Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-15 / 238. szám, péntek

2 GAzdaság ÉS fOgyasZtóK - HiRDeTÉS ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 14. KOMMENTÁR Távol a Nobel-díjtól TÓTH MIHÁLY Ahogy időben távolodunk a rendszerváltás napjaitól, ilyenkor, október közepe táján úgy válik egyre sajgóbbá a botrány, hogy posztkommunista országban még nem bukkant fel ökonómus, aki érdemesnek találtatott volna arra, hogy közgazdasági Nobel-díjjal dekorálják. A botrányért nem a Svéd Királyi Akadémia felelős. A legnagyobb jóindulattal sem állítható, hogy ami a térségünkbeli nemzetgazdaságokban 1989 óta történt, az sikertörténetnek minősíthető. Biztosra vehető, hogy a díj odaítélésének javaslására jogosultak árgus szemekkel figyelik, és térségünknek drukkolva óhajtják, bukkanna már föl egy nemzetgazda, aki képes kidolgozni a gazdasági átmenet eredményt szavatoló modelljét. Persze, voltak személyiségek, akiknek szívesen megelőlegeztük a közgazdasági Nobel-díjat. Itt volt pl. Klaus, akire milliónyian esküdtünk. Elhitette velünk, hogy csak a sokkterápia egy-két évét kell kibírnunk, majd elkövetkezik a Kánaán. Lehet, hogy így lett volna, ha lelkében a közgazdászt nem győzi le a politikus. De legyőzte. így most már soha nem derül ki, óvatosságának köszönhető-e, hogy a cseh nemzetnek a szlovákokhoz viszonyítva volt néhány derűs, munkanélküliségtől és politikai hullámverésektől mentes éve, vagy privatizációs álradikalizmusa hibáztatható a végül mégis bekövetkezett kudarcért. Magyarországon ott volt Bokros, aki baloldali kormány nevében hajtotta végre azt, amit minden közgazdaságtani és politológiai szakkönyv szerint jobboldali garnitúrának kellett volna meglépnie. Mindazonáltal sem Csehországban, sem Magyarországon nem áll oly jól a gazdaság, hogy kapitányai közül bármelyik is Nobel-díjat érdemelne. A fal mellettiség jele, hogy az ember mellébeszél; Szlovákia gazdasági viszonyairól kellene írnia, és közben két szomszéd ország gazdasági nehézségeire tesz utalásokat. Bárcsak nekünk lennének olyan nehézségeink, amilyenekkel Prága és Budapest viaskodik! Naponta tanúi lehetünk, hogy Szlovákia gazdasága nem attól vált harmatgyengévé, hogy jobboldali vagy baloldali ökonómus a nemzetgazdaság domináns személyisége, hanem attól, hogy meghatározhatatlan az irányvonala. Túlpolitizált. Hónapok óta ígérgeti a kormány a gazdasági minisztériumok működésének értékelését. Közben nincs miniszter, akiről tárgyilagosan meg lehetne állapítani, hozzáértőén dolgozik-e vagy sem. Politikai ítéletek megfogalmazhatók, ezek azonban legfeljebb a szélirányt tanulmányozókat érdeklik. Botrány, hogy 10 év alatt a posztkommunista közgazdászok közül senki sem érdemelte ki a Nobel-díjat. Kornai János magyar közgazdász jutott legközelebb e kitüntetéshez. „Indulatos röpiratai" arról szólnak, miért nem volt teljesítőképes a tervgazdaság. Sohase volt pártpolitikus. Talán ezért nem bízták rá az átalakítás koncepciójának kidolgozását. Környékünkön talán ezért nincs mindmáig közgazdasági Nobel-díjas... JEGYZET Kétes népszerűség MADI GÉZA Kevés kivételtől eltekintve a közvélemény-kutatási eredmények általában nem a „mi" véleményünket tükrözik. A Markant ügynökség által legutóbb ismertetett politikusi toplista is jórészt ezt a szabályt követi. Ami a népszerűséget illeti, teljesen, ami a népszerűtlenséget, részben. Rendhagyó módon kezdjük negatív dologgal - a népszerűtlenségi mutatókkal. Ebben az esetben „csak" az történt, hogy az első helyen tanyázó Vladimír Mečiar volt kormányfőt veszélyesen megközelítette a jelenlegi miniszterelnök, Mikuláš Dzurinda. Jóllehet, még mindig van közöttük különbség, de várhatóan tovább csökken, mivel manapság a kormányfői poszt nem „menő" Szlovákiában. Folytassuk pozitív dologgal - a népszerűségi mutatókkal. Az első három helyet elfoglaló személyiségek között gyanús elméleti összefonódás lelhető fel. Vladimír Mečiar, Robert Fico és Rudolf Schuster első közös nevezője, hogy február óta mindháromnak ugrásszerűen megnőtt a népszerűsége. Bizonyára közrejátszott ebben Schuster államfővé választása és Mečiar államfőjelöltsége, illetve a két politikus nemrég tartott zártkörű megbeszélése. Ficót valószínűleg kisebbségellenes kijelentései hozták fel a harmadik helyre, és az, hogy a baloldali képviselő eltávolodott anyapártjától, a DBP-től, amely jelenleg a népszerűtlen intézkedésekre kényszerülő kormánykoalíció tagja. Tehát mindhárman olyan lépésre szánták el magukat, amelyre felfigyelnek a polgárok. A trió második közös nevezője azonban már nem függ össze a közvélemény-kutatásokkal, a népszerűségi mutatókkal. Lényegében ugyanis megállapítható, hogy fokozatosan mindhárman belevesznek a nagypolitika szürkeségébe: Schuster alig-alig szerepel a hírekben, Mečiar vissza akar vonulni, hogy éhségsztrájkoljon, és Fico sem sieti el új pártjának megalapítását. Szerencséjükre a lakosság „emlékszik" rájuk, ezért vihették el a népszerűtlen népszerűség pálmáját. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince -sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Miért jöttél vissza Géza, itt hagytad az adókulcsodat? (Peter Gossányi karikatúrája) Fennáll a veszély, hogy a schengeni határrendszer elszigetel bennünket szomszédainktól Nyakkendőzetlen csúcs Ma a Magas-Tátrában sor kerül a visegrádi négyek - azaz Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia miniszterelnökeinek nem hivatalos, „nyakkendő nélküli" találkozójára. Bár az összejövetel kötetlen mivoltát a szervezők többször is hangsúlyozták, a kormányelnökökre laza szórakozás helyett valószínűleg komoly munka vár a hegyekben. SÓKI TIBOR Az eseményre röviddel a decemberi helsinki EU-csúcs előtt kerül sor, márpedig ettől Szlovákia sokat remél. Konkrétan azt, hