Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-09 / 284. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 9. A TÉMA: HELSINKI CSÚCSÉRTEKEZLET FL Minden olyan tagjelölttel megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat, amely teljesíti az integráció feltételeit Szükségszerűen nehéz folyamat BARQS RÓBERT Pozsony. December 10. fordulópont nemcsak az Európai Unió, hanem a csatlakozni vágyó országok életében is. A holnapi nap folyamán ugyanis eldől, mely országokkal kezdődnek meg az integrációs tárgyalások, tehát ki lesz belátható időn belül a szervezet tagja, s kinek kell még folytatnia a felkészülést. Mint ismeretes, az Európai Bizottság újabb hat országgal - köztük Szlovákiával - csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta az uniónak. Arról, hogy a jövő év első felében megkezdődik-e az érintett államok belépéséről folytatandó egyeztetési folyamat, holnap, a finnországi Helsinkiben tartandó EU-csúcs dönt. Ez a találkozó lesz az EU új bővítési stratégiájának első „próbája". Kiderül, rábólintanak-e az egyes tagországok vezetői a csatlakozási folyamat az Európai Bizottság által forszírozott formában való megkezdésére. Ez ugyanis merőben különbözik az előzőtől. Az unió korábbi politikája alapján az országoknak a politikai kritériumok mellett a gazdasági és a jogi követelményeknek is meg kellett felelniük, ami - valljuk be - a legtöbb állam számára teljesíthetetlen feladatnak bizonyult. Az Európai Bizottság stratégiája Romano Prodi vezetése alatt változott meg, a szerv ugyanis rájött, nem célszerű az integrációra készülő államok két csoportra való felosztása, mivel így az első csoportból kimaradók úgy érezhetik, „lemaradtak a vonatról". Ez nem gyorsítja az érintett országok felkészülését, épp ellenkezőleg: elveszi a kedvüket a további lépések megtételétől, s ez semmiképp nem lehet az EU célja. Az új bővítési politika, amely épp Helsinkiben „kaphat zöldet", más elven alapul: minden olyan tagjelölt országgal megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat, amely teljesíti az integráció politikai feltételeit, s kötelezi magát a szükséges, felzárkózást segítő intézkedések megtételére. Az Európai Unió tehát engedett a Koppenhágában 1993-ban meghozott bővítési kritériumokból, megelégszik a szükségszerű reformok végrehajtására irányuló szándékkal. Abban, hogy egy ilyen - számunkra kedvező - politikai döntés megszülethessen, Romano Prodinak, az új fellépés kezdeményezőjének volt nagy szerepe, aki az uniós politika egyik prioritásának nevezte a szervezet kelet-közép európai államokkal való kibővítését. Az eddig bevett gyakorlattól eltérően, ami azon alapult, hogy minden tagjelölt országgal azonos ütemben haladnak a tárgyalások (vagyis mindig azonos számú jogfejezeten belül egyeztetnek), a jövőben az érintett állam felkészültségi fokától függ a megnyitott, illetve lezárt fejezetek száma. Minél fejlődőképesebb az ország, annál korábban válhat taggá. Az új EUstratégia kétségkívül ösztönzőleg hat, mivel nem csoportosít, hanem minden államot önállóan szemlél. Az érintett országok számára ez azt jelenti, hogy csatlakozásuk nem függ más államok belépésétől. Az olasz politikus egyidejűleg felszólította az Európa Parlamentet az unió belső, a szervezet intézményeit érintő reformok befejezésére 2002-ig, Romano Prodi, a gyors európai egyesülés úttörője. Az igazi gondok csak most következnek (Archívum) amit Prodi a bővítés egyik feltételéként a legfontosabbnak tart. A 2002-es év azért is jelentős, mert erre a időpontra - ha az Európa Tanács holnapi ülése számunkra kedvező eredményeket hoz - felelős politikusok szerint befejeződhetnek a csatlakozási tárgyalások a tagjelöltekkel. Ezután még a két évet kell várniuk az országoknak arra, hogy a tagállamok parlamentjei ratifikálják a csatlakozási szerződéseket. Miután minden akadály elhárul, 2004-ben a legjobban felkészült államok teljes jogú tagjaivá vállnak az Európai Uniónak. De addig mindkét fél számára rendkívül nehéz, sok türelmet igénylő folyamatnak néz elébe, amit Günter Verheugen, az EUbővítésért felelős főbiztosa „szükségszerűen nehéznek neveztett", ami „egész egyszerűen: nem lehet könnyű, csak meg lehet könynyíteni." A bizottság elleni korrupciós vádak az unió történetének legnagyobb bizalmi válságához vezettek Európa és az ezredforduló December 10-én Helsinkiben tartják az Európai Unió kormány- és államfőinek csúcsértekezletét. TOKÁR ADRIÁN Ez az ülés egy új kormányközi konferencia kezdete is egyben, amely az alapító szerződések Maastricht és Amsterdam utáni harmadik reformjával ér majd véget. Az 1999-es év a finn uniós elnökséget is megihlette, a találkozón egy milleniumi deklarációt fogadnak majd el. Ám sok jel utal arra, hogy nemcsak szimbolikusan, hanem a gyakorlati lépések terén is fordulópontot hozhat az EU történetében az évezred utolsó kormányközi konferenciája. Brüsszelben pezseg a munkakedv és néhány éve még elképzelhetetlennek tűnő reformokat fontolgat a Bizottság, az unió legfelsőbb végrehajtó szerve, amely valószínűleg egy nagyon bátor jövőképet terjeszt majd a tanács elé Helsinkiben. Egy nehéz év Mindennek természetesen megvannak az okai. Az 1999-es év egy sor nehézséget és problémát hozott, amelyek felfedték az unió külsőre nyugodt felszíne alatt rejlő szerkezeti problémákat. Január elseje az euro bevezetésének nagy napja volt, de a kezdeti eufória után az új valuta árfolyamának a dollárral szembeni bukdácsolása üröm volt az örömben, és néhányan az új tervezet vesztét jósolták - elhamarkodottan, mert ma már világos, hogy az euro marad és sikeres. Az igazi gondok azonban csak ezután következtek: tavasszal korrupciós vádak merültek fel a Jacques Santer vezette Európai Bizottság ellen, amelyek az Unió történetének legnagyobb bizalmi válságához és a bizottság lemondásához vezettek. Európában, a parlamenti választásokon némely országban csak a szavazásra jogosultak egyharmada járult az urnákhoz, és a demokratikus deficit, a demokratikus közvélemény hiánya és az intézmények eltávolodása a polgártól egyszeriben mindennapos beszédtémává vált uniós körökben. A sajtó külön műfajjá fejlesztette a tyúk-tojás kérdés EUváltozatát: azért nem demokratikusak az intézmények, mert nem elegendő az ellenőrzés a választók részéről, vagy pedig egy ennyire bonyolult szervezetben, mint az EU, eleve naivitás azt várni, hogy a választó megérti, miről is van szó és véleményt nyilvánít? Mindehhez jött még a koszovói válság és a kellemetlen érzés, hogy minden nagy szólam ellenére Európa még mindig nem képes rendet tenni a saját háza táján. Bármennyire jelentős volt is az európai szerepvállalás ebben a hábo„A reform sürgős, a bővítés kötelező", szögezi le a jelentés. rúban, azt senki sem vitatja, hogy a győzelmet az amerikai légierő vívta ki. Új szelek Romano Prodi, az Európai Bizottság október elején kinevezett elnöke egy merőben új helyzettel találta szemben magát. Mindenekelőtt ott volt az Európai Parlament, amely a kinevezett biztosok meghallgatásai alatt nem tágított attól a követelésétől, hogy - mégha a szerződések csak a bizottság egészének menesztését teszik is lehetővé - az új biztosok vállaljanak személyes felelősséget munkájukért. Végül politikai alku született, és Prodi minden biztosával megígértette, hogy az illető lemond, ha elveszíti a parlament bizalmát. Ezzel a parlament és a bizottság újabb lépéssel került közelebb egy standard demokráciához. Október 18-án a „három bölcs": a volt belga miniszterelnök JeanLuc Dehaene, volt német szövetségi elnök Richard von Weiszäcker és a British Petroleum volt elnöke, Lord David Simon előterjesztette jelentését az unió bővítésének intézményi feltételeiről. „A reform sürgős, a bővítés kötelező", szögezi le a jelentés, amely az alapító szerződések teljes átszervezését és világosabbá tételét, a Bizottság reformját és a többségi szavazás általánossá tételét elengedhetetlennek tartja egy sikeres bővítés érdekében. Egy új bővítés Október azonban mást is hozott, mégpedig a tagjelölt országok felkészültségét vizsgáló éves jelentés nyilvánosságra hozatalával együtt egy teljesen új bővítési koncepciót is. Günther Verheugen, a bővítésért felelős biztos eltörölte az eddig érvényes „két hullám"-koncepciót, és leszögezte: minden jelölt akkor válik az Unió tagjává, amikor teljesíti a koppenhágai kritériumokat. Ezek:demokratikus jogállam, működő piacgazdaság, egyetértés az Unió célkitűzéseivel és készség azok teljesítésére. Egyben javasolta a tárgyalások megkezdését hat újabb országgal, köztük Szlovákiával is. Mikuláš Dzurinda és Romano Prodi találkozója biztató volt - de nem szabad elfelejteni, hogy ha Európa sebességet vált, ugyanezt várja el a tagjelöltektől is. Brüsszel és Helsinki Néhány jel azonban arra mutat, hogy mindegy, mi hangzik el Brüsszelben, a tagállamok a „lassan a testtel, fiatalok"-hozzáállást választják majd Helsinkiben. A kormányközi konferencia egy bonyolult folyamat és úgy tűnik, hogy a nemzeti kormányok nem akarnak egy hosszú reform folyamatba kezdeni, melynek eredménye egy még inkább nemzetek fölötti Európa lenne. Aznar spanyol miniszterelnök a héten úgy nyilatkozott, hogy természetesen sok témát megvitatnak majd, de nem lát okot arra, hogy a már Amszterdamban 1997-ben kijelölt kérdéseken kívül bármit megváltoztassank a szerződésekben. Ezek a kérdések csak a Bizottság összetételét - és nem annak átható reformját, mint a három bölcs javasolta - feltételezi, és csak anynyit tűz ki céljául, hogy minden tagállam képviselve legyen benne. Érinti továbbá a szavazatok elosztását az Európai Unió Tanácsában (amely, ellentétben a már említett Európai Tanácstól, a tagállamok egyes területekért felelős minisztereinek testülete) és a többségi szavazás kiszélesítését, de nem általánossá tételét. Elképzelhető, hogy a szerződések kettéosztása a bölcsek javaslata alapján egy gyakorlatilag megváltoztathatatlan magra és egy gyakran módosítható, gyakorlatiasabb részre támogatásra talál majd, de ha nem, az csak tovább nehezíti majd a későbbi reformokat. Aznar nyilatkozata csak megerősítette a régebben keringő pletykákat és az eurokrata szemléletet a nemzeti kormányokat illetően: „ha a tagállamok elronthatnak valamit az integrációval, akkor azt el fogják rontani". Két dolog azonban biztos: Egy: Helsinkiben egy nagyon fontos folyamat veszi kezdetét, amelynek a végét még senki sem tudja, de amely egy új Európa születését hozza majd el, kettő: Az új Európa ha egy kicsit is, de demokratikusabb és nyitottabb lesz a réginél. a szerző jogász és az Európa Parlament munkatársa DOKUMENTUM Az alábbi összeállításban az Európai Bizottság által közzétett bizonyítványok „intőiből" válogattunk a következő szempontok alapján: 1. A politikai kritériumok teljesítésével kapcsolatos problémák 2. Makrogazdasági gondok 3. A nemzetgazdasági ágazatokat érintő problémák 4. Jogharmonozáció-beli és jogalkalmazási hiányosságok Szlovákia: 1. Elmaradás a bel- és igazságügyi reformok terén. Az állami és vállalkozói szféraban fellelhető korrupció visszaszorítása 2. Fenyegető államháztartási hiány, további privatizáció szükséges. 3. Nem teljesen veszélytelen nukleárisenergia-termelés 4. Szükséges az átfogó közigazgatási reform, valamint a regionális fejlesztés és a pénzügyi ellenőrzés intézményrendszerének fejlesztése. Fontos a közbeszerzési törvény és az állami támogatások felülvizsgálata. A romák és egyébb kisebbségek helyzetének javítása. Magyarország: 1. A korupció és a klientelizmus elleni harc fokozása 2. Figyelemmel kell kisérni a folyó fizetési mérleg és a költségvetés hiányának növekményét. Hatékony gazdaságfejlesztési stratégia elfogadása szükséges. 3. Prioritást kell adni az egészségügyi reformnak. A vidékfejlesztési politika nem eléggé meghatározó. Szükséges a légi- és vasúti közlekedés versenyképességének a javítása. 4. Gyorsabb jogharmonizáció szükséges. A regionális intézményrendszertjavítani kell. Elégtelen a bíróságok EU-felkészültsége. Lengyelország: 1. Az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése. 2. A gazdasági növekedés lelassult, növekszik a munkanélküliség. A folyó fizetési mérleg romlik. 3. Átfogó reform és magánosítás szükséges a mezőgazdaság terén. A privatizációt fel kell gyorsítani, főleg az acéliparban. 4. További jogharmonozáció. Csehország: 1. Igazságszolgáltatási reform, a társadalmi diszkrimináció, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harc. 2. Az utóbbi két évben csökkenő GDP, növekvő munkanélküliség. További árliberalizáció, privatizáció szükséges 3. Csökkenteni kell az állami támogatás nagyságát a vegyiparban, a gépiparban és a textiliparban. Visszaeső agrárexport. 4. Jogharmonizáció az adatvédelem, a szellemi tulajdon védelme, az állami segélyek, a mezőgazdaság, a környezetvédelem terén. Románia: 1. Javításra szorul: a szervezett bűnözés, a kábítószerkereskedelem, a korrupció elleni küzdelem, a roma kisebbséggel szembeni politika. Be kell biztosítani az ellenőrző és szabályozó szervezetek függetlenségét. 2. Nagyon lassú a bankszféra magánosítása, a külföldi tőke beáramlása. Gondot okoz a makrogazdasági egyensúly hiánya. 3. Súlyos elmaradás mutatkozik a környezetvédelemben. 4. Hiányosságok az adatvédelem területén Szlovénia: 1. Gyorsítandó a parlamenti és bírósági döntéshozatali mechanizmus 2. Át kell alakítani a közüzemi szolgáltatások rendszerét. A két, még állami kézben lévő bankot privatizálni kell. 3. Az energia- és távközlési szektorban hiányos a szabályozás. 4. Csiszolni kell a közbeszerzésekre vonatkozó jogszályokon. Málta: 1. Lassú az igazságszsolgáltatási rendszere és nem elég hatékony a korrupció elleni küzdelem 2. A gazdasági növekedés csökkent, a munkanélküliség növekszik. A gazdaságot nyitottabbá kell tenni. 3. A hajózásban és a mezőgazdaságban túl magas az állam szerepe. 4. További jogharmonizáció szükséges a versenyszabályozás és az állami támogatások terén. Észtország: 1. Aggasztó nyelvtörvény van érvényben. Magas a korrupció mértéke. 2. Lassuló gazdasági növekedés. 3. A nyugdíj- és egészségügyi reform befejezésre vár, és tovább kell erősíteni a pénzügyi szektor ellenőrzését. 4. Lelassult a jogharmonizációs folyamat. Lettország: 1. A bírósági döntéshozatalt hatékonyabbá kell tenni 2. Csökkenő GDP 3. Feladatok az adatvédelemben, a telekommunikációban, a mezőgazdaságban, a halászatban és a pénzügyi ellenőrzésben. 4. Az EU-jogszabályok ismerete a bíróságokon alacsony szintű. Litvánia: 1. Fokozottabb korrupcióellenes harc 2. Csökken a gazdaság teljesítőképessége. Kiteijedt adóreform kell 3. Feladatok a halászat és a szállítás terén. 4. Figyelmet kell szentelni a fogyasztóvédelemnek. Bulgária: 1. Az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása elengedheteüen. 2. Fontos a privatizázió befejezése, a bankszektor szerkezetválltása. 3. Tőkehiányos a mezőgazdaság. Tisztázadanok a földtulajdon-viszonyok. Problámás a energiapolitika. 4. Hiányosságok az állami támogatások szabályozásában Ciprus: 1. Lassú előrehaladás a sziget megosztottsága által okozott problémák megoldásának folyamatában 2. A makrogazdasági és pénzügyi kiegyensúlyozatlanság. Elengedhetetlen a további tőkeliberalizáció. 3. Lassú agrárreform, a környezetvédelmi előírások lassú átvétele. 4. Új intézmények felállítására van szükség a távközlésben. (a Figyelő nyomán) Az oldalt szerkesztette: Baros Róbert