Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-13 / 287. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 13. KOMMENTÁR Ki a nagyobb törpe? TÓTH MIHÁLY A modernizáció javára történt igazságtételnek is tekinthető, hogy ma, pontosan két évvel Szlovákia EU általi visszautasítása után, hírmagyarázatot közölhetünk a helsinki döntésről, amelynek értelmében alkalmasnak találtattunk az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Fellapoztam a 2 esztendővel ezelőtti kormány sajtóorgánumát, amelyben a kommentáríró egy liberális gondolkodóval polemizál ily módon: Nem kellünk Európának? De hiszen mi már 1500 éve Európában vagyunk! Az ország akkori miniszterelnöke e vita során is úgy vélte: ha nem kellünk a Nyugatnak, majd Kelet felé mozdulunk el. A széllelbélelt nacionalista egyebeken kívül arról ismerhető fel, hogy ha elkopnak az érvei, mindig a történelemhez fordul segítségért. Az ilyen argumentációban mindig ott van a hírherdt 5 százaléknyi igazságtartalom. Tény, volt történelmi jelenlét, csak az a baj, hogy Európának egyfolytában a peremén voltunk. Még a legbuzgóbb szlovák (magyar, román stb.) hazafi is sejti, hogy a Keletre tendálás a káosznak, a szegénységnek, a bizantinizmusnak a szinonimája. Bárkinek ezernyi kifogása lehet a piacgazdasággal, leánykori nevén a kapitalizmussal szemben, azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy kontinensünknek az a része lakható, amelynek országai zömében tagjai az EU-nak. Ha az elkövetkező években a felvétel sorrendjét illetően netán vita alakul ki a tagságra pályázó országok között, előre megjósolható, hogy a véleménykülönbség mindig a nacionalizmusban fog gyökeredzeni. Ismerjük a politizáló cseh nyárspolgár hajlamát a felfuvalkodottságra. Még közelebbről ismerjük a budapesti reprezentánsok jelentős részének küldetéstudatos virtuskodását. És még többet tudunk arról, mi mindenre képes az idestova már féltucatnyi ideológiai áramlat által dezorientált szlovák politikai osztály. Semmi nem árthat annyit Szlovákia EUcsatlakozásának, mint az, ha most folytatódik az „egyszerre, vagy külön-külön" cím alatt már régóta lappangó versengés. A V4országok közül talán csak Lengyelország tekinthető e szempontból példamutatónak; politikai vezetőiből hiányzik a kisebbrendűségi érzés minden megnyilvánulása. Lévén, hogy a lengyelek soha sem kényszerülnek bizonygatni, hogy a „kocsmában" levő törpék közül ki a legderekabb dalia. A tagjelöltek számára beláthatatlan kárt okozna, ha közülük akárcsak egyet is fiktív teljesítmények, tehát gazdaságon kívüli szempontok alapján passzíroznának be az unió sáncai mögé. Akár Prágában, akár Budapesten, akár Pozsonyban teszi fel bárki a kérdést, hogy Ki a nagyobb törpe?, mindenképpen létében veszélyezteti az EU eredményes bővítését. JEGYZET Elvárható minimum LAKATOS KRISZTINA A magyar nyelv kimeríthetetlen kincsestárában szép számmal akadnak olyan kifejezések, amelyek aktivitásra, igényei bátor kifejezésére buzdítják az embert, gondoljunk csak az anya és a néma gyerek kapcsolatára, vagy az olyan mély, generációkon át érlelt bölcsességet kifejező mondatokra, mint a „szemesnek áll a világ". A másik oldalon pedig ott van a József Attila-i görcs, a kérés szégyene. Persze, ha betérünk egy üzletbe, fel sem merül ez a probléma, akarunk valamit, megadjuk az árát, tiszta sor. De mi van akkor, ha az ember vendégként érkezik valahova, s helyzetét az is súlyosbítja, hogy tulajdonképpen a munkáját végzi? Legyen hősünk újságíró, akit meghívtak - mondjuk, egy színházi fesztiválra, feltételezhetően szeretettel, ő elfogadta az invitálást, feltételezhetően örömmel, s egyszer csak, idegen környezetbe csöppenve, nem tudja eldönteni, hogy amit maga körül tapasztal, figyelmetlenség-e, udvariatlanság-e, vagy egyszerűen ® Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVF.DI.ER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk a helyi rend. A legtöbb - és egyben a legkevesebb -, amit egy rendezvény szervezői a sajtó (és az általánosan elvárt kedvező sajtóvisszhang) érdekében megtehetnek, hogy biztosítják a médiumok képviselői számára a programon való akadálytalan részvételt. Ez azért nem nagy kérés. Nem valami eget verő luxusra gondolok (lásd: limuzin egyenruhás sofőrrel, külön, személyre szóló hosztesz és egyebek), pusztán arra a tudomásom szerint általánosan elterjedt módszerre, hogy az újságíró, a fotós és minden egyéb hasonszőrű ingyenélő kap egy cetíit, plecsnit vagy bármi egyebet PRESS felirattal, mely lehetővé teszi, hogy bejusson az előadásokra, s amelynek segítségével elkerülheti a rendezvények legfontosabb elemeinek: a jegyszedő hölgyeknek és az ajtónálló uraknak az atrocitásait. Persze van úgy, hogy éppen a teljesen hétköznapi dolgok „felejtődnek el". Például, hogy az ünnepélyes megnyitón a fotós jelenléte legalábbis célszerű. Ilyenkor, ha az érintett, összeszedve minden bátorságát, szóba hozza a dolgot, s kér egy meghívót, az általam elképzelt legtermészetesebb válasz a „Természetesen". Nem pedig a „Zártkörű". Mi, nyugdíjasok rosszabb helyzetben vagyunk azoknál is, akik az AG Bankban tartották pénzüket. (Peter Gossányi karikatúrája) A legújabb statisztikai kimutatások már kedvező gazdasági tendenciákra is utalnak Bankok csődveszélyben A múlt héten három hazai, állami ellenőrzés alatt álló pénzintézet tőkeemelése jelentette a pénzvilág fontos hírét. Ezzel megkezdődött az 1995 óta ígérgetett bankkonszolidáció - utolsóként a térség országai közül. TUBA LAJOS Az Általános Hitelbank szóvivője meg is engedett magának egy optimista megjegyzést valamiféle regionális nagybank létrejöttéről. A VÚB helyzetét ismerve kicsit elszaladt vele a ló. Kár, hogy nem azt kommentálta, vajon miként befolyásolja a konszolidáció esélyeit, hogy alaptőkéjüket végül a tervezettnél kétmilliárd koronával kevesebbel emelték meg. A bankok körüli forgószélben hallatta hangját Štefan Balejík, a Számvevőszék távozóban lévő elnöke is. A jövő évi állami költségvetéssel kapcsolatos állásfoglalásában az állami befolyás alatt álló bankok válságának elemzésére és személyre szóló felelősségvonásra szólított fel. Kíváncsian várjuk a kormánykoalíciós politikusok állásfoglalását. Az AG Banka összeomlása után a Postabank több betétese is úgy érezte, hogy jobb lesz kivennie a pénzét. Hamarosan kiderül, hogy a három, a sajtóban általában Rezešközelinek tartott cég döntő befolyása alatt működő pénzintézet mennyire lesz képes megállítani a rohamot. Mindenestre az a tény, hogy néhány hete maguk jelentették be, miszerint tőkeemelésre van szükségük, majd pedig ezt a közgyűlésükön nem voltak képesek biztosítani, nem feltétlenül a bizalom elmélyítésének az eszköze volt. A sajtó által egykoron Rezešékkel összefüggésbe hozott bankok közül karácsonyig eldől az IRB sorsa. Itt a hírek szerint egyáltalán nem dőlt még el a konszolidáció sorsa, az események egészen váratlan fordulatot is vehetnek. A birodalom utolsó tagjáról, a Dopravná bankáról pedig a Business Central Europe című gazdasági lap a múlt héten egyenesen azt írta, hogy a következő lehet a hazai bankcsődök sorában. A BCE a már említett Postabankon kívül egyébként a Pol'nobankát is azok közé sorolta, ahol a részvényeseknek sürgősen tőkeinjekcióval kell segíteniük a gondokon. Viszont bármilyen további bankcsőd komoly problémák elé állíthatja a Betétvédelmi Alapot. Ennek képviselői a múlt héten első alkalommal álltak a nyilvánosság elé, de továbbra is titokzatosra vették a figurát - egyszerűen nem árulták el, hogy mennyi tartalékkal rendelkeznek a becsődölt bankok betéteseinek kárpótlására. Egyébként a maga módján igaza van annak a kommentátornak is, aki a Betétvédelmi Alapot a felelőtlenek ernyőEgyre jobb áron veszik a szlovák állami kötvényeket. jének nevezte. A múlt heti hírek között felbukkant továbbá a Slovenská kreditná banka, amely a nemzetközi könyvviteli szabályoknak nem megfelelő módszerekkel tudott csak nyereséget kimutatni. A múlt héten nyilvánosságra hozták a statisztikai hivatal háromnegyed éves jelentését. A reálbér csökkenése és más nem túl örvendetes értékek mellett érdemes észrevenni több fontos változást. A mértékadó ING Barings bankvezető közgazdásza szerint a harmadik negyedévi 0,6 százalékos gazdasági növekedés már arra utal, hogy az ország kifelé tart a gazdasági válságból. Ennek fő okaként azt jelölte meg, hogy a hazai reform egy nemzetközi gazdasági növekedés idején kezdődött meg, így az export növekedése és a behozatal visszaszorítása megmenti Szlovákiát a komolyabb gazdasági visszaeséstől. Azt, hogy a hatszázalékos reálbércsökkenés és a munkanélküliség megugrása ellenére mindössze három százalékkal csökkent a lakosság vásárlóereje, a szürke gazdasággal magyarázta. Ebben szerinte 70 ezer, hivatalosan munkanélküliként nyilvántartott ember dolgozik. Ennek ellenére nálunk még mindig viszonylag kicsinek ítélte a szürke gazdaság szerepét, amely szerinte, a bruttó hazai össztermékhez viszonyítva, csak a harmada a magyar vagy lengyel szintnek. Kedvező hír volt az is, hogy a külföldi pénzpiacokon egyre jobb áron veszik a szlovák állami kötvényeket. Míg nyáron a mértékadó kamatláb felett 4,2 százalékos kamatot kellett felkínálni, ez napjainkra már 2,15 százalékra csökkent, amit az elemzők a bizalom erősödéseként értékelnek (összehasonlításként: Csehország esetében ez 1,2 százalék, Magyarország esetében pedig 0,76 százalék). Végezetül: a parlamentben megkezdődött a jövő évi költségvetés vitája. Ebben a kormánynak két nagy problémacsomagra kell választ adnia. Az első: mennyire reálisak a számítások alapját képező jövő évi sarokszámok, vagyis a 2,5 százalékos gazdasági növekedés, a 10 százalékos infláció és a 17 százalékos munkanélküliség? A másik: miként fogja biztosítani az ígért államháztartási hiányt, amikor már az állami költségvetésbe is egy sor bizonytalansági tényezőt épített be? TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák konzervatív lap úgy vélte: nem csoda, hogy Borisz Jelcin orosz államfő a csecsenföldi háború ügyében egyetértésre talált Kínában, hiszen Oroszország és Kína az a két birodalom, amelyet fegyveres erőszak tart össze, nem a népek akarata. Az események kapcsán a demokráciáknak arra a keserű felismerésre kellett jutniuk, hogy annak van igaza, akinek atomfegyvere van. Ebből a lap egyebek mellett azt a következtetést vonja le, hogy ha nem lehet érvényesíteni Oroszországban az emberi jogokat, a környező kis népeknek a Baltikumtól Grúziáig annál inkább segíteni kell. Még keményebb következtetés az, mely szerint aki Európa biztonságát Oroszországra és Kínára akarja építeni - illetve arra a testületre, amelyben a két ország helyet foglal, az ENSZ Biztonsági Tanácsára -, annak elmeosztályon a helye. THE SUNDAY TIMES Mo Mowlam, a brit kormány előző északír minisztere adott felhatalmazást az elhárításnak arra, hogy lehallgató készüléket telepítsen az északír köztársasági párt, a Sinn Fein vezetőinek gépkocsijába. Magas rangú hírszerzési források a brit lapnak megerősítették, hogy a titkosszolgálat nem önhatalmúan, hanem miniszteri engedéllyel cselekedett. A korszerű lehallgató és műholdas követő készülékeket az MI5 titkos megfigyeléseket irányító csoportjának tisztjei szerelték be abba a gépkocsiba, amelyet az 1RA politikai szárnyának a vezetői is használtak az utóbbi hónapokban. Az illetékesek elmondták: Mo Mowlam nyilvánvalóan nem volt tudatában annak, hogy a felhatalmazás nyár végi aláírásakor a Sinn Fein vezetőinek a lehallgatását engedélyezi, ugyanis a titkosszolgálati előterjesztés csupán az érintett gépkocsi rendszámát és tulajdonosa nevét tartalmazta. A szóban forgó Ford Mondeo Martin Lynchnek, az IRA hírszerzése egyik vezetőjének a tulajdonában van. NEUE ZÚ RCHER ZEITUNG A zsidó menekülőkkel szembeni második világháborús magatartás Svájc történelmének egyik legsötétebb fejezete, ám a Bergier-jelentés - igazságtartalma ellenére - elmulasztott esély: számos támadási lehetőséget hagy és vitathatósága miatt nem alkalmas arra, hogy végleg a nemzet emlékébe rögzítse a tényeket, inkább csak heves vitákat fog kiváltani - írta szombati kommentárjában a lap. A terjedelmes cikk szerint a jelentés gyenge pontjai miatt nem teljesítheti a megrendelő, a svájci kormány célkitűzését, hogy Svájc második világháborús menekültpolitikáját illetően alapművé váljon. A Neue Zürcher Zeitung megállapítja: a vállalkozás tanulsága az, hogy nem írhat történelmet bizottság többségi határozatokkal, mert ilyenkor senkinek nincs egyéni felelőssége. VISSZHANG A szülőknek köszönhető A november 18-án megjelent Quousque tandem? c. írásra szeretnék reagálni, a szenei gimnázium volt diákjáként, és a cikk írójával 20 éven át szemben ülő titkárnőként. Szeptemberben Cicero idézett kérdése - Meddig még? - nagyon aktuális volt iskolánk fennmaradása szempontjából. Lehet, hogy sokan várták, mikor mondják ki végre: nincs tovább, a 40 éves iskolának már csak múltja van. Ezt burkoltan bár, de félreérthetetlenül közölte az igazgatónő. Szerencsére a levélben említett „ellenzék", és főleg azok a szülők, akik szívükön viselik az iskola jövőjét, még idejében léptek, és öt perccel tizenkettő előtt sikerült meggátolniuk e törekvést. Sajnos, a budapesti, de még egy oxfordi végzettség sem garancia arra, hogy az illető becsületből, emberségből és helytállásból is megfeleljen. Személy szerint szívesebben viselem az ellenzék vezetője „megtisztelő" címet, minthogy cinkosságot vállaljak az iskolát leépíteni akarókkal. Megerősítve Dr. Kovács János állítását: igenis, a Quousquem tandem? c. írás szerzője a magyar gimnázium igazgatóhelyetteseként íratta át fiát a szlovák gimnáziumba. Személyes támadásnak vette ugyanis, hogy akadtak pedagógusok, akik „csak" dicséretes osztályzattal értékelték a fiát. Nem szükséges feltétlenül manipulálni valakit ahhoz, hogy erre emlékezzen. A cél szentesíti az eszközt alapon a levél írója nem más magyar iskolát választott a fiának, hanem a szomszéd szlovákba íratta át. Tudta, hogy elvtársi összeköttetései révén sikerül így bejuttatnia őt abba a bűvös százalékba, amelyet a pártállamban a szlovák iskolában érettségizett magyar nemzetiségű diákokból kellett felvenni a főiskolákra, egyetemekre. A levélíró iskolánkban kifejtett „békemissziója" csak egy célt szolgált: meghálálni az igazgatónőnek, hogy alkalmazta képesítés nélküli leányát. Egy „8. évtizedében járó pedagógus" tudja méltósággal befejezni pályáját, és káros szenvedély rabjaként ne váljon a diákok élcelődésének céltáblájává! Gimnáziumunk megmaradása a szülők összefogásának, az ügy érdekében tett erőfeszítéseknek köszönhető. A megmaradásnak azonban feltételei vannak: színvonalas oktatás, megfelelően képzett tanári kar és a szülők bizalmának megnyerése. Seszták Erzsébet, Szene