Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-04 / 280. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 4. VENDÉGKOMMENTÁR Kibírja Dzurinda? IGOR CIBUĽA # Komoly jelzés Mikuláš Dzu­rinda kormányfő számára, hogy a parlament nem választotta megjelöltjét a Nemzeti Vagyon­alap (FNM) élére, de úgy tűnik, ő ezt nem veszi komolyan. Az eredményt azzal kommentálta, hogy Szlovákiában még nem érett meg a helyzet arra, hogy a szakértelem és a függetlenség győzhessen a pártérdekek fe­lett. Képmutatás ez a javából, hiszen a kormánykoalíció felál­lása óta valamennyi fontos funkciót pártérdekek alapján töltöttek be. Hogy a kormányfő nem képes objektívan értékelni a helyzetet és érzelmek nélkül reagálni, bi­zonyítja, hogy kétségbe vonta a Ján Čamogurský vezette KDH elkötelezettségét a kormány iránt, hivatalvezetője, Tibor Tóth - nyilván az ő beleegyezé­sével - pedig semmivel sem alá­támasztott támadást intézett a szintén KDH-s Peter Gabura el­len. Čarnogurskýval szembeni averzióját átvitte a Demokrata Pártra (DS) is, és Ľudovít Kaník leváltása után azzal büntette őket, hogy elutasította jelöltjü­ket az FNM élére. Több „függet­len és feddhetetlen szakértőt" is győzködött a poszt elfoglalása érdekében, ám legtöbbjük ép­pen azért utasította ót vissza, mert nem akart eszköz lenni Dzurinda struccpolitikájában. A jelenlegi szlovák kormány stabilitása jelentős mértékben azon múlik, hogy integráló té­nyezővé válik-e a kormányfő. Ez eddig nem sikerült neki, el­sősorban a kompromisszum­készség hiánya miatt. Ha nem lesz képes átlépni saját árnyé­kán és tiszteletben tartani az egyes koalíciós partnerek érde­keit, valamint a megállapodáso­kat, veszélybe sodorhatja az egész kormány működését. Ép­pen ezért nem lenne csoda, ha a koalíciós politikusok azon kez­denének gondolkodni, valóban Mikuláš Dzurinda a legmegfele­lőbb miniszterelnök, akivel az ország túlélheti a 2000. évet, amely egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek. A szerző az Internetové noviny munkatársa. JEGYZET A Nem Emberek... VÁSIK JÁNOS Romakérdés, akárcsak roma, márpedig nincs. Ezt az állítást arra a lo­gikára alapozzuk, hogy amit nem látunk, az nincs is. Természetesen a helyzet nem ilyen egyszerű. Először is meg kell kü­lönböztetnünk a célcsoportot, hogy tudjuk, merre nem szabad jár­nunk, néznünk, mikor kell becsuknunk a szemünket - ne feledkez­zünk meg arról, róluk a többi kisebbséggel együtt nem beszél az al­kotmány preambuluma... A megkülönböztetés módszerével az el­múlt hetekben kimerítő részletességgel ismerkedhettünk meg, hála a szlovákiai társadalom különböző rétegei eltérő gyakorlatának, (gy a „mi-ók" alapú kiválasztás szolgálatába tetszés szerinti magasságú fa­lakat állíthatunk, mint Ratnócon (Ratnovce), de felhasználhatjuk az abc betűit is. Ebben az esetben ajánlott az R használata, hogy még vé­ledenül se tévesszük el tagadásunk tárgyát. Az e szintet meghaladók alkalmazhatják az N - nincs vagy nem - betűt, amelynek előnye, hogy további célcsoportokra is kiterjeszthető. Az igazán ravaszak már szemre megmondják, ki az, aki Nincs. Ha már sikeresen kiválasztottuk tagadásunk alanyát,jöhet a második lépés, a megfelelő elhelyezés. A haszontalan kacatokat szokás a pin­cébe, padlásra száműzni, hogy ne legyenek láb alatt, ne foglalják az életteret a hasznos, mindennapi életünkbe beleillő dolgok elől. Meg­születnek tehát Pozsonytól Királyhelmecig az olyan városnegyedek, utcák mint „Malájföld", „Fekete Város" stb., a teljesség igénye nélkül. Ezt a tényt tükrözte a Focus Közvélemény-kutató Intézet felmérése is, amely szerint Szlovákia lakosságának 86,8 százaléka nem szeretne „Nem Embert" szomszédjául. Akik nincsenek, azoknak valószínűleg számunkra értékes, kíváncsiságunkra érdemes kultúrája, nyelve sincs. Problémáik sincsenek, az életükkel kapcsolatos, megértésre, megoldásra váró kérdések sem. Nincs magyarázata életmódjuknak, hiszen az sincs. Nem léteznek a politika számára sem, hiszen az 1998-as választásokon megmérettetett pártok egyike sem foglalko­zott velük érdemben választási programjában. Ha pedig nincsenek előzetes elképzelések, a megvalósítandó komplex program, a népsze­rűtlenséggel dacoló határozott kiállás a Nem Polgártársak mellett, a jó szándék is relatívvá válik. Szavazatok ők, nyughatatlan, kellemet­len vízumkérdések, manipulálható, feszültségkeltő tényezők, sajtó­nyilvánosságot biztosító Luník IX.-lakók. Fogadjuk el az állítást: ro­makérdés, roma - Nem Ember - márpedig nincs, csak közös problé­mák és toleráns megoldások. Vagy ha másként látjuk jónak - lépjünk tovább egy kényszerítő logikai lépéssel: a Nem Emberek nélküli világ Nem Demokrácia. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Eduard Kukán külügyminiszter: Nem kell aggódni, a dánok csak azért vezették be a vízumkényszert, hogy ka­rácsonyi ajándékként majd megszüntessék. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Számos mezőgazdasággal foglal­kozó cég megszűnés előtt áll. De vajon az illetékes tárca tényleg mindent megtett a helyzet javulá­sáért? A baloldali napilap kérdései­re Pavel Koncoš miniszter vála­szolt. Elmondta, hogy a támogatás­politika áttekinthetőbbé vált, pénz­ügyi szempontból azonban negatí­vumot jelent, hogy nem sikerült biztosítani a gabona árának azon­nali kifizetését. Koncoš nem titkol­ta, hogy nem könnyű döntéseket hozni a hatalom balos-jobbos meg­oszlása miatt, ám véleménye sze­rint ha valóban életképes koncep­ciót akarunk, akkor nem politikai, hanem elsősorban gazdasági szempontból kell néznünk a mező­gazdaság átalakítását. Az SDL-ről is nyilatkozott: szerinte pártjának erősebben kellene képviselnie a baloldal érdekeit a politikában. „Ha egy ország gazdasaságilag a mélyponton van, nem azon kelle­ne gondolkodnunk, hogyan tol­junk ki másokkal. A költségvetés bevételi oldalához forrásokat ke­resni most sokkal fontosabb" - zár­ta le Pavel Koncoš. Az „Ügy" politikai része csak most kezdődik, a török parlament és az államfő politikai döntést hozhat Öcalan és Törökország jövője Törökországban a legfelsőbb fellebbviteli bíróság megerő­sítette a június 29-én Abdullah Öcalanra kimon­dott halálos ítéletet. ONDREJCSÁK RÓBERT Az EU-tagságra törekvő Ankará­nak ez a döntés jelentősen ronthat­ja esélyeit a helsinki uniós csúcsta­lálkozón az Európai Bizottság által javasolt tagjelölt státus megerősí­tése tekintetében. Több EU­tisztségviselő megerősítette, hogy a szervezet nem fogad tagjai sorá­ba olyan országot, amely a halál­büntetést eszköztárában tartja. A török törvények szerint a Kurd Munkáspárt vezére bűnös haza­árulás és az ország veszélyeztetése miatt. Mivel ezért halálbüntetés jár, az elsőfokú bíróság ítélete jogi­lag vitathatatlan. Ugyanez érvé­nyes a mostani döntésre is: a fellebbviteti bíróság megerősítet­te, az Imrali börtönszigeten hozott ítélet jogi és procedurális szem­pontból rendben volt, ezért érvé­nyes. Eddig tehát minden a törvé­nyesség keretein belül zajlott, An­karát nem érheti vád. A probléma pontosan az, hogy maguk a török jogszabályok nem felelnek meg Európának. Senki sem vitatja, hogy Törökországnak jogában áll saját törvényei szerint ítélkezni, de maga a törvény „léte" (jelen eset­ben a halálbüntetés) megkérdője­lezhető, ha az ellentétes annak a szervezetnek a felfogásával, amelybe az ország törekszik. Mivel az Öcalan-ügyet eddig - legalábbis elméletileg - csak jogi szempont­ból vizsgálták, a török kormánynak - ismét csak elméletileg - nem sok beleszólása volt lefolytatásába, hi­szen a bíróságok (harmadszor is el­méletileg) függetlenek. Az „Ügy" politikai része most kezdődik, az ítéletet jóvá kell hagynia a parla­VISSZH ANG A kitüntetést ne itthon bírálják felül Megdöbbenéssel olvastam az Új Szóban a bátorkeszi petíciós bi­zottság hat tagja által aláírt nyilat­kozatot, mely szerint nem játszot­tam jelentős szerepet Bátorkeszi község példaértékű kiállásában a tavalyi iskolaháború idején. Ami­kor tavaly márciusban a hivata­mentnek, és alá kell írnia az elnök­nek, Szülejman Demirelnek. Törö­kországnak esélye lesz arra, hogy bebizonyítsa elkötelezettségét az európai integráció iránt, s nem hi­vatkozhat majd arra, hogy a törvé­nyei szerint járt el. Felszabadulva a jogi korlátok alól, az ankarai parla­ment és az államfő politikai dön­tést hozhat a módosításról - ha akar. A gond az, hogy a legutóbbi választásokon megerősödtek a na­cionalisták, akik helyeslik a kisza­bott halálos ítéletet. Amíg az Őcalan-ügy le nem zárul, Törökor­szág vívódhat, melyik oldalra áll­jon: megszüntetve a halálos ítéle­tet, alkalmazkodjon az európai ér­tékrendhez, vagy felülkerekednek a keményvonalasok, semmivé téve az elmúlt csaknem nyolcvan év eredményeit. A végeredmény meghatározza Törökország jövőjét is: folytatja-e a megkezdett utat Maguk a török jogsza­bályok nem felelnek meg Európának. Európába. Erről szólt az ország 20. századi történelme. Az első világ­háborús vereség, a területi veszte­ségek és az idegen megszállás álta­lános válságba sodorta a legyen­gült országot. Ekkor lépett színre egy energikus katonatiszt, Musztafa Kemal, aki belátta, hogy az addig félfeudális, korhadt szul­tanátus juttatta az országot a ka­tasztrófa szélére. Kemal megszün­tette a szultanátust, megalapította a köztársaságot, szétválasztotta az egyházat és az államot, szekulari­zálva azt, és minden téren moder­nizálta a török társadalmat. Érde­mei elismeréseként az Atatürk, a „Törökök Atyja" címet kapta. Az ország halála után is megtartotta nyugati orientációját, 1952-ben tagja lett a NATO-nak. Az Európá­lomban felkeresett az iskolából két tanítónő, és közölte, hogy Novák Ferenc igazgatót március 15-i hatállyal leváltották, azonnal rendkívüli képviselő-testületi ülést hívtam össze. Ezen határoza­tot fogadtunk el, amelyben elítél­tük a Komáromi Járási Hivatal ak­kori elöljárójának lépését. Még ugyanezen a napon felhívtam az általam ismert újságírókat, és tu­dattam velük a hírt, mely a más­napi országos sajtóban meg is je­lent. Csak emlékeztetőül jegyzem meg: Bátorkeszi község adott ott­hont a leváltott iskolaigazgatók ba való igyekvés 1987-ben csúcso­sodott ki, Ankara hivatalosan be­nyújtotta csatlakozási kérelmét az EU-ba. Törekvése, hogy az EU tag­jelöltnek ismerje el, az Európai Bi­zottság idei ajánlása után járhat si­kerrel. Ankara vár legrégebbtől a csatlakozásra. Ha az okokat vizs­gáljuk, vissza lehet térni az Ócalan-ügyre. Az Unió legfonto­sabb kifogásai közé tartozik ugyanis az emberi és kisebbségi jo­gok törökországi helyzete. A csak „helyi törököknek" vagy „Délkelet­Anatólia népének" elismert, több mint tízmilliós kurd kisebbség helyzete és a hadsereg atrocitásai ismertek. Komoly probléma a had­sereg befolyása a politikára, bár paradox módon éppen a fegyveres erők a világi Törökország legfőbb védelmezői. Gazdasági téren az egy főre jutó nemzeti termék meg­egyezik a közép-európai tagjelölt­ekével, és az ország tagja az OECD-nek is. A baj csak az, hogy óriási a különbség az egyes régiók közt. A gazdasági teljesítmény nagy része az ország nyugati felére összpontosul, ahol szinte „nyuga­ti" az életszínvonal. Ha az isztam­buli Taksim teret, az üzleti köz­pontot, a Márvány-tengeri luxus­nyaralókat összehasonlítjuk a ke­let-anatóliai városokkal, vagy a nyomornegyedekkel, a különbség döbbenetes. Az Unió ezért is ódz­kodik a 35 milliós, ráadásul mu­zulmán kulturájú Törökországtól. Egyesek szerint a „keresztény elit­klubnak" tekintett Európában, a nyugati civilizáció bölcsőjében nincs helye egy muzulmán ország­nak, bármennyire is nyugatorien­tált. Ezt érzik a törökök is, s rész­ben ennek következtében identi­tásválságot élnek át. Törökország keresi helyét a világban, hiszen szekuláris állam lévén a muzul­mán országok „kinézik" maguk kö­zül, Európa pedig részben muzul­mán kultúrája miatt nem akarja támogatására rendezett tiltakozó nagygyűlésnek, s részt vettünk a Búcs és Bátorkeszi közötti élőlánc megszervezésében. Egyébként ép­pen az élőláncon készült felvéte­lekre - melyen Szigeti János búcsi polgármesterrel együtt tüntettünk - figyelt fel Hargita megye tanfel­ügyelőségének egyik munkatársa, és azután néztek utána tüzeteseb­ben a tevékenységemnek. Hosz­szan sorolhatnám, hogy Mečiar kormányzása idején hány tiltako­zó rendezvényre adott az önkor­mányzat ingyen autóbuszt és ha­sonlókat, de nem látom értelmét. bebocsátani. Ez a vívódás érződik az Öcalan-ügyön is. Tény, hogy a bizonytalanság és Európa elutasí­tása kiszámíthatatlanabbá teszi a törököket és a nacionalizmust erő­síti (bizonyára az ettől való féle­lem is közrejátszott az Európai Bi­zottság pozitívabb ajánlásában). Mivel már nem tartozik Kelethez és még nem tartozik Nyugathoz, Törökország egyre inkább „török­séget" hangsúlyozza, és saját „tö­rök" identitást alakít ki. A Szovjet­unió felbomlását követően szoros­ra fűzte kapcsolatait a kulturálisan és nyelvileg közel álló országok­kal, Azerbajdzsánnal, Üzbegisz­tánnal, Türkméniával, Kazahsz­tánnal, Kirgíziával. Ankara egy „török közösség" létrehozásán fá­radozik, amely saját befolyási öve­zete lenne. Ezt jelzik a török nyel­vű országokba irányuló pénzügyi segélyek, katonai együttműködés, vagy az ösztöndíjak az azeri és a közép-ázsiai fiatalok tömege szá­mára. A gazdasági együttműködés is intenzív, Ankara igyekezetét itt leginkább a sokat ragozott Baku-Ceyhan olajvezetékért foly­tatott lobbitevékenység jelzi, amely ha megépülne, az egész terv Törökország már nem keleti és még nem nyugati állam. tengelye lenne. A török igyekezet új geopolitikai helyzetet teremtett a posztszovjet térségben, és az USA támogatását, illetve Oroszor­szág rosszallását vonta maga után (ennek megfelelő a két nagyhata­lom hozzáállása az Öcalan­ügyhöz). Mindenesetre biztos, hogy az ankarai parlament „APO"­val kapcsolatos döntésére nagy ha­tással lesz ez a vívódás, mint ahogy maga a döntés is meghatározhatja Törökország jövőjét. A petíciós bizottságot jól jellemzi az, hogy annak idején a falu első emberét nem választották be a bi­zottságba. Engem a Julianus-díjra - melyet december ll-én adnak át, a Julianus Alapítvány és Hargi­ta Megye Főtanfelügyelősége ja­vasolt, és nem hinném, hogy a pe­tíciós bizottságnak joga lenne ezt felülbírálni. Azok, akik a polgár­mesteri választásokon nem az el­várásaiknak megfelelően szere­peltek, most a lejáratásomra tö­rekszenek. Szabó Edit Bátorkeszi polgármestere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom