Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-05 / 229. szám, kedd

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 5 KÖZLEMÉNY A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa tagfelvételt hirdet minden szólamba, tehát nők, férfiak egyaránt jelentkezhet­nek. Az érdeklődők hívják a 07/62316885-ös telefonszámot, vagy október 15-én 16 órától, valamint 16-án egész nap személyesen érdeklődhetnek Dunaszerdahelyen a következő círnen: Mezőgaz­dasági Szakközépiskola, Május 1. tér. Itt tartja a kórus a szokásos havi összejövetelét, (u) Helyreigazítás A szerző hibájából az 1999. október 4-ei számunkban megjelent Ez már nem szamizdat, de nem is aktualizált összegzés című írásban kihagyásos elírás történt. Az inkriminált mondat első fele helyesen így szól: „Ezek közül legszembetűnőbb a cirill betűs szerb nevek és a latin betűs horvát nevek magyar átírási szabályzatának, illetve a hagyományos írásmódnak figyelmen kívül hagyása...". Olvasó­ink szíves elnézését kéri DUSZA ISTVÁN. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Magnificat, Adagietto, Paganini 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A bátor nyúl kalandjai 10 III. Richárd 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 14 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Bigyó felügyelő (am.) 15.30, 17.15, 19 Lola az életéért fut (ném.) 20.45 OBZÓR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) 15, 17.30, 20 901-ES FILMKLUB: A burzsoázia diszkrét bája (fr.) 18 YMCA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 MÚZEUM: Ein gleiches (ném.), Clavigo (ném.) 18.30 CHARLIE CENTRUM: A legked­vesebb bárom (am.) 19.15, 21 Pokoli szerencse (cseh) 17 Múmia (am.) 16.30, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 19 Wing Commander (am.) 18 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30 KASSA DRUŽBA: Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 16, 18, 20 TATRA: Kuckók (cseh) 15.45, 18, 20.15 CAPITOL: Asterix és Obelix (fr.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45, 18.15,20.40 IMPULZ: Loch Ness (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Briliáns csapda 17,19 LÉVA-JUNIOR: Ösztön 16.30, 19.30 GÚTA-VMK: Csak egy kis pánik (am.) 18.30 GYŐR LLOYD: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 CINEMA CITY: Taxi (fr.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csúcsformában (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 14.30, 17, 19.45 Ötvennégy (am.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Ösztön (am.) 14.45,17.30,20.15 Mátrix (am.) 14.45,17.30,20.15 AThomasCrown ügy (am.) 13.30,15.45, 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Új filmet forgat Filip Renč, a legifjabb cseh rendezönemzedék (Rekviem egy babáért, Szinek háborúja) egyik tehetséges tagja. Készülő dokumen­tumjátéka a '89-es bársonyos forradalom prágai eseményeit eleveníti fel. Képünkön a rendező forgatás közben. (ČTK-felvétel) Kolovratnik Krisztián: „Megnyugtat, ami mögöttem van, de arra figyelek, ami ezután jön" Shakespeare szárnyán K. und K. Augusztustól a Vígszínház tagja (Dömötör Ede felvétele) Vihar volt Nyitrán. Shakes­peare-i vihar a Vígszínház vendégjátékában. Prospero, a legszebb férfikorát élő bölcs a Sziget (drog)diszkó előtt lőtte be magát. Mire a dózis hatni kezdett, Ferdi­nánd is bejutott a mámoro­san vonagló tömegbe, és rá­talált Mirandára. Vad szeret­kezés a heroin viharában, színtiszta szerelem Prospero álmában. SZABÓ G LÁSZLÓ Ferdinánd herceg csupasz testtel áll a tizenöt éves Miranda előtt. Ez már a varázs. Két embert megérint a szerelem, és mesés magasságba emeli őket. Közel a csillagokhoz. Kolovratnik Krisztián a tökéletes illúziót teremti meg Alföldi Róbert rendezésében, a Kentaur által megkomponált vörös sivatagban. Ferdinándja tiszta, mint a harmat, naivitása az egekig ér. „Ilyen nagy, tiszta szerelmet ma már csak az álmában tud megélni az ember - vélekedik a fiatal szí­nész. - Szerintem a világ sem en­gedi, hogy a szerelmünk tiszta ma­radhasson. A tiszta szerelem iránti vágy természetesen bennünk él, de mert nem tud valóra válni, ba­nálissá válik. A diszkóbeli Ferdi­nánd számára nem is jelent többet a lány, mint testi vágyainak tár­gyát, a puszta szexualitást. Az iga­zi szerelem Prospero látomásában születik meg." Kolovratnik Krisztián „viharosan" indult a pályán. Diplomás színész­ként ez az első évadja a Vígszín­házban. Ferdinándot tavaly, ne­gyedéves főiskolásként kapta meg Alföldi Róberttől. Főszereppel kez­dett, és főszereppel folytatta, bár a kettő között „örököse" lett egy ki­sebb feladatnak. „Ferdinánddal valóban megleptek. Alighogy betettem a lábam a Víg­színházba, máris főszerepet osztot­tak rám. Én azt gondoltam, hogy ha odamegyek, előbb kisebb fel­adatokkal bíznak majd meg. Sem­miféle elvárásom, feltételem nem volt a Víggel szemben. A Vihar pró­bái során mindenesetre rengeteget tanultam. Robi is Horvai-növendék volt a főiskolán, akárcsak én, így megvolt köztünk a közös nyelv. Á szálak kapcsolódtak." Tíz év Földessy Margit stúdiójá­ban, baráti körben, majd négy év tisztességes vergődés a főiskolán. Florvai István mellett a másik taná­ra Máté Gábor. „Teljesen ellentétes páros, de egyi­küknek sem árt, hogy ott a másik. A Horvai-növendékek, amellett, hogy talán a szakma alapjait is megtanulják, nagy adag erőt szív­hatnak magukba. Bár a főiskolán naponta ezerszer megtörik az em­bert, a végén, diplomával a kezé­ben mégis úgy érzi, talpon tud ma­radni. Van hozzá ereje. Horvai ta­nár úrnál az orosz klasszikusok áll­nak az első helyen, közülük is Cse­hov, Máté Gábornál a Brecht-dara­bok váltak fontossá számomra, mert a négy év alatt mindegyikhez én írtam a zenét. Ezt kaptam plusz feladatként, mert tudták rólam, hogy négy hangszeren játszom. Zongorán, gitáron, hegedűn és szaxofonon." Nyár óta jól fújja az okarinát is. Ez már egy másik Shakespeare-da­rab, a Sok hűhó semmiért, amely­ben Claudiót, Héró szerelmét játssza, Nagy Ervinnel felváltva. Claudio előtt azonban a Fekete Pé­ter olasz bárójaként remekelt, aki az operett második felvonásában, amikor kosarat kap, idegességé­ben összeroppantja ujjai közt a po­harat. „Claudiót Eszenyi Enikőtől kap­tam, aki ugyancsak Horvai­növendék. Nála sem kellett tehát agyonbeszélni a dolgokat. Értettük egymást. Pedig nem sok időnk volt próbálni, hiszen beugróként áll­tam be a darabba. Claudio ugyan­olyan tiszta, ártatlan lélek, mint Ferdinánd. De a második felvonás­ban, amikor sok minden megvilá­gosodik előtte, majd szétrobban az indulattól. Színészként ezt szere­tem a figurában. A tehetetlenségé­A világ sem engedi, hogy a szerelmünk tiszta maradhasson. bői születő vad erőt. Hogy bosszút akar állni a világon." A tizenhárom aradi vértanúról szóló Istennél a kegyelem című do­kumentumjátékban, amelyet hol­napeste mutat be a Magyar Televí­zió, Kolovratnik Krisztián Garas Dezsővel játszik. Garas lesz az ócs­kás, ifjú partnere pedig annak a papnak a fia, aki ott volt a császári­királyi tisztek kivégzésénél. El akarja adni a gyűrűjét a fiú, s mi­közben alkudozik az ócskással, fényképeket mutat neki az öreg, s így tudja meg, ki volt az apja. „Filmszerepet is kaptam a minap, de le kellett mondanom róla, mert nem tudtak egyeztetni a színházi elfoglaltságommal. Februárban a Pesti Színházban lesz bemutatóm. Alföldi Robival egy kanadai szerző kétszemélyes darabját játsszuk. Két zongora, négy kéz. Egyelőre ez a darab címe. Mindketten zongo­raművészek leszünk, akik gyerek­koruk óta gyakorolnak, de amikor meghallják Liszt Mephisto kerin­gőjét, rájönnek, hogy bár az életü­ket tették fel a zenére, az, amit ók csinálnak, nem művészet. Én ti­zenkét évig tanultam zongorázni, de most, hogy napi hat órákat töl tök a hangszer mellett, úgy érzem, a nulláról indultam. Olyan darabo­kat kell ugyanis megszólaltatnunk, mint például Bach d-moll zongora­versenye vagy Beethoven Pateti­kus szonátája, de nem maradhat el a Mephisto keringő sem Liszttől." Nagy feladat, óriási kihívás. Kolovratnik Krisztián mindössze annyit mond: jó starthelyzetben van. Tősgyökeres pesti fiú, aki édesanyja révén, aki az Operaház énekkarának a tagja, színházban nőtt fel. Gyerekként a Vígben is sok előadást látott. Főiskolásként min­den vágya az volt, hogy ott játsz­hasson. Augusztustól a Vígszínház tagja. Huszonkét éves. Magasba emelte a shakespeare-i vihar. Háromszázharminc éve halt meg Rembrandt. Közel 2300 festményt, rajzot, rézkarcot hagyott a világra Rejtély, miért festett oly sok önarcképet MTI-PANORÁMA Háromszázharminc éve halt meg a németalföldi festészet egyik koro­názatlan királya, Harmenszoon Rembrandt van Rijn. A leideni születésű festő, akinek ne­vét egyetlen művészettörténeti átte­kintésből sem lehet kihagyni, közel 2300 különböző alkotást hagyott a világra. Főleg bibliai tárgyú képeket és portrékat festett. Különösen híre­sek önarcképei, amelyeknek száma megközelíti a százat. Talán leghíresebb műve mégis az Éjjeli őrjárat, mert sűrítve tartal­mazza sajátos, az akkori holland íz­lésvilágtól elütó művészetét, amely a finom, elegáns képek helyett a fény és árnyék harcára helyezte a hangsúlyt, a színek ellenében in­kább a térformát emelt ki, és általá­ban a drámát kereste témáiban. Az Éjjeli őrjárat megrendelésre ké­szült kép, és azt a csoportot hiva­tott ábrázolni, amely Medici Mária francia királyné díszőrsége volt. Rembrandt azonban a képen kigú­nyolja a díszőrséget. Ma már azt is tudni lehet, hogy az 1640-ben ké­szült Éjjeli őrjárat valójában nap­palijelenetet ábrázol. Hatszáz festménye mellett 1400 rajzot és 279 rézkarcot készített Rembrandt, de még napjainkban is kerülnek elő korábban nem is­mert alkotásai. Bibliai tárgyú alko­tásokat készített minden műfaj­ban: Jézus betegeket gyógyít című műve például rézkarc, Krisztust Emmausban viszont festményen örökítette meg, míg e témában leg­híresebb műve valószínűleg a Szent Péter megtagadja Krisztust. Képei közül kritikusai kiemelik a Tulp doktor anatómiai leckéjét is, amellyel máig hatóan megújította a csoportkép-ábrázolás lehetősé­geit. Negyedszázaddal később ké­szült, hasonló témájú művének, a Doktor Deyman anatómiai leckéjé­nek az adja meghökkentő erejét, hogy a hulla a központi elem rajta. Rembrandt fiáról készített, Titus című portréja a fény és árnyék ke­zelésének iskolapéldája. Rembrandt jellemének máig egyik legnagyobb rejtélye, miért festett oly sok önarcképet. Első ízben húszévesen, 1626-ban örökítette meg magát, utolsó önarcképe ha­lálának évéből, 166.9-ből szárma­zik. Több mint száz kifejezetten önarckép jellegű műve mellett sok festményen - mintegy „hitchcocki" módszert alkalmazva - valamelyik Rembrandt: Önarckép, 1658 körül (Reprofotó) szereplőben örökítette meg ma­gát. Képein karakterek széles ská­lájában jelenik meg a koldustól a bibliai hősig. Önábrázolásában jól nyomon követhető az emberi sors az öntudatos, gondolkodó, ambici­ózus ifjúi léttől kezdve a gazdag, tekintélyes, önelégült, cinikus fel­nóttön át a megfáradt, elszegénye­dett, sokat megélt, megtört öregig. Rembrandt 1606, július 15-én szü­letett és 1669. október 4-én halt meg. Fénykorát Amszterdamban töltötte, ott is halt meg. A XVII. század elején épült lakóháza amelyet sohasem fizetett ki, és tíz évvel halála előtt anyagi gondok miatt elhagyni kényszerült - 1911 óta múzeum. Rembrandt nemcsak festő, hanem kereskedő és gyűjtő is volt, házá­ban saját rajzai és karcai mellett német és itáliai rézkarcok, kitö­mött állatok, ásványok, kagylók, márvány mellszobrok és pénzér­mék is találhatók. Ezeket a tárgya­kat Rembrandt háttértémaként felhasználta saját festményeihez. Amszterdamban az 1630-as évek második felében Rembrandt elő­ször Hendrick van Uylenburgh képkereskedónél szállt meg. Ké­sőbb feleségül vette vendéglátója egyik rokonát, Saskiát, aki azon­ban 1642-ben, alig 32 évesen elha­lálozott. Négy gyermekük közül három még a bölcsőben meghalt. A házasság évei a gazdagság és a művészi fénykor éveit is jelentet­ték Rembrandtnak. Saskiával drá­ga ékszereket, szép bútorokat tu­dott vásárolni, az asszony halála után viszont az adósságok, sikerte­len befektetések, szűk esztendők köszöntöttek Rembrandtra. A mester végül szegényen halt meg, de a világra ma már felbecsülhe­tetlen értéket hagyott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom