Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-13 / 287. szám, hétfő

4262 Tévé és RádIó ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 13. Pályafutása során két Stanley Kupát nyert: 1989-ben a Calgaryval, 1999-ben a Dallasszal; Joe Nieuwendyk húszévesen szerezte első és utolsó világbajnoki címét Már nincs ideje a címeres mezzel bíbelődni Bizonyára sokan emlékeznek még arra, amikor tíz évvel ez­előtt Prágában járt az akkori Stanley Kupa-győztes csapat. A Calgary Flames (Lángok) épp a novemberi események idején játszott barátságos mérkőzést a csehszlovák vá­logatott ellen - a maga nemé­ben mindkét „összecsapás" rendkívülinek számított. MAREK SVÁTEK Abban az időben a Calgarynek több neves sztárja volt. Jin Hrdina mel­lett a közönség kíváncsian figyelte Szergej Makarovot, Szergej Pjahint, Mike Vernont, Joel Ottót vagy A1 Mclnnist. A legnagyobb tapsot azonban a 22 éves Joe Nieuwendyk érdemelte ki. Bár a tengerentúli baj­nokság akkori győztesei 1:4 és 2:4 arányban vereséget szenvedtek Csehszlovákiától, Joe volt az, aki a vendégek csapatából mindkét mér­kőzésen gólt ütött. A fiatal csatár a Lángok európai ki­rándulásakor járt először az öreg kontinensen. Pedig nem sokon mú­lott, hogy maga is Európban jöjjön a világra. Szülei Hollandiából szár­maznak, de valószínűleg nem érez­ték túl jól magukat a szélmalmok társaságában, ezért költöztek a ka­nadai Ontário államba. Négy gyer­mekük Oshawa városában szüle­tett. A srácok kezdettől fogva imád­tak hokizni; egyikük játékvezető lett. Joe-nak azonban a sport mel­lett más ambíciói is voltak: két edzés közt a Cornell Universityn tanult. Természetesen soha nem maradt ki az egyetemi csapatból, valamennyi­szer ő volt a gólkirály. Tehetségére az NHL ügynökei is felfigyeltek. A Calgary az 1985-ös draftoláson a 27. helyről választotta ki. Első idé­nyében kilenc találkozón öt gólt Idényenként több mint ötvenszer örülnek találatainak ütött. Az sem okozott különösebb gondot, hogy míg egyetemistaként számára „csak" 23 mérkőzésből állt egy szezon, az NHL-ben ez a szám a többszörösére nőtt. Második idé­nyében 75, a harmadikban 77 alka­lommal kapott lehetőséget - mind­kétszer 51 gólt szerzett. Oroszlánré­sze volt abban, hogy a Flames 1987 és 1989 között a tengerentúli baj­nokság alapszakaszának legjobb együttese volt. Joe megkapta a leg­jobb újoncnak járó Calder Trophyt és jelölték az All Star-csapatba is. A szakemberek az új Gretzkyt látták benne, de Joe az ilyen hasonlatokat visszautasította, mondván, annak még nem jött el az ideje. Tehetség­ben biztos nem volt hiánya. Ez az 1989-es Stanley Kupa-sorozatban is meglátszott. A Calgary sorra ütötte ki ellenfeleit a döntőig, ahol a Mont­real Canadiens várta. Összesítésben 4:2-re nyert a Calgary és fennálása óta először emelhette a magasba a legjobb csapatnak járó trófeát. Az­tán, ahogy az lenni szokott, átok ült a Lángokra: 1990 és '97 között nem élték túl a rájátszás második fordu­lóját. Nieuwendyknak ez nem vette el a kedvét, profiként végezte a dol­gát. Egy Winnipeg elleni mérkőzé­sen öt gólt ütött, és 1991-ben csa­patkapitánnyá választották. Négy évre rá megkapta a legjobb sporto­lónak és a legjobb sportoló ember­nek járó King Clancy Memorial Trophyt. Néhány hónap elteltével már a Dal­las színeiben ütötte a korongot - és a gólokat. A Starsnál (Csillagok) az egyik legnagyobb sztár lett, és nagy­részt az ő érdeme, hogy a texasi csa­pat lett az NHL egyik bajnokesélye­se. Az 1997/98-as évadban a Dallas megkapta az alapszakasz legjobbjá­nak járó President Trophyt. A playoff első fordulója azonban mind a Csillagok, mind Joe számára sze­rencsétlenül kezdődött. A San Jósé hátvédje, Bryan Marchent olyan brutálisan szerelte Nieuwendykot, hogy az sérülés miatt az idény végé­ig pihenni kényszerült. Bár a Dallas kiütötte a San Jósét, a továbbiakban kénytelen volt meghajolni a későbbi kupagyőztes Detroit Red Wings előtt. A sajtó szerint pont Joe volt a Amíg mások egymást, Joe a gólokat üti hiányzó láncszem ahhoz, hogy a Dallas jusson tovább. Eközben a Csillagok sérült gólfelelősének egész