Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-25 / 246. szám, hétfő

PO

L

I

T

IKA - HI

R

DETÉS ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 25. SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA: A szürke ló (vendégjáték Edelényben) 14 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi (vendégjáték Nyitrán) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szökevény menyasszony (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Kuckók (cseh) 18 Tökéletes katona 2. (am.) 16.15, 20.30 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) 15, 17.30, 20 YMCA: Pikáns kísértés (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: 101 kiskutya (am.) 17 Bigyó felügyelő (am.) 17, 20.45 A legkedvesebb bárom (am.) 19 Vadiúj vadnyugat (am.) 18.30, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 18.15 Bársony szenvedély (ang.-am.) 20.15 Menyegző, ahogy illik (cseh) 20.00 KASSA TATRA: Notting Hill (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Szökevény menyasszony (am.) 20.15 Intersonic (am.) 15.45, 18,20.15 ÚSMEV: Pikáns kísértés (am.) 16, 18, 20 DRUŽBA: Szökevény menyasszony (am.) 15.45, 18, 20.15 IMPULZ: Loch Ness (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Múmia (am.) 17, 19.15 LÉVA SLOVAN: Veszélyes nézetek (am.) 19 GÚTA - VMK: Hogyan csíptem fel a tanárnőt (am.) 18.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Az eltűnt paradicsom visszatérése (cseh) 19 CYÖR CINEMA CITY: Múmia (am.) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 12, 14.30, 17, 19.45, 22.20 Csúcsformában (am.) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Bigyó felügyelő (am.) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Apafej (am.) 12.15,14.15,16.15,18.15,20.15,22.15 Az Átok (am.) 11.30, 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 Sztárom a párom (ang.) 11.30, 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 Tökéletes katona 2. (am.) 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 A tábornok lánya (am.) 12.00, 14.30, 17.10, 19.50, 22.30 Mátrix (am.) 11.30, 14.30, 17.10, 19.50,22.30 Az idén tíz éve, hogy elhunyt a szlovákiai magyar kulturális élet fáradhatatlan zenei mindenese, Viczay Pál PÁLYÁZAT A Magyar Színjátékos Szövetség, a Szabad Színjátszásért Egyesület, a Magyar Művelődési Intézet, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Balassagyarmat Önkormányzata és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ pályázatot hirdet a 2000. január 21 -22-23án megrendezésre kerülő XXVII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok, Kamarajátékok Fesztiváljára. A részvételre pályázhat minden nem hivatásos, amatőr, alternatív, szabad színházi együttes, diákszínpad, versmondókör vagy szólista. A pályázott előadások időtartama nem lehet több 60 percnél, a közreműködők száma pedig, rendezőt, technikusokat is releértve, 10 főnél. A résztvevők utaztatásáról a pályázók, szállásáról, étkeztetéséről (megadott létszámig, a fesztivál ideje alatt) a rendezők gondoskodnak. Pályázati lap az alábbi címen és telefonszámon igényelhető: Mikszáth Művelődési Központ, 2660 Balassagyarmat, Pf.: 13. Tel./fax: 06/35/300-622. Jelentkezési határidő: 1999. november 15. A pályázott előadásokat a rendezők előzsűrije tekinti meg (legrosszabb esetben videofelvétel alapján), és dönt az Irodalmi és Színjátszó Napokra történő meghívásról. A nyertes pályázókat a rendezőbizottság 1999. december 15ig értesíti. A résztvevő produkcióknak nevezési díjat kell fizetniük: csoportoknak 3.000,- Ft-ot, szólistáknak 1.000,- Ft-ot, amely a fesztiváldíjak összegét növeli. A rendezőbizottság nem pályázott előadásokat is meghívhat a fesztiválra. A hét végén került sor a pozsonyi Művelődési és Pihenőpark nagytermében az idei dzsessznapok megrendezésére. A műfaj kedvelői több neves sztár fellépésének lehettek tanúi. Köztük volt a felvételen látható Joe Lovano és zenekara is. (Prikler Mátyás felvétele) Aki mindig tudott újrakezdeni Egy könyv, amelyet nem lehet letenni Parti Nagy Lajos: „Bodor Ádám regénye szép, száraz, szenvedélyesen és takarékosan reménytelen." MATUS MÓNIKA Bodor Ádám regényének története valamikor ma (vagy a végtelen időben), valahol Európa közepén (a Kárpátok közt, két ország határán, egy Bogdanski Dolina nevű kisvárosban) játszódik. Az Izolda nevet viselő, elkülönített tüdőszanatóriumból megszökött Senkowitznővéreket pórázon viszi vissza Gábriel Ventuza, hogy felvegye az ígért jutalmat, amelyből elhagyhatja a városkát - apja hamvaival együtt. Eredetileg a börtönben ülő féltestvére, Hamza megbízásából jött ide, embercsempész apjuk földi maradványait kellett volna Bogdanski Dolina örmény temetőjéből elvinnie, de pénzét ellopták. A pópákat fésülő Colentina Dunka fogadta be könyörületből, s juttatta szerény keresethez - mint tábori lelkészt. Gábriel Ventuza történetével párhuzamosan ismerkedünk meg a mesélő, Colentina Dunka nevelt fiának életével, aki Mugyil atya viccecskéje miatt (a szeminaristák Tizman archimandrita vacsoravendégeinek kagyló helyett köveket gyűjtöttek, persze Mugyil atya jóindulatúan megsúgta a mérges archimandritának, kié volt az ötlet...) száműzetésben élt egy ideig Ivano Frankovszkban, mígnem nevelőanyja postagalambbal hazahívja, ruhakölcsönzőjében állást biztosít neki. A két főszereplő (?) történetén keresztül ismerjük meg Bogdanska Dolina életét, ahol a kisváros urai a hegyivadászok helyett a papok lettek ("...az sem kizárt, egyszerűen csak szakállat növesztettek, zsákba, szürke posztóba öltöztek, és elindultak bele a világba. Derekukon mindenesetre nem tüskés kötelet viseltek, hanem tömött övtáskát..."), akiknek ha nem tetszik valaki, egyszerűen tüdőbetegnek nyilváníttatva az Izoldába küldik. Á városka jó ideje várja az érsek látogatását, minden pénteken feldíszítik az utcákat, a vasútállomást szeminaristák fényesítik, tűzijátékosokat bérelnek fel előadást tartani, kalácsokat sütnek, mígnem a sok heti (évi ?) várakozás után megjelenik csillogó fekete sínautón az időközben elhunyt archimandritát és vikáriust temetni érkező Hamza, Gábriel Ventuza féltestvére, aki mintha a börtönből irányította volna eddig a város életét, hogy előkészítse érkezését. Először a rádióban figyeltem fel a regény részletére. Mintha Gabriel Garcia Marquez-szöveg lenne, kaptam fel a fejem, de furcsának tűntek a földrajzi és a személynevek... Mágikus realista regény magyarul??!! - csodálkoztam. Elolvasása után csak egyetérthettem Parti Nagy Lajos fülszövegbeli gondolatával, aki szerint ez a könyv becsukható, félretehető, de letenni nem lehet. Már rég nem hiszi az irodalomtudomány a fogalom tisztázatlansága ellenére sem -, hogy a mágikus realizmus kizárólag a latin-amerikai posztmodern irodalom része. A mágikus realizmus írásmód, melyre pontosan megmagyarázott kategóriák nem hüzhatóak, mert ugyan összekötik stiláris és retorikai jegyek a mágikus realistának nevezett regényeket, mégis mindahány más és más, részben a szerző jelleméből, másrészt az eltérő környezetből és időből fakadóan. Bodor regényére is ráhúzható a mágikus realizmus sémája, ha akarjuk, de ha nem tesszük, sem baj. A regény magával ragadó, le sem lehet tenni, lassan kell olvasni, kiélvezve minden mondatát, aztán újraolvasni, ismét felfedezett szépségeire figyelve. Azokban az évtizedekben, amikor úgy tűnt, hogy a pártállam korlátlan ura a helyzetnek, tudomása nélkül még falevél sem rezdül, és húzd meg-ereszd meg kultúrpolitikájával a panem et circenses elvét viszi sikerre, öntörvényű emberi sorsok formálódtak. VOJTEK KATALIN Olyan emberek tevékenykedtek az amatőr művészeti mozgalmakban, akik tartalommal töltötték meg a tartalomnélkülinek szánt formát, miközben tömegeket segítettek a magáraeszmélésben, gyökereik tudatosításában. Ilyen volt Viczay Pál, a hatvanashetvenes évek szlovákiai magyar kulturális életének zenei mindenese. Zeneszeretetét hazulról hozta. Muzikalitását, gyors tájékozódását a hangszerek világában jól hegedülő édesapjától, szép énekhangját szívesen éneklő édesanyjától örökölte. Már harmadikos elemista korában tagja volt a pozsonyi Csáky-iskola gyermekkórusának, később a Madách-utcai gimnázium kórusában énekelt. Közben a szaléziánusok zeneiskoláját látogatta, ahol zongorázni, klarinétozni, szaxofonozni tanult. Környezete szerint épp ezzel az ifjúság nevelésére szakosodott renddel való találkozása volt meghatározó sorsának alakulásában. A pedagógusnak kiváló szaléziánusok között fedezte fel saját pedagógusi képességeit. De, noha 1955-ben zeneszakos tanítói oklevelet szerzett, nem ment tanítani. Megfoghatatlan erő húzta-vonzotta az ötvenes években ismét megindult kórusmozgalom l'elé. A pozsonyi születésű fiatalembert, akinek nem sok alkalma volt megismerni a falu életét, a népdal tartotta bűvöletében. Még gimnazista korában, Schleicher László tanár úr közvetítésével szerette meg Bartók, Kodály és Ádám Jenő népdalfedolgozásait. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy megalakulásától tagja, szólóénekese és énekmestere a Népesnek, a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttesnek. Az együttes a hatalom kegyes rábólintásával működhetett, amely izmosodása, terebélyesedése láttán úgy érezte, kiengedte a szellemet a palackból. Épp ezért hamarosan tett arról, hogy ne működhessen. Viczay Pál a Népes feloszlatása után a Csemadok kerületi titkárságán vállalt mutatja férje csupamosoly fotóját Katalin asszony. Viczay Pál emberi kisugárzásának nehezen lehetett ellenállni. Rengeteg barátja volt, főleg művészberkekben, konzervatóriumi, főiskolai éveiből. Ezek - tisztelve zenei hozzáértését, kedvelve szívélyes, nyílt modorát - hajlandóak voltak segíteni egy-egy engedély megszerzésében. így sikerült Viczay Pálnak 1957-ben beindítania a hazai magyar zeneszerzők műveinek kiadását, 1961-ben megszervezni a háború utáni első magyar országos énekkari és népizenekari találkozót Zselízen, jelentősen hozzájárulnia a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara magas művészi színvonalának eléréséhez. Viczay Pál énekhangját hallva gyakran jegyezték meg - operaszínpadra született. Benne is élt az operaszínpad iránti vágy, de alá tudta rendelni egy másiknak - a kórusmozgalom talpraállításának. Amikor úgy érezte, hogy ez sikerült, visszatért régi álmának megvalósításához. Próbaéneklésre jelentkezett a trieri operaházban, ahol a kötelező három ária eléneklése helyett rögtön az első után szerződést kapott. Minisztériumi engedéllyel énekelhette végig az 1967/68-as évadot, ennek ellenére röviddel hazaérkezése után közölték vele: nem alkalmas arra, hogy fiatalokkal foglalkozzon, jobb, ha maga mond le az Ifjú Szivek igazgatói posztjáról. 1970-ben került a Csemadok Központi Bizottságára, előbb zenei szakelőadóként, később a népművészeti osztály vezetőjeként. Még örülhetett a szinte minden hazai magyar kórust megmozgató 1972-es galántai Kodály Napoknak, amely olyan volt, mint egy mélyről fakadó, szabad lélegzetvétel, a hazai magyarság élni akarásának látványos manifesztációja. A husáki normalizáció azonban nem kedvezett a tettvágynak. Viczay Pált ez sem törte le. Ötvenkétévesen „pályamódosított", nyolc évig az akkori NSZK-ban, a pforzheimi Stadttheaterben énekelt. 1989-ben tért haza - meghalni. Azok a formák, amelyek keretében a hazai magyar kórusmozgalom működött, megszűntek létezni. De maga a kórusmozgalom nem szűnhet meg. Már most is sok jele van, hogy úgy, ahogy Nyugaton, ahol szinte minden kis településnek megvan a maga dalárdája, itt is újraéled. És hogy erre van igény, és létezik folytatható hagyomány, a most tíz éve elhunyt Viczay Pálnak is köszönhető. Viczay Pál az Eladott menyasszony pforzheimi előadásának kosztümjében (Archív-felvétel) állást Kassán, majd Pozsonyban a Népművelési Intézet zenei szakelőadója lett. Azok közé a csodabogarak közé tartozott, akik nem elégedtek meg biztosnak és kényelmesnek ígérkező helyükkel, nem papírmunkát végeztek, az év végén kipipálható látszattevékenységek sorával, hanem nagyon is kézzelfogható eredményeket érKözölték vele: nem alkalmas arra, hogy fiatalokkal foglalkozzon. tek el. Ahol Viczay Pál megfordult, nyomában kórusok és karnagyok nőttek ki, szinte a semmiből. S hogy az amatőr mozgalom ne pejoratív értelemben legyen amatőr, arról zenei kiadványok és tanfolyamok sorával gondoskodott. Álapító tagja, másodkarnagya, majd nyolc évig igazgatója volt az Ifjú Sziveknek. S hogy a húzd meg-ereszd meg kultúrpolitikai gyakorlat éveiben olyan szintre emelkedett az együttes, hogy külföldi fellépéseken bizonyíthatta kvalitásait, Viczay Pálnak is köszönhető. Özvegye így emlékszik vissza: „Volt két csodálatos tulajdonsága: türelmes és toleráns volt. Végtelen türelemmel tudta meggyőzni az embereket. Nem kedvetlenítette el a kultuszminisztérium szemellenzős, gyakran ellenséges hivatalnokainak visszautasítása sem. Addig járt utánuk, magyarázott, érvelt, amíg végre megszerezte beleegyezésüket a magyar zenei kiadványok megjelentetéséhez, az Ifjú Szivek külföldi fellépésének vagy egy új kórus működésének engedélyezéséhez. Egyszer tanúja voltam egyik ilyen győzködésének. Az illetékes elvárs hajthatatlanságát látva bennem már forrt a méreg, de Pali olyan kedvesen mosolygott, mintha a legkészségesebb partner ült volna vele szemben. Céltudatos kitartással mondta, mondta a magáét, ha egyik érve nem hatott, elővette a másikat, harmadikat. Okosan, ügyesen érvelt, sohasem agresszív módon. Olyan volt, mint ezen a képen" -