Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-08 / 257. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 8. KOMMENTÁR Fekete csillag TÓTH MIHÁLY A körülmények úgy alakultak, hogy a kormányban és a törvényho­zásban több mint egy esztendeje magyar ember az emberjogi és ki­sebbségi kérdések megoldási kísérleteinek a „gazdája". A demokra­tikus politikusok és nem-politikusok zöme A. Nagy László és Csáky Pál megválasztása, kinevezése után úgy vélte, logikus döntés volt, hogy neveltetésüknél fogva problémaérzékeny politikusok kerül­tek a nagyon „vékony jégnek" számító területen döntési helyzetbe. Akik viszont a politikában azzal keresik a kenyerüket, hogy egyszer és mindenkorra nemlétezőnek tekintik a kisebbségi problémák megoldását, előre kárörvendeztek. Tisztában voltak a lakosság je­lentős részének hangulatával, sokak beleélési készségének hiányá­val, az anyagiak szűkösségével. Tény, hogy e tevékenységi területen nagyot lehet bukni, és szinte nincs remény gazdag termés betakarítására. Az elmúlt hetekben sokakat felzaklatott, hogy egyes, a munkanél­küliek elhelyezésére létesített hivatalokban R betűvel jelölték meg a romák kartotékját. Lehet e tényt bárhogy kommentálni, a hivatal­nokok váltig állíthatják, hogy ami történt, az csak a nyilvántartás áttekinthetőbbé tétele érdekében történt, kétségbevonhatatlan, hogy a jóérzésű emberek tudatában e „megoldás" századunk erköl­csi mélypontját idézi fel. Az R betűvel való megjelölés után már csak az következhet, hogy a cigányokat - hasonlóan, mint a zsidó­kat Hitler, Tiso és Horthy korszakában - csillaggal az öltözetükön engedik ki az utcára. Egy-egy korszakra, egy-egy működési területre valamely politikus úgy rányomhatja bélyegét, hogy az illető neve - kedvező, vagy kedvezőtlen összefüggésben - akár évtizedekig fennmarad. Noha a cigánynyilvántartásban elkövetett melléfogás konkrét hivatalno­kok műve, félő, hogy az R betű megkülönböztető jelzésként való alkalmazását még sokáig úgy emlegetik, hogy ez akkor történt, amikor - törvényhozási és végrehajtási szinten - magyarok kezé­ben volt Szlovákiában a kisebbségi és emberjogi kérdések megol­dásának irányítása. Könnyen előfordulhat, hogy némely járási aktatologatók nem ren­delkeznek komoly történelmi ismeretekkel. Ráadásul a hivatalnok­tól a szellemi restség se mindig áll távol. Viszont egy kormánytag­tóljoggal elvárható, hogy működési területén olyan légkört te­remtsen, amelyben bizonyos dolgok nem fordulhatnak elő. Nem állítható, hogy az ilyen légkör kialakításához hozzájárult a minisz­terelnök-helyettes szellemeskedése a romák rovására, amelynek slusszpoénja az „etnoturisztika" fogalmának bevezetése volt. A leg­alul levők rovására évődni még miniszteri pozícióból is ízléstelen­ség. Az ilyen viccen csak megvadult kispolgár nevet, gondolván: itt most már mindent szabad. JEGYZET Szomszédok 6. rész JUHÁSZ KATALIN Az utóbbi időben elpártolni lát­szik mellőlem a szerencse, lema­radtam például a hét televíziós eseményéről. Nem ültem a do­boz előtt, amikor Jozef Šana, a kassai Luník IX. városrész pol­gármestere dalra fakadt a városi tévé kameráinak kereszttüzében. Így mások beszámolóira, vala­mint saját fantáziámra kell ha­gyatkoznom e közismerten józan életű vezető produkcióját illető­en. Legalább annyira bánt a do­log, mint mikor Janka néni pár perces, de annál maradandóbb élményszámba menő antréit ké­sem le, nem beszélve a szintén csak villanásnyi időre felbukka­nó Virág doktorról. Aki emlék­szik még az előző részre, konkré­tan a szaporulatot taglaló szám­szerűsített adatokra támaszkodó passzusra, könnyűszerrel felfe­dezhette a véletlen párhuzamot Almáék problémájával, akiknek sehogy sem sikeredik az utód­nemzés. Nos, kedves sajtószem­léző munkatársak, semmi, de semmi szándékosság nem volt a dologban, ez tényleg a véleüen pajkos műve! Mint ahogy való­színűleg az is, hogy egy bizonyos - a finnországi kiruccanás alkal­mával is kulcsszereplő - kassai utazási irodában az elmúlt he­tekben sok roma nemzetiségű polgártárs érdeklődött Dánia iránt. Bizonyára olcsóbban kínál­ja a repülőjegyeket a tulaj, aki annyit mondott a kamerába, hogy gondolják meg emberek, útnak indulnak-e (olcsóbban, mint mással!), szégyent hoznak­e az országra, vagy sem. A világ­utazóknak azonban valószínűleg smafu az ország jó híre. Érdek­lődnek a retúrjegy ára, az ottani viszonyok, a csoportos megren­delés esetén adható kedvezmény felől. Három hét alatt több mint 50-szer tapogatóztak az alkalma­zottak szerint. De mondom, nyil­ván véleüenről van szó... PJj Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Mondja, magát is leváltották? (Peter Gossányi karikatúrája) A KeK tervezeteit az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, s a Világbank is finanszírozza Közép-európai jubileum Tízéves jubileumot ünnepelt a múlt hét végén Prágában a Közép-európai Kezdeménye­zés (KeK). Az 1989 novembe­rében Budapesten a Duna-Al­pok Unió néven létrehozott regionális szervezet volt az el­ső, amely a II. világháború után nyíltan és elsődlegesen a kelet-nyugati gazdasági együttműködés fejlesztését tűzte maga elé. KOKES JÁNOS Ne feledjük, hogy 1989-ben, bár a rendszerváltások előestéjén, de még mindig a majdnem fél évszáza­da erősen megosztott Európában él­tünk. Ilyen szempontból szinte pél­daértékű a négy alapító tagállam politikai névjegye: Magyarország szocialista államként a Kölcsönös Gazdasági Segélynyújtás Tanácsá­nak és a Varsói Szerződésnek volt a tagja, Olaszország polgári demokrá­ciaként az Európai Gazdasági Kö­zösség és a NATO tagja volt, Jugo­szlávia semleges szocialista, Auszt­ria semleges polgári demokratikus állam volt. A szervezet megalakítá­sát ezért kétségtelenül merész jövő­bemutató kezdeményezésnek kell minősíteni. Azóta ez a regionális szervezet túl­nőtte önmagát, s több névváltozta­tás után 1992-ben felvette a találó Közép-európai Kezdeményezés ne­vet. Ma 16 tagállamot foglal magá­ba Olaszországtól Lengyelországig, vagy Szlovéniától Fehéroroszorszá­gig. Alapvető célja változatlan, s a megváltozott politikai és gazdasági körülmények között is, amikor a szocialista világ már a múlté, szol­gálni kívánja a szélesebb közép-eu­rópai régió együttműködését. A OLVASÓI LEVÉL Mélynemzeti gyász Egy évvel ezelőtt a Matica slovenská felhívta minden hazafi­as szlovák polgár figyelmét, hogy mélységes gyásszal emlékezze­nek meg a 60 éve történt magyar megszállásról. Akkor ugyanis a barbár magyar királyi hadsereg lerohanta a több ezer éves múlt­tal rendelkező szlovák államot, lerombolva annak fejlett, Európa több országáéval vetekedő kultú­ráját és gazdaságát. Az ezt követő rettenetes elnyomást már nem is tudták szóban kifejezni, csak könnyes szemmel vonultak fel, magasra tartva a fekete szalaggal átkötött nemzeti lobogót. Tény­szervezet tagországai közös elkép­zeléseketvalósítanak meg, s ezt a te­vékenységet 12 munkacsoport ko­ordinálja. A tagállamok egyebek kö­zött a környezeztvédelem, a kis- és középvállalkozások támogatása, a tudomány és a kutatás, a telekom­munikáció, az oktatás, a kultúra, a statisztika és a turizmus terén mű­ködnek együtt konkrét tervek meg­valósításában, amelyeket jórészt a tagállamok saját költségvetéséből fedeznek. A projektek egy részét az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), valamint a Világbank is finanszírozza. A prágai jubileumi kormányfői csúcstalálkozón elfo­gadták a következő két év akcióter­vét. Az elnöki stafétabotot Csehor­Az elnöki stafétabotot Csehországtól Magyar­ország vette át. szágtól Magyarország vette át. Or­bán Viktor miniszterelnök a találko­zón leszögezte, Magyarország erősí­teni kívánja a KeK gazdasági dimen­zióit, különösen a határokon átívelő önálló gazdasági egységek létreho­zását. Nagy hangsúlyt kíván helyez­ni a jövőre is: a magyar elnökség alatt kiemelt gondot fordítanak a korszerű informatikára, az egyre fontosabb környezetvédelemre és az ifjúság ügyeire. A KeK - mind­ezek ellenére - nem elsősorban a konkrét problémák megoldásának és a tervek megvalósításának a fóru­ma, hanem a kezdeményezések te­repe. Emellett már hagyományosan kitűnő alkalom számos protokoll nélküli, kétoldalú megbeszélésre, amelyeken fontos ügyeket lehet gyorsan elintézni. Eduard Kukán Prágában például Moldova, Mace­leg sajnálatra méltó, hogy min­den történelmi alaposságot nél­külöző propagandával meg lehet téveszteni egy európai népet a 20. század végén. Nem az akkori történelmi és politikai eseménye­ket kívánom boncolgatni, csak néhány olyan tényre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek pél­daként szolgálhatnának minden olyan ország vezetésének, ahol kisebbségek is élnek. Való igaz, hogy 1938. november első napja­iban az első bécsi döntés értelmé­ben Magyarország visszakapta az első világháború után elvesztett területeit. A magyar impérium alá való tartozás azonban koránt­semjelentett etnikai elnyoma­tást. A legfelsőbb magyar veze­tésben egy humánus, korszerű nemzetiségpolitika fogalmazó­dott meg, melynek megvalósítá­dónia, Bosznia és Albánia külügy­minisztereivel folytatott rövid esz­mecseréken megállapodott abban, hogy ezek a diplomaták a jövő év el­ső felében Szlovákiába látogatnak, s több kétoldalú megállapodás aláírá­sára került sor. Miloš Zeman cseh kormányfő abban egyezett meg Va­lerij Pusztovojtenko ukrán minisz­terelnökkel, hogy kétoldalú szakér­tői bizottságot hoznak létre, amely megpróbál megoldást találni az uk­rán állampolgárok tízezreinek ille­gális csehországi munkavállalására. A jubileum alkalmával a tanácsko­záson résztvevő kormányfők többé­kevésbé egybehangzóan pozitívan értékelték az elmúlt tíz év alatt meg­tett utat. A régió aktuális problémái között Prágában az első helyen sze­repelt Koszovó, a dél-kelet európai stabilitási egyezmény megvalósítá­sa, a dunai hajózás felújítása. A KeK­tagállamok egybehangzóan leszö­gezték: készek bekapcsolódni a sta­bilitási egyezmény megvalósításá­ba. A konkrétumok azonban attól függenek, hogyan végződik az Eu­rópai Unió által szervezett úgyneve­zett donor-konferencia, amelyen ki­derül, mennyi pénz van Koszovó új­jáélesztésére. Zeman jubileumi beszédében síkra szállt a közép-európai együttműkö­dés kiszélesítése mellett, s hangsú­lyozta, hogy a gazdasági és kereske­delmi együttműködést ki kell ter­jeszteni a politika, a kultúra, a kör­nyezetvédelem és az ifjúság terüle­tére is. A jövő szempontjából csak üdvözölni lehet, hogy a feléledt vi­segrádi együttműködés mellett a Közép-európai Kezdeményezés is szélesebb nyomtávra vált, s erősíte­ni, színesíteni kívánja a regionális együttműködést. A szerző prágai munkatársunk sára maga a miniszterelnök, gróf Teleki Pál törekedett. Szándékai­nak komolyságát rendeleteivel erősítette meg: „A tisztviselőket mindenütt kényszeríteni kell, hogy a nemzetiségek jogait, kul­túráját és a kultúra ápolását tart­sák tiszteletben." Utalt arra is, hogy a nemzetiségek iránti tole­rancia kötelesség, mert ezeréves múltra tekint vissza. E meggyő­ződést így adja honfitársai tudtá­ra: „A nemzeti kisebbségek kultu­rális egyenjogúságának biztosítá­sa sok minden egyébbel együtt Szent István-i tradíció." S hogy e gondolatok nem csak a miniszter­elnök egyéni felfogását tükrözik, bizonyítja Horthy Miklós kor­mányzó 1938. november 11-én, Kassa főterén elmondott beszé­de: „Bár nem bírom a szlovák nyelvet, de a haditengerészetnél TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES A tekintélyes amerikai napilap a berlini fal leomlásának tizedik év­fordulója alkalmából indított kelet­közép-európai cikksorozata része­ként a Duna menti népek együttélé­sének nehézségeiről közölt terje­delmes írást, a folyón különböző történelmi korszakokban elpusztí­tott hidak sorsának ismertetésén keresztül. A cikk a legrészleteseb­ben a magyar-szlovák viszonyról szól, a második világháborúban fel­robbantott esztergom-párkányi Mária Valéria híd kapcsán. A szerző meglehetősen elnagyoltan rajzolja fel a történelmi hátteret. Olyan megállapítások találhatók írásá­ban, hogy a magyar törzsek 896­ban özönlötték el a szlovák terüle­tet, valamint hogy a birodalmát Bécsből irányító Ferenc József csá­szár 1895-ben azért ajándékozta meg két alárendelt népét, a magya­rokat és a szlovákokat a Mária Valé­ria híddal, hogy azok kapcsolatot tarthassanak egymással. A kommu­nizmus bukása utáni időkről egye­bek közt az olvasható az írásban, hogy miközben Szlovákiában ma­gyarellenes érzelmeket tápláltak, a budapesti kormány igényt formált nem csupán Magyarország 10,6 millió állampolgárának, hanem azon milliók sorsának a meghatáro­zására is, akik Magyarországon kí­vülre kerültek az első világháborút követő európai határátrajzolások nyomán. Most mindkét országban mérsékeltebb pártok vannak kor­mányon, és így valósággá válhat a „baráti híd" újjáépítése, az Európai Unió anyagi hozzájárulása mellett. LE SOI R A legnagyobb francia nyelvű belga lap riportsorozatot indított a Pándy­féle gyilkosságsorozat nyomozásá­nak legutóbbi magyarországi szaka­száról. A lap tudósítója felkutatta Nyíregyházán az egykori segédlel­kész mostohalányát, Timeát, de né­hány szónál bővebb nyilatkozatra nem tudta rábírni. A riport a szom­szédok elbeszélése alapján afféle modern Kurázsi mamaként mutatja be a 35 éves Timeát, a súlyos bűn­ténysorozat egyik koronatanúját. Timea 1979-ben került Pándy házá­ba, mint Pándy második feleségé­nek, Fintor Editnek az első házassá­gából való lánya. Pándy vérfertőző kapcsolatra kényszerítette, amiből 1984-ban megszületett Márk nevű fia. Pándy első házasságából való lá­nya, a letartóztatásban levő Ágnes alig egy évvel később meg akarta öl­ni Timeát, hogy eltávolítsa a vele is vérfertőző kapcsolatban levő apjá­tól. Timea túlélte a támadást, egy év múlva megszökött, és Kanadában új férj oldalán kezdett új életet. Házas­sága zátonyra futott, bűnügyekbe keveredett, ezért Pándytól való fiá­val és házasságából született továb­bi három gyermekével hazatért. Ti­mea nem akarja elfelejteni szörnyű megpróbáltatásait, mondta, de sze­retne normális életet élni. A belga nyomozók sem mentek vele semmi­re. A szomszédok zárkózott, komoly fiatalasszonynak írták le Timeát, aki gyerekeinek él, nagyon szerény anyagi körülmények között. eltöltött szép éveim egyik ered­ményeként horvátul beszélek, és így a szláv nyelvek nem teljesen idegenek nekem. Meleg szeretet­tel üdvözöllek benneteket, akik e napon visszatértek ezeréves ha­zátokba. Kenyeret adó földjét nemcsak együtt munkáltátok, ha­nem együtt védtétek is. Legyetek meggyőződve, hogy az egész ma­gyar nemzet megértő szeretete biztosítani fogja részetekre élet­színvonalatok emelésén kívül a szlovák nyelv és a kultúra teljes szabadságát is." E köszöntőt, pa­pírról olvasva ugyan, de szlovák nyelven mondta el. A magyar ki­sebbségek lakta országok vezető­itől ilyen beszédet várni talán még a harmadik évezred küszö­bén is csak utópia marad. Sárközi János Szentpéter

Next

/
Oldalképek
Tartalom