máson járt az esze. Mindkét térdét megműtötték, s elég sokáig lábadozott. A következő idényben 55 találattal segítette hozzá a Dal­last a President Trophy megvédésé­hez. A csúcs azonban néhány héttel később következett. A Dallas a ráját­szás valamennyi akadályát sikerrel vette, a finálé előtt a legnehezebb dolga a Colorado ellen volt. A Csilla­gok 2:3 arányú vesztésre álltak, de két 4: l-es győzelmüknek köszönhe­tően megfordították az állást. A döntőben a Dallas a Buffalo Sab­resszel (Bölények) találkozott. Ša­tan és Hašek csapata az első találko­zón mindenkit meglepett: Dallas­ban 3:2-re legyőzte a házigazdákat. Aztán kétszer a Dallas diadalmasko­dott, majd a Sabres egyenlített. Többre már nem futotta a Bölények erejéből. A Csillagok 4:2-es összesí­téssel nyerték a Stanley Kupát, bár az utolsó mérkőzés több mint 115 percig tartott és meglehetősen vitat­ható góllal ért véget. A találkozó után Nieuwendyk csak ennyit mon­dott: „Hála istennek, hogy már túl vagyunk rajta." Tíz év után újra a fe­je fölé emelhette a Stanley Kupát, ráadásul őt választották a rájátszás (TA SR-felvételek) leghasznosabb játékosává. Hat győztes gólt ütött, s ezzel kiegyenlí­tette Joe Sakic 1996-os csúcsát. A kedélyek lecsillappodása után Hull góljával kapcsolatban megjegyezte: „Szerintem szép volt. Kár, hogy eny­nyi a vita körülötte, mert a Buffalo elleni mérkőzéseink korrekt légkör­ben zajlottak." Joe két briliánsgyűrűje mellett egy aranyérmet is tart otthon, amelyet a húszévesek világbajnokságán szerzett 1986-ban. Mostanában egyre kevesebb ideje van a címeres mezt viselni. Naganóban azért nem hiányozhatott. Pechje volt. Ajuhar­levél elhervadt az ötkarikás jégen. Ben Johnson, Marlene Ottey, Ján Labák, Doug Walker, Linford Christie: nem az a lényeg, melyikük doppingolt, hanem hogy meg lehet-e állítani a hullámot Szervezett szervezettisztító kampány az olimpiai játékok előtt ANDREJ MIKLÁNEK Nem egész egy év múlva gyújtják meg az olimpiai lángot Sydney­ben. A nyári játékok közeledtével egyre gyakrabban hallani olyan véleményeket, hogy ideje lenne megtisztítani a sportot a dopping­tól. A nemzetközi szövetségek el­lenőrző bizottságai szinte még oda is elkísérik a sportolókat, ahová, úgymond, a király is gyalog jár. A tiltott szerek listájára szép lassan minden gyógyszer fölkerül; köztük olyanok is, amelyeket teljesen hét­köznapi sérülések, betegségek el­len írnak fel az orvosok. De mi van, ha nem a becsületességre megy ki a játék? Fordítsuk meg a kérdést: nem lehet, hogy az ellenőrök csak bábuk, akiket a háttérből mozgat­nak? Valamiféle diplomáciai harc Carl Lewis nem bizik a doppingel­lenes bizottságokban figurái, akiknek az a feladatuk, hogy váratlanul lebuktassanak va­lakit és ezáltal valaki mást győze­lemhez segítsenek? Vizsgáljunk meg néhány „eget rengető" példát. Ben Johnson kanadai sprintért, aki a szöuli olimpia legmegdöbben­tőbb doppingbotrányát szolgáltat­ta, nemrég harmadszor kapták raj­ta. A 37 esztendős atléta vérében diuretikumot találtak. Morris Chrebotek, Johnson ügyvédje nem tagadta védence „csínytevését", de hozzátette, Bennek betegség miatt volt szüksége gyógyszerre. Para­dox módon a sportvilág leghíre­sebb doppingvétkese Muammar Kaddafi Al-Saad fiának edzője lett, aki a libériai futballválogatott tag­ja. Állítólag ezért a szívességért 400 ezer dolláros szerződés várta, s az összeg felét már az aláíráskor megkapta. A La Gazetta dello Sport informá­ciói szerint a velencei országúti ke­rékpáros versenyen Fabian Luberininek nem volt tiszta a szer­vezete. A Giro d'Italia és a Tour de France többszörös győztese a dop­pingvizsgálat szerint Nandrolont szedett. Marlene Ottey, világhírű jamaicai futónő júliustól próbálja tisztára mosni a nevét; a 14-szeres világ­bajnoki érmes atlétát a luzerni via­dalon érték tetten. Orvosok és ügy­védek jelenlétében a Jamaicai At­létikai Szövetség szakértőkből álló bizottsága előtt ártatlannak vallot­ta magát. A tárgyalásra megkülön­bözetett biztonsági intézkedések mellett került sor a kingstoni Hil­ton Szállóban. Hét olimpiai érem boldog tulajdonosa