Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-27 / 297. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 27. Elhunyt Rákos Sándor Kossuth-díjas költő Budapest. Rákos Sándor Kossuth-díjas költő, műfordító 78 éves korában, december 25-én hosszan tartó súlyos betegség után el­hunyt. Rákos Sándor 1921. november 25-én, Újfehértó-Kálmán­házán született. Verseit, kritikáit 1946-tól kezdve rendszeresen kö­zölte a Magyarok, az Újhold, az Új Idők, a Kortárs és később a többi irodalmi és napilap. Líráját gazdag árnyalású bensőséges hang, fe­gyelmezett formai művészet jellemzi. (MTI) SZÍNHÁZ POZSON Y NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 RUŽINOVI M. H.: Cyrano 19.30 NYITR A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Tarzan (am.) 13.30, 15.15, 17 Kék villám (am.) 18.45 Amerikai pite (am.) 20.30 MLADOSŤ: Kék villám (am.) 17.30 Sztá­rom a párom (am.) 15, 20 YMCA: Tea Mussolinivei (ol.-ang.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Dilisek vacsorája (fra.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Mátrix (am.) 18, 20.30 Tarzan (am.) 15.30 Meghitt fészkek (cseh) 18,20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szere­tek (cseh) 17,19, 20.45 Kék villám (am.) 16.30 ,18.15 A bűvös kard (am.) 16.30 Tic-tac (svéd) 17, 21 Három szín: piros (lengy.-fr.) 20 KASS A DRUŽBA: Sztárom a párom (am.) 18, 20 TATRA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30 Meghitt fészkek (cseh) 18, 20.15 CAPITOL: Tarzan (am.) 16,18 Meghitt fészkek (cseh) 20 ÚSMEV: Krisztus utol­só megkísértése (am.) 16,19 IMPULZ: Elizabeth (ang.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fergeteges forgatás 17,19 LÉVA- SLO­VAN: Amerikai pite (am.) 19 GÚTA- VMK: Oltári nő 18.30 NAGY­KAPOS - ZEMPLÉN: Az elveszett paradicsom visszatér (cseh) 18 Tízéves a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága. A Képünk című könyvben mutatják be tevékenységüket Árnyalt kép a képzőművészekről Megjelent az Irodalmi Szemle 11-12. száma Korforduló és irodalom LAPAJÁNLÓ Az esszé és a kritika domináns sze­repe - a szépirodalom mellett ­jellemzi a folyóirat ez évi utolsó kettős számát. Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke Kor­forduló és irodalom című esszéjé­ben azokkal a kihívásokkal foglal­kozik, melyek az ezredvég küszö­bén óhatatlanul meghatározzák az ember és kultúra viszonyát, s az irodalom minőségét is. Duba Gyu­la terjedelmes esszéje pedig Fábry nem alkuszik címmel az életműso­rozatban megjelent 11. kötet kap­csán elemzi a kisebbségi magyar irodalom európai rangú írójának életművét. A könyvkritikák között Aich Péter írását és Németh Zoltán tanulmányát említjük elsősorban. Mindketten Grendel Lajos közel­múltban megjelent regényével, a Tömegsír című kötettel foglalkoz­nak. Nem kisebb jelentőségű az a tanulmány sem, melyet Németh Zoltán írt Cselényi László legutób­bi kötete kapcsán. A jó nevű kriti­Romániai művészek kiállítása a Löffler Múzeumban Csendélet és emlékezés KASSAI IVETT Kassa. Az óvárosi Löffler Múze­umbanjanuár 10-ig látható az a ki­állítás, amely két kortárs romániai művész alkotásaiból ad ízelítőt, loan Augustín Pop és Újvárossy László művei első ránézésre az ab­szolút káosz élményét adját. A szí­nek, formák és eszközök mögött azonban kétségkívül megtalálha­tók a gondolatok, melyek a való­ság, az élet aktualitásaira reflektál­nak az alkotók belső élményei alapján. A csend és a rend felé te­relnek, valami többlettudás és többletlátás óhaja felé. loan Au­gustín Pop egyedi látásmódját az egész és a részletek összefüggései jellemzik. A valóságban együtt nem létezőket próbálja megjelení­teni egy kompozíción belül. Ezt gyakran a színek párosítása által éri el. A konstruktivista hatású for­Nem fiatalok már. Ezt bizo­nyítja az is, hogy Csehszlo­vákiai Magyar Képzőművé­szek Társaságaként alakul­tak. De még nem