Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-05 / 229. szám, kedd

UJ SZO 1999. OKTOBER 5. TÉMA: AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJA A régi francia mesében szereplő, Piroskát felfaló, velejéig gonosz vadállat a valóságban nem létezik Visszatér Európába a farkas? Egyetlen történetben egyetlen állatot sem ábrázolnak annyira velejéig gonosznak és rosszindulatúnak, mint az ordast a Piroska és a farkasban. Ez a régi francia mese is jelzi, mennyire viszolyog az emberek többsége ettől az egyébként nagyszerű fajtól. SÓKI TIBOR Október 3-a az állatok világnapja. Ilyenkor sokan sokféle állatról megemlékeznek. Szenteljük most figyelmünket ennek a fajnak, mely oly közel van - vagy inkább volt hozzánk, s mégis oly távolinak tűnik. Amelyet sokan alig ismernek, ... a farkasnak fontos helye van földrészünk élővilágában... mégis rettegnek tőle vagy gyűlölik. S e gyűlöletnek köszönhetően rendkívül jó alkalmazkodóképessége ellenére mégis a veszélyeztetett állatok listáján szerepel. A farkasról folytatott viták nem csitulnak, s valószínűleg nem is fognak, mert az ordasok végre kezdenek visszatérni az öreg kontinensre. Ez annak köszönhető, hogy Európaszerte felismerték, a farkasnak fontos helye van földrészünk élővilágában, csakhogy még mindig akadnak olyanok, akik potenciális veszélyforrást látnak bennük. Főleg a pásztorok féltik szabadon legeltetett állataikat, ám az ő probléHázi kedvenceink Farkaskutya, kutyafarkas Legtöbbünk házi kedvence, a kutya közeli rokona a farkasoknak. A legendás kutyahűség például a farkasfalkán belüli lojalitásból ered. Sőt, a vadonban a hűség erősebb, hiszen míg az eb válthat gazdát, a farkasok mindig falkájuknál maradnak. Az is közismert, hogy a farkas monogám állat. A kutyus játékossága sem az emberi beavatkozásnak köszönhetően fejlődött ki. A vadon élő ordas rendkívül játékos lény. A kölykök játék közben tanulnak küzdeni, vadászni, a felnőtt egyedek pedig igy erősítik meg a falkán belüli kötelékeket. Ma már az is világos, hogy ezek a sokak által gonosznak tartott állatok szeretni is tudnak. Rossz hírüket annak köszönhetik, hogy ragadozók, s ahhoz, hogy húst egyenek, ölniük kell. De hát a vadonban nincsenek szupermarketek... májuk megoldhatónak tűnik. Több államban - például Olaszországban és Franciaországban - megtérítik a farkasok által okozott kárt. Így van ez például a francia Mercantour Parban. A farkasok száma tehát fokozatos növekedésnek indult, s olyan helyeken is megjelentek, ahol korábban már teljesen kiirtották őket. Új állományuk jelent meg például Svédországban és Norvégiában, s a francia populáció is meglehetősen fiatal. Bár a farkas általában kerüli az ember közelségét, egyes helyeken a legmeglepőbb helyeken is feltűnhet. Romániában például az olyan nagyváros, mint Brassó fényekkel és járművekkel teli főútvonalán is felbukkanhatnak. Varsó külvárosában is láttak - sőt egy télen át etettek - egy farkast az ott lakók. E közelség ellenére az utóbbi évtizedekben nem érkezett bizonyított jelentés arról, hogy a farkasok ok nélkül emberre támadtak volna. Az ordas ugyanis fél tőlünk. Ha ritkán történik is támadás, azt az ember váltja ki. Bár egyelőre ügy tűnik, a farkas elkerülte a kipusztulás veszélyét, a környezetvédők nem nyugodhatnak. Az ordasnál sokkal vérszomjasabb vadászok ugyanis nem mondtak le kiirtásáról, s a laikusok hisztérikus reakciója is veszélyezteti e fajt. Most a természetvédők legfontosabb feladata a közvélemény tájékoztatása, hogy a lehető legtöbben megtudják: a Piroskát felfaló gonosz farkas nem létezik. A valódi ordas intelligens, tiszteletre méltó, szeretni is tudó élőlény. Az európai farkaspopuláció alakulása SZAM TENDENCIA VEDELEM Svédország, Norvégia kb. 25 egész évben Finnország kevesebb É: okt. 4-től 31-ig vadászaható mint 100 Közép: okt. 3-tól 31-ig vadászható Dél: egész évben vadászható Lengyelország kb. 850 június 4-től 31-ig vadászható Németország kb. 5 egész évben védett Csehország kevesebb egész évben védett mint 5 Szlovákia kb. 350 szept. 3-tól 15-ig vadászható Magyarország kevesebb egész évben védett mint 50 Románia kb. 2500 nem védett Görögország 300-500 nem védett Bosznia-Hercegovina kb. 400 nem védett Horvátország kevesebb nem védett mint 200 Szlovénia kevesebb egész évben védett mint 10 Olaszország (1995) 400-450 egész évben védett Spanyolország 1500-2000 egész évben védett Portugália kb. 150 egész évben védett Az indiánok már rég felismerték a farkasok jelentőségét A visszatelepítés átgondolt, alapos stratégiát igényel A vadászat mesterei Visszatérni, de hogyan A ragadozók testfelépítése alkalmazkodik az elejtett állatokhoz és a vadászat módjához. A farkasok például az evolúció folyamán úgy fejlődtek ki, hogy önmaguknál jóval nagyobb állatokat is elejthessenek. Ezt a célt szolgálja a rendkívül erős állkapocs, a szintén erős lábak és a robusztus testfelépítés. A farkas azonban szükség esetén kisebb állatokkal is beéri, ezért gyors lábakra is szüksége van. A természet erről is gondoskodott. Az ordasok a kutyákhoz hasonlóan lábujjhegyen futnak, s ez rendkívül gyorssá teszi őket. Nagyobb vadakra a farkasok csoportosan vadásznak. Technikájuk, ahogy a prédát bekerítik, esetleg elszakítják a csordától sokszor nagyon kifinomult, és magas intelligenciára vall. (a második világháborúban a német tengeralattjárók által alkalmazott farkasfalka-taktika neve is sok mindenről árulkodik.) A vadászat során elterelő mozdulatokat alkal maznak, míg egyes állatok lekötik a préda figyelmét, a legerősebbek váratlanul rávetik magukat, s a földre terítik. A földre került állatnak pedig nincs többé esélye a menekülésre. A farkasok az elgyengült, beteg állatokat választják ki a csordákból, így egyfajta tisztító szerepet is játszanak a természetben. Erre egy indián történet is utal, amely szerint egy varázsló azért teremtette meg a farkast, hogy helyrehozza a vadászok hibáját. Azok ugyanis csak a legszebb, legerősebb rénszarvasokat ölték meg, így a karibuk gyengék, betegesek lette. A farkasok azonban felfalták a beteg állatokat, így csak az erős karibuk szaporodtak tovább, s ezzel felfrissült az állatállomány. Úgy tűnik, az indiánok évszázadokkal az európai ember előtt felismerték e ragadozók természetben betöltött szerepét. Ahhoz, hogy a farkasok végérvényesen visszatérhessenek Európába, először szimulációs modelleken tanulmányozni kell a számba jöhető új terjeszkedési területek benépesedési esélyeit. Ennek alapján megállapítható az optimális népesség, amelyet az európai területek be tudnak fogadni. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy mindenütt megjelenjen a farkas. Viszont az sem lenne jó, ha ezt a ragadozót néhány, egymástól elszigetelt parkba száműznék. Olaszországban ezért a farkasok elszórt, egy-egy helyen nem túl nagy létszámú jelenlétére szavaznak a szakemberek. Ilyen módon csekély kártétele a lakosság számára még elfogadható lenne. A faj további elterjedésének érdekében olyan európai stratégiát kell kidolgozni, amely • a felmerülő konfliktushelyzeteket minimálisra csökkenti. Ez iehetővé tenné az egymástól elszigetelten élő farkaspopulációk összekapcsolódását, s nagyobb esélyt adna a faj európai fennmaradásának. A pireneusi népesség így a franciaországin át összekapcsolódhatna az alpesi populációkkal, azok pedig a közép-európaiakkal. Utópia? Ez nem a farkasokon múlik. Az ember az, akinek meg kell szabadulnia évszázados félelmeitől, mítoszaitól, meséitől, maga teremtette lidérceitől, ő az, aki elérheti, hogy Európában a farkas számára is maradjon hely. ÉRDEKESSÉGEK A FARKASOKRÓL A farkast kiváló érzékszervei segítik a zsákmány megtalálásában. Rendkívül jó a szaglása, másfél kilométeres távolságból is képes megszimatolni a potenciális vacsorát. Látása már nem ilyen rendkívüli, így rendszerint előbb érzi a zsákmánya illatát, minthogy meglátná az állatot. A legendás farkasüvöltés hat kilométerre is elhallatszik. Ennek ellenére az emberek többsége már csak filmekből és dokumentumfilmekből ismerheti. A farkasok bundájának vastagsága a 6 centimétert is elérheti, így rendkívül jól bírják a hideget. Akár -50 °C fagyban is képesek zavartalanul aludni anélkül, hogy megfagynának. Ilyenkor kutyamódra összegömbölyödnek, s orrukat, szájukat a farkukkal takarják be. A farkaskölykök nem tudnak ösztönszerűen vadászni. A zsákmányszerzés fortélyait a falka felnőtt egyedei tanítják meg velük, így aztán az egyes csoportok vadásztcchnikái közt jelentős eltérések lehetnek. Amikor egy kutya elfogadja gazdája parancsát, tulajdonképpen farkas módjára viselkedik. A gazdi ugyanis számára olyasmi, mint a farkasfalka vezérhímje. Vagyis az cb gazdáját egy magasabb rangú kutyának tekinti. Egy megtermett hím farkas magassága a 90 centimétert, hossza pedig a 2 métert is leérheti. Súlya 45 kiló körül van. Az emlősökre jellemző módon a nőstények általában kisebbek a hímeknél. A veszett farkas izmai ellazulnak, így a szakértő szem a lábnyomok alapján meg tudja állapítani, hogy egy állat nem szenved-e a veszélyes betegségben. Ha egy farkasodú körül sok elhullott szőrt találunk, tudhatjuk, hogy kölykök születtek vagy születnek nemsokára. A vemhes nőstényfarkas ugyanis emlői körül elveszíti szőrzetét. A farkasok egyik leghívebb pártfogója Brigitte Bárdot, a világhírű színésznő. Illusztrációs felvétel A dingó nem farkas, mégsem szeretik. Vagyis... A kivert kutya A dingó, az ausztráliai vadkutya tulajdonképpen nem más, mint elvadult házi kutya. A ma őslakosoknak nevezett bennszülöttekkel került (akkor még kinnszülöttekkel) került a kontinensre úgyötezer éve. Rendkívül jól alkalmazkodott az ottani körülményekhez, s a földrész uralkodó faja lett - egészen az európai ember megjelenéséig. Azóta heves viták folynak róla, de úgy tűnik, Ausztráliábn jobban gyűlölik, mint Európában a farkast. A fehér ember elsősorban vadász-vetélytársat, nyájai megdézsmálóját látja benne. Népszerűtlenségét mi sem példázza jobban, mint hogy Ausztráliában az a legnagyobb sértés, ha valakit dingónak titulálnak. Ma a kontinens kelet-nyugati irányban végtelen drótkerítés szeli át, hogy távoltartsa a vadkutyákat a földrész eddig dingómentes részétől. Szerencsére a dingónak barátai is akadnak, akik ráébredtek, hogy neki is megvan a helye a legkisebb kontinens élővilágában. Egyesek visszaháziasításával is próbálkoztak, de csak mérsékelt sikerrel. A szabadon töltött évezredek folyamán a dingó természete eltávolodott közvetlen ősétől, a kutyáétól, s közelebb került a farkaséhoz. Az oldalt összeállította: Sóki Tibor Illusztrációs felvétel