Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-11 / 286. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 11 KULTÚRA FELHÍVÁS Minden olyan, amilyennek én szerettem volna - mondja Marcela Molnárová új albumával kapcsolatban Megjelent a Ki kicsoda 2000 - először két kötetben Közel húszezer életrajz MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Megközelítőleg húszezer életrajzot tesz közzé a napokban megjelent magyar és nemzetközi Ki kicsoda 2000 című kiadvány, amely gazdagsága okán most első ízben két kötetben látott napvilágot. A könyvben több mint 4500 olyan magyar személyiség nevével találkozhat az olvasó, aki új szereplője a Ki kicsodának. A Hermann Péter főszerkesztéséveljegyzett munkában a szócikkek a hagyományokat követik. A kötetek formája is megfelel a korábbiaknak, új viszont a hátlap emblémája. A magyar anyagnak elkészült a foglalkozások szerinti statisztikája is. Külön fejezetben közzé teszi az időközben elhunyt magyar személyiségek névsorát. Á kiadói ajánlás értelmében a nemzetközi rész a megjelenés pillanatában teljesebb, mint a világ bármelyik hasonló jellegű könyve, mivel november elejéig bezárólag a legfrissebb adatok is helyet kaptak a lexikonban. Magyarországon harminc esztendővel ezelőtt, 1969-ben jelent meg az első Ki kicsoda a Kossuth Kiadó gondozásában, a politika, a társadalomtudomány, a művészet és a sport ismert személyiségeinek életrajzával. Kezdetben háromévenként kerültek a könyvesboltokba a kötetek, majd 1990-től kétévente jelenik meg a kiadvány. Mese a szeretetről meg az örök emberi értékekről Egy maximalista lány szerelme Ügyes pókerezők a kártyabarlangban ERDÉLYI EDIT A Fórum Társadalomtudományi Intézet tisztelettel értesíti a Komárom környéki civil szervezeteket, alapítványokat, kulturális egyesületeket, hogy 2000 januárjában Komáromban is elindítja a Civil szervezetek felkészítése a hatékony működésre című szemináriumsorozatát. A képzés nyolc, egész napos szemináriumból áll, havi egy alkalommal, melyen a non-profit szervezetek működésének legfontosabb területeivel ismerkedhetnek meg a résztvevők a bejegyzéstől egészen a könyvelésig. Aldk részt vesznek a képzésen, egy sokrétű ismeretanyag birtokábajutnak, mely munkájuk minden területén segítséget nyújt. Az érdeklődők szándékukat legkésőbb december végéig írásban vagy telefonon jelezzék a következő címen, illetve telefonszámon: Fórum Intézet Z. Kodálya 769/29 P.O.BOX 49 924 01 Galanta. Tel./fax: 0707-780 6883. E-mail: forum@ga.internet.sk A szemináriumra főleg a civil szervezetek képviselőit, vezetőit várják és azokat, akik a jövőben ezen a területen kívánnak tevékenykedni, esetleg szervezetet szeretnének alapítani. Egy szervezetből többen is jelentkezhetnek. Az érdeklődőket a részletekről személyre szóló meghívóban értesítik. Részletes információkkal Nagy Myrtil programkoordinátor szolgál a 07-5249 5322 számon. Képzés indul 2000 márciusában Királyhelmecen és 2000 szeptemberében Érsekújváron. (ú) John Dahl filmje, a Pókerarcok azok számára is élményt jelenthet, akiknek fogalmuk sincs a játék szabályairól Mike McDermott (Matt Damon) fiatal kora ellenére mesterfokon űzi a pókért. Ám amikor vereséget szenved az orosz Teddy KGB-től (Jon Malkovich), vége szakad sikersorozatának. Mike jelentős összeget veszít, s ekkor fogadja meg, hogy abbahagyja a zsugázást, és csak jogi tanulmányaival fog törődni. Amikor azonban legjobb barátja, Worm (Edward Norton) szabadul a sittről, Mike válaszút elé kényszerül: a jó úton marad, vagy visszatér a profi kártyajátékosok közé, hogy segítsen kifizetni Worm hatalmas kártyaadósságát. Mike újra a póker, a kártyabarlangok világát választja. Köztudott, hogy a póker hazárdjáték, amelynek pontos szabályai vannak. A Pókerarcok alkotói a játék egyedülálló, semmi máshoz nem hasonlítható légkörét akarták viszszaadni filmjükben. Ez sikerült is nekik. A Pókerarcokban nincsenek üresjáratok, az alkotás mindvégig megtartja feszültségét. Különösen pozitív vonás, hogy Jonh Dahl rendező nem valamiféle lecsúszott embereket, kártyás és alkoholista szenvedélybetegeket állít a történet középpontjába. Filmjét, nagyon ügyesen, nem a moralizálásra építi. David Levien és Brian Koppelman forgatókönyvírók munkáján érződik, hogy együtt éltek a témával, történettel, szereplőkkel. Állítólag mindketten gyakran megfordulnak a New York-i kaszinókban és klubokban, kártyás tapasztalataikat tehát innen merítették. A Pókerarcok című filmet akkor is élvezet nézni, ha a kártyáról, kártyajátékról, a pókerről az égvilágon semmi fogalmunk nincs. EgyszerűSzenvedélyes pókerarcok között Matt Damon en élvezet figyelni a kitűnő színészi teljesítményeket, hiszen Matt Damon, Edward Norton és John Malkovich brillíroznak szerepükben. Az általuk megformált figurák nem ismernek lehetetlent, több napon át, szinte szünet nélkül képesek játszani, jól tudják, kit lehet megkopasztani, melyik klubba érdemes betérni. Számukra a kártyázás nem egyszerű hobbi, hanem életvitel, szenvedély, és olyan is akad közöttük, aki arról ábrándozik, hogy egyszer majd eljut Las Vegasba, és elhódítja a világbajnoki címet. A Pókerarcok a hozzáértésről, a tudásról, az emberi kapcsolatokról, a barátságról és a szerelemről szól. A legtöbb ember bizonyára úgy gondolja, hogy a kártyajátékhoz elsősorban szerencse kell. Nos, ez a meghatározás pontaüan. Az egész ugyanis nem más, mint pszichológia. Ha sikerült dekódolni, hogy mi zajlik a másik pszichéjében, nyert ügyünk van. „Sosem az történik, amit hiszel. Ha valaki kedves hozzád, csak a pénzedet akarja. Ha valaki undok veled, csak a pénzedet akatja. Azt próbálják elérni, hogy reagálj, menj velük a lapoddal, holott passzolnod kellett volna. Az (Fotó: Intersonic) egész tiszta pszichológia" - mondja Mike, vagyis Matt Damon. Érdemes megemlíteni, hogy a filmben Johnny Chan, a világ egyik legjobb pókerjátékosa is feltűnik néhány percre. A forgatás során ő is szívesen adott kártya leckéket a színészeknek. A sejtelmes, piros-fekete színekben játszódó filmet nemcsak azoknak ajánlom, akiket érdekel ez a téma, hanem mindenkinek, aki kellemes, izgalmas történetet akar látni. John Malkovich játéka - ördögi figurája, mimikája, gesztusai, orosz akcentusa - külön élményt jelent. Igazi hétpettyes házikó KÖNYVAJÁNLÓ Marcela Molnárovát a nyolcvanas évek második felében ismerte meg az ország. Egyéni hangszínével, sokoldalúságával és kísérletező kedvével már akkor kilógott a popmezőnyből. JUHÁSZ KATALIN Paradox módon külföldön nagyobb sikereket ért el, mint idehaza, több fesztivál fődíját hozta el. Majd a musical műfaja felé fordult, amely akkoriban vált népszerűvé tájainkon is. Nemrég ismét valami újjal jelentkezett. Az új album címe Szerelem. Nem túl hatásvadász cím ez? Nem hinném, sót, ellenkezőleg: a lehető legegyszerűbb, ugyanakkor a legkifejezőbb lemezcímet kerestem, és úgy érzem, meg is találtam. A lemez zenei vonatkozásaiban sem kerestem a majdani hallgató kedvét, azaz nem igyekeztem követni a futó trendeket. Minden olyan, amilyennek én szerettem volna, az én zenei ízlésemet tükrözik a dalok. A lemezen szereplő tizennégy dal legtöbbje a szerelemről szól, ezt az érzést nagyon fontosnak tartom. Több esetben szerepel szövegíróként is. Milyen volt ebben a szerepben jelen lenni egy olyan albumon, melynek néhány dalszövegét Milan Lasica írta? Szövegírással régebben is próbálkoztam már, nem jelent számomra nehéz feladatot, mivel egyszerűen azt írom le, ami történik velem. A saját életemből, ismeretségi körömből veszem a témákat, így sokkal őszintébbek lesznek a dalok, mintha megrendelésre születnének. Milan Lasica esete persze teljesen más. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy írt néhány szöveget az albumra. ,Az én zenei ízlésemet tükrözik a dalok." Úgy tudom, szabad kezet kapott a dalok végleges formáját illetően is, azaz a hangszerelést és a keverést is az ön beleszólásával végezték. Ez nálunk nem mondható tipikus kiadói hozzáállásnak. Nem is nálunk készültek a felvételek, hanem Prágában, részben emiatt. Szerencsére a stúdióban mindenki elfogadta azt a tényt, hogy a lemez az én szólólemezem, így az enyém az utolsó szó. Tudták rólam, hogy maximalista vagyok, nemcsak a munkatársaimmal, hanem magammal szemben is. Sosem a könynyebbik megoldást választom, bár (Fotó: archív) ha így tettem volna, talán hamarabb a csúcson lehettem volna. Örömmel mondhatom, hogy elégedett vagyok a végeredménnyel. Örömmel mondhatom, hogy elégedett vagyok a végeredménnyel. Szerepel az albumon két feldolgozás is. Ezek miért kerültek a lemezre? Mivel gyakran énekelek angolul, mára kialakult a saját egyéni slágerlistám. Ezen előkelő helyen szerepel mindkét dal, Michele Gayle Sweetness című száma és a Natural Woman című ismert dal is, amelyet egyébként egy nő számára a legideálisabbnak tartok arra, hogy kifejezze a saját női mivoltával kapcsolatos érzelmeit. Érdekességképpen említem meg, hogy néhány héttel a felvételek után láttam a tévében, ahogy a mai amerikai popzene négy legjelentősebb énekesnője együtt adja elő ezt a dalt, azaz ők is ugyanolyan remekműnek tartják, mint én. Ha már itt tartunk, kit tekint példaképének a mai popélvonalból? Nagyon szeretem Celine Dion hangját és dalait, mostanában pedig a rhythm and blues felé fordultam, így Aretha Franklin lett az egyik nagy kedvencem. Whitney Houston és Mariah Carey dalaiból sokat tudok tanulni, technikai apróságokat gyakran lesek el tőlük. Ezenkívül szinte mindenevő vagyok zenei téren, az Aerosmith éppúgy tetszik, mint a Simply Red. Az új lemez bemutatójával egy időben volt látható Pozsonyban első fotókiállítása is. Milyen visszhangja volt a képeinek? Nagyon féltem. Először nem is akartam beleegyezni abba, hogy kiállítsák a fotóimat. A barátaim és néhány fotós ismerősöm hosszas rábeszélése kellett ahhoz, hogy kötélnek álljak. Arab országokban készült fotóimból láthatott a közönség. Megpróbáltam nem turistaszemmel nézelődni, és sokak szerint ez sikerült is. Mivel családunkban több fotós is akadt, nem volt számomra idegen ez a dolog. Tulajdonképpen fényképek közt nőttem fel. Rátaláltam egy új önkifejezési módra, amely egyben kikapcsolódás is számomra. A kiállítás nemsokára Prágában is látható lesz, és megsúghatom, hogy ezzel még nincs vége fényképészkarrieremnek. Mikor egyszer régen egy olvasótalálkozón megkérdezték, ki a kedvenc hazai költőm, Gál Sándor nevével válaszoltam. Azóta persze felsorakoztak mellé más kedvencek is, de az általa képviselt értékeken nem fog az idő. Sőt: mostantól kedvenc meseíróim közt is számon kell tartanom. Persze számon tarthatnám már majd' két évtizede, elvégre Mese a Hétpettyes házikóról című könyvét még egyetemista koromban láttam meg egy budapesti könyvesbolt polcán, ám akkor azt gondoltam, nem költöm el rá a kevés „valutát", majd megveszem odahaza. De azt leshettem: csak Magyarországon terjesztették, el is fogyott hamarosan. Telt-múlt az idő, a történet négyéves főszereplője ma már egyetemet végzett, hamarosan doktoráA család elindulhat, hogy a hókirálylányt életre keltse. ló irodalomtörténész. Szerencsés gyermek: örökre beleírták a mesébe. Mi meg, lassan öregedő felnőttek, mit nem adnánk azért, ha nagypapa és nagymama - legalább ilyentájt, ünnep közeledtén - egy-egy piros almát, diót nyújtana felénk. Évikének ez a mai napig megadatik - persze már neki is csak a mesében. Gál Sándor olyan varázsszavakkal festi le nagyapót, nagyanyót meg Évikét, hogy szinte látjuk, ahogy mozdulnak, Danyi papa öregesen, Boriska nagymama mosolyogva, Éviké apró lábacskáin szaporázva... A Kopócs Tibor illusztrálta könyvben mindenki igazi varázsló, de főképp Éviké meg apjuk - kimondják a varázsigéket, és azok rendre teljesülnek is. Danyi papa meg úgy varázsol, hogy valódi ezermester: keze nyomán a Katalinka bogárGál Sándor kától megszerzett házikó mesepalotává csinosodik. Egyszer csak kiderül, hogy a házikót nagy veszedelem fenyegeti. No de ha egy mese igazi mese, akkor épp időben felbukkan benne egy fekete mozsár, egy karoslóca vagy egy kéményseprőcuci. Ha sikerül elhárítani a veszedelmet, Katalinka bogárka téli álomra hajthatja a fejét, a család meg elindulhat a hegyekbe, hogy a hókirályfit meg a hókirálylányt életre keltse. Közben apjuk sok titkot elárul a Szarvaskirályról, a hegyekről-lankákról meg az élet fontos és haszontalan dolgairól. Gál Sándor mesekönyvében is azokat az értékeket állítja elénk, mint költészetében, prózai munkáiban: a család, a szülőföld, a természet, a tárgyak szeretetét, a humánumot, azt a szilárd értékrendet, amelyet magunkkal kéne vinnünk útravalóul, akár faluból, kisvárosból vagy nagyvárosból indulunk útnak a hétköznapok prózai világába. S ha magunkkal hozzuk, arra is könnyen rájövünk, hogy a mese mindenütt ott van: bennünk, körülöttünk - csak meg kell találni, (hm) Gál Sándor: Mese a hétpettyes házikóról, AB-ART, 1999