Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-25 / 272. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 25. KOMMENTÁR Idült időhiány MOLNÁR NORBERT Állítólag igen ideges és feszült légkörben zajlott az MKP hétfői el-' nökségi ülése. A kormány jövő évi szűkebb, húszpontos program­tervébe ugyanis nem kerültek be a Magyar Koalíció Pártja által pri­oritásként kezelt problémák. Ezért egyrészt Mikuláš Dzurinda kor­mányfő felel, aki - időhiányra hivatkozva - nem tárgyalt a magyar miniszterekkel a kormány legfontosabb teendőiről. Nem először fordul elő, hogy a kormányfő kihagyja a magyarokat, a szólamokat helyenként tettekre változtathatná. A másik oldalon azonban a magyar miniszterek is hibáztak - az elnökségi ülés ezért volt a szo­kásosnál is zűrösebb. Állítólag három hétig feküdt a magyar miniszterek asztalán a húsz­pontos kormánytervezet. Az információáramlás azonban nem működött, a kormánytagok pedig nem tettek meg mindent azért, hogy a pártvezetés módosíttatni tudja a tervezetet. Bugár Béla, az MKP elnöke a majd két héttel ezelőtti tisztújító közgyűlésen el­mondott értékelő beszédében többször is komolyan bírálta a kor­mánytagokat tétlenségük, illetve hozzáállásuk miatt, ami most is­mét visszaütött. Bugár akkor konkrétan a regionális fejlesztés kö­rüli hercehurcát és a kisebbségi nyelvhasználati törvényt említette. A képlet most valójában ugyanaz, csak éppen egy példán bemutat­va: a regionális fejlesztés esetében a tétlenség és a lassúság, a ki­sebbségi nyelvhasználati törvény megszületésénél az információá­ramlás és az egyeztetés hiánya. Á húsz pont megfogalmazása, illet­ve az MKP véleményének kihagyása azt jelzi, az eddigi gondok hal­mozottanjelen vannak. Pedig a közgyűlés kialakította azt az alel­nöki posztot, melynek betöltője felelősséggel tartozik az ilyen ese­tekért, s ez a miniszteri klub elnöke. Az már csak hab a tortán, hogy a köztársasági elnök a sokat dekla­rált polgári megbékélést is feláldozza a koalíción belüli kliensrend­szer oltárán, s nem hívta meg az MKP képviselőit arra a megbeszé­lésre, amelyet minden koalíciós párttal lefolytatott a majdani sok­párti kerekasztalról. Úgy látszik, Dzurinda példája ragadós. De va­jon meddig kívánják az MKP-tól, hogy meghátráljon? Egy év egy hónap TUBA LAJOS Emberek, ne vesztegessétek el bagóért - ezzel a jelszóval kellene most kampányt kezdeni, hallván, hogy a vagyonalapi kötvények piaci árfolyamát minden illetékes négy-ötezer korona közé várja. De nincs nagy kedvünk hozzá, hiszen már kétszer is hiába kampányoltunk, hogy az emberek ne adják pontjaikat a befektetési alapoknak. Utána pedig hiába „könyörögtünk", hogy a vagyonalapi kötvényüket ne bízzák az első gyanús ügynökre, aki beesik a faluba. A vagyonalapi kötvény már önmagában is torzszülemény, de hétfőtől legalább annak a fals helyzetnek vége, hogy hiába értékpapír szegény, mégsem lehet vele kereskedni. Ez már a múlté, bár egyelőre valóban mindenki arra számít, hogy a piacon sem lehet majd többet kapni érte, mint amennyit eddig is ígértek a falukban kóválygó brókerfiúk. Annyi különbséggel, hogy ezúttal legalább biztosan meg is érkezik a vételár. Persze, a piaci ár is meglódulna felfelé, ha már tudnánk, mi lesz a helyzet egy év és egy hónap múlva, a kötvény lejártakor. Akkor ugyanis több mint 11 ezer koronát kell érte kapnunk - csak éppen senki sem tudja megmondani, hogy a Nemzeti Vagyonalap miből teremti elő az ehhez szükséges 33 milliárdot. És a megoldás felé is lassan haladunk, hiszen a vagyonalap már hetek óta vezető nélkül vegetál. Érdemes lenne megkérdezni a leváltás mellett szavazóktól, miért asszisztáltak a vagyonalap lefejezésénél, amikor még nem volt megegyezés az utódok személyéről. Azzal ugyanis tisztában lehettek, hogy az SDK belső válsága a döntésképtelenség veszélyét hordozza, ezért a támogatást ehhez kellett volna kötni. Ez nem történt meg, és a következmények ma már mindenki számára világosak. Mert az csak smafu, hogy a vagyonalap MKP-s elnökségi tagjai főnök hiányában hetek óta nem mernek nyilatkozni az Új Szónak, így választóikat legfeljebb szűk körű pártgyűléseken tájékoztatják a visszaélések kivizsgálásáról és a várható fejleményekről. Sokkal szomorúbb, hogy a lefejezett intézmény ma nagyon lassan és bizonytalanul tudja végezni a dolgát - pedig a feltorlódott problémák megoldásához így is nagyon kevés ideje és korlátozott mozgástere van. Persze, nagypolitikáról van szó, és a múlt heti sajtóban azt is felvetette valaki, hogy ez a nyomorult állapot bizonyos köröknek nagyon kedvező mozgásteret biztosít ilyen-olyan üzletek bonyolítására. Ekkor pedig még várhatunk egy ideig az új vezetők kinevezésére. Csak éppen az idő fut, az egyszerű emberek kötvényei pedig értéktelenednek. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra- (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Politikus uraimék legkedveltebb játéka a mindenki mindenki ellen. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Horn Gyula a lapnak adott interjú­jában arra a megállapításra, hogy 1994-1998 között egyetlen politi­kus sem találkozott olyan gyakran Vladimír Mečiarral, mint ő, el­mondta: „Igyekeztem normalizálni a kapcsolatokat. Néhány dologban egyezségre jutottunk, Párizsban aláírtuk az alapszerződést, és a Há­gai Nemzetközi Bíróság ítélete után a Dunát érintő kérdésekben is meg­született az egyezség. Sok dolog­ban azonban nem tartotta be a sza­vát, vagy az egyezséget." Horn sze­rint azok a kormányok, melyek ad­nak hírnevükre, pozitív diszkrimi­nációt alkalmaznak a kisebbségek­kel szemben. Ez így van Magyaror­szágon és Európában, és örülne, ha Szlovákiában is így lenne. Dzurinda kormányfő kijelentését, hogy a ma­gyarság éppúgy államalkotó, mint a szlovákok vagy a többi kisebbség, Horn buzdítónak tartja. Szerinte az állam javát szolgálja, ha a kisebbség jogai is biztosítottak. És e téren a szlovákiai politikai erőknek van mit tenniük - jelentette ki Horn. Vallási vitának indult, politikai színezetet kapott, majd nemzetközivé dagadt a názáreti mecsetépítés ügye ...és legyen meg Allah akarata? Pár nap múlva kezdődik az advent. A várakozásnak, a születés misztériumára való felkészülésnek az ideje nem lesz egyben a békesség ideje is, különösen nem a Szent­földön és Jézus városában, Názáretben. GÖRFÖL ZSUZSA Ahogy közeledett az ezredforduló, a „szokásos" arab-izraeli, a vallási színezetű muzulmán-zsidó ellen­tétekről szóló hírek mellett olya­nok is érkeztek a térségből, ame­lyek keresztény-muzulmán fe­szültségekről számoltak be. A szélsőséges iszlám mozgalmak egyre több helyen élesztették fel a keresztesek idején kialakult szo­kást: ahol templom áll, ott mecset is épül. Ez a középkori „ösztön" okozza a gondokat Názáretben is. Még mielőtt II. János Pál pápa meghirdette volna a most kará­csonykor kezdődő Szentévet, a bibliai Szentföldön megkezdődött a készülődés Jézus Krisztus szüle­tésének 2000. évfordulójára. Mint­ha még a nagypolitika is a hívők kedvében akart volna járni: kor­mányváltás történt Izraelben, ami nagyot lendített a rendezési folya­maton, érezhetően csökkent a fe­szültség, növekedett a biztonság. Ennek ellenére példátlan dolgok történtek a héten: a Vatikán nyíl­tan és nagyon keményen bírálta az izraeli kormányt, a keresztény egyházak pedig úgy fejezték ki nemtetszésüket, hogy hétfőn és kedden zárva maradtak a kegyhe­lyek. A tiltakozások oka pedig egy mecset építése Názáretben, amire Ehud Barak kormánya adott en­gedélyt. Tipikusan szentföldi a történet: Názáretben, ebben a mindössze 60 ezer lakosú galileai városkában, ahol Jézus gyermekkorát töltötte, a sok egyéb kegyhely és templom mellett ott áll a hatalmas Angyali üdvözlet bazilikája, amely arra a barlangra épült, ahol a keresztény hagyomány szerint Gábriel arkan­gyal tudtára adta Máriának, hogy gyermeket fogan, Isten fiának any­ja lesz. A bazilika előtt egy vi­szonylag tágas tér van, ide érkez­nek a zarándokok a világ minden részéből. Az iszlám hagyomány vi­szont úgy tartja, hogy itt van Si­habnak, a kereszteseket a 12. szá­zadban legyőző, Jeruzsálemből kiűző, de a keresztény kegyhelye­ket megkímélő legendás Szaladdin unokaöccsének a sírja. A sír körüli területet a muzulmánok szent helynek, így sajátjuknak tekintik, nem fogadják el az izraeli bíróság állásfoglalását, hogy ez állami te­lek. Tavalyelőtt nyáron még szent volt a vallási béke, ha az idegenvezető nem hívja fel rá külön a figyel­mem, észre sem vettem volna a sírt. Egy óra leforgása alatt talán ha két öreg igazhitű érkezett oda és hajtott fejet, rövid imát mor­molt és elment. Amikor azonban híre kelt, hogy a Názáreti Keresz­tény Ortodox Egyház a szentföldi keresztény egyházak támogatásá­Középkori „ösztön" okozza a gondokat Ná­záretben is. val és a názáreti városi tanács jóvá­hagyásával rendezni akarja a teret, számítva a zarándokok számának jelentős növekedésére a 2000. év­forduló kapcsán, a helyi iszlám erők nyomban bejelentették me­csetépítési szándékukat. Az előző, Netanjahu vezette izraeli kormány az építkezést betiltotta. A ma már muzulmán többségű Názáretben a mecset kérdése így lett az ellenál­lás próbaköve. Mire a megbékélés­re törekvő Ehud Barak került kor­mányra, a helyzet már pattanásig feszült, idén húsvétkor pedig pél­dátlan dolog történt: a kereszté­nyek és a muzulmánok összecsap­tak, sebesültek is voltak. Nyilván ez késztette Izrael kormányát arra, hogy megadja az építési engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a munká­latok csak 2001-ben, a Szentév le­zárulása után kezdődhetnek meg. Semmit sem oldott meg a kompro­misszum, Názáretben „Allah aka­rata" érvényesül: a bazilika mellett áll az ideiglenes mecsetnek nyilvá­nított sátor, s kedden helyére ke­rült a majdani négyemeletes, 700 négyzetméter alapterületű, tehát a fenséges bazilikával vetekedő mé­retű mecset alapköve. A Barak­kormány most már csak magyaráz­kodhat, s Názáret városa sem tehet semmit: a tanács 19 tagja közül 10 az Iszlám Mozgalmat képviseli. Igaz, a polgármesteri posztot to­vábbra is a keresztény Ramiz Dzsa­rajszi tölti be, ami sokak szerint egyik oka a muszlimok erőfitogta­tásának: meg akarják mutatni, hogy Názáretben mégiscsak ők az urak. De a vesztesek is, a város töb­bi lakosával együtt. Feltételezhető ugyanis, hogy a történtek után ke­vesebb lesz a zarándok, és az sem kizárt, hogy a pápa sem megy el márciusban Názáretbe. Ami a gya­korlatban azt jelenti, hogy Allah követői nagy győzelmet aratnak, de Názáret anyagi és főleg erkölcsi vesztesége még nagyobb lesz. Már a geodéták is megjelentek a bazilika előtti téren. (TA SR/EPA) OLVASÓI LEVÉL Főnök és ember Két eltérő történetről szeretnék ír­ni, mivel mind a kettő az utasokkal kapcsolatos, a különbség csak annyi, hogy az egyik ember fölé­nyes, embertelen, míg a másik megértő, emberséges. 1999. no­vember 16-án a vőm Kőhídgyar­matról Ipolyszakállasra szeretett volna utazni, fontos ügyben. A jegy megvételekor nem volt 20 korona aprópénze, csak ezerkoronása. A jegyet először meg is kapta, de az állomás kasszájában nem volt elég pénz a visszajáróra, így vőm azt ja­vasolta, hogy a 980 koronát majd odaadják neki, ha visszajön. Igen ám, csakhogy Szabó Müce (Szabó Emma, de Müce néven becézik), az állomás főnöknője, aki szolgálat­ban volt éppen, meggondolta ma­gát, visszakérte a jegyet, visszaad­ta az ezrest, hogy váltsa fel valahol a vőm, hiszen a vonat indulásáig van még 7 perce. Lélekszakadva futott az üzletbe, de nem járt si­kerrel, tovább szaladt a ven­déglőbe, ahol felváltották a pénzt, és mire visszaért az állomásra, a vonat is beérkezett. A főnöknő ahelyett, hogy visszaadta volna ne­ki a jegyet, kiengedte a vonatot. Hiábavaló volt a sok lótás-futás, és amikor megkérdezte, hogy ezt mi­ért tette, az csak a vállát vonogatta és mosolygott. Milyen ember az ilyen? Talán így akarta fitogtatni a hatalmát? Ha Szabó Müce így fog viselkedni az utasokkal, akkor nem sok jót jósolok neki. Gyaní­tom, ha ezt az ugráltatást más em­berrel teszi, nem biztos, hogy si­mán megússza, még akkor sem, ha éppen szolgálatot teljesít. De hát miféle szolgálat az ilyen? Kinek tett szolgálatot a primitív viselke­désével? A másik történetem sok­kal emberségesebb gesztusra vall. 1999. november 17-én a barti busszal jöttem haza Kőhídgyar­matra, ami 16.30-kor indul Pár­kányból, a száma NZ 34 77. Már jócskán elhagyta a megállót, ami­kor három hölgy igyekezett felé, s a mellettük elhaladó busz láttán rájöttek, hogy lekésték. A sofőr bi­zonyára felismerte, hogy bajban vannak, mert lassított, megállt és fölvette őket. Lehet, hogy ez sza­bályellenes, mégis emberséges cselekedet. Juhász Irén Kőhídgyarmat

Next

/
Oldalképek
Tartalom