Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-27 / 297. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 27. KOMMENTÁR Az ötösfogat paripái TÓTH MIHÁLY Együttműködési egyezményt írtak alá néhány napja a Szlovák De­mokratikus Koalíció pártjainak vezetői. Ha ez a hír 15 hónappal ko­rábban jelenik meg, akár ezt a címet is kaphatta volna a hírmagyará­zat: Nekiveselkedés előtt az ötösfogat. Ma azonban, ismerve az előz­ményeket, s tudva, hogy milyen állapotban van a pártszövetség, az ember erős késztetést érez arra, hogy jelzőként az „istrángtépő" mi­nősítést írja az „ötösfogat" mellé. Meglehetősen vészjósló, ha egy koa­líció kormányzás közben arra kényszerül, hogy együttműködési do­kumentummal bizonygassa, minden rendben van. Az ilyen gesztus arra emlékeztet, amikor 1917 elején, néhány héttel az oroszországi februári forradalom kitörése előtt minden hadtestparancsnok aláírá­sával bizonygatta a cár iránti hűségét. E napon a francia nagykövet ezt jegyezte be naplójába: „Ez a vég kezdete". Talán bölcsebben cse­lekszik Dzurinda, ha nem teszi kirakatba a pártok ismételt megegye­zéséről szóló dokumentumot. Kezdettől fogva az csökkentette az ötösfogat működésének valószí­nűségét, hogy a „paripák" meglehetősen különbözőek. Van közöttük, amelyik inkább igáslóra emlékeztet, a szó legjobb értelmében. Nem célszerű egy hámba fogni a Volf által kantározott, egykor vitális, de ma már versenyképtelennek minősülű kivénhedt gebével, de a Lángoš nyergelte és dresszírozta lipicaival sem, amely csak műlovart tűr meg a hátán. De van a Dzurinda-istálóban nyeretlen hároméves, illetve elsőfüves csikó is. Se az egyikről, se a másokról nem tudni, mi­vé fejlődik. Csak egy valamiben lehetünk biztosak: a lótenyésztők ambíciójának mértéktelenségében. Jellemző, hogy a dokumentum­ban az a problémakör alkotja a 7. pontot, amelyiknek az első helyre kellett volna kerülnie: a választási törvény Mečiar átlali megrontásá­nak helyrehozása. A koalíciókötés teszi lehetővé, egy-egy választás előtt, hogy természetes módon csoportosuljanak a pártok. Az alibizmus legveszélyesebb megnyilvánulása lenne, ha az SDĽ, az MKP és a SOP azt sugallná, semmi köze az SDK-n belüli torzsalkodás­hoz, és hogy a viszályt a képződmény belső ügyének tekinti. Érthetet­len, hogy a baloldaliak miért sugallják, hogy minden úgy a legjobb, ahogy Dzurinda képzeli el az SDK jövőjét. Érthető viszont, hogy az egységessé lett magyar párt vezetői miért nem tettek egy lépést sem annak érdekében, hogy Mečiar műve, az 1998-as választási törvény az eredeti; demokratikus választási törvénnyel helyettesítessék. Ismét tapasztalhatjuk, hogy ami nem ülik össze, az hajlamos a széthullásra. Ezt Mečiar is tudta a választási törvénymódosításakor. JEGYZET eleme? Úgy van, az egyes sorszá­mot viselő. És melyik az utolsó, amely azonban - és ez a lényeg ­MÉG EBBE A KUPACBA TARTO­ZIK, és nem a következőbe? Per­sze, hogy a tizedik, ez így remél­hetőleg abszolút egyértelmű. És innen már egyszerű analógiával mehetünk tovább: egy százas ku­pac utolsó, századik tagja még ABBAN a kupacban van, és nem a következőben, az ezresben az ez­redik, a kétezresben a kétezredik ugyanúgy. Esetünkben tehát a 2000. év A MÁSODIK ÉVEZRED UTOLSÓ ÉVE, nem pedig a har­madikból az első! Mint ahogyan (ha lenne ilyen címletű pénzünk) a felváltott kétezresünk utolsó, kétezredik koronájával is még AZT a bankót fogyasztanánk, és hál' Istennek nem a következőt. December harmincegyedikén éj­félkor, a tizenkettedik harang­ütéskor tehát „mindössze" annyi történik majd, hogy a dátum leg­elején ezer éve álló egyes szám­jegy helyett megjelenik a kettes; de a kétezredik év ettől még a hu­szadik századhoz és a második évezredhez tartozó marad. Elejé­től a végéig. Ünnepelni, persze, azért így is szabad, éppen csak ezredfordulót ne emlegessen sen­ki. Még a nyolcadik (ezredik, 1999-dik) üveg pezsgő elfogyasz­tása után sem. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Kurta évezred? VAS GYULA „Közeleg az ezredforduló" „Már csak néhány nap a huszadik szá­zadból" , Az új évezred küszö­bén. .." A sajtó, a rádió és a tévé egyre hangosabb az ilyen kitéte­lektől. Szó se róla, blikkfangosán hangzanak, poénnak és szalag­címnek egyaránt elmennek - ép­pen csak, hogy egyik sem igaz. Idén szilveszterkor, a várhatóan grandiózus pezsgősortüzek kez­detekor ugyanis nem lesz semmi­féle ezredforduló. A huszadik századból, és vele a második év­ezredből távolról sem csupán a lassan elfogyó 1999-es év utolsó napjai vannak hátra. Hanem eze­ken kívül a teljes következő esz­tendő, amely - a mielőbb ünne­pelni vágyók feltehetőleg nem kis bánatára - még szökőév is lesz, a nagy csinnadrattával tehát még egy plusz napot is várni kell. Hogy is van ez? Nos, számoljuk ki együtt, mert nagyon egyszerű. Hány darab akármiből áll egy tí­zes kupac? Nyilván tízből, ezt re­mélem, senki nem vitatja. Állít­suk sorba ezt a tíz akármit, és szá­mozzuk meg. Melyik a kupac első A tudjmani örökség A Freedom House értékelése a szabadság érvényesüléséről a Föld 192 országában Másfeles szlovák átlag ELEMZÉS A Freedom House amerikai székhelyű intézet múlt héten ismertetett értékelése szerint a világ 192 országa közül 85 sorolható a szabad országok közé, 59 részben szabadnak minősíthető, 48 pedig nem te­kinthető szabadnak. MTI-HÁTTÉR Az elmúlt egy év változásait áttekin­tő részletes országjelentéseket mintegy két hónap múlva teszik közzé. A most kiadott értékelés tö­mör áttekintést ad arról, hogy a XX. század végén milyen a szabadság megvalósulásának mértéke a világ egyes térségeiben. A közép-európai országokat a sza­bad országok közé sorolták a Freedom House jelentésében. A sza­badság érvényesülésének kritériu­mait két nagy csoportba sorolták és külön-külön osztályozták, egytől hétig terjedő osztályzattal, úgy, hogy az egyes a legjobb, a hetes a legrosszabb. Az első nagy kategória a politikai jogok érvényesülése, Szlovákia esetében a politikai jogok egyes, vagyis legjobb osztályzata ja­vulást jelent az előző évi értékelés­hez képest. Magyarország is egyest kapott, a másik nagy csoport a pol­gári szabadságjogok érvényre jutá­sa, e vonatkozásban kettesre érté­kelték Magyarország teljesítmé­nyét. Ugyanilyen értékelést kapott Szlovákia is, valamint a Cseh Köz­társaság, Lengyelország, Észtor­szág, Lettország, Litvánia, Szlové­nia. A fent említett ország esetében a minősítés nem tükröz változást. Hogy a polgári szabadságjogok te­kintetében mi okozza az egyes he­lyett a kettes osztályzatot, az majd csak a részletes országtanulmá­nyokból fog kiderülni. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a szabad országok között szintén „másfeles" átlagot kapott például Franciaország, Németország, Olasz­ország, Japán és Nagy-Britannia. A „tiszta egyes", „kitűnő" országok kö­zött 27 állam szerepel, köztük pél­dául az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, a skandináv országok, Svájc, Ausztria. A Freedom House szabad országnak minősítette emellett Bulgáriát (a politikai jogok terén kettessel, a pol­gári szabadságjogok terén pedig hármassal), valamint Romániát (mindkét kategóriában kettessel). Az egyestől hármas átlagosztályza­túig terjedő szabad ország kategória után következik a részben szabadok csoportja, amely a hármas és az 5,5-ös átlagosztályzatúak közötti csoportot jelenti. Ide került egyebek közt Oroszor­szág - a politikai jogok vonatkozá­sában négyessel és a polgári szabad­ságjogok vonatkozásában ötössel, mely utóbbi osztályzat romlást jelez az előző évi értékeléshez képest. Ukrajna a politikai jogokat tekintve hármassal, a polgári szabadságjogo­kat tekintve pedig négyessel mind­két tekintetben romló tendenciát Jugoszlávia mind­két „tantárgyból" megbukott. tükröz. Jugoszlávia mind a két „tan­tárgyból" megbukott, ám érdekes­ség, hogy Jugoszláviánál a Freedom House mégis javuló tendenciát lát, és ezt arra alapozza, hogy a Szer­bia-Montenegró államszövetség­ben a polgári ellenzék tevékenysé­gének szerény élénkülése tapasztal­ható. Az értékelés megállapításai szerint miközben Közép-Európában és Kelet-Európa egy részében a de­mokrácia és a szabadság uralkodik, a volt Szovjetunió utódállamaiban a szabadság terjedésének folyamata elakadt. A balti államok kivételével egyetlen posztszovjet állam sem mi­nősül szabadnak a Freedom House értékelése szerint. A még csak rész­ben sem szabad posztszovjet álla­mok közé sorolták Kazahsztánt, Fehéroroszországot, Tádzsikisz­tánt, Üzbegisztánt és Türkmenisz­tánt. Ebből is kiviláglik, hogy Kelet-Európa legelnyomóbb jellegű rezsimjeként bélyegezték meg az Alekszandr Lukasenko elnök vezet­te Fehérorszországot. A jelentés ki­számíthatatlan önkényúrnak nevez­te Lukasenkót. A Freedom House szerint a szabad­ság szempontjából a világon a leg­rosszabb helyzet jelenleg a kommu­nista Kubában, Észak-Koreában és Vietnamban, továbbá Afganisztán­ban, Burmában, Egyenlítői-Guine­ában, Irakban, Líbiában, Szaúd­Arábiában, Szomáliában, Szudán­ban, Szíriában, Türkmenisztánban, valamint két nem önálló országnak minősülő térségben, nevezetesen az Oroszországhoz tartozó Csecsen­földön, valamint a Kína irányítása alatt álló Tibetben van. Az elmúlt esztendő öt legfájdalma­sabb kudarca a szabadság szem­pontjából - derül ki a jelentésből - a csecsen helyzet alakulása; a pakisz­táni katonai diktatúra létrejötte; a venezuelai demokrácia hanyatlása; továbbá (egy-két konkrét országra le nem szűkíthető módon) a korrup­ció térhódítása; végezetül pedig az a jelenség volt, hogy - a Freedom House szerint - az elsősorban ame­rikai üzleti világ cinikus ünneplés­ben részesítette Kínát. A szabadság 1999-es nyereségolda­lán könyvelhető el ugyanakkor az indonéz demokrácia megerősítése, párhuzamosan a kelet-timori füg­getlenség megteremtésével; az észak-írországi hatalommegosztá­sos rendezés előrehaladása; továb­bá (időnkénti visszaesésekkel) az iráni fejlemények - a diákok demok­ráciakövetelései, a reformpárti iráni sajtó fellépése -; a demokrácia némi bővülése egyes arab monarchiák­ban (Kuvaitban, Marokkóban és Jordániában); végezetül az a tény, hogy egyes regionális és más nem­zetközi szerveződések (az Európa Tanács, az Amerikai Államok szer­vezete, a brit hagyományokra tá­maszkodó Nemzetközösség) foko­zottan igyekeztek érvényesíteni a demokrácia nemzetközi normáit. Horvátország ma egészen másképp nézne ki, ha közel egy évtizede nem jutott volna hatalomra Franjo Tudjman, és az általa alapított Hor­vát Demokratikus Közösség. A de­cember 10-én elhunyt hotvát veze­tőt lényegében ugyanazért dicsérik hívei, mint amiért ellenfelei a leghe­vesebben bírálják. Az egyik oldalról azért méltatják, mert megpróbálta lemosni a kollektív bűnösség bélye­gét a horvátokról, amikor azt han­goztatta: a II. világháború idején lét­rehozott usztasa-fasiszta horvát ál­lam össznemzeti érdekeket is képvi­selt, mivel sok évszázad után önálló államot adott a horvátoknak. A ju­goszláv kommunista propaganda pedig eltúlozta ennek az államnak a bűneit, befeketítette a horvátokat, amikor egyenlőségjelet tett a bűnö­sök és a horvát nép közé. Bírálói sze­rint viszont Tudjman veszélyes usz­tasa eszmék felé kacsingatott, anti­szemita nézeteket elevenített fel, kapcsolatot talált az usztasa emigrá­cióval, amely a hatalomra jutásban is segítette. Méltatói szerint Tudjman a megfelelő pillanatban kihasználta a nemzetközi közösség tétovázását, és katonai erővel sze­rezte meg Horvátország szerbek el­lenőrizte részeit. A nemzetközi kö­zösség viszont sohasem bocsátotta meg Tudjmannak, hogy 1995-ben gyakorlatilag elzavarta a külföldi békefenntartókat Nyugat-Szlavóni­ából, és lerohanta az akkor már nem sok katonai erővel rendelkező krajinai szerbeket, sutba vágva ez­zel a nemzetközi közösség béketer­veit. Méltatói sohasem felejtik el, hogy - akár Szlobodan Miloseviccsel kötött titkos paktum árán is - de megpróbálta megsze­rezni Bosznia-Hercegovina horvá­tok lakta vidékeit, a boszniai horvá­tokat horvát állampolgárokká akar­ta tenni. Bírálói szerint viszont Tudjman az egyik oka annak, hogy kirobbant a bosznia-hercegovinai öldöklés, hogy százezrek kénysze­rültek otthonuk elhagyására. A tujdmani politika elszigeteltségbe vezette Horvátországot, amely ala­posan lemaradt más kelet-európai országok mögött az integrációs fo­lyamatban. Horvátországtól meg­vonták a PHARE-segélyeket, az EU még társulási szerződésről sem kez­dett tárgyalásokat Zágrábbal, Hor­vátországot nem vették fel a NATO békepartneri programjába sem, a külföldi tőke messze elkerülte az országot. Az elszigeteltség csak sú­lyosbította a háborús károkkal is küszködő ország életét. Csak olaj volt a tűzre, hogy Tudjman vezeté­se alatt Horvátországban csaknem ugyanolyan egypártrendszer mű­ködött, mint Tito idején, bár most nem a kommunisták, hanem a volt kommunisták jelentős részét és a nacionalistákat is egy táborban tar­tó Horvát Demokratikus Közösség irányításával. A kormánypárt meg­szállta a gazdasági, politikai, kultu­rális és a sportélet minden szintjét, a politikai pluralizmus csírái nem szökhettek szárba. Ez eredményez­te, hogy Tudjman pártját egyetlen ellenzéki párt sem tudta legyőzni az utóbbi évtized nyolc választásán. Most először nyílik lehetőség arra, hogy más politikai irányzatok is ér­vényre juthassanak Horvátország­ban. A felmérések szerint hat ellen­zéki párt laza választási koalíciója le tudja győzni a vezérét veszített pártot, amelynek népszerűsége az utóbbi hónapokban alaposan le­csökkent. (MTI-PAN) OLVASÓI LEVÉL Az iskola és a tehetség Nálunk is, mint nagyon sok szlovákiai kis faluban, vannak nemzetiségileg vegyes házassá­gok. A szülő dolga és joga eldön­teni, milyen nyelvű iskolába írat ja gyermekét. Nézzük ezt meg a gyermek szempontjából. A szlo­vák iskolában nem tanítják a ma gyar nyelvet. A magyar tanítási nyelvű iskolában viszont a gyer­mek egyidejűleg el tudja sajátíta­ni mindkét szülője nyelvét és kul­túráját. Ne fosszuk meg gyerme­keinket ettől a lehetőségtől! Mindkét nemzetnek voltak és vannak halhatatlan nagyjai, akik által a gyermek lelkivilága gazdagabb lehet. Az, hogy az ember milyen nyelven álmodik és gondolkodik, senkit sem érde­kel, de engedjük meg gyermeke­inknek, hogy hozzáférjenek és megértsék a magyar kultúra nagyjainak műveit, és a magyar kultúra szépségét és gazdagsá­gát. Hogy mi lesz a gyerekből, azt nem az iskola tanítási nyel­ve, hanem tehetsége és a környe zete befolyásolja leginkább. Ma a technika világát éljük. Rá­dió, televízió, számítógép, internet. Egyes dolgoktól már csak az anyagiak hiánya választ el minket. Információszerzés szempontjából igen hasznos dolgok, de van egy óriási hátrá­nyuk. Megfeledkezünk a könyv­ről. A minap a rádióban hallot­tam egy történetet, az édesapa kérdez valamit a fiától, a gyer­mek a számítógép előtt ülve így válaszol: - Ne zavarj, most ép­pen egy amerikai egyetem könyv­tárában vagyok! Ebből látható, hogy az internet segítségével is mét visszajutottunk a könyvhöz, amit nem tudunk nélkülözni. Meg kell szerettetni gyermeke­inkkel az olvasást, és azt csak úgy érhetjük el, ha biztosítjuk számukra az anyanyelven való tanulás lehetőségét. Illés Erika Terbeléd

Next

/
Oldalképek
Tartalom