is olyan idősek. A hazai magyar kép­zőművészek mindössze egy évtizeddel ezelőtt szerve­ződtek társasággá. TALLÓSI BÉLA E kerek évfordulót a tagság egy könyv, a Képünk megjelentetésé­vel, tagsági gyűléssel és jubileumi kiállítással ünnepelte. A Komá­romban tartott gyűlésen amellett, hogy elhangzott, nem kevés az, amit az eltelt egy évtized alatt megvalósítottak, s nem kevés az, amit a jövőben szeretnének, az ön­kritikának is hagytak helyet. Mert hogy a jövőt illetően a tagság ré­széről várnának el nagyobb aktivi­tást. Na, nem az alkotást illetően, mert azzal nincs gond, az amúgy is magánügy; hanem a szervezés te­rén. A társaság ugyanis nem attól működik; hogy a vezetőség irányít, hanem a tagság aktivitásától is. Kubická Kucsera Klára művészet­történész szerint sem megfelelő az, ha csak a művészettörténészek adnak ötleteket a társaságon belü­li akár kiállítási, akár egyéb tevé­kenységre. Mára ugyanis elavultak a szalonjellegű kiállítások, a kö­zönség nem tudja követni a sokszí­nűséget. Az SZMKT viszont csak csoportos kiállításokat szervez ­amilyen ez a mostani, jubileumi is kus a Cselényi-jelenség természet­rajzához fűz adalékokat, sajátos megállapításokat. Az Arcok és mű­vek rovatban Sütő Andrással be­szélget Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván. Amadé Antal és fia, László költészetével foglalkozik Kovács Sándor Iván tanulmánya. Mács József Öröködbe, Uram című re­génye első kötetéről Duba Gyula írt kritikát. Gazdag a folyóirat szépirodalmi anyaga. Rácz Vince, Török Elem­ér, Z. Németh István és Gergely József versei mellett regényrészle­tet közöl a lap Grendel Lajos leg­újabb, készülő regényéből. Melaj Erzsébet a betegségével küszködő Zs. Nagy Lajost szólaltatta meg. Dénes György Csintalan strófák­kal és Kínos rímekkel jelentkezett. Alabán Ferenc a magyar-szlovák összehasonlító irodalom időszerű kérdéseivel foglalkozik, Gáspár Tibor pedig a 350 éves komáromi gimnázium történetét eleveníti fel. A számot Dúdor István művei­vel illusztrálták, (-dz-) mm ,s/j,oKUMt »i(t>,4K i ff i i * rM§! •> «' < l~5~t W"' ľlľTí, ^'*/ it-u ma mögött meghúzódik az első lá­tásra fel nem fedezhető városkép, csendélet vagy régi emlékek hely­színei, tárgyai. Újvárossy László installációi és videoinstallációi a legprofánabb élethelyzeteket fejezik ki. A múlt dokumentumait - valójában az emlékezést - mint formát használ­ja, és úgy tűnik, a szentimentaliz­mus is kifejezőeszköz számára. A fehér, átlátszó anyaggal letakart esküvői, családi fotók vissza nem hozható pillanatokat siratnak. A giccset, mint felújított művészi esz­közt használja, új környezetbe he­lyezi, maradandó szimbólumokkal veszi körül. Fontos számára a rituá­lék csodája, mely képes befolyásol­ni a gondolkodást. Mindkét mű­vész az aradi Atelier 35 tagja, mely csoport a posztmodern és neo­avantgárd Romániában sokáig ta­buként kezelt eszközeit használja. -, illetve olyan egyéni kiállításo­kat, amelyeket az ötvenedik élet­évüket betöltött tagok kerek évfor­dulójára rendeznek. Ezért lenne előnyös, ha olyan képzőművészek kisebb csoportja állna elő ötletek­kel, akik közösen valóban izgal­mas anyagot tudnának bemutatni. Ugyanakkor az is lényeges, hogy minden anyag, amely az SZMKT égisze alatt kerül kiállítóterembe, zsűrizve legyen, hiszen minden egyes kiállítás a társaságot repre­zentálja, és nem mindegy, hogy milyen kép alakul ki a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasá­gáról, arról a művészetről, ame­lyet a társaság képvisel. Amely mű­vészet egyébként meglehetősen heterogén jellegű, lévén jelenleg ötven tagja - szobrászok, grafiku­sok, festők - van az SZMKT-nak. S hogy kik ők, s tíz év alatt mit csi­náltak, arról a Képünk című jubile­umi kiadványból kapunk képet. „Ezzel a könyvvel képet adunk ar­ról, hogy hol tartunk. Ebből bárki megismerheti a társaságnak mint közösségnek, illetve külön-külön minden tagjának a tevékenységét" - mondta az ünnepi gyűlésen Kubička Kucsera Klára. Ha a tervek valóra váltását anyagi gondok nem nehezítenék, akkor a jövőben még árnyaltabbá válhatna ez a kép - er­ről a Képünk című könyvet megje­lentető AB-ART Könyvkiadó igaz­gatója, Balázs F. Attila beszélt. Az AB-ART ugyanis a gyermek- és a szépirodalom megjelentetése mel­lett a hazai magyar képzőművé­szetre is odafigyel. Egyrészt il­lusztrátorként foglalkoztatja a tár­saság tagjait - a kiadónál megjele­nő gyermekkönyvek többségét az SZMKT művészei illusztrálják. Szó volt arról, hogy kellenne egy olyan, illusztrátorokból álló team, amely a könyvillusztrálást fel­ügyelné, hogy valóban szép, mű­vészi, illetve a gyermekek vizuális befogadóképességéhez igazított rajzokkal ellátott könyvek kerülje­nek a piacra. Ehhez azonban az sem lenne jelentéktelen hozadék­kaljáró esemény, ha írók és képző­művészek olykor-olykor találkoz­nának - tegyük fel, egy alkotótele­pen -, s elmélkednének a szó és a kép kölcsönhatásáról, együttes le­hetőségeiről - hangzott el Komá­romban. Az AB-ART a jövőben egy album- és egy monográfiasorozat elindítását tervezi. Monográfiák A jubileumra a komáromi sportcsarnokba jöttek össze (Kalita Gábor felvétele) olyan művészekről jelennének meg, akik már nincsenek közöt­tünk, és még nem jelent meg róluk ilyen jellegű kiadvány, továbbá az idősebb nemzedék tagjairól, akik­nél már lehet életművet értékelni. Albumokkal természetesen fiata­lokat is be lehetne mutatni, hiszen ott a kép, az alkotás dominál. Bár grafikusaink, festőink illuszt­rációival jó néhány könyv megjele­nik, s rajzaikat a Kortárs Magyar Galéria kiállításain is láthatjuk, a Magyarországon is fi­gyelnek a szlovákiai ma­gyar képzőművészetre. könyvillusztrációk pozsonyi nem­zetközi biennáléján (B1B) hazai magyar alkotók munkái nem sze­repelnek - ezért a jövő egyik fel­adata, hogy a társaság a rendez­vény kurátora révén utat keressen a részvételhez. Konkrétan a jövő év feladata viszont a komáromi Duna Menti Múzeumban rende­zett jubileumi kiállítás magyaror­szági vándoroltatása. (A kiállítást december 6. számunkban Sz. Haltenberger Kinga művészettör­ténész méltatta.) Mert Magyaror­szágon is figyelnek a szlovákiai magyar képzőművészetre, illetve figyelemmel kísérik az SZMKT te­vékenységét. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának elnöke, Szabó Lilla művészettörténész is jelen volt a komáromi gyűlésen, s egyebek kö­zött arról szólt, hogy: „Nem sza­bad feledésbe hagyni azokat a mű­vészeket, akik két szék közé estek, akik alkotásaikkal sem a szlovák, sem a magyar képzőművészetbe nem tartoznak. Ez a képzőművé­szet bennünket most érdekel." Ezért - alulról jövő kezdeménye­zés eredményeképpen - tesznek is, hiszen azzal az igénnyel lépnek fel, hogy összefogják a határon túli képzőművészeket is. Ennek egyik látható jele volt a Magyarok Világ­szövetségének székházában ren­dezett 1996-os kiállítássorozat, amelyen az SZMKT csoportos kiál­lítással voltjelen, s amelyről Szabó Lilla művészettörténész úgy véle­kedik, hogy a kiállító erdélyi, vaj­dasági és kárpátaljai művészek kö­zött a legszínvonalasabban alkotó társaság a Szlovákiai Magyar Kép­zőművészek Társasága volt. Az odafigyelés újabb, szintén látvá­nyos megnyilvánulása lesz egy jö­vőre tervezett konferencia, amely a határon túli, illetve az emigráció­ban élő magyar képzőművészek­kel foglalkozik majd. FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Cserkészszö­vetség 2000. márciusában ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját. Ez alkalomból Dunaszerdahelyen kiállítást rendez Cserkészetünk tör­ténete címmel. A cserkészet teljes körű bemutatásához a szövetség gyűjteménye kevésnek bizonyul. Ezért kéri mindazokat, akik segíteni tudnak - hogy a kiállítás anyagának gazdagítása céljából a tíz év alatt összegyűlt cserkész témájú tárgyai­kat, dokumentumaikat (belföldi és külföldi szövetségektől) bocsássák a szövetség rendelkezésére. A szerve­ző bizottság ugyancsak kéri - főként az öregcserkészeket, örököseiket -, hogy a cserkészettel összefüggő, azt bemutató vagy ismertető, régi cser­készemlékeiket bocsássák a kiállítás rendelkezésére. Az összeállításra kerülő anyagról a bizottság kéri, küldjenek darabonként 1-2 soros is­mertető leltáranyagot. Minden kül­deményhez két kimutatást kell mel­lékelni a beküldött tárgyakról, hogy mindjárt a kicsomagolásnál lehetsé­ges legyen az ellenőrzés. Egy har­madikjegyzéket a beküldő tart meg magának. A tárgyakat a szövetség elsősorban ajándékként fogadná, amelyek a kiállítás után a gyűjte­ményt gazdagítanák, de kölcsön­zést is szívesen fogad. A tárgyakat 2000. február 20-ig lehet beküldeni a következő címre: SZMCS - Cser­készkiállítás, Május 1. tér 6, 929 01 Dunajská Streda. Információ ugyanitt Csémi Szilárdnál vagy a 0905/284617-es számon. Kulcsár Ferenc verseiben a lét kiismerhetetlen titok, illetve az egyéniség kalandja Az értékteremtés pátosza NEMETH ZOLTÁN Kulcsár Ferenc válogatott gyűjte­ménye olyan lírafelfogással szem­besíti az olvasót, amely minden ál­landósága és változatlansága elle­nére is szüntelen mozgásban van. Olyan költészet elvenedik meg a Tündöklő hontalanság lapjain, amely nemcsak fenntartja a vallo­másos jelleget, hanem a líraiságot éppen a valomásossággal azono­sítja. Ezekből a vallomásokból olyan lírai alany bontakozik ki, aki - fittyet hányva a XX. század A tragikum és a megvál­tás stációi már várt je­lentésekbe torkollnak. relativizáló tendenciáinak - hisz a közösségi értékekben, sőt jogot formál arra is, hogy a maga számá­ra választott közösség nevében fo­galmazza meg gondolatait. Kulcsár szövegeiben, verseiben gyakran fogalmazódnak meg olyan, ún. végső kérdések, ame­lyek az emberi lét titkait tema­tizálják. A lét mint kiismerhetetlen titok, mint az egyéniség kalandja, vagy méginkább mint tragikus sze­replehetőség jelenik meg a Kul­csár-versekben. A tragikus hang azonban minden esztétikai érték ellenére is gyakran szűkíti ennek a költészetnek a lehetőségeit. Hi­szen bármennyire is variálódik a tragikus intonáció, a tragikum és a megváltás stációi már várt jelenté­sekbe torkollnak. Ezért van az, hogy egy idő után a tragikum elve­szíti tragikumszerűségét, a sok­szor eljátszott megváltás jelenetei végül kiüresednek. Ugyanez érvényes az apokalipti­kus látásmódra is. Az apokalipszis is egyszeri eseményre, az egyszeri esemény mindent elsöprő nagy­szerűségére épít. Ezt a „nagyszerű­séget" leglátványosabban a Tompa Mihály ismeretlen levele című vers mutatja fel. Olyan világot rajzol fel a szöveg, amelyben valóban hite­lesnek érezhetjük az apokalipti­kus-látomásos jelentést, hiszen az 1849 utáni korszak apátiába süly­lyedő nemzete áll súlyosan e vers hátterében. A kiakadt idő és a dé­moni erők elszabadulása mellett azonban a Kulcsár-szöveg felraj­zolja az erkölcs és a hit felől érkező erőt is, s ezért elmondható: az egyén mint döntésre képes, csak önmagának felelős szubjektum­ként lép az olvasó elé. Kulcsár Ferenc válogatott versei azt mutatják, hogy alkotójuk an­nak a versbeszédnek az örököse és folytatója, amelyet Nagy László és Juhász Ferenc alakítottak ki száza­dunk hatvanas éveiben. Ez a tragi­kus hangoltságú lírai szerep és hang Kulcsárnál a 90-es években új impulzusokat épít magába. Ta­lán nem tévedünk nagyot, ha ezt a hatást Pilinszky János transzcen­dens lírája felől próbáljuk értel­mezni, s Kulcsár Ferencet azon metafizikus költők közé véljük be­sorolni, akik egy ma már letűnt lí­raeszményt próbálnak - konok hű­séggel - visszaállítani jogaiba. (Kulcsár Ferenc: Tündöklő hon­talanság, Nap Kiadó, 1999) Kulcsár f i r r n c Tündöklő hontalanság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom