Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-30 / 251. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 30. S

PORT

/TÉV

É ÉS RÁ

DI

Ó - VASÁR

NA

P 5 Nem mindegy, milyen lesz az értelmiségünk, és hogy lesz-e egyáltalán. A Kalligram Alapítvány Ezredvég Oktatási Programja az értelmiségi-utánpótlást szeretné segíteni Egyre kevesebb a magyar diák az egyetemeken Az Ezredvég Oktatási Program keretében a Kalligram Alapítvány azoknak a magyar diákoknak kínál felkészülési lehetőséget a felvételi vizsgára, akik valamelyik szlovákiai egyetemre jelentkeznek. MISLAY EDIT Az oktatási program céljairól Hushegyi Gábor, a Kalligram Alapítvány elnöke, a program keretében zajló magyar nyelv és irodalom felvételi-előkészítő kapcsán (is) tartott találkozóról Mészáros András, a Komenský Egyetem magyar tanszékének vezetője, az előkészítőkkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról Prikler Lídia ügyvivő tájékoztatta lapunkat. Mi indokolta az oktatási program beindítását? Hushegyi Gábor: Több szempont döntött a program mellett, elsősorban az, hogy fogyóban van a magyar értelmiségi Szlovákiában. Egyre kevesebb jó diák jelentkezik a bölcsészkarra, a magyar tanszékre. Statisztikailag ugyan nincs kellőképpen alátámasztva, de több mint valószínű, hogy egyre kevesebb diák jut be országos egyetemre. Ennek több oka is lehet. Sok egyéb mellett talán az is közrejátszik, hogy éles kampány indult egyéb felsőfokú képzési formák mellett a magyar közösségben, és teljes mértékben preferálva vannak az úgynevezett városi egyetemek, amelyek közül több meghirdetett szak nem honosítható Szlovákiában. Nem Királyhelmecre gondolok - ott egyelyamban; 50 diákból felvesznek mondjuk 30-at az 1. évfolyamba, míg Komáromba ugyanerre a képzési formára 200 diák jelentkezik, és abból válogathatnak. És senki sem mondja meg a Komáromba jelentkező diákoknak, hogy jó, elvégzitek a Városi Egyetemet, de akkor még további 2 év vár rátok Nyitrán, szlovák nyelvi közegben, új szakdolgozatot kell írni, és fizetni is kell azért, hogy egyenértékű diplomátok legyen. De nemcsak egyetemekrejárnak Magyarországra a diákjaink, vannak, akik már a középiskolát is ott végzik. Tehát nemcsak az értelmiségi rétegünk, hanem az érettségizett rétegünk is „vékonyabb" lesz a következő népszámlálás tükrében, mert majdnem biztos, hogy ezek az diákok nem térnek vissza. Éppen ezért nem lesz tudós-utánpótlás, pedagógus-utánpótlás, az értelmiségi posztokat ismét csak minisztériumi vagy miniszteri kivételekkel tudjuk majd betölteni, mert számtalan szakterületen nem lesz egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberünk. Ezt szeretnénk elkerülni. A Kalligram Ezredvég Oktatási Program fő célja szlovák nyelven felkészíteni a magyarul érettségiző diákokat szlovákiai országos egyetemekre, akkreditált szakokra. Tehát országos egyetem, akkreditált szak, szlovák nyelvű előkészítő - ez a triász a meghatározója az oktatási programnak. Mert nem megoldás, hogy elbújunk, alacsonyabb felvételi eredményeknek akarunk megfelelni, de magyarul tanulunk. Nem mindegy, milyen értelmiségünk lesz, mert hozzátartozik ehhez az is, hogy ha valaki főiskolát végez Mészáros András: „A mi dilemmánk az, hogy szeretnénk, ha jobb diákjaink lennének, ugyanakkor ott van az egzisztenciális szorítás, hogy diákokra szükség van." (Somogyi Tibor felvétele) temi rangú nappali képzés folyik -, hanem elsősorban a tanárképző főiskolák kassai kihelyezett tagozatára, a dunaszerdaheíyi, most beindult főiskolai képzési formára és a komáromi Városi Egyetemre, még azokban az esetekben is, amikor egyetemek kihelyezett tagozatai működnek Komáromban, mert ezek főiskolai szinten működő kihelyezett tagozatok. Ezek a városi egyetemek elszippantják a diákokat. Miért? Könnyebb bejutni, mint egy országos egyetemre, nem kell tudni szlovákul, és a legtöbb esetben levelező tagozatról van szó, amely munka mellett végezhető. Tehát ha egy felsőfokú oktatási intézménybe könnyű bejutni, a diákok azt választják, és nem vállalják az igényesebb megmérettetést. Ennek közvetlen következménye az is, hogy mind kevesebb diák hallgatja a magyar szakot. A korábbi 100120 diák helyett most kb. 60 diákunk van az összes évfolyamban. És nálunk még nem is olyan drámai a helyzet, mint Nyitrán, ahol van egy állami támogatással működő oktatási infrastruktúra, amelyet bűn leépíteni mondvacsinált főiskolákkal. Nyitrán jelenleg már csak egyetlen l-4.-es csoport nyílik egy-egy évfoMagyarországon, akkor nem tölthet be közalkalmazotti posztot, de ugyanakkor főiskolát végzett ember Magyarországon nem taníthat középiskolában. A főiskolai végzettség Magyarországon arra jogosít fel, hogy valaki alapiskolában, illetve általános iskolában tanítson. Nálunk pedig nem lehet úgy továbblépni, mondjuk a tudományos lépcsőfokon, hogy valakinek ne legyen egyetemi végzettsége. De Magyarországon is követelmény, hogy ha valaki főiskolát végzett és doktori stúdiumra akar jelentkezni, akkor mindenképpen el kell végezni a különbözeti két évet valamelyik egyetemen. Csak egyetemi diplomával rendelkező ember indulhat a PHD-programokban. Erről itt soha sincs szó. Pedig nem az a célunk, hogy legyen egy úgymond felépítményi szintű főiskolai rétegünk. Nekünk utánpótlás kell. Ha erre a típusú városi egyetemre akatják alapozni a magyar egyetem ideát, akkor ez nevetséges homokfundamentum. Erre nem lehet építeni, mert ezzel a képzettséggel az emberek sohasem tudnak a tudományos ranglétrán előbbre lépni. Ma olyan a helyzet Szlovákiában, hogy csak a szlovák tanítási nyelvű egyetemeken lehet olyan diplomát szerezni, amely feljogosítja a végzősöket arra, hogy továbbléphessenek és tudományos fokozatokat szerezzenek. Mi ezt tudomásul vesszük, és nem az a célunk, hogy Magyarországra távozzon a leendő értelmiség, hanem hogy itt maradjon. Ezért kell szlovákul felkészülni, és ezért akarjuk, hogy a magyar gyerekek egymás között eddzenek az utolsó gimnáziumi tanévben. Tanuljanak meg szlovákul kommunikálni az adott szakterületeken, hogy az a stressz, amelynek ki vannak téve a felvételi vizsgán, valamiképpen enyhítve legyen azáltal, hogy van már némi gyakorlatuk, készségük szlovákul megnyilvánulni, szlovákul válaszolni, főleg írásban, tesztek formájában. Azt is célozza ez az oktatási program, hogy itt maradjanak. S nagyon reméljük, hogy Magyarországon megváltozik a határon túli magyar oktatás támogatásának stratégiája, és rájönnek, hogy nem a távozókat kell támogatni, hanem azokat, akik itt maradnak, és itt végzik egyetemi tanulmányaikat, illetve doktoranduszi stúdiumaikat. Milyen feladat hárul a gyakorlatban az alapítványra? Hushegyi Gábor: Magán az ötleten kívül a Kalligram Alapítvány a szervezési és az anyagi hátterét nyújtja ezeknek a felvételi előkészítőknek. Megszólítjuk az érintett egyetemeken oktató tanárokat, hogy ők készítsék fel a magyar gimnáziumokban érettségiző diákokat az adott szakra, felvételi vizsgára. Az anyagiakat pályázat útján biztosítjuk. A tavalyi előkészítőket még a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatta. Idén az Illyés Alapítványtól nem kaptunk támogatást, és az Apáczai Cserénél sem sikerült a pályázás, így a pozsonyi Open Society Foundhoz fordultunk. A tőlük nyert támogatást közvetítjük a programban részt vevőknek. Mi alapján választják ki azokat a tantárgyakat, amelyekből felvételi előkészítő indul? Hushegyi Gábor: Tavaly nem volt háttéranyagunk, most a Diákhálózatnak köszönhetően rendelkezésünkre állt egy a magyar tanítási nyelvű gimnáziumokban végzett országos felmérés, amelyből kiderült, milyen szakok iránt lenne érdeklődés a felvételi előkészítők keretében. Ennek alapján választottuk ki az idei négy szakterületet: magyar nyelv és irodalom, történelem, biológia és kémia. Tegyük hozzá, a Kalligram nem tudná önmaga megoldani ezeket a felvételi előkészítőket, ha nem lenne társrendezője a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, amely biztosítja a termet, illetve a kassai Fórum Intézet, ott bizonyos mértékben ők állják az infrastrukturális hátteret. De ez még nem jelenti azt, hogy nem lesz a további években egyéb kezdeményezése az alapítványunknak, hogy nemcsak a diákok által preferált szakokra indít felvételi előkészítőt. Már Kassán is jelezték, hogy a közigazgatás terén is vannak lehetőségek, és mindenképpen errefelé is irányítani kellene a leendő egyetemi hallgatókat, hogy legyenek a közigazgatásban is egyetemi végzettséggel, egyetemi szakvégzettséggel rendelkező szakembereink. Október 16-án a magyar tanszék képviselői találkoztak a gimnáziumaink magyar szakos tanáraival. Ez is az oktatási program keretében zajlott? Mészáros András: Ez a találkozó kapcsolódik egyrészt a fölvételi előkészítőhöz, amelyet a Kalligram Alapítvány szervezett - a háttérben persze ott vannak azok az általánosabb okok, amelyekről már szó esett -, másrészt azokhoz az elképzelésekhez, amelyek régóta „kísértenek" bennünket, hogy a tanszék és a magyar gimnáziumok magyar szakos tanárait valahogy „közös nevezőre" kellene hozni. A fölvételik során tapasztaltuk, hogy a diákok sajnos nem mindig annyira fölkészülten jönnek hozzánk, ahogy azt elvárnánk. Ezenkívül itt hivatalosan, néha nem hivatalosan, újságcikkekben és máshol elhangzanak, megjelennek olyan vélemények, hogy a felvételik nem „tiszták", sok kívánnivalót hagynak maguk után, a korrektség szempontjából. Az oktatási program keretében zajló fölvételi előkészítő azt is célozta, hogy akik hozzánk jelentkeznek, ugyanazzal az eséllyel indulhassanak, ne érje őket meglepetés. Nemcsak a tanárokat és a stílust tapasztalják meg, hanem megismerkedhetnek a fölvételi vizsga anyagával is. A találkozón megbeszéltük a tavalyi fölvételi vizsgák tapasztalatait, hogy hol vannak hiányosságok nyelvészetből, irodalomból, hol szorít a cipő; hogyan történhet meg az, hogy magyar szakra jelentkező diák az elérhető 300 pontból 40 pontot szerez meg. Megjegyzem, a gimnáziumokat nem tehetjük felelőssé azért, hogy engedik a diákokat fölvételizni, mert a gimnáziumoknak nincs jogukban ajánlani vagy visszatartani a diákok jelentkezési lapját. Ehhez közvetlenül kapcsolódott a találkozó második témaköre, hogy milyenek az új tankönyveink. Milyen tapasztalatokról számoltak a tanárok? Mészáros András: Ahogy azt vártuk, a tankönyvek ügyében is szakmai vita alakult ki arról, hogyan lehet kezelni a tankönyveket egy létező programon belül, mekkora a gimnáziumi tanárok szabadsága, mit lehet bevinni a tanrendbe azon túl, ami elő van írva. Tisztáztuk a vitás kérdéseket. Ez is óriási dolog, ugyanis be kell vallanom, a tanszék tanárai nem mind tudják pontosan, hogy működik a magyartanítás a gimnáziumokban, melyek a szervezeti föltételei, vagy hogy mennyi ideje van a tanárnak. Kiderült, hogy sokkal több, mint ahogy tűnt. Például 30 vagy 40 százalékban lehet választható tárgyat beiktatni, és megállapítható hetente esetleg 2-3 órával is több magyarból. Nem beszélve arról, hogy a tanár bizonyos százalékban eltérhet az előírt tanrendtől. Többé-kevésbé azt is tisztáztuk, mi különbség van magyaróra és a magyar szakra készülő diákok fölkészítése között. Logikus, hogy amit nem követelünk egy „szimpla" diáktól, azt megköveteljük a magyar szakra indulótól. Mert a tanszéknek szintén szíve joga kicsivel többet követelni, mint amennyit előír a középiskolás tanrend, habár a mi tesztlapunk kizárólag a gimnáziumi tankönyvekre épít. Ilyen szempontból kivétel vagyunk a karon is. Mert vannak olyan tanszékek, amelyek bizony nagyon kemény fölvételi tesztlapokat dolgoznak ki, fogósakat. NyílHushegyi Gábor: „Ha egy felsőfokú oktatási intézménybe könnyű bejutni, a diákok azt választják, és nem vállalják az igényesebb megmérettetést." (Somogyi Tibor felvétele) szükség van. Ha ez a helyzet, amiről Gábor beszélt az elején, nem változik meg, akkor megszűnik a tanszék is. Ismétlem, ez egy óriási dilemma, mert egymásnak feszülő problémáról van szó. Egyrészt emelni akarjuk a szintet, másrészt mégiscsak megfelelő létszámú diákkal szeretnénk rendelkezni. Ezért volt egy kiút-forma ez az előkészítő, hogy jobb diákokat, de azért mégiscsak nagyobb létszámban tudjunk szerezni. Ez önző gondolkodásmód, ha annak lehet nevezni, de ugyanakkor egy létező „önfenntartási ösztönnek" a kifejeződése. Az önfenntartási ösztön nemcsak biológiai létezést, hanem értelmiségi létezést is jelent. Hál'Istennek hogy közös nevezőre tudott jutni tanszék és alapítvány, és párhuzamosan haladunk ilyen szempontból. Egy ilyen találkozó lehetőséget nyújt a megbeszélésre, ám nem biztos, hogy azonnal létrejön a „közös nevező". Mészáros András: Mi már régóta gondolkozunk ezen a tanszéken, és találtunk egy megoldási formát. Szeretnénk beindítani egy szakmai továbbképzőt a gimnáziumi tanárok számára. Sajnos ez idáig mindig elbukott azon, hogy nem létezik szervezett továbbképzés, tehát ezt a tanszéknek vagy más szervezetnek kellett volna fölvállalnia, ugyanakkor ha a tanszék vállalja föl, akkor hiányzik az anyagi háttér. Még egy gond volt, hogy ha biztosítjuk is az anyagi hátteret, a tanszéknek nincsen jogosítványa arra, hogy egy certifikátumot adjon a tanárok kezébe a posztgraduális képzésről, amelynek alapján esetleg magasabb fizetési osztályba juthatnak. Most mutatkozik egy ilyen „Nem az a célunk, hogy Magyarországra távozzon a leendő értelmiség, hanem hogy itt maradjon." (Dömötör Ede illusztrációs felvétele) tan bevallják, hogy válogatni akarnak. A java úgyis fönnmarad a rostán. A mi dilemmánk az, hogy szeretnénk, ha jobb diákjaink lennének, ugyanakkor ott van az egzisztenciális szorítás, hogy diákokra lehetőség, egy instítucionális háttér, és ebbe bekapcsolódva elindíthatjuk ezt a posztgraduális képzést. Most már csak a pénzt kell előteremteni, mert ez az intézmény megfizetteti a résztvevőkkel a képzést. Mi viszont szeretnénk ezt az összeget beszerezni, és kifizetnénk a gimnáziumi tanárok helyett a részvételi díjat, a tanszék pedig vállalná a szakmai garanciákat. Ezzel lényegében az egyik nagy probléma elhárulna az útból, vagyis a tanszék „szinkronban" lenne a gimnáziumi tanárokkal. Mert sajnos nem várható el tőlük, hogy állandóan továbbképezzék magukat, pedig ez lenne a logikus és természetes, a tanszék viszont ezt nem hanyagolhatja el, tehát megpróbáljuk átadni nekik azokat az elért ismeretformákat, amelyek éppen kurrensek és amelyek működnek az adott szakmán belül. Persze szó esett kicsiségnek tűnő problémákról is, amelyek általában fölvetődnek a gimnáziumok és a tanszék kapcsolatában. Nagyon hasznos találkozó volt, nagyon régóta terveztük, s a Kalligram Alapítvány segítségével valósulhatott meg. Mert az alulfizetett gimnáziumi tanároktól nem várhatjuk el, hogy a saját pénzükön jöjjenek, útiköltséget és sok minden mást fizessenek. Milyenek a tavalyi előkészítő eredményei? Prikler Lídia: A múlt tanévben magyar, történelem és közgazdasági előkészítőt indítottunk. A közgazdasági és a magyar előkészítők aránylag jó eredménnyel végződtek, a történelem gyengébben sikerült, ezért idén hatékonyabb módszert alkalmazunk. Hol lehet jelentkezni és hogyan zajlanak az előkészítők? Prikler Lídia: Jelentkezni az alapítvány címén vagy telefonon lehet. A gyerekek november elejétől májusig három-négyhetente találkoznak, mindig szombatonként 9-től 17 óráig. A Magyar Intézet lehetőséget adott, hogy minden szombaton foglaljuk a pozsonyi székházuk lenti termét, ez nagyon jó, mert a városközpontban van, a gyerekek könnyen megtalálják. Az előkészítő díja 150 korona foglalkozásonként. Ez nem az alapítvány profitját növeli, egyrészt ebből fizetjük ki a diákok útiköltségét, másrászt az alapítványokat pályáztatók is megkövetelik, hogy legyen valami anyagi érdekeltségük a résztvevőknek. Ha találunk megfelelő szakembert, akkor a már említett szakokon kívül közgazdaságtant is indítunk. De ez is nagyon gyorsan el fog dőlni, mert novemberben megkezdődnek az előkészítők: az első november 6-án indul magyarból, a történelem 20-án, és a biológia, kémia is a hónap folyamán. Ebben az évben keleten, Kassán is képesek lennénk az előkészítőt indítani, ám sajnos nagyon gyér a visszajelzés, így ez egyelőre kérdéses. Ha nem lesz elég jelentkező, akkor elég paradox helyzet áll elő: a pénzünk megvan rá, csak éppen érdeklődő nincs.