Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)
1999-11-24 / 271. szám, szerda
ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 24. TÉMA: A BEATLES Egy legendás zenekar, avagy „a popzene történetének leghosszabban visszatartott lélegzete" Pályafutásuk évszámokban Ahogy Elvis Presley legendája nem halványodik a rock történetében, hasonlóképpen a Beatles-sztori is elevenen él, s újabb és újabb generációkat ejt rabul. S ami a legörvendetesebb ebben a törénetben, hogy még mindig van mivel meglepni az érdeklődőket. ÖSSZEÁLLÍTÁS A Beatles-mese - ez már most biztosan megjósolható - a jövő században is folytatódik. Az Apple kiadó archívumában még mindig több száz órányi felvétel vár feldolgozásra, s a filmesek is csupán egy töredékét vágták össze a rendelkezésükre álló anyagnak. 1957-ben John és Paul megalakítja a The Quarrymen nevű együttest és közösen kezdenek dalokat írni. 1958-ban csatlakozik hozzájuk George, 1960-ban új együttest hoznak létre, (dobosuk Stuart Sutcliffe), Long John and the Silver Beatles nevén. Első menedzserük Alan Williams liverpooli klubokba köti le őket. 1960-ban négy hónapon át vendégszerepel1962 júliusában kötnek szerződést az EMI Parlophone-nal nek Hamburgban. 1961-ben Liverpoolban a Cavern Club ban lépnek fel, majd ismét Hamburg, három hónapig. Első felvételeiket ekkor készítik Tony Sheridan-nal. Sutcliffe kiválik a csapatból, Brian Epstein lesz a menedzserük. 1962ben a Decca lemeztársasághoz mennek meghallgatásra, Sutcliffe agytumorban meghal, az együttes újra Hamburgban lép fel. 1962 júliusában kötnek szerződést az EMI Parlophone-nal, augusztusban csatlakozik hozzájuk Ringó. Első felvételük a Love Me Do. 1963 februárjában jelenik meg első LP-jük, a Please Me, a címadó dal No.l. és a nagylemez is az. 1963 augusztusában a She Loves You ismét listavezető és aranylemez. 1963 novemberében a második LP, a With The Beatles, mely No.l. Decemberben az I Want To Hold Your Hand No.l. 1964-ben első ízben 1965 júniusában az angol királynőtől megkapják a Brit Birodalomért érdemrendet, júliusban bemutatják a Help című filmet, az LP No.1 (Archív felvételek) szerepelnek az USA-ban, fellépnek az Ed Suliivan tévéshowban. 1964 áprilisában a Can't Buy Me Love újabb No.l. Megjelnik John könyve, az In His Own Write. 1964 júliusában mutatják be a Hard Day's Night című filmet, a címadó kislemez és az LP is No.l., nobemberben az I Feel Fine No.l. az USA-ban és Angliában egyaránt, decemberben a Beatles For Sale című album a No.l. 1965 júniusában az angol királynőtől megkapják a Brit Birodalomért érdemrendet, júliusban bemutatják a Help című filmet, az LP No.l. az USAban és Angilában egyaránt. Augusztusban 56 ezer néző előtt lépnek fel a New York-i Shea stadionban, decemberben a Rubber Soul című LP a listavezető az óceán mindkét partján. 1966 augusztusában a Revolver c. LP vezeti mindkét országban a nagylemezlistát, a kislemezlistát a Yellow Submarine és az Eleanor Rigby vezeti. Amerikai turné, John a How I Won The War című filmben forgat az NSZK-ban és Spanyolországban. 1967 májusában bejelentik, hogy nem turnéznak többé. Júniusban kerül piacra a Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band LP, mely No.l. az óceán mindkét partján, júliusban az All You Need Is Love dal listavezető mindkét országban. Augusztusban meghal Brian Epstein kábítószer-túladagolásban, Ringó a Candy című filmben forgat. Decemberben az angol tévé bemutatja a Magical Mystery Tour című filmet, a nagylemez A kezdet 1961. november 9-én a liverpooli Cavern klubban egy Brian Epstein nevezetű üzletember hajlandó volt ebédszünetében meghallgatni egy bizonyos Beatles együttes műsorát, és a látottak-hallottak alapján úgy döntött, pártfogásába veszi a fiúkat. 1963 januárjában a Beatles együttes Please, Please Me című dala már az első helyre ugrik a listákon, új időszámítást kezdve ezzel a rockzenében, a beatkorszakét. A rock központja rövidesen áttevődik New Yorkból Londonba, és az új zene a Beatles révén most már végérvényesen világjelenséggé, egyetemes, közérthető, mindenki által dekódolható zenei nyelvvé válik. A VÉG KEZDETE Az utolsó koncert Néhány Lennon-dal csak kalózlemezekről ismert Koncertálmok 1966. augusztus 29-én a San Franciscó-i Giant Stadionban 26 000 extázisban tomboló rajongó, többezer rendőr és hangzavar. A négy gombafejű 30 perces blokkban 11 dalt énekelt. Aztán megköszönték a tapsokat, hajlongtak néhányat, és leléptek egy korszak színpadáról. A Beatles ezen a koncerten lépett fel utoljára a nagy nyilvánosság előtt. Egy 19 várost érintő koncertkörút utolsó állomása volt ez az este, és a fiúk úgy döntöttek, nem csinálják tovább. Ringó magyarázata: „A nézők annyira hangosan visítottak, hogy a zenét már nem lehetett hallani, így minden fellépés értelmetlenné vált." 1967. június 25-én ugyan még a televízióban, az Our World című műsorban elénekelték hippihimnuszukat, az All You Need Is Love-t, majd 1969-ben, Let It Be című fimjük forgatása idején is adtak egy rögtönzött koncertet az Apple székház tetetéj, de 1966. augusztus 29-e után a Beatles gyakorlatilag megszűnt a rajongók számára. Bors őrmester. 1967. június 4-én megjelent a rockzene máig is legjelentősebb, a műfajban új korszakot nyitó albuma, a Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band. Mégis, bármilyen furcsán hangzik, a Beatles pályafutásának hanyatlását, az együttes szétválásának kezdeteit is ettől az évtől, ettől a lemeztől keltezhetjük. A Beatles zenéjét a hatvanas évek elején a Daily Worker kritikusa „80 000 összeomló ház robajához és 30 000 munkanélküli üvöltéséhez" hasonlítota. A Bors őrmester megjelenése után a Sunday Times kritikusa Beethoven óva a legnagyobb zeneszerzőnek nevezte őket. Mások Schubert dalvilágához hasonlították a LennonMcCartney szerzőpárosét, Leonard Bernstein pedig Schuman-nal hozta kapcsolatba a Beatles nevét. A lemez dalszövegei Jack Kroll, a Newsweek kritikusa T. S. Eliot verseihez hasonlította, egy másik szaktekintély pedig James Joyce hatását vélte felfedezni bennük. Voltak olyanok is, akik nemes egyszerűséggel (a fiúk nagy derültségére) „Korunk bibliájaként" emlegették a jeles nagylemezt, amely mindenképpen rászolgált a felsőfokú jelzőkre. Ahogy a Rolling Stone című underground újság tárgyilagosan megállapította: „Ebben az albumban a nagylemez, mint művészeti termék, legmagasabb fejlődési fokát érte el." Az oldal anyagát összeállította: Z. Németh István Bill Sargent 1976 februárjában 30 millió dollárt ajánlott a fiúknak egy 30 perces tévéfellépésért. Áprilisban Síd Berstein, aki először szerződtette a Beatlest Amerikába, megfejelte az ajánlatot. 150 millió dollárt ajánlott egyetlen fellépésért. Júniusban a nyugatnémet Bild Zeitung röppentette világgá a hírt: „A Beatles ismét Hamburgan játszik!" A sort végül egy angol ajánlat zárta, amely a négy lovagrenddel kitüntetett zenészt II. Erzsébet királynő 25 éves uralkodásának jubileumi ünnepségére szerette volna megnyerni egy „királyi koncert" erejéig. Sikertelenül. A négy zenész minden csábításnak ellenállt. 1995-ben új (!) Beatles-dal születet: Free As A Bird Hogy ez miképpen lehetséges, maga Paul McCartney meséli el: „Először akkor hallottam a dalról, amikor Yoko Ono azt mondta nekem: Van még néhány felvételem, amelyek talán téged is érdekelnek, aztán lejátszott három dalt, amelyeket még életemben nem hallottam, bár már mesélt róluk, hogy bizonyos Lennon-rajongók ismerik ezeket a kalózlemezekről. Amikor a Free As A Bird-et lejátszotta, azonnal megfogott, s azt mondtam, hogy szívesen próbálkoznék ezzel a dallal. Eredetileg a negyvenes évekre jellemző hangszerelési stílusra gondoltam, egy csaknem teljesen zenekari hangszerelésre... A családommal egy szilveszteri partin voltunk Liverpoolban. A hangulat olyan jó volt, hogy elhatározta, felhívom Yokót és Seant, hogy boldog új évet kívánjak nekik. Yoko eleinte nagyon meglepett volt, de utána beszélgetni kezdtünk. Elmondtam neki, hogy én, George és Ringó írni akarunk egy instrumentális dalt, hogy ismét együtt dolgozzunk. Elmeséltem Yokónak az elképzeléseimet, mire ő azt mondta, miért nem használjuk azt a három felvételt... Mivel a dalt régi monoszalagra rögzítették, rendkívül sok techniai nehézséggel találtuk szemben magunkat. Technikai szempontból is nagy kihívás előtt álltunk, de ezt inkább átengedtük a szakembereknek, akik Jeff Lynne vezetésével nagyszerűen meg is oldottak minden problémát. S mivel a szöveg a dal közepe táján még nem volt kész, ez még izgalmasabbá tette a dolgot. Valóban olyan volt, mintha újra Johnnal dolgoztunk volna együtt a lemezen, mert mindannyian beledolgoztunk a dalba. Egyszeri alkalom volt, hogy a lehetetlent lehetővé tegyük. Mivelhogy John egy ideje már halott, s a halottakat ugye, nem lehet feltámasztani. Nekünk mégis sikerült. John ott volt velünk a stúdióban." A történet főszereplői: John Winston Lennon - gitár, ének Jams Paul McCartney - basszusgitár, ének George Harrison - gitár, ének Ringó Starr (Richard Starkey) - dob, ének ... és a mellékszereplők: Cynthia Powell (60): 1963 és '69 között volt John Lennon felesége. Ő az 1963-ban született Julian édesanyja. A nyolcvanas években Lennon's néven étterme volt Nyugat-Londonban. Három sikertelen házasság után visszahúzódva él Isle Of Man szigetén. Yoko Ono (66): 1969 és '80 között volt Lennon felesége, férje halála után New Yorkban maradt, ahol Strawberry Fields néven emlékparkot hozott létre. Fia, Sean 1975-ben született. Ő Lennon hagyatékának gondozója. Patti Boyd (55): 1966-tól volt George felesége, de 11 év után elhagyta, s férjhez ment Eric Claptonhoz. 1986-ban tőle is elvált. Olivia Arias: 1978-ban lett George felesége. Még ebben az évben megszületett fiuk, Dhani. Jane Asher (53): 1963 és '66 között volt Paul élettársa. Kapcsolatuk akkor fejeződött be, amikor Paul az amerikai Francie Schwarzcal kezdett flörtölni. 1969-től 1998-ig Linda Eastman volt a felesége. Paul örökbe fogadta 6 éves gyermekét, Heathert. Saját gyermekeik: Mary (1969), Stella (1971) és James (1977). Maureen Cox fodrász 1965 és '75 között Ringó felesége volt. Gyermekeik: Zak (1965), Jason (1967) és Lee (1970). 1989-ben férjhez ment a Hard Rock Cafe tulajdonosához, Isaac Tigretthez. 1995-ben halt meg Los Angelesben. Barbara Bach-hal 1981-ben kötött házasságot Ringó. A korábbi modellel több filmben is együtt szerepeltek. 1988-ban mindketten sikeres alkoholelvonó kúrán vettek részt. No.l. Angliában. 1968 februátjában Indiába mennek meditációt tanulni, a Sergeant Pepper LP négy Grammy-díjat nyer, megalakul az Apple társaság, amely az együttes ügyeit intézi. Júliusban a mozik bemutatják a Yellow Submarine című rajzfilmet, augusztusban megjelenik az első Apple által kiadott Beatles lemez, a Hey, Jude, mely No.l. az óceán mindkét partján. Novemberben a Beatles Dupla album (Fehér album) No.l. az óceán mindkét oldalán. 1969-ben Allen Klein lesz az együttes üzleti menedzsere, márciusban Ringó Seller-szel forgat filmet (The Magic Christian), márciusban Paul feleségül veszi Linda Eastman-t, John pedig Yoko Ono-t. Áprilisban a Get Back a soros No.l., John egyre többet foglalkozik a békeharccal, egy hotelszobában veszi lemezre a Give Peace A Change című békedalt. A torontói békefesztiválon a Plastic Ono Band-del lép fel, majd 1969 szeptember Abbey Road Lp. No.l. 1970-ben jelenik meg a Let It Be. Áprilisban Paul bejeinti, hogy kilép az együttesből, megjelenik első szólólemeze, akárcsak Ringónak. 1970 májusban mutatják be a Let It Be című filmet, augusztusban hivatalosan is bejelentik az együttes feloszlását. Azok a boldog hatvanas évek... Egy sajátos zenei világ A Beatles története tipikus karriertörténet a hatvanas évek radikális eszmékkel, ifjúsági mozgalmakkal, társadalmi és kulturális változásokkal teli világában. Az együttes 1963-ban egy kibontakozó ifjúsági lázadás hullámhegyén robbant be a köztudatba. Ez a lázadás méretében, dimenzióban, jellegében is gyökeresen különbözött mindazoktól az ifjúsági megmozdulásoktól, amelyeket a fejlett nyugati országokban valaha is tapasztaltak. A fiatalok a legkülönbözőbb frontokon kerültek szembe a jóléti társadalommal, annak hatóságaival, intézményeivel, értékrendszerével. Ezekben az években az ifjúság társadalmi súlya a világ legtöbb országában (de különösen a háború éltal nem sújtott angolszász országokban) számszerűen, társadali és gazdasági értelemben is megnőtt. A háború után született nagylétszámú évjáratokhoz tartozó fiatalok 1962 és 64 között érték el a tinédzser kort, és ennek megfeleően a politikai, gazdasági, kulturális életben is jelentősen megnőtt a befolyásuk. A társadalmat azonban felkészületlenül érte ez a demográfiai, szociális és kulturális robbanás. A fiatalok új szórakozási és kulturálódási igényeiket nem tudták hol és miben kiélni, zsebpénzüket nem volt mire költeniük, energiáikkal nem tudtak mit kezdeni. Kialakítottak hát maguknak egy sajátos új kultúrát. Megnövesztették a hajukat, saját ízlésük szerint öltözködtek, rock and roll zenét hallgattak, és megalakuló beat-együttesek zenészei a mikrofonba ordították a korosztály érzéseit és vágyait. Mire a felnőtt társadalom észbekapott, már új, földalatti kultúra született, ami a pincékből, a klubokból hamarosan a napvilágra tört. A változások eleinte legfeltűnőbben a zene területén mutatkoztak, mert ez az a műévszeti ág, amelyben a részvételi lehetőség is a legkülönbözőbb szinteken kínálkozott. Az olcsó gitárokat bárki megvehette, az akkordokat könnyen elsajátíthatta, s akinek volt egy kis tehetsége, az a pinceklubokban akár azonnal a közönség elé állhatott. Ennek köszönhetően a beatzene hamarosan a fiatalok önkifejezésének és lázadásának legfontosabb közvetítő és kifejező eszközévé vált. Ez a zene épp olyan volt, mint a fiatalok új nemzedéke. Hangos, öntudatos, érzéki, beszédes, szókimondó. Egy magára találó, magára ismerő, követeléseit megfogalmazó nemzedék hangja volt. S mivel a társadalom egésze, az idősebb generációk idegenkedve és ellenszenvvel fogadták, a beatzene az ifjúságnak, illetve az erősödő ifjúsági öntudatnak döntő fontosságú részévé vált. A Beatles 1963-ban ezzel az új zenével indult el pályáján, magánban hordozva mindazokat a jellegzetességetek, amit ez a robbanás jelentett. Megnövesztették a hajukat, saját ízlésük szerint öltözködtek