csaknem 100 doppingvizsgálaton esett át eddig, valamennyiszer negatív lett a teszt eredménye. A jamaivcai sprinter szerint valaki manipulálhatott a legutóbbi vizsgálat eredményei­vel. Sorsáról, arról, hogy vétkes-e Marlene Ottey, a jamaicai legen­da. A tesztek szerint ő is sáros vagy ártatlan, a közeli napokban döntenek. Ausztria kiváló súlyemelője, Wer­ner Holler a napokban is eltiltását töltögeti, ezért nem indulhatott az athéni világbajnokságon. A vizsgá­lat szerint 23 éves izompacsirta ét­vágycsökkentő tablettákat szedett. Ha a B-teszt eredménye is pozitív lesz, Hollert kétéves eltiltás várja. Az osztrák sportoló testsúlyát sze­rette volna 73-ról 69 kg-ra csök­kenteni. „Nem volt túl szerencsés ötlet. A fogyásnak van más, legális módja is. Legrosszabb esetben a 77 kilogrammos kategóriában indul­hatott volna a vébén" - mondta az Osztrák Súlyemelő Szövetség el­nöke, Gerhard Peya. A „baj" Szlovákiát sem kerülte el. Az athéni súlyemelő világbajnok­ság előestéjén érkezett a hír a szlo­vák szövetség székházába: a ren­dezvény előtti doppingvizsgála­ton, amelyre véletlenszerűen vá­lasztottak ki versenyzőket, Ján Labák (Dukla Trenčín) szlovákiai súlyemelő is lebukott. Vérében gomedentrofint találtak. Szlováki­ában ő az első súlyemelő, akinek pozitív a doppingtesztje. Labák be­ismerte bűnét, és nem is kért B­tesztet. Felmerülhet a kérdés: valóban a sport megtisztítását szolgálja-e a dopingellenes kampány? Biztosan nem véletlen, hogy a legendás fu­tó, Carl Lewis csalással vádolta meg a doppingellenes bizottság felügyelőit. Lewis szerint ezek az ellenőrök hazudnak, egyes atlétá­kat tönkretesznek, másoknak vi­szont megváltoztatják a dopping­tesztük eredményét. „Ma már nem lehet bízni a sportolókban. Az emberek tudják, hogy valami nincs rendben, új erkölcsi normá­kat kellene bevezetni. A kétéves eltiltás nem elég szigorú büntetés, nem is lehet igazán komolyan ven­ni. Olyan ez, mintha a dopping­szer legális lenne" - állítja Lewis. Nem számít ritkaságnak, hogy éles viták alakulnak ki sportolók, sportdiplomaták, szövetségek kö­zött. Doug Walker brit futó a lon­doni Legfelsőbb Bíróságon följe­lentette a Nemzetközi Amatőr At­létikai Szövetség (IAAF) vezetői­nek nagy részét. Az ok igen egy­szerű: a 200 méteres futás világ­bajnokát nandrolon használata miatt eltiltotta az IAAF. Walker hazája szövetségénél kérvényezte az ügy újra tárgyalását. Nagy-Bri­tanniában fölmentették. Az IAAF fölkapta a vizet és parancsba adta, hogy vizsgálják meg még egyszer Walker esetét. „Azért folyamod­tunk bírósághoz, mert meg va­gyunk győződve védencünk ártat­lanságáról" - fejtette ki vélemé­nyét Walker ügyvédje. Természetesen ez sem egyedi pél­da. Linford Christie-t az IAAF bün­tetése után szintén fölmentette a brit szövetség. Az ügy most ­Sotomayoréval együtt - a rögtön­ítélő bíróság előtt hever. Ha Sotomayort bűnösnek találják (a vád szerint a Pánamerikai Játéko­kon kokaint fogyasztott) és meg­erősítik a kétéves eltiltást, a kubai magasugró nem lesz ott a sydneyi olimpián. Az IAAF-nél a különbö­ző doppingbotrányok állítólag azért sem tisztázódtak teljesen, mert a szövetség néhai elnöke, Primo Nebiolo elég diktatórikus módszerekkel irányítota a dolgo­kat. Nem véletlen, hogy Nebiolo halála után elnökké választott sze­Ben Johnson kanadai futót rend­szeresen tetten érik negáli Lamine Diack kijelentette: ha problémás esetek lesznek, igyekszik körültekintőbben eljár­ni. „Folytatni fogjuk a doppingel­lenes harcot, de nyíltabban tár­gyalunk majd az atlétákkal, mert néha tényleg nehéz megállapíta­ni, mi történt valójában. Előbb gondosan feltárjuk az ügy hátte­rét, s csak aztán döntünk az atléta sorsáról" - hangoztatta Diack. Néhány nappal ezelőtt az Olasz Olimpiai Bizottság egységes dop­pingtesztet vezetett be valameny­nyi sportoló számára. Olaszor­szágban jövőre 2000 sportolónak kellene alávetnie magát a dop­pingvizsgálatnak, természetesen őket is rajtaütésszerűén választják majd ki. De ha valaki fönnakad a hálón, nem mondhatja azt: a vé­letlen műve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom