Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-20 / 242. szám, szerda

UJ SZO 1999. OKTOBER 20. KULTÚRA Negyedik játékfilmjét forgatja Szabó Ildikó. A történet 1849-ben kezdődik, a századforduló éjszakai Budapestjén folytatódik, és a cigány holokauszttal ér véget. Miért szül feszültséget, miért zavaró a másság? Nem. Én nem cigányfilmet forgatok, hanem egy kétrészes játékfilmet, amely a cigányokról is szól. A Chacho Rom nem egy naprakész történet. Nem azt akarom megmutatni, hogy ezen a téren mi zajlik ma Magyarországon. Engem nem a statisztika és nem a bűnözés érdekel. Én nem olvasok napilapot, nem nézek televíziót. A Rubicont és a Históriát szeretem, s természetesen a szépirodalmat. Moziba, színházba, koncertekre járok, régi, fekete lemezeket hallgatok, amiket nem loptak el tőlem. Én ebben a filmben a cigányság szépségét, különlegességét szeretném bemutatni. Nem tudom, hol olvastam, de tökéletesen egyetértek vele: a cigányok az emberek között olyanok, mint a madarak között az énekesmadár. Az más. Azt a többiek néha irigylik, furcsállják, mások viszont szeretik és boldogok, ha látják-hallják. A cigányok kilógnak a sorból. Más a gondolkodásuk, más az életvitelük. Más törvények, más ritmus szerint élnek, mást tartanak fontosnak a világból, mint mi. És mert mindenki a saját képére akarja formálni a másikat, ebből feszültségek születnek. Mert ami különbözik, attól sokan félnek. Vagy sokakat irritál. A négerkérdést megoldották Amerikában? Nem. Szerintem az elmúlt évszázadban egyetlen pillanat volt, amikor az emberiség egy dologra koncentrált és pozitívan. A napfogyatkozás idén augusztusban. Amikor mindenki az eget kémlelte, és senki sem gondolt arra, hogy kit, hol, hogyan lehetne megölni. Hogy milyen spéci kis rakétával lehetne bumm! bejutni ennek vagy annak a hálószobájába. És az is tetszett, hogy felhős volt az ég. Az istenek ugyanis nem engedik meg az embereknek, hogy csak úgy betekintsenek a nagy dolgokba. Az ott fent van, itt lent meg kuss! A lednicei kastélyban, ahol beteljesedik a Herceg és Zerfi szerelme, jó pár éwel ezelőtt forgattak már magyar stábok. Bódy Gábor például a Psychével, Szabó István pedig a Hanussennel járt itt annak idején. Magyarországon szinte az összes kastélyt végigjártuk; egyik roszszabb állapotban van, mint a másik. Ebből a szempontból mélységesen szégyellem, hogy magyar vagyok. Végignéztem a szlovákiai és csehországi kastélyok, várak Medvigy Gábor, a Chacho Rom operatőre Szabó Ildikóval a forgatáson fényképalbumát. Ezeket mind féltő gonddal, szeretettel megőrizték, nem tették tönkre, pedig ugyanaz a szocialista vircsaft virágzott nálunk is, mint itt. A lednicei kastély gyönyörű még ma is. Igazán mesébe illő. Ezért választottam ezt a helyet. A Csajok után egészen más miliő, teljesen más képi világ. De a Gyerekgyilkosságok és a Hótreál is másfajta látványt nyújtott. Esetemben mindig vádként hozzák fel, hogy egyik filmem sem hasonlít a másikra. Ha valaki megnézi a munkáimat, valóban azt hiheti, hogy még a kisjátékfilmjeim is különbözőek. Mintha mindegyiket másvalaki csinálta volna. Ez biztosan azért van, mert senkire sem akarok hasonlítani. Legfőképp önmagamra nem. Ha a Hótreál, a Gyerekgyilkosságok és a Csajok közös nevezőre hozható, akkor az csak az érzelmi telítettség, a szenvedély lehet. Első évben a főiskolán azt mondták a vizsgafilmemre, hogy ez olyan, mintha fiú csinálta volna. Gondoltam, kapjátok be! Másodikban csináltam egy olyat, ami abszolút csajos volt. A harmadik évben meg egy semlegeset. Hímnem, nőnem, semlegesnem. Ha ez kell?! Három név olvasható a Chacho Rom forgatókönyvében: Szabó Ildikó, Fogarasi Gergely, Jancsó Zoltán. Hármasban hogy lehet írni? Ketten szövik a cselekményt, a harmadik meg csomózza a szálakat? Fogarasi Gergely a fiam, de elSzabó Ildikó (1951) rendezései 1987 Hótreál 1992 Gyerekgyilkosságok, filmkritikusok díja Cannes-ban 1995 Csajok mondhatom: véletlenül akadtunk egymásra. Sosem gondoltam, hogy tudnék vele dolgozni, hiszen ég és föld vagyunk. Gergőnek más a ritmusa, az ízlésvilága, pontosabban mindent megtesz, hogy az övé és az enyém ne hasonlítson egymásra. A forgatókönyvet Jancsó Zoltánnal kezdtem el írni, aztán sehol semmi, egyszer csak eltűnt. Ó ezt már úgy meséli, hogy én hagytam el, ami nem igaz. Ó hagyott el engem. És akkor át kellett írni a könyvet, mert beszálltak a koprodukciós partnerek, és kértek bizonyos változtatásokat. Amúgy sem képzeltem, hogy rögtön az első variáció forgatható lesz. Be kell, hogy érjen. De mert Jancsó Zoltán eltűnt, én pedig a komputert még csak bekapcsolni sem tudom, mert ceruzával írok, a huszonkét éves fiamat kértem meg, hogy részesítsen „elsősegélyben". Éjszaka átírtam néhány jelenetet, reggel átkúsztam hozzá a város másik végébe, ahol ő lakik, és bediktáltam neki a komputerbe az új szöveget. Eleinte így dolgoztunk. Gergő viszont értelmes és érzékeny gyerek, és folyton beleszólt a munkámba. Mivel ő a Rák jegyében született, én meg Nyilas vagyok és Oroszlán az aszcendensem - azért vagyok kibírhatatlan! -, jó ellenpontjai vagyunk egymásnak. És átírtuk az egész könyvet. A hatodik verzióig. Ott már a helyszínek és bizonyos színészek is megvoltak. Aztán megint mindenki elkezdett beledumálni, és szép lassan eljutottunk a tizedik verzióig, amelyet én már nem is olvastam. Ami most derült ki, itt, a forgatáson. De mert nagyon erős a történet, írhatjuk jobbra-balra, úgyis azt a filmet csinálom meg, ami a fejemben van. Az már egy tízperces reggeli után is kiderül rólam, hogy öntörvényű vagyok. József főhercegről, a Habsburg uralkodóház Széchenyi kaliberű polihisztoráról készíti új filmjét Szabó Ildikó. A forgatás augusztusban kezdődött a lednicei kastélyban, ahol a Herceg (Zsótér Sándor) szerelme beteljesül Zerfivel, a szépséges cigánylánnyal (Parti Nóra). SZABÓ G. LÁSZLÓ A Chacho Rom, ahogy a címe is jelzi, cigánymotívumokra, illetve arra a furcsaságra épül, hogy egy osztrák főherceg próbálja meg letelepíteni a nyughatatlan cigányokat. Száz év történetét öleli át a film. 1849-ben, a vesztett szabadságharc után kezdődik, a századforduló éjszakai Budapestjén folytatódik, és a cigány holokauszttal ér véget. Bár ez utóbbiról kevés film készült, s a cigánykérdés még az ezredfordulóra sem oldódott meg, Szabó Ildikó nem akar sem „aktualizálni", sem pedig politizálni. A Chacho Rom, az ő megfogalmazásában, egy osztrák főherceg fejeztem a Csajokat, a producerem azt mondta, hogy tizenkét nap múlva be kell adni egy következő sztorit, és akkor kipofozta belőlem ezt a mostanit. Bizonyára nem egy cigányfilmet látott az elmúlt évek, évtizedek során. Soroljam a címeket? A cigánytábor az égbe megy, Találkoztam boldog cigányokkal is, Undergrand, Cigányok ideje... valóban láttam néhányat. Legutóbb a Macska-jajt. De nem teszek különbséget cigányfilm és nem cigányfilm között. Én a jó filmeket szeretem. A Chacho Romra egyébként nem a moziban, hanem a könyvtárban készültem fel. Egy évig lapoztam a tény- és szakirodalmat, fotókat kerestem... az az igazság, én egy elmebeteg álmodozó vagyok. Ha rászállok egy témára, onnantól kezdve csak azzal foglalkozom. Nem tudok kiesni belőle. Eszembe jut három mondat, máris felírom, lehetek bármilyen helyzetben. Már a Csajokban is van egy cigánymotívum. Eszenyi Enikő, Szalay Mariann és Udvaros Dorottya a Csajokban és egy cigányprímás barátságáról szól. Pár éwel ezelőtt még Habiszti címen mesélt a filmről. Nekem is jobban tetszett a Habiszti. Jobban takarta az egész történetet. A Chacho Rom viszont jobban hangzik. A Habiszti egyébként azért is volt találó, mert a mai cigány argóban azt jelenti, hogy minden igaz, csak a tej van vízbői. Ennek a történetnek is minden része, porcikánként igaz, csak az egészet én találtam ki, én fűztem össze és én interpretálom. Bevallom, megrökönyödtem egy pillanatra, amikor a forgatókönyv első oldalán azt olvastam: 10. verzió. Én csupán az elsőre emlékszem. S bár a saját forgatókönyvem, csak a hatodik változatig tudtam követni. A tizediknél már elveszítettem a fonalat. Ezek szerint kilencet nem hagytak jóvá. Most már teljesen mindegy. Van a fejemben egy film, azt leforgatom, s hogy ezek a jelenetek az első, a harmadik, vagy a tizedik változatban vannak-e benne, egyáltalán nem érdekel. Ami viszont biztos: a film német-francia-magyar koprodukció, illetve magyar-német-francia, mert ötvenegy százalékban magyar. A Chacho Rom mit jelent? Az igazi cigány. Honnan a film ötlete? Hogy jutott el a Csajoktól József főhercegig? Engem ez a történet 1992 óta izgat. Péli Tamástól, az azóta sajnos elhunyt cigányfestőtől kaptam az ötletet. Ó vetette fel a témát, hogy miért nem forgatok filmet József főhercegről, aki olyan izgalmas személyiség volt. Aztán amikor beBiztos, hogy húz feléjük valami. Már ötévesen is cigánygyerekekkel barátkoztam, pedig belvárosi, hófehérbe öltöztetett úrilánynak indultam. Nem tudom, hol akadt el a dolog. Nyilván jobban hasonlítok rájuk, mint a parasztokra, ahogy ők neveznek bennünket. Ez nemcsak vérmérséklet, hanem a világhoz való hozzáállás kérdése is. Ami az értékítéletet és a kontrollt illeti, én elég szűk körben mozgok, és talán ez is közrejátszik abban, hogy bírom a cigányokat. Szerintem tudnak élni. Pontosan látják, mi az, ami fontos nekik, és mi az, ami egyáltalán nem. Úgyis olyan k... rövid ideig tart ez a kis vacak, hogy a szép pillanatokat jobban ki kellene használnunk. Én mindenesetre igyekszem élvezni az életet. Akkor sem ábrándult ki a cigányokból, amikor pár hónappal ezelőtt ki tudja, hányadszor ismét kirámolták a lakását? Rosszulesett, naná, hogy fájt! Éppen ők és éppen engem! Mégsem így nézem a dolgot. Először is egy bizonyos cigány rabolt ki, tehát nem „ők". Általánosításról szó sem lehet. Van egyébként egy idevágó meséjük, ami nekem nagyon tetszik. Amikor a jóisten lekergette az embereket a földre, ellátta őket néhány földi jóval. Szólt nekik, hogy hozzanak egy-egy zsákot, s majd belerakja, ami fontos. És akkor ott sorakoztak előtte a fehérek, a sárgák, a feketék, csak épp a cigányok felejtettek el zsákot vinni. A jóisten erre azt-mondta: mindenkinek egy kicsit többet teszek a zsákjába, de csak azért, hogy ha leértek a földre, a cigányok tőletek kapják meg a részüket. De ők azóta sem kaptak semmit - ezért elveszik, amiről úgy gondolják, hogy jár nekik. A Chacho Rom is , jár nekik"? Ez most egy nagy, kosztümös, művészi cigányfilm lesz? Parti Nóra és Zsótér Sándor a Chacho Romban Felejt az ember, ha négyéves szünet után áll ismét a kamera mögé? Nehéz ilyenkor újrakezdeni? Félni csak addig szoktam, amíg el nem kezdjük a forgatást. Amint túl vagyunk az első napon, teljesen megnyugszom. Aztán akkor kezdek el újra szorongani, amikor kész a film, és oda kell úlni a vágóasztal mellé. Ott derül ki minden. De amíg forgatunk, nincs helye a félelemnek. A pillanatnyi helyzet, az idő, a fényviszonyok szinte naponta olyan helyzet elé állítanak, hogy azonnal kell dönteni. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy kicsi vagyok, de erős. Amit nekem kell elvégeznem, azt sosem bízom másra. A fiatal Herceg szerepére elsőként Brad Pitt-tet kérte fel. Hogy reagált a szerepre? Elvállalta. Elolvasta a forgatókönyvet, és tetszett neki a szerep. Két év múlva el is játszotta volna. Addig nem. Be van táblázva. Én meg nem bírtam már várni. Ha nem kezdhettem volna el a filmet, lehet, hogy bediliztem volna. Három éve fejben forgattam, ami eléggé megterheli az ember agyát. Brad Pitt helyett így lett Zsótér Sándor a Herceg. Eredetileg azonban ő is csak a film első harmadában játszotta volna a szerepet, utána Helmut Griem, a remek német színész vitte volna tovább. A nők általában nem konstruktív gondolkodásúak. Rám ez duplán érvényes. Mindig csak a következő pillanatot akarom megoldani. Felvettünk az első héten egy nagyon szép jelenetet. A Herceg és Zerfi szeretkezését. És ahogy két átállás között ott feküdt Zsótér a baldachinos ágyban, annyira dekadens volt a kép, hogy azt kérdeztem magamtól, miért kell nekem egy öreg Herceg, amikor ő jelenti a történetben az időtlenséget. És egy órán belül lemondtam Helmut Griemet. Délután ötkor írták alá vele a szerződést, és ez este tizenegykorjutott az eszembe. Lednice utén mi lesz a következő helyszín? Az Álcsut melletti Etyek. Elképesztő hely. Egy hegybe vájt sziklafolyosó-rendszer. Katonai lőszerraktár volt Horthy idejében, aztán az oroszok kezébe került. Én Auschwitzot csinálok belőle. Ott vesszük fel a holokausztot. Színészei közül most nem egy úgy érzi, talán a kosztümök és a kastélybeli jelenetek révén, hogy egy szép mesefilmben játszik. „Mesefilm" lesz a Chacho Rom? Egyszer egy barátom azt mondta, annyi rossz történt ebben a században, hogy ezt csak büntetőszázadnak nevezhetjük. És igaza volt. Erről csak rémmesét lehet írni. (Dömötör Ede felvételei)