Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-22 / 295. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 22. KOMMENTÁR Volt egyszer egy tabu TÓTH MIHÁLY Közmegegyezés alakult ki abban, hogy társadalmilag hasznos magatartás, ha az alkotmánybírósági döntéseket kétségbevonhatadannak, egyfajta tabunak minősítjük. Talán még a minden tekintélyt megkérdőjelezők között is vannak, akik célszerűnek, netán még kellemesnek is tekintik ezt a tabut. A hiszékeny hétköznapi ember számára mindenképpen megnyugtató, hogy miközben lépten-nyomon tapasztalható mindennek a megvásárolhatósága, létezik egy igazságtevő testület, amely a tárgyilagosságot tekintve fölötte áll a pártoknak, a minisztereknek, a helyi kiskirályoknak, az államfőnek, egyszóval mindenkinek, aki fontos ügyekben döntésre jogosult. Egy kiváló kollégám nemrég még így jellemezte az embereknek az alkotmánybírósághoz (AB) fűződő viszonyát: Csak a legszélsőségesebb anarchisták vetemednek bármilyen AB-döntés kétségbe vonására... Nos, kiváló kollégám tegnapelőtt óta - saját definíciója szerint - legszélsőségesebb anarchistának lenne minősíthető. Teljesen megrendült az AB-döntések megkérdőjelezhetetlenségébe vetett bizalma, amióta az AB Šafárik-tanácsa úgy döntött, az ifjabb Kováč külföldre rablása ügyében Svéchotára vonatkozik az államfőt annak idején helyettesítő Mečiar által kihirdetett amnesztia. Általános elv, hogy akár járásbíróságról van szó, akár megkérdőjelezhetetlen döntésű alkotmánybíróságról - nem árt, ha a jogalkalmazók döntése összhangban van az emberek természetes igazságérzetével. Persze, más következményei vannak, ha a természetes igazságérzet tyúkperről szóló döntésben szenved csorbát, és egészen más, ha nagypolitikával vegyített bűntettben hozott alkotmánybírósági ítélet megkérdőjelezhetőségéről van szó. A Svéchota-ügy azáltal tette kétségbevonhatóvá az alkotmánybírósági döntés elméleti kétségbevonhatatlanságát, hogy a perbe fogott Svéchota, volt titkosszolgálati főhivatalnokként beismerte: a SZISZ-nek része volt a Kováč-fiú elrablásában. Ez a körülmény egyúttal arra is rámutat, mennyire volt tisztességes lépés az emberrablási ügyben Mečiar által meghirdetett bianco-amnesztía. Legyünk elnyűhetetlenül derűlátók, és tartsuk magunkat a régi bölcsességhez, amely szerint minden rosszban van valami jó. Egyeden politikusnak se válik hasznára, ha kiderül róla, hogy veszélyes bűnözőket részesít kegyelemben. Megalapozottan gyanítható, hogy a Šafárik alkotmánybíró nevével fémjelzett ítélet meghozatala óta némileg csökkent a megingathatatlan Mečiar-hívôk száma. Ára volt ennek: szegényebbek lettünk az alkotmánybíróság mindenképpeni makuláüanságának illúziójával. Sok üres zseb TUBA LAJOS Szokatlan helyzetben lesz mai ülésén a kormány. Hivatalba lépése óta szinte folyamatosan arról kellett döntenie, hogy kitől mit vesz el. Most azonban - az önálló Szlovákia történetében szokatlan módon privatizációs milliárdok fekszenek az asztalán, ezeket kell elosztania a sok kérő kéz között. Mert ugyan milyen miniszter az, amelyik nem képes hosszan bizonygatni, hogy mi minden áll nála a teljes összeomlás szélén. Jó példa erre a jövő év költségvetés-tervezete, melynek kiadási oldala az első körben még 50 milliárddal haladta meg a várható bevételeket. Ehhez képest bizony még egy 6 milliárdos privatizációs konc is csak csepp a tengerben. Á pénzzel azonban óvatosan kell bánni. Ha a forgalomban levő mennyisége meghalad egy mértéket, a gerjedő infláció nemcsak a fedezetlennek bizonyuló részt faragja le sürgősen, hanem még a többiek megtakarításait is elértékteleníti. Ez volt az oka annak, hogy hétfőn mind a kormányfő, mind pedig a pénzügyminiszter eltökélten állította: nem engedik felenni az első privatizációs bevételt. A kormányban azonban rajtuk kívül még tizenhatan vannak, akiket saját ágazatuk afelé nyom, hogy próbáljanak meg az osztozkodásnál minél többet leakasztani maguknak. A mai kormányülésen ennek ellenére valószínűleg a csendes Macejko miniszter lesz eredményes, és a pénz szinte maradéktalanul a vasút számlájára kerül - ez jelenti ugyanis az optimális megoldást. Emlékszünk a sokéves színházra: az állam a személyszállítási kedvezményeket nem téritette a vasútnak, az ország legnagyobb munkaadója pedig erre hivatkozva nem fizetett alkalmazottai után sem a társadalombiztosítási alapoknak, de még az adóhivatalnak sem. Juttatást persze a vasutasok is kaptak, így azután a vasút évek óta megoldatlan gondjait közösen finanszíroztuk. A privatizációs milliárdok egyik valószínű útja tehát a következő lesz: az állam megfizeti a vasúttal szembeni (és nemzetközi audit által megerősített) adósságát. A vasút azonnal törleszt valamit a nyugdíjbiztosítóval szembeni sokmilliárdos hátralékából - a padlón levő intézmény így az év első hónapjaiban az egymillió nyugdíjasnak gond nélkül folyósítja a járulékot. Ez a kormánynak is jó, hiszen egyébként erre neki kellene megteremteni a fedezetet. Ez az érv valószínűleg minden egyéb követelésnél hatásosabb lesz. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt -politika - (58238338), Sidó H. Zoltán (58238312), Tallósi Béla-kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), P. Malik Éya - régió- (582383^0), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER»Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Tibor Šafárik alkotmánybíró későn kapott a fejéhez - ekkor már a Svéchota-ügyben hozott ítélet indoklásánál tartott. (TA SR-felvétel) TALLÓZÓ SME Rudolf Schuster szóvivője, Michal Stasz megváltoztatta mobiltelefonja számát. Az újságírók tehát kizárólag az elnöki hivatal telefonján érhetnék utol. Ott viszont csak ritkán tartózkodik. Több hivatal szóvivője is hibának tartja Stasz lépését. Martin Lengyel, Mikuláš Dzurinda szóvivője az eset kapcsán elmondta: az újságírókkal mobilon is tartom a kapcsolatot. Lívia Šulajová, a parlamení szóvivője hasonlóan vélekedik. Ö fontos munkaeszköznek tartja a mobiltelefont, melyet még éjszaka sem kapcsol ld. Pavol Vitko védelmi szóvivő még az interneten is közzétette mobilszámát. A közlekedési tárca szóvivője, Pavol Prikryl azért sem tartja szerencsésnek Stasz lépését, mert a szóvivőnek nemcsak saját főnöke, hanem elsősorban az újságírók rendelkezésére kell állnia. Faragó András, a magyar köztársasági elnök szóvivője munkaidő alatt bármikor utolérhető a hivatalban, munkaidő után pedig otthoni telefonszámán kereshető. Václav Havel szóvivője, Ladislav Špačka sem titkolja telefonszámát, és nem akadályozza meg annak teijesztését sem. Az elmúlt év bővelkedett terrorcselekményekben, merényletekben. A legjelentősebbek listája is tekintélyes Világméretű folyamatos háború Számtalan formája van. Állhat mögötte kormány, gazdasági vagy politikai érdekcsoport, bűnöző banda, vallási csoport vagy egyetlen boszszúszomjas személy. Pokolgép, gépfegyver, pisztoly, kés - nem válogatnak. Ez korunk pestise: a terror. MTI-PANORÁMA Január 4. A pakisztáni Pandzsáb tartományban ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak egy mecsetben imádkozó síita muzulmánokra. A lövöldözésben 16 ember meghalt. Január 11. Pozsonyban megölték Ján Duckýt, a korábbi Mečiarkormány gazdasági miniszterét. Február 16. Taskentben ismeretlen tettesek több pokolgépes robbantást hajtottak végre, melyek közül az egyik minden valószínűség szerint Iszlám Karimov elnök ellen irányult. 15-en életüket vesztették és 150 személy megsérült. Február 19. Irakban meggyilkolták Mohammad Mohammad Szadek alSzadr ajatollah síita főpapot és két fiát. Március 7. A nyugat-bangladesi Dzseszúrban egy koncerten 11 ember halálát okozta egy pokolgép. A sebesültek száma 150. Március 15. Az észak-írországi Lurgan városában pokolgépes merénylet áldozata lett Rosemary Nelson ügyvéd, emberi jogi aktivista, aki az ulsteri katolikus lakosságot és a republikánus mozgalom tagjait képviselte számos ügyben. Március 16. Pokolgépes merényletet követtek el Szarajevóban Jozo Leutar, a muzulmán-horvát föderáció belügyminiszter-helyettese ellen. Március 28-án a politikus belehalt sérüléseibe. OLVASÓI LEVÉL Felelős(ölc) nincs(enelc)? Az Új Szó 1999. december 8-i számában „Húszezerbe kerül a diplomahonosítás" című cikkben a következőket olvashatjuk: „Szabó Iván, a nyitrai Konstantin Egyetem Pedagógiai Karának dékánja tegnap tájékoztatta a magyarországi főiskolákon végzett pedagógusokat a diplomahonosítás módjáról. A 120 jelenlevő megtudta, a magyarországi tanítóképző főiskolákon szerzett képesítés itthon csak a bakkalaureátusi fokozatnak felel Március 19. Vlagyikavkazban, a piactéren történt hatalmas erejű robbanás következtében húsz ember meghalt és több mint száz megsebesült. Március 21. Aszlan Maszhadov csecsen elnök rezidenciája közelében, Groznij központjában nagy erejű pokolgép robbant. Az elnöknek nem esett bántódása, de többen megsérültek. Március 23. Katonai egyenruhás támadók lelőtték Asunciónban Luis Maria Argana paraguay-i köztársasági alelnököt. Március 30. Dusanbéban ismeretlen tettesek meggyilkolták Szafarali Kendzsajevet, aki a 90-es évek elején a tádzsik parlament elnöke volt. Április 6. Kelet-Timoron a függetlenné válás harcos ellenzői több sorozatot belőttek és kézigránátokat hajítottak Liquisa város egyik templomába, ahol kb. 2000 menekült húzódott meg. 40-en meghaltak. Április 10. Teheránban meggyilkolták Ali Szajad Sirazi dandártábornokot, az iráni fegyveres erők vezérkari főnökének helyettesét. Április 11. Ismeretlen tettesek Belgrádban lelőtték Slavko Curuviját, a Dnevni Telegraf napilap és az Evropljanin folyóirat tulajdonosát. Április 26. Londonban otthona előtt meggyilkolták Jill Dandót, a BBC televízió egyik legnevesebb újságíróját. Április 18. Nagyerejű pokolgép robbant a dél-londoni Brixtonban egy zsúfolt bevásárló utcában. Ötvenen megsebesültek, közülük ketten súlyosan. A pokolgépes merénylet elkövetését a Combat 18 nevű neonáci csoportosulás vállalta. Április 27. Ismeretlen tettesek pokolgépes merényletet követtek el Athén központjában. Egy nő meghalt, egy férfi pedig súlyos sérülést szenvedett. A merényletet a Forrameg, ezért ha tulajdonosa meg akarja szerezni a nyitrai egyetem diplomáját - és a magiszteri titulust -, további négy szemesztert kell elvégeznie..." El lehet képzelni, hogy az érintettekben milyen sokkoló hatást váltott ez ki. Jogosan érezték magukat félrevezetettnek, becsapottnak. De nemcsak ők, a közvélemény is felhördült: hogyan fordulhatott elő, hogy senki (SZMPSZ, a városi egyetem „rektorai", a városi illetékesek, az MKP képviselői, államtitkárok stb.) nem tájékoztatta a tanulmányaikat kezdő fiatalokat, hogy milyen diplomát szereznek négy év után. A bakkalaureátusi fokozatot (legalacsonyabb tudományos képesítés) nálunk nem ismedalmi Sejtek terrorszervezet vállalta magára. Április 30. Pokolgépes merényletet követtek el Londonban a Soho mulatónegyed közepén. Két személy meghalt, 73-an megsérültek. Május 20. Rómában a nyüt utcán agyonlőtték Massimo D'Antona jogászt, Bassolino munkaügyi miniszter egyik legközelebbi munkatársát, több előző kormány államtitkárát. Május 21. Libanon déli részén, Szidónban ismeretlen tettesek pokolgépes merényletet követtek el Jamal Abu el-Dib, Jasszer Arafat Fatah-mozgalmának sajtófelelőse ellen. A robbanás leszakította el-Dib egyik lábát. Május 24. A pakisztáni Daska városka piacán pokolgép robbant. Tizenkét ember meghalt, harminc megsebesült. Július 26. Szentpéterváron lelőtték Pavel Kapist, a Baltic Financial Industrial Group (üzemanyag-kereskedelmi vállalat) vezérigazgatóját. A város közepén kézi rakétavetővel és automata fegyverekkel ölték meg. Két testőre is megsebesült. Július 30. Gépkocsiba rejtett nagyerejű pokolgép robbant a kolumbiai Medellín központjában. A merényletben kilenc személy életét vesztette, harmincnyolcan megsebesültek. Augusztus 7. Egy magányos merénylő Zonguldak városban agyonlőtte Semsi Denizert, a Törökországi Munkásszövetség főtitkárát. Áugusztus 16. Szentpéterváron ismeretlen tettesek megölték a város egyik leggazdagabb üzletemberét, Borisz Ivanovot, akit csak „Bob, a pénzbehajtó" néven ismertek. Augusztus 29-szeptember 1. A kelet-timori népszavazást követő zavargások során a fővárosban, Düiben megtámadták és megölték az ENSZ három munkatársát. rik el teljes értékű szakképzettségnek, vagyis ha az ilyen diplomával rendelkező egyént valamelyik iskola alkalmazza pedagógusként, a legalacsonyabb fizetési osztályba nyer besorolást, ami nem túl kecsegtető perspektíva egy pályakezdőnek, különösen ha ez párosul az elbocsátás állandó fenyegetésével is. Amikor annak idején megalakult Komáromban a Városi Egyetem (City University!), az alapítók jegyzőkönyvbe foglalták: annak érdekében, hogy a végzősök a hazai előírásoknak megfelelő képesítést szerezzenek, egyeztetik a nyitrai pedagógusképzés követelményeit a magyarországi előírásokkal. Továbbá leszögezték azt is, hogy az előadók Szeptember 4. A dagesztáni Bujnakszkban egy ötszintes lakóházat robbantottak fel, a gyanú szerint vahabita merénylők. Az áldozatok száma 64. Szeptember 6. Késsel támadt Hoszni Mubarak egyiptomi elnökre egy férfi, akit az elnök testőrei lelőttek. Szeptember 9. Moszkva délkeleti kerületében felrobbantottak egy 9 emeletes lakótelepi házat. Legalább 90 ember vesztette életét és 250-en megsérültek. Szeptember 13. Moszkvában egy nyolcemeletes lakóházat rombolt porig egy robbanás, mely 131 halálos áldozatot követelt. Szeptember 16. Volgodonszkban egy nyolcemeletes panelépületet robbantottak fel a ház előtt álló teherautóba rejtett pokolgéppel. 17 ember életét vesztette, 265 pedig megsérült. Október 22. A Dnyeszter menti Köztársaság székhelyén, Tyiraszpolban saját háza előtt ismeretlen tettesek agyonlőtték a belügyminisztérium szervezett bűnözés és korrupcióellenes osztályának vezetőjét, Anatolij Burduzsát. Október 27-28. Örményországban egy parlamenti lövöldözés során megölték Vazgen Szárkiszján kormányfőt, Karen Demircsjánt, a Nemzetgyűlés elnökét, helyettesét, Juri Bahsjánt, Leonard Petroszjánt, az operatív ügyek miniszterét, s több más törvényhozót is. A merénylet szervezésében egy parlamenti képviselő is részt vett. November 3. Zambiában ismeretlen fegyveresek lelőtték az államalapító Kenneth Kaunda fiát, Wezi Kaundát. December 12. Az algériai Sidi Madani falunál 15 embert öltek meg kormánykatonáknak öltözött fegyveresek. hazai szakemberek lesznek. Az eredeti elgondolásokból sajnos nem maradt semmi, mert olyan személyek kerültek a „rektori" székbe, akik nem álltak a szakma magaslatán, és nem is volt fontos számukra, hogy tiszteletben tartsák az eredeti elgondolásokat, sem az együttműködést a nyitrai egyetem pedagógiai karával. Saját koncepciójuk szerint „irányítottak", aminek mára „beérett" a gyümölcse. Figyelve az eseményeket, feltételezem, hogy senki nem fogja vállalni a felelősséget a történtekért. Pedig az évtized szélhámosságával érdemes lenne hitelesen és részletesen is foglalkozni, főleg az érintettek szemszögéből. Horváth József, Komárom