I­nai G., Csanda S., Tőzsér Á., Zalabai Zs., továbbá a Magyar Iro­dalmi Lexikon egyes kiadásai és a Református hitünk és életünk cí­mű könyv) egyaránt olvasható a jeles protestáns bibliafordító neve Carolinak, Károlinak, K. Káro­linak, Károl(y)i-nak, Károlyinak. Ám ne feledjük, hogy eredeti csa­ládneve Radics volt és Nagyká­rolyban született, tehát vélhetően bölcsőhelye után a Károlyi felvett név. Noha tény, hogy - azóta is, és ma is - egyszer Károlinak nevezik, máskor Károlyinak (miként azt tettem én is), mert eme utóbbi névalak egyértelműen a szülőhe­lyére utal. Á névhasználat zűrzavara tehát kétségtelen, így hát a Károli­Károlyi-kérdés megoldásához csak igen aprólékos filológiai ku­tatások alapján juthatunk el - fel kell tennünk azt a kérdést is, miként nevezte önmagát a biblia­fordító? Figyelembe kell venni azt is, hogy melyik névalak ment át a köztudatba a bibliafordító halála után, de az is fontos: miként emle­gették, hogyan utaltak rá életé­ben, s utalva a jelenre is: nevét a mai közbeszédben sem egysége­sen használjuk. Összegzés helyett ismét feltehető a kérdés: vajon melyik névhasz­nálat lehet elfogadható? - nem fe­ledve azt sem, hogy minden kor­nak megvan a maga helyesírása! De talán a jeles zsoltárfordító ne­ve kapcsán korábban kialakult és (mára talán) letisztult vita ered­ménye a híres bibliafordító helyes névhasználatában (is) eligazít­hatja korunk írástudóit és olvasó­it. Molnár Albert „sohasem írta nevét cz-vel, hanem c-vel. Az újabb irodalomban ezért - helye­sen - visszatértünk az eredeti for­mához: Szenczi helyett Szeneire" (T. G.). Ezért hát a régies és rossz hangzású Károli helyett nevezzük csak bibliafordítónkat Károlyi Gáspárnak, elévülhetetlen művét pedig Károlyi-bibliának - nem árulkodván ezzel műveletlenség­ről vagy figyelmetlenségről. Ha pedig valaki - netán mégis - azt gondolja, hogy adhuc sub judice lis est!, azaz: „a dolog még nincs eldöntve!", úgy az a Károli Gáspár vagy a Károli-biblia névalak leírá­sával vagy kiejtésével nem követ el szentségtörést - természetesen, ha a közmegegyezés és nyelvésze­ink is úgy akarják. Szemet Editet arról kérdezem, mi maradt meg leginkább az emléke­zetében, rövid gondolkozás után már sorolja is: „Érdekes volt, hogy akkoriban boncolással, szülészet­tel is foglalkoztak. Meg az is kide­rült, hogy még Szófiából is volt di­ákja a nagyszombati egyetemnek. És végre azt is láttam, hogyan né­zett ki Oláh Miklós, akiről tanul­tunk." Kulcsár Mónika úgy véli, részletes és gazdagon illusztrált anyagával a kiállítás bővítette a diákok tudá­sát. Fennállásának első időszakában a nagyszombati egyetem sokféle kultúrájú, nyelvű diákot befoga­dó intézmény volt. Deme Katalin ezért is választotta a kiállítás­sorozat egyik témájául. Vélemé­nye szerint a nagyszombati egye­temet sem a magyar, sem a szlo­vák nemzet nem sajátíthatja ki csak magának, mivel a maga ko­rában valódi közép-európai okta­tási intézmény volt, s ez a mának is időszerű üzenet. Magyar Nemzeti Múzeum Ferencesek Gyöngyösön Budapest. Ferencesek Gyöngyö­sön - A rendház 1950-ben elrejtett kincsei címmel látható kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Szent Ferenc rendjének követói még az alapító életében telepedtek meg Magyarországon. Gyöngyösi jelenlétük a XIV-XV. századtól bi­zonyítható; attól kezdve megsza­kítások nélkül éltek a kisvárosban 1950-ig, a szerzetesrendek műkö­dését betiltó rendeletig. Akkor a szerzeteseket deportálták. A bará­tok 9 évvel ezelőtt térhettek vissza a városba. A vendégkiállításon láthatók a kö­zel fél évszázada elrejtett, majd a kolostor 1998. évi tavaszi átvételét követő építési munkák során a lép­csőfeljáróból előkerült, rendkívüli értéket képviselő könyvek. így pél­dául a régi könyvtár egyik büszke­sége, az 1462-ben nyomtatott Fust-Schöffer Biblia, amelyet mos­tani megtalálását követően már restauráltak. A fellelt tárgyak sorá­ban megtekinthetők iratok, XVII­XVIII. századi liturgikus eszközök, közép- és újkori pecsétnyomók és érmek is. A kiállítás áttekintést ad a rendház több mint hétszáz éves történeté­ből könyvek, iratok, festmények és bútorok segítségével, valamint be­mutatja a ferences teológia és a fe­rences gimnázium működését. Emléket állít az 1946-ban bírói íté­let nélkül börtönbe vetett, majd ki­végzett P. Kiss Szaléznak, a rend­ház népszerű szónokának. A kiállítás április 2-áig tekinthető meg Budapesten, a Magyar Nem­zeti Múzeumban. (MTI) PÁLYÁZAT Kölcsey Ferenc 1823. január 22­én fejezte be nemzeti imádsá­gunk, a Himnusz írását. 1989­től január 22-e a Magyar Kultú­ra Napja. E nap tiszteletére a Palóc Társa­ság pályázatot hirdet, amelynek célja a magyarságtudat elmélyí­tése, a szülőföld iránti szeretet megerősítése, az anyanyelvi ké­pességek fejlesztése, a tehetsé­gek kibontakoztatása. A magyar keresztény államiság millenniu­mának évében immár ötödször hirdetjük meg a pályázatot, amelynek témái műfaji kötött­ség nélkül a következők: 1. Tiszteld a múltat s éltesd to­vább! 2. Ki a magyar ma? 3. Ahogy én látom... 4. így ünnepeltük meg... 5. Éljen 20001 6. Szabad téma Pályázati feltételek: - a pályázaton az alap- és közép­iskolák tanulói vehetnek részt; - egy-egy tanuló több pályamű­vel is pályázhat; - csak azokat a dolgozatokat fo­gadjuk el, amelyek terjedelme az alapiskolások kategóriájában legkevesebb 1 A4-es oldal, s nem több 2 gépelt oldalnál, a középiskolások kategóriájában pedig legkevesebb 3, legtöbb 5 gépelt oldal lehet (az illusztráci­ók ezen felül értendők); - a pályamunkákat név, iskola, lakcím (telefon), a felkészítő ne­vének feltüntetésével 3 pél­dányban kell eljuttatni a Palóc Társaság címére: 991 31 Vrbovka. Beküldési határidő: 2000. feb­ruár 9. Eredményhirdetés 2000. március 15-én lesz. Mindkét ka­tegória helyezettjei értékes dí­jakban részesülnek. Az Európa Könyvkiadó karácsonyi újdonságai Hrabaltól Updilce-ig MTI-HIR Budapest. Az Európa Könyvkiadó ­a világirodalmi művek gondozója ­huszonnégy kötettel járul hozzá az idei karácsonyi könyvvásár kínála­tához. A könyves műhely immár „házi­szerzőinek" számító népszerű írói közül például az amerikai John Updike Beeh befut című regényét je­lentette meg. Jorge Luis Borges vá­logatott műveinek sorozata negye­dik kötetéhez érkezett. Ezúttal esz­széinek gyűjteményét adta közre a kiadó, Az ős kastély címmel. Bohumil Hrabal írásainak kedvelői a Macska-maszkabál, avagy gyónás feloldozás nélkül című elbeszélés­kötettel gazdagíthatják a házi könyvtárukat. A szerkesztő az 1989 és 1995 közötti évek terméséből vá­logatott, amelyeknek döntő többsé­ge először jelent meg magyarul. A kötet Hrabal öregkori szerelmének, valamint élete utolsó, leghűsége­sebb társainak, a macskáinak cím­zett leveleket, a róluk és nekik szóló írásokat tartalmazza. Pat Barker angol írónő Felépülés cí­mű regénye egy trilógia első része. Az 1917 nyarán játszódó történet irodalmár főszereplőinek egyike Robert Graves költő. Pat Barker mű­ve 1995-ben elnyerte a legrango­sabb brit irodalmi jutalmat, a Booker-díjat. A Memória Mundi sorozatban látott napvilágot Günter Grass Az én év­századom című kötete. Az idei iro­dalmi Nobel-díj kitüntetettje az 1900-as évvel kezdve és az 1999. esztendővel befejezve mintegy em­léket állít minden egyes esztendő­nek. Magát egy-egy szemtanú he­lyébe képzelve megszólaltatja többi között a század elejéről a szocdem munkást, továbbá a '60-es évek egyik kommunájában cseperedő „kezeiheteden" óvodást is. Ugyan­csak e sorozat újdonsága a Beszél­getések az idők végezetéről című kötet. A friss kiadványok között szerepel a Kétnyelvű Shakespeare-breviárium Mailer Sándor válogatásában. Az angol költő-drámaíró egyik legszak­avatottabb magyarországi ismerője állította össze a „kádenciák" gyűjte­ményét, 19 témakörbe csoportosít­va angolul, valamint a válogató által legjobbnak tartott magyar fordítás­ban. David Remnick Pulitzer-díjas amerikai újságíró Muhammad Ali, a világ királya című könyvében felidé­zi minden idők egyik legnagyobb bokszolójának szorítóbeli küzdel­meit, életének-pályafutásának főbb állomásait. Az további érdekesség, hogy Muhammad Ali kapta meg a küzdősportok kategóriában az „Év­század sportolója" címet. Az Európa Könyvkiadó idén 214 művet jelentetett meg, összesen 1 millió 139 ezer példányban. Az iro­dalmi műhelynek ebben az évben is több jeles külföldi szerzővendége volt, így Hans Magnus Enzens­berger, John Kekes, Edvard Rad­zinszkij és Okszana Zabucsko. • Mfirjn IJMü i^m fjtgk' * Jft'í^iBB f T/BÔB ' f ŕ' i NbVH­1 Hétfőn 18 órakor a pozsonyi Magyar Intézetben Závada Pál Jadviga párnája című regénye szlovák nyelvű kiadásának ünnepi bemutatójára kerül sor. A kötetet Adam Bžoch, Peter Pišťanek és Pavel Vilikovský méltatja. Jelen lesz természetesen a kötet fordítója, Deák Renáta is. Képünkön Závada Pál és Peter Šimún pozsonyi színész, aki a regény filmváltozatában Zelenákot alakítja. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom