Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-21 / 243. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 21 KOMMENTÁR Romák és csehek KOKES JÁNOS A tények sokszor túlmutatnak önmagukon. Néha az egyszerű dolgok is magasabb, sőt szimbolikus értelmet kapnak. Ezt megérteni nem könnyű, de mindig sajnálatos dolog. Sőt, olykor komoly, nagyon súlyos hiba. Szerintem ez történt az észak-csehországi Ústi nad Labemben is. A tények egyszerűek: néhány városszéli családi ház lakója két évvel ezelőtt bepanaszolta a polgármesteri hivatalban az utca másik oldalán, a lakbért nem fizetőknek fenntartott panelházakban lakó szomszédait: szemtelenek, rendetlenséget csinálnak a környéken, késő éjszakáig zajosak, hogy aludni sem lehet tőlük. A város vezetése megvitatta a dolgot, s úgy döntött, az eddigi egyszerű vaskerítés helyett hangszigetelő betonfalat emel, hogy a veszekedő felek között végre nyugalom legyen. Az ügy azonban bonyolultabb: tekintettel arra, hogy a családi házakban csehek, míg a panelblokkokban romák laknak, a fal a politikában azonnal etnikumokat, fajokat elválasztó fal lett, holott eredetileg csak a „rendes" és a „rendetlenkedő" polgárokat kívánta egymástól elválasztani. A fal tehát rövidesen túlnőtt önmagán, s függetlenül a tényektől és az eredeti elképzelésektől, a nemzeti intolerancia, a rasszizmus, a fajgyűlölet jelképe lett, legalábbis a nemzetközi sajtóban, a nemzetközi politikai fórumokon. S aki egy kicsit is jártas a nemzetközi politikában, s eszébe jut Bosznia és Koszovó, az bizonyára tudatosítja, hogy mit jelent ez az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Csehországnak. Ott az embereket - legyenek azok akár romák, akár csehek - egymástól elválasztó falak tarthatatlanok, elképzelhetetlenek. Bár legyünk objektívek, azért ott is akadnak, például Észak-Írországban. A politika azonban nem mindig a tényekről szól. Igen gyakran inkább azok vetületéről. Ezért volt hiba, hgy az Ústí nad Labem-i vezetés nem volt hajlandó az időközben az eredetitől teljesen más dimenziókat kapott probléma, vita rugalmasabb, másfajta megoldására. A cseh politikusok többsége hiába hangsúlyozza, hogy nem rasszista, hanem szociális problémáról van szó, szavuknak a világban alig van foganatjuk. Az eredetileg helyi probléma ugyanis a körülmények egybeesése folytán nemzetközi politikai problémává vált, amelyet ennek következtében már másként kell megítélni, s más megoldást kell találni rá. Számomra az is kétségtelen, hogy biztosítani kell valami módon a családi házakban lakók nyugalmát is. Viszont az kiderült, hogy a falépítés erre nem megoldás. Meggyőződésem: Ústí nad Labemnek, s egész Csehországnak is ma az az érdeke, hogy a jó szándékkal, de politikailag nem eléggé következetesen, átgondoltan felépített falnak el kellene tűnnie a városszéli utcáról, mégpedig úgy, hogy másféleképpen szavatolják a családi házak lakóinak a nyugalmát. Mert ahhoz meg nekik van joguk. A szerző prágai munkatársunk JEGYZET Beismerő szökés? MADI GÉZA Talán jelentős előrelépés történt az ifj. Michal Kováé-ügy kivizsgálásában. A hatóságok újabb vádemelésijavaslattal készültek el: ebben az esetben három olyan személyről van szó, aki 1995 augusztusában „közvetlenül részt vett" a volt államfő fiának elhurcolásában. Azzal gyanúsítják őket, hogy szentgyörgyi otthonából távozva elállták ifj. Kováč autójának útját, kiráncigálták a gépkocsiból, és közben nem bántak vele kesztyűs kézzel. Tehát ők végezték el az úgynevezett piszkos fizikai munkát, utána „továbbadták" áldozatukat egy másik csoportnak, majd felszívódtak. Ám állítólag nem tartoztak az Ivan Lexa vezette titkosszolgálat állományába, csupán közvetlen irányítójuk, a már korábban vizsgálati fogságba vett Michal H. volt a SZISZ ügynöke. Hasonlóan azonban, mint a Kováč fiú elrablása után, most is eltűntek: még azelőtt megléptek, hogy a rendőrség bekísérhette volna őket. Országos körözést adtak ki ellenük, mire két gyanúsított rövid időn belül önként jelentkezett. Csupán a harmadik rejtőzködik rendíthetetlenül. De Michal H.-nak már nem kell egyedül ülnie a vizsgálatiban, már társai is vannak. Bár csak kisebb halak, de talán megéljük, hogy hamarosan nagyobbak is fennakadnak a hálón. Például olyanok, mint Michal H., aki az egykori titkosszolgálati igazgatóhelyettes, Jaroslav Svéchota második kihallgatása óta élvezi a rendőrség vendégszeretetét. Mint ismeretes, Svečhota akkor kitálalt: részletesen beszélt az emberrablásról, és leírta a tetteseket. Szóval lényegében mindent elmondott. Aztán egy interjúban elárulta, hogy az ügy „szellemi atyja" Vladimír Mečiar volt. Ezzel már a kelleténél is többet mondott. A három szökevény jobban tette volna, ha nem fut el, hanem rögtön engedi magát bekísérni. Ugyanis senki sem kényszeríthető arra, hogy vallomást tegyen. A szökésben eltöltött néhány óra azonban szinte egyenlő a bűncselekmény beismerésével. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A,

P.O. BOX49,82488

Bratislava26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Ne értsen félre, hölgyem, ön tetszik nekem, de sajnos szegény vagyok, mint az egészségügy (Peter Gossányi) TALLÓZÓ SME Az oktatásügyi minisztérium takarékossági megfontolásból a nagy fogyasztású Audi és BMW típusú gépkocsijait a főiskoláknak ajándékozta. Arra a kérdésre, hogy az iskolák miből fogják finanszírozni az autók tartását, ha ez a tárcának is gondot okozott, Milan Ftáčnik csak annyit mondott, igényt tartottak rájuk. A minisztérium az elajándékozott autók helyett ez év áprilisában öt Mazda típusú gépkocsit vásárolt, csaknem hárommillió korona értékben. Ftáčnik szerint ez az összeg egyik járási vagy kerületi hivatal gondjait sem oldotta volna meg. A Mazdákkal a két államtitkár, a hivatalvezető és a miniszter irodájának igazgatója jár, egy pedig a garázsban áll. Ftáčnik szerint az államtitkároknak ennyi luxus kijár. Sőt törvény adta joguk van a szolgálati autóra, mely leginkább a hivatal és szálláshelyük között szállítja őket. Musarraf nem értett egyet Navaz Sarif pakisztáni miniszterelnökkel, aki engedett a washingtoni nyomásnak. Atom és fundamentalizmus A független Pakisztán létrejötte óta (1947) már a negyedik katonai hatalomátvételre került sor, amikor a hadsereg a miniszterelnök, Navaz Sarif és az általa leváltott főparancsnok, Pervez Musarraf konfliktusában az utóbbi oldalára állt. ONDREJCSÁK RÓBERT Kettőjük viszálykodásának legfontosabb oka a nyári kasmíri eseményekben keresendő. A nyár elején Pakisztán - állítólag csak erkölcsi és diplomáciai - támogatását élvező muzulmán fegyveresek hatoltak be a tartomány indiai ellenőrzés alatt álló részébe. Kasmír miatt a két délázsiai rivális már több háborút vívott, és mivel az indiai hadsereg ebben az esetben is felvette a harcot a betolakodókkal, a háború veszélye ismét fennállt. Az egész világ megrémült, hiszen 1998 óta mindkét ország rendelkezik atomfegyverekkel, s a konfliktus könnyen túlléphetett volna a régió határain. Mivel az öszszecsapásokban India volt a védekező fél, mert az ő területére hatoltak be a fegyveresek, a konfliktus kiterjesztésének kulcsa Pakisztán kezében volt. Ha az iszlamabadi vezetés nyíltan vállalja a „muzulmán testvérek" támogatását, és megsegítésükre katonailag is közbelép, az újabb háború kitörése visszafordíthatatlan lett volna. Ezért óriási nemzetközi nyomás nehezedett Pakisztánra, különösen az USA részéről. Mindez kisebbfajta fordulattal ér fel az amerikai diplomáciában, hiszen Pakisztán a hidegháború alatt Washington egyik legfontosabb ázsiai szövetségese volt, ennek megfelelően az indiai-pakisztáni konfliktusokban az amerikaiak mindig az ő pártjukat fogták. Csakhogy ezúttal az USA számára fontosabb volt a régió stabilitásának biztosítása, egy esetleges atomháború megakadályozása, mint a hidegháborús szövetséges melletti kiállás egy olyan OLVASÓI LEVÉL Nyugdíj és reform Az eddigi nyugdíjrendszer csődje fenyegeti a kormányt. Ezért az különös módon akarja megreformálni! A változások egész sorát szándékozik végrehajtani. Például a „szociális biztosítást" biztosításra átalakítani, a nyugdíjkorhatárt a nőknél 60 éves korig kitolni. Tekintsünk most el attól, hogy ez a lépés erkölcstelen, a kormány a társadalommal szemben egyoldalúan jár el, amikor alapvető változásokat konfliktusban, amely leginkább presztízsből bontakozott volna ki. Az is elképzelhető, hogy ez a „helyezkedés" a minden valószínűség szerint kialakuló és egymással szemben álló Kína-Pakisztán és USA-India ázsiai tengelyének előszele. Mindenesetre az amerikai nyomás sikeres volt, aminek következtében a pakisztáni vezetés meghátrált. A hadsereg vezetése viszont nem tudta „lenyelni a békát", és megalázkodásként, Amerikának való behódolásként fogta fel a kormány lépését. Minden országban két embercsoport vagy politikai erő létezik: az egyik, mely egyetért a hatalmon levők tetteivel, és a másik, amely ellenzi azokat. Pakisztán sem kivétel, ahol az utóbbiba tartoztak Musarraf generális és társai is. A két csoport közti konfliktus oka adott: a katonai vezetés nem értett egyet Navaz Sarif miniszterelnökkel, aki engedett a washingtoni nyomásnak. Az országok, kultúrák, civilizációk közti egyik lényeges különbség abban rejlik, hogyan tudják az ellentéteket megoldani. A politikai pártok 18-19. századi keletkezésével kialakult a politikai verseny, amelyben a politikai erők céljainak megvalósíthatósága a választópolgárok akaratán múlik, békés úton. Itt is vannak kivételek, olyan országok ahol hagyományosan erősek a „hirMinden országban két embercsoport vagy politikai erő létezik. telen fordulatok" iránti tendenciák, például Spanyolországban és LatinAmerikában is. A muzulmán civilizációban viszont nincs hagyománya a politikai versenynek. így ha az uralmon levő rendszerhez képest megerősödnek a status quo-t ellenőrző erők, bekövetkezik a többnyire erőszakos fordulat, mint ahogy az Pakisztánban most és előzőleg már három alkalommal megtörtént. A következő kérdés az új hatalom akar eszközölni. Igaz, az is erkölcstelenség volna, ha hagyná összeomlani. De a nyugdíjkorhatár emelése jó megoldás lehet? Jó lehetne akkor, ha korlátlan számú munkahelyek lennének az országban. Emelkedne az alkalmazotti létszám, s a Szociális Biztosítóba való befizetések is. Nem az eddigi gyakorlat szerint, amikor is a „maszek" munkáltató a munkavállaló szerződésében (ha ugyan van ilyen) a létminimum magasságában meghatározott bért tüntet fel, s a többit zsebből fizeti. Mert pillanatnyilag ez mindkét félnek előnyösebb. A munkáltatónak azért, mivel neki sem mindegy, mekkora összegből legitimitása. Az eddigi kormányfő és csapata legitimitását a viszonylag demokratikus választás útján „szerezte" egy viszonylag demokratikus rendszerben. A „viszonylag" szó kétszeri használata azért jogos, mert a pakisztáni demokráciának súlyos fogyatékosságai vannak (sajtószabadság korlátozása, politikai foglyok), és abban sem lehet senki biztos, hogy a választások körül minden rendben volt. Navaz Sarif elméletileg a nép akaratából lett az ország miniszterelnöke, tehát hatalma - elméletileg - törvényes. Ezzel szemben, mivel a pakisztáni alkotmány nem ad módot katonai hatalomátvételre, Pervez Musarraf tábornok uralma törvénytelen. Feltételezhető azonban, hogy az új rezsim megpróbálja igazolni hatalmát. Mivel az alkotmányra nem támaszkodhat, más forrás után kell néznie. Pakisztán muzulmán ország, és a muzulmán kultúrában a politika és a vallás között nincs éles határvonal, kézenfekvő, hogy az új vezetés az iszlámmal magyarázza hatalmát. Ez azért is valószínűsíthető, mert a muzulmán fundamentalizmus világszerte előretörőben van, és képes széles néprétegeket megszólítani. Ezért ha a katonai vezetés az iszlámra támaszkodna, a lakosság jelentős részének támogatását élvezné. Bár a volt miniszterelnök asszony, Benazir Bhutto szerint Musarraf generális nem híve az iszlám fundamentalizmusnak, a veszély mégis fennáll. A nemzetközi közösség ezért is aggódik, hiszen elképzelhető, mekkora veszélyt jelentene a régió stabilitására, ha a 140 milliós ország a szélsőséges muzulmán erők befolyása alá kerülne. Mivel a lakosság nagyon gyorsan, körülbelül évi 2,5 %-kal növekszik, ez a szám csak emelkedni fog, annál is inkább, mert a következő pakisztáni demográfiai robbanás 2010 körül várható. Mivel a gazdasági növekedés nem képes lépést tartani a népesség növekedésével, egyre nagyobb a szegény, elkeseredett embertömeg, amely az iszlám mozgalfizeti a kötelező százalékokat, a munkavállalónak azért, mert így kevesebb a levonása. Lényegében itt van a kutya elásva, ami a szociális biztosítást illeti, a táppénzek és a munkanélküli-segélyek folyósításánál. A nyugdíjkorhatár kitolása azt eredményezi, hogy a munkahelyek idős emberekkel lesznek betöltve, kevesebb lesz a nyugdíjas, de több lesz a fiatal munkanélküli. Lehetséges, hogy ez átmeneti megtakarítás, mivel a munkanélküli-segély valamivel alacsonyabb, mint a nyugdíj. De tudatosítania kell mindenjózanul gondolkodó embernek, hogy a fiatalokkal szemben ez erkölcstelenség a javából. A nyugmakban talál vigasztalást kilátástalan helyzetére. Mindezt fokozza a pakisztáni atombomba, amely önmagában is destabilizáló, hát még ha egy radikális kormány kaparintja meg. Az ország iszlamizálódásától való félelem a puccsra érkezett nagyhatalmi reakciókból is kiérezhető. Sem a szomszéd örök rivális India, sem a régi szövetséges USA nem ítélte el egyértelműen a pucscsot. Valószínűleg el szeretnék kerülni, hogy a hatalmon levő katonák nemzetközileg elszigetelve érezzék magukat, ami szintén az extrém felé fordíthatná őket. Az indiai miniszterelnök, Behari Vadzspaji jelezte, „bármilyen intézménnyel" hajlandó tárgyalni, ezzel gyakorlatilag elisPekingnek egy a fontos: hogy Pakisztán India-ellenes maradjon. merte az új vezetést. Ez persze nem azt jelenti, hogy Iszlámábád és ÚjDelhi kapcsolata javulni fog, de egy ilyen horderejű esemény után már az is eredmény, ha nem romlik. Ez sem kell, hogy érvényes legyen, ha az új pakisztáni hatalom az ország lakosságának hagyományos India ellenességét meglovagolva igyekszik megszilárdítani helyzetét. Pakisztán legközelebbi szövetségese, Kína nem csinál problémát abból, hogy demokratikus-e vagy sem az iszlamabadi vezetés. Pekingnek egyetlen dolog fontos: hogy Pakisztán továbbra is India-ellenes maradjon. Ez a már említett lakossági hangulat miatt sem forog veszélyben, ráadásul a hatalmon levő katonák többsége már harcolt is India ellen, így aztán Peking minden Pakisztánban hatalmon levő erővel különösebb probléma nélkül együttműködik, a nemzetközi aggodalom viszont a már említett atomfegyverek és az iszlám fundamentalizmusának veszélye miatt érthető. Az elkövetkező időszakban kiderül, jogosak voltak-e a félelmek. díjkorhatár felemelése maga után vonja majd a munkanélküliek számának növekedését. Ez pedig a produktív korban levőket érinti. Őket egy életen át támogatni kell, előbb munkanélküli-segéllyel, majd pedig nyugdíjjal, holott soha semmilyen biztosítási díjat nem fizetne. Á nyugdíjkorhatárt így kellene hagyni, ahogy van, és lehetővé tenni, hogy tovább dolgozzon, aki azt igényli. De azt be kell fejezni, hogy egy időben nyugdíjat is, munkabért is folyósítsanak valakinek. Viszont, ha valaki tovább dolgozna, később magasabb nyugdíjat kapna. Böhm András, Somorja