Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)
1999-12-29 / 299. szám, szerda
10 KULTÚRA HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 29. PALYAZAT Bonyhád Város, a bonyhádi Városi Könyvtár és a Bibliocaritas Alapítvány Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulójára pályázatot hirdet képzőművészeti alkotások készítésére. A téma szabadon választott (illusztráció, ex libris stb.). A pályázó a művekhez mellékelje adatait (név, cím). A pályázatokat 2000. május 31-ig kell eljuttatni a előzsűrizés helyszínére: Kuszi Károly Obecný úrad, 941 31 Dvory nad Žitavou. A szervezők a műveket nem küldik vissza. A legjobb 15 alkotás kerül a Magyarországon (Bonyhád, 2000. szeptember 29.) megrendezendő kiállításra. E kiállításon a legjobb magyarországi és határon túli alkotások vesznek részt. Az alkotásokról címlista készül, és a díjazottakat kiadványukban népszerűsítik. SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 RUŽINOVI MŰVELŐDÉSI HÁZ: Cyrano 19.30 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A bátor nyuszi kalandjai 14.30 NYITR A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Tarzan (am.) 13.30,15.15,17 Mátrix (am.) 20 OBZOR: A 13. harcos (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Oltári nő (am.) 17.30, 20 YMCA: Tea Mussolinivei (ol.-ang.) 15.30,18,20.30 TATRA: Az elveszett paradicsom visszatér (cseh) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Mátrix (am.) 18, 20.30 Tarzan (am.) 15.30 Meghitt fészkek (cseh) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17, 19, 20.45 Kék villám (am.) 16.30 ,18.15 A bűvös kard (am.) 16.30 Tic-tac (svéd) 17, 21 Három szín: piros (lengy.fr.) 20 KASSA DRUŽBA: Ideglelés (am.) 18, 20 TATRA: Meghitt fészkek (cseh) 15.45, 18, 20.15 CAPITOL: Tarzan (am.) 16, 18 Meghitt fészkek (cseh) 20 ÚSMEV: Krisztus utolsó megkísértése (am.) 16, 19 IMPULZ: Elizabeth (ang.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kék villám (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Fergeteges forgatás (am.) 16.30, 19.30 GALÁNTA - VMK: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17.30, 20 tiNMMHMMMHMMMINHMMM A Csemadok Országos Tanácsa 2000. február 1-től bérbe adja Pozsonyban a Május 1. tér 10-12 sz. alatt levő ingatlanjának földszinti helyiségeit szlovákiai magyar kultúrát művelő és terjesztő vállalatnak vagy vállalkozónak. A bérlemény megtekinthető 2000. január 3-7 között, naponta 9-től 15 óráig. Érdeklődni lehet a 07/529 611 57-es telefonszámon, vagy személyesen a fenti címen. A pályázatokat 2000. január 10-ig fogadjuk el. A Csemadok OT Elnöksége. VK-2034 Hizsnyai Zoltán véleménye szerint a szépirodalmi kiadványok példányszámának csökkenés e globális probléma Irodalomról a nyelvrokonokkal A közelmúltban a helsinki Magyar Intézet meghívására szlovákiai magyar írók, fordítók mutatkoztak be Finnországban és Észtországban. Az egyhetes program során szerzett tapasztalatokról Hizsnyai Zoltánnal beszélgettünk. LAKATOS KRISZTINA Az, hogy a helsinki Magyar Intézet a szlovákiai magyar irodalmi élet képviselőit hívta meg egy előadás-sorozatra, az intézet oldaláról egy, a kisebbségi magyar irodalmakat átfogó terv része? Az intézet egységes magyar irodalomban gondolkodik, egységes magyar kultúrában. Előttünk erdélyi írókat mutattak be Finnországban, a mi ottlétünk egy folyamat része volt. Jelinkó Árpád, az intézet igazgatója Grendel Lajoson és Zuzana Drábeková fordítón, a pozsonyi magyar tanszék finntanárán kívül eredetileg Tőzsér Árpádot és Szigeti Lászlót hívta meg, ők ketten azonban betegség miatt nem utazhattak el, így lett a küldöttség tagja Polgár Anikó, aki szintén fordít finnről magyarra, én pedig a Kalligram Kiadó képviseletében voltam jelen. A programunkat Huotari Olga szervezte, egy magyar hölgy, finn-magyar fordító. Milyen szakmai programokon vettek részt Finnországban? Találkoztunk a finn írószövetség elnökével, a legnagyobb kiadók képviselőivel, fogadott bennünket a Finn Irodalmi Társaság igazgatója. Felléptünk az egyetemen, Zuzana Drábeková finnül adott elő a szlovákiai magyar irodalomról, kiemelten Grendel Lajos és Tőzsér Árpád műveiről. Szintén finnül adott elő Tolcsvai Nagy Gábor irodalomtörténész, aki már negyedik éve vendégtanár a helsinki egyetem magyar tanszékén. A hét folyamán két rádióinterjút adtunk, főleg a kisebbségi lét és a kisebbségi irodalom helyzete érdekelte őket, az irodalmon belül inkább annak szervezeti háttere. Nagyon sokat tudnak a mečiari éráról, arról, hogy milyen változások történtek nálunk, eziránt érdeklődtek. Az írókkal persze irodalomról beszéltünk: milyen irányzatok vannak jelen nálunk, mennyiben különbözik a mi irodalmunk a magyarországi irodalomtól. Mi erre Grendel Lajossal kifejtettük, hogy csak egységes „Erre az alkalomra Tőzsér-, Grendel- és Polgár Anikó-szövegeket fordítottak le finnre és észtre." (Somogyi Tibor felvétele) magyar irodalom létezik, persze külön színt jelent, hogy más közegben élnek az emberek, de ez Magyarországon belül is így van, ettől még nincs külön dunántúli vagy budapesti magyar irodalom. Grendel Lajos részt vett egy beszélgetésen Daniel Katz-cal, a kitűnő, közép-európai szellemiségű finnországi zsidó íróval. A kiadókkal folytatott megbeszéléseknek lesz valami kézzelfogható eredménye? A két legnagyobb finn kiadóban a könyv- és lapkiadási tervezeteinkről, támogatásokról tárgyaltunk. Úgy néz ki, hogy támogatnák az olyan elképzeléseinket, mint amilyen például a Kalligram folyóirat finn száma volt. Anyagilag és szakmailag is. Megegyeztünk, hogy valamikor a jövő évvége felé lesz egy újabb finn számunk, amelyben inkább a finnországi svéd irodalomra helyeznénk a hangsúlyt, esetleg ezzel együtt bemutatnánk a svédországi irodalmat is. A kiadók ajánlani fognak bizonyos szerzőket, segítséget nyújtanak a képanyag összeállításához. Az érdeklődés kölcsönös? A finn kiadók is „vevők" a szlovákiai magyar irodalomra? Reméljük, hogy a bemutatkozásunk után élénkebb lesz az érdeklődés. Erre az alkalomra Tőzsér-, Grendel- és Polgár Anikó-szövegeket fordítottak le finnre és észtre is, ez utóbbiak megjelennek majd az egyik észt irodalmi lapban. Hagytunk ott folyóiratokat és köteteket, bízunk a folytatásban. Összehasonlítva a hazai lehetőségekkel - milyen a finnországi könyvkiadás helyzete? Finnországban nincs olyan sok kis kiadó, de ez talán nálunk is csak gyermekbetegség, az aprók idővel megszűnnek. A beszélgetéseink alapján az derült ki, hogy a példányszámok tekintetében nagyjából azonos a helyzet. Nálunk az átmenetkor volt egy hirtelen visszaesés, azok a kiadók, amelyek annak idején a százezres példányszáA köznépnek közérthetőség kell: új, humorosnak szánt műsor indult az MTV1-en Szombat esti lidércnyomás Pedro Almodóvar spanyol filmrendező legutóbbi munkáját, az Anyám minden titka című alkotást 14 kategóriában jelölték a Goya spanyol filmdíjra, amelyet 2000. január 29-én adnak át Barcelonában. Almodóvar filmjét idén a berlini Európai Filmfesztiválon is díjazták. (TA SR/EPA-felvétel) JUHÁSZ KATALIN A Magyar Televízió köztudottan nehéz helyzetben van mostanában, ezért is próbálkoznak olyan elszántan: újabb és újabb műsorok tűnnek fel a képernyőn, melyek közül néhány valóban „előremutató", írásunk tárgya sajnos nem ilyen. A humor amúgy is nehéz terep mostanában, hiszen alapvetően két fajtát ismer a magyar: a politizálót és az alpárit. Az abszurd próbálkozások vagy eleve kudarcba fulladnak, vagy kevés és késői műsoridőt kapnak a szerkesztőktől. A L'art pour L'art társulat túl van fénykorán, Galla Miklós önmagát ismétli, vagy az angolszászoktól ollóz, a köznépnek közérthetőség kell, este nyolckor mindenképp. Hát most megkapták, megkaptuk: kéthetente új, nagy reklámkampánnyal indított műsor látható, Bruhaha címmel. A Szeszélyes évszakok kifáradása óta bizony meglévő az űr, ezt készült betölteni a szóban forgó műsor, amely, sajnos, nézhetetlen, felháborító és méltatlan a Magyar Televízióhoz. Meg kell mondjam, drukkoltam nekik, végig igyekeztem nevetni a poénokon, ám ilyenek egyszerűen nem voltak és nincsenek. Helyettük valami dermesztő dialógusáradatot hallok, egyes mondatok végén a technikus felhúzza a mű-nevetést, minden ok nélkül. Lehet, hogy csak én nem értem a tréfát, de szerintem semmi vicceset nem mondanak a szereplők a konzerv-nevetés felhangzása előtt. Apropó: szereplők. Az ország legnagyobb ripacsparáIgyekeztem nevetni a poénokon, ám ilyenek egyszerűen nem voltak. déja ez, agyonfoglalkoztatott, unalomig ismert gesztusrendszerrel élő, saját vicceiken mulató haknisztárok gyülekezete, akik pénzért szinte mindenre hajlandóak. Csodálkozom Mikó Istvánon, akit valószínűleg félretájékoztattak a projekt mibenlétével kapcsolatban, máskülönben nem szállt volna be. Mikónak lételeme a humor, belülről fakad és intelligenciával párosul, erre a nagyszerű adottságra felesleges rájátszani. Mégis megteszi, hadd értse a jónép, amely a szerkesztők szerint bizonyára helyből hülye és „humorérzékeden". A külsőségek sem akármilyenek. Mikónak hatalmas füleket ragasztottak, a két első fogát meghoszszabbították, idióta vigyort erőltettek rá, és rémisztően bugyuta szöveget adtak a szájába. Ó a műsorvezető, „Vidorka professzor, a két lábon járó hülyeséggyűjtemény". Minden alkalommal így mutatkozik be, a nem létező közönség pedig minden alkalommal mulat ezen. Terveztem, hogy kiírok néhány poénnak szánt dolgot, ám semmit sem tudok idézni, illetve mindent idézhetnék egy az egyben, de minek. A láthatóan nagy költségvetésű produkció kidobott pénznek bizonyult. Ennyiből három kevésbé glancos, szellemes műsor is kijöhetett volna, amelyek talán nem vonultathattak volna fel ennyi „sztárt", ám nem is okoztak volna szombat esti lidércnyomást a humorra éhes nézőknek. mot is elérték, ma már a tízezret is csak közelítik. Ezzel arányosan a kisebb vagy az újonnan induló kiadók kiadványai még kisebb példányszámban jelennek meg, különösen érvényes ez a verseskötetekre, prózával el lehet érni a két-háromezret. Ugyanezt mondták a finn kiadók is, csak ott ez a visszaesés egy hosszú és lassú folyamat része. Globális problémák ezek, amelyekkel lehet, hogy nem is érdemes szembeszállni, inkább az egyre jobban felfutó internetet kell felhasználni. Nem csak Finnországban, hanem Észtországban is bemutatkoztak. A helsinki Magyar Intézetnek van egy kirendeltsége Tallinban, de nem ott, hanem a tallini Finn Intézet székházában léptünk fel. Felolvasták az észtre fordított műveket, Grendel Lajos a közép-európai irodalmi és szellemi életről tájékoztatta a jelenlévőket. Az egyhetes program során bizonyára jutott idő arra is, hogy megismerkedjenek a környékkel, a helyi nevezetességekkel, szokásokkal. Kirándultunk Porvooba, ez egy festői városka, olyasmi, mint Szentendre: kirándulóhely és művésztelep, a faházakat helyrehozták, általában művészek laknak ott. Van ott egy ház, amelyet az írószövetség vett meg még a század elején, és azóta amolyan ösztöndíjként, alkotóházként mindig egy finnországi svéd író kapja meg, akár 10-15 évre is. Több vacsorára, fogadásra is meghívtak bennünket, a WSOY, a legnagyobb finn kiadó hagyományos, forralt boros karácsony előtti fogadást, úgynevezett glögit rendezett. Sokat lobbiztunk, írókkal ismerkedtünk meg. Meglátogattuk a magyar nagykövetséget, megnéztük a 25 méter magyar tengerpartot, ez az egyedüli, mert Magyarországnak nincs tengere, máshol a követség nem tengerparton van, vagy ha igen, a terület nem Magyarország tulajdona. Espooban egy gótikus templomban karácsonyi hangversenyen voltunk. Helsinki maga fiatal város, a jelenlegi arca a múlt század elején kezdett kialakulni, a legnagyobb fejlődés pedig ebben a században zajlott. Tallin régibb, csodálatos hely. Az embernek mindig összeszorul a szíve, ha valamelyik szovjet utódállamba indul, de Tallin abszolút európai város, minden legalább olyan, mint nálunk, de inkább azt mondanám: kicsit jobb. John Lennon: Imagine Az évszázad dala John Lennon Imagine című számát választották az évszázad dalának a SongLink International című szaklap „bennfentes" olvasói. A dalszerzők és zenei kiadók által „fogyasztott" szaklap olvasói szerint a Lennon-dal után közvedenül a Beades talán legszebb száma következik, a Yesterday. A 3. helyre a Queen Bohemian Rhapsody-ja, a negyedikre Frank Sinatra My Way, az ötödikre pedig az Eagles együttes Hotel Californiáját hozták be az ítészek. Szavaztak a lap olvasói az évszázad szerzőiről is: itt John Lennon és Paul McCartney kettőse után Elton John, Stevie Wonder, Bob Dylan és Diane Warren a sorrend. Aligha okozhat bárkinek meglepetést, hogy a férfi énekesek között Elvis Presley került a szakemberek első helyére, a „lányok" között Madonna az évszázad előadója. Az együttesek között az első két helyezettet akár előre meg lehetett jósolni: a Beatíest a Rolling Stones követi, azután az ír U2-t, a svéd Abbát és a Queent sorolták a lassan tovatűnő évszázad legjobbjainak. (MTI)