Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-16 / 290. szám, csütörtök

14 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 2. KOMMENTÁR A mi számlánk TUBA LAJOS Nincs egység az érdekegyeztető tanács tagjai között arról, hogy mennyivel is terhelődik egy-egy család havi költségvetése a jövőre tervezett központi áremelések által. A legnagyobbat durrantó szakszervezetek 1200 koronáról beszélnek, a legkisebb számban érdekelt kormány 500-ról. A tény azonban nyilvánvaló - jövőre is a nadrágszíjhúzás lesz a reméltjólét megteremtésének legfőbb eszköze. Akit ez meglepetésként ért, az nem figyelt az elmúlt hónapokban. A középtávú gazdaságpolitika egyértelműen arról szólt, hogy a 2000. év még az idei megszorításoknál is komolyabb intézkedések időszaka lesz. Elfogadása idején pedig még a szakszervezetek hangját sem hallottuk. Ez a koncepció viszont azzal is kecsegtet bennünket, hogy ezután (a kormányciklus második felében) már a felemelkedés időszaka következik. így azután amellett, hogy a családi bevételből kiizzadjuk a megemelt közüzemi számlákat, érdemes arra is figyelni, mit tesz a kormánykoalíció a tartós gazdasági növekedés kialakításáért. A feladatok ismertek, maguk írták be a kormányprogramba. Idén azonban nem győztek meg bennünket arról, hogy szívük csak ennek megvalósításáért dobog. Ők arra hivatkoznak, hogy mindent előkészítettek, és jövőre következik a nagyüzem. Januárban kezdhetik is a közigazgatási reform stratégiájának jóváhagyásával. Régóta tudjuk, hogy az SDL javában fúrja a decentralizálást. Néhány napja viszont az egyik lapban megdöbbenve olvastuk, hogy az MKP-nak sem tetszik a decentralizáció biztosítékának tekinthető kormánybiztos. Kifogások mindig akadnak, de ha jövőre összeszednek egy féléves késést, ez a kormány már nem lesz képes átruházni a hatásköröket az önkormányzatokra. A teendők listája hoszszú, az idő pedig egyre kevesebb. Fogy a lakosság türelme is. Van aki felfogta, mivel is jár, ha egy ország hátrányait a szocializmus után egy mečiarizmus is halmozza. Ók a rendbetétel érdekében áldozatokra is hajlandóak. Hitük akkor törik meg, ha látják, hogy a politikusok nem képesek, legalább átmenetileg, főként a köz érdekeit képviselni. Válságév előtt állunk tehát - amelyben a döntéshozók erkölcsi szilárdsága és eltökéltsége talán még a gazdasági gondoknál is komolyabb tényező lesz. JEGYZET Megint egy kis déja vu SÓKI TIBOR „Csak ne tessék belebeszélni abba, hogy kezeljük mi a kisebbségek ügyét. Nálunk a nemzetiségeknek - különösen annak az egynek, a legnépesebbnek - átlagon feletti jogokat biztosítottunk, de valakik, akik rosszat akarnak nekünk, azt híresztelik, hogy rosszul bánunk a kisebbségekkel. Ez azonban csak rosszindulatú, ellenséges propaganda." Ismerősen hangzik? Pedig ez most nem valamelyik begőzölt agyú szlovák nacionalista politikus megnyilvánulása a Mečiar-korszakból. Bár kísértetiesen emlékeztet bennünket arra, ahogy Mečiarék a kisebbségi kérdésről külföldön beszéltek, a fenti gondolatsor egy önmagát liberálisnak tartó macedón politikus szájából hangzott el egy nemzetközi konferencián. Furcsa érzés fogja el az embert, ha olyan szavakat hall, amelyeket a (nem is olyan) rég elfeledett múltban volt alkalma „élvezni". Egyben keserédesen szívmelengető érzés tudni, hogy e szavak egy olyan korból - vagy inkább állapotból - származnak, amelyet - hála önmagunknak - mi már magunk mögött tudhatunk. Remélhetőleg végleg. Ugyanakkor kicsit elszomorító, hogy még ma is ilyen nyilatkozatokkal kell találkoznunk. Lám, az ember nem képes mások kárából tanulni. Ha azok, akik bármilyen befolyással vannak a macedón politikára, jobban odafigyeltek volna arra, ami az elmúlt években a Tátra alatt történt, jól tudhatnák, hova vezet az efféle nacionalista ízű nyakaskodás. Szlovákia is eleget hangoztatta, hogy az itteni kisebbségekjogai átlagon felüliek, s mások csak ne akarják megmondani, hogyan bánjon Pozsony a kisebbségekkel - s nem is jutott közelebb az Európai Unióhoz, amíg meg nem változtatta viselkedését, s hozzáállását a kisebbségi kérdéshez. Amint azonban megváltozott Pozsony magatartása, megnyílt előttünk az integrációs út. Ha a macedónok nem akarnak kimaradni egy nagy európai közösségből, követniük kell a szlovák példát. Azok pedig, akik visszasírják a mečiari rezsimet, most megnézhetik, hova vezet az állami és nemzeti arrogancia. A macedónok esete ott lebeghet a szemük előtt - elrettentő példaként. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetó: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnélj valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLF.R Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Ezt a szezont még kihúztam itthon télapóként, de jövőre már én is elmegyek Lappföldre (Peter Gossányi karikatúrája) Kölcsönkért írógépen készült az 1989-es rendszerváltás napjaiban először megjelenő NAP Az első független lap Az egykori dunaszerdahelyi „Fehér Ház", vagyis a volt járási pártközpont épületének nagytermében emlékeztek meg december 14-én a NAP című lap megalapításának tizedik évfordulójáról. GAÁL LÁSZLÓ A helyszínt azért hangsúlyozom, mert a lapalapítást annak idején szorgalmazó Független Magyar Kezdeményezés első elnöke, Tóth Károly éppen ennek a teremnek az egyik berendezésével illusztrálta a független sajtótermék szükségességét. Még a múlt rendszerben berendezett „pártkongresszusi terem" szónoki pulpitusán - ahonnan a most emlékezők is szóltak a hallgatókhoz - egy KONČIŤ feliratú vörös jelzőlámpa van, úgy beszerelve, hogy a közönség ne, csak a szónok lássa. Annak idején, ha a párttitkár úgy találta, a szónok már túl sokat beszélt, esetleg eltért a „lényegtől", egyszerűen megnyomta a gombot, a szónoki pulpituson kigyulladt a „BEFEJEZNI" felirat, amire a szónok azonnal elhallgatott. Éppen ezért kellett mindjárt a forradalom kezdetén egy független szabad sajtóorgánum, amelynek nincs KONČIŤ feliratú lámpája, amely szabadon megírhatja azt, amire az olvasók kíváncsiak. Ezért kezdeményezte a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés a független napilap létrehozását. ,Antikor 1989. december 5-én megkaptuk a minisztérium engedélyét egy napilap alapítására, fogalmam sem volt, mivel jár ez, csak így tudhattam olyan szemtelenül merész ígéretet tenni, hogy tíz napon belül megjelentetjük az első független szlovákiai magyar lapot" - emlékezett vissza a kezdetekre Hunčík Péter, a NAP első főszerkesztője. Annak ellenére, hogy sem a főszerkesztőnek, de még a lapot író újságíróknak és szerkesztőknek sem volt tapasztalatuk napilapkiadás terén, az ígéretet sikerült teljesíteni, és 1989. december 14-én este kipottyant a nyomdagépből az első NAP. Igaz, nem lett belőle napilap, hetente kétszer jelent meg, de ez is hatalmas teljesítmény volt, figyelembe véve, hogy egyetlen kölcsönkapott írógépünk volt, és A NAP, úgymond, társadalmi megrendelésrejött létre. akadt, aki otthonról vitt magának széket, hogy a szerkesztőségben ülni tudjon. Hasonló gondokkal küzdött a NAP-pal párhuzamosan megjelenő Verejnosť szerkesztősége is. Azt is hirtelen újságíróvá avanzsált lelkes diákok, főiskolai hallgatók, fiatal mérnökök, és hasonlóan lelkes „forradalmárok" írták, és az első napokban még úgy is terjesztették, hogy vonatablakból dobták ki az újságokat. A NAP első néhány számához az újságpapírt „forradalmár" nyomdászok biztosították, mert a kiadók azt sem tudták, kihez kell fordulni, honnan kell papírt szerezni. A lapot a Pravda nyomdájában nyomták, és amikor először jöttek ide intézni a dolgokat, a bejáratnál géppisztolyos munkásőr fogadta őket - aki egyébként ma is újságíró - azzal, hogy be mégcsak bemehetnek, de nem biztos, hogy ki is jöhetnek. Mindezt nem élcelődve mondta. Az új független lap azzal is forradalminak számított, hogy első száma címoldalán Václav Havel képét közölte, aki néhány hét múlva az ország első embere lett, s akiről néhány nappal korábban még csak páran, ellenzéki értelmiségiek tudták, hogy egyáltalán létezik. A NAP, úgymond, társadalmi megrendelésre jött létre, csakhogy amikor a hibákra is pontosan rámutatott, olvasótábora is fokozatosan megosztódott. A kezdeti 40 ezres példányszám néhány hét alatt ötezerre csökkent. A lapból hetilap lett, igaz, a színvonala is jócskán emelkedett, viszont abban is változás állt be, hogy már nem lehetett ingyen, csupán lelkesedésből csinálni. A későbbi főszerkesztő, Barak László szerint a lap veszte is az lett, hogy túl magasra tették a mércét, és túl szűk körű értelmiségi réteget szólítottak meg, aminek következtében 1995 augusztusára a példányszám ezerre csökkent. .Akkoriban kérdezte meg tőlem egy francia lapkiadó, kinek csináljuk a lapot - emlékezett vissza Barak - Amikor azt mondtam, hogy a szlovákiai magyar értelmiségnek, a francia azt válaszolta: Tehát magatoknak írtok. Jó nektek, hogy ennyi pénzetekvan." Mint kiderült, sajnos nem volt annyi pénzük, és 1995 augusztusában a 6. évfolyam 37. száma a NAP utolsó száma lett. TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák lap a bukaresti kormányválság kapcsán rámutatott: Vasile elmozdítása jogi szempontból valóban kétes módon történt, ennél jóval fontosabb kérdés azonban, hogy utóda jobban szolgálja-e majd az országot. Románia számos baja közül a legtöbb gazdasági jellegű, márpedig egy új kormánynak nem lesz több pénze, mint a réginek, nem tud nagyobb fizetéseket, nyugdíjakat adni. Határozott, gyors reformlépések javíthatnának a helyzeten, vagy legalábbis meggyorsíthatnák az átjutást a hullámvölgyön. Ha az elnök erre alkalmas kormányfőt tud állítani, akkor puccsa, ha törvényes talán nem is, de indokolt volt. A kérdés: honnan vesz olyan embert, akit elfogad saját széthúzó pártja, a koalíciós partnerei és az ellenzék? Mert ha nem sikerül, akkor minden marad a régiben, folytatódik a politikai stagnálás, s továbbra sem a korrupció, a bürokrácia és a tehetedenség, hanem a saját párt ellen folyik majd a harc. Ha pedig így lesz, akkor a félig legális puccs merő alibi-tettnek bizonyul - véli a lap. EL MUNDO A baszk szakadár terrorszervezet, az ETA azért jelentette be a 14 hónappal ezelőtt vállalt fegyverszünetének felfüggesztését, hogy ezzel a lépéssel „megmozgassa" a baszk nacionalista pártokat, és arra ösztönözze őket, hogy tegyenek lépéseket Baszkföld önrendelkezési jogának elérésére. A lap hangsúlyozta, hogy a fegyverszünet 12 nappal ezelőtti felfüggesztése óta az ETA nem követett el semmiféle terrorcselekményt. A nacionalista pártok közben megkezdték javaslataik kidolgozását az Autonóm Tartomány jogainak és státusának esedeges módosítása érdekében. Az ETA álláspontja jelenleg az, hogy amennyiben az önrendelkezési jog kivívására megkezdett folyamat megfelelő irányban halad, végleges fegyverszünetet jelentenek be, ha a kérdés megoldása nem halad előre, visszatérnek az erőszak útjára. SME Világviszonylatban az emberi fejlődés értékelése alapján Szlovákia a 42. helyet foglalja el, a keleti blokk államai között Csehország és Szlovénia mögött a harmadik. A lista első három helyezettje Kanada, Norvégia és az Egyesült Államok, az utolsú három hely pedig Etiópiát, Nigériát és Sierra Leonét illeti meg. Az emberi fejlődés alatt azt kell érteni, hogy az embereknek lehetőségük van hosszú és egészséges életet élni, és hozzájuthatnak azokhoz az eszközökhöz, melyek szükségesek a megfelelő életszínvonal eléréséhez. Fontos a politikai légkör, az emberi jogok tiszteletben tartása. Szlovákia polgárainak egyik nagy problémája, hogy az alapélelmiszerekért, az energiáért, útiköltségért nagyon hosszú ideig kell dolgozniuk. Nálunk 5-6 éwel rövidebb ideig élnek az emberek, mint a világ feljett országaiban. Szakemberek szerint ennek oka az egészségtelen táplálkozási szokásokban, a szennyezet környezetben, a megromlott emberi kapcsolatokban keresendő. |Mi VISSZHANG Ad: Vigasz helyett fájdalom, Uj Szó, 1999. nov. 30. A pap felel a szertartásárt Néhány gondolatot szeretnék fűzni egy, a lapban megjelent olvasói levélhez. Az elhunyt családja közeli ismerősöm, az édesapjával együtt nőttünk fel az iskolapadban. Mivel a temetésen, sajnos, nem tudtam részt venni, így ezúton szeretném kifejezni őszinte, mély fájdalmuk iránti igaz együttérzésemet. A temetésen történtek híre futótűzként terjedt a faluban, ezért az olvasói levélben leírt eset már nem mondott újat számomra, csupán néhány részlete keltette fel a figyelmemet. Az eseményeket meg nem történtté tenni már nem lehet, csupán a kiváltó okot kereshetjük - utólag. Hadd idézzek a levélből: „Ezt a kívánságunkat előre megbeszéltük az énekkar tagjaival." E mondat kapcsán bennem, és talán több olvasóban is felmerült a kérdés: miért az énekkar tagjaival, és miért nem a plébános úrral beszélték meg a temetés pontos menetét, részleteit? Véleményem szerint nem az énekkari tag az illetékes személy ebben a kérdésben, hanem a plébános úr. A vele való közvetlen egyeztetés minden bizonnyal elejét vette volna a történteknek. A másik kérdés, amely megfogalmazódott bennem: a vágai plébános urat nem ismerő olvasó - a cikk alapján - vajon milyen képet alkothatott róla? Költői kérdés... Mert - az aranymisés Danczi Lajos plébános úr Lédecen, Kolonban, Zsélyben, Gímesen és Vágán (az utóbbi helyen immár 30 éve) végzett áldásos papi tevékenysége egészen másról tanúskodik. Nevét plébániaszervezések, vallásos néprajzi és népzenei kutató- és gyűjtőmunka, kántorok tucatjának a felnevelése és taníttatása, falu- és plébániatörténeti munkák megírása, illetve saját verseskötete is fémjelzi. Mindezekről a kívülállók érthetően szinte semmit, viszont - sajnálatos módon - esetenként a vágai hívek is csak vajmi keveset tudnak. Mindemellett a plébános úr 74 évesen, romlott egészségi állapota ellenére is szolgálja az Urat és vezeti az egyházközséget. Az elmondottak tudatában, gondolom, talán jobb lett volna, ha az olvasói levél írója tartotta volna magát az általa oly jó érzékkel kiválasztott angol prédikátori idézethez: „Ha valakiről rosszat hallasz, azt oszt kétfelé, a maradékot négyfelé és ami megmaradt, arról hallgass!" Idővel - a fájdalom enyhültével, az esetleges harag múltával - talán a levélíró is így vélekedik majd. Józsa Mónika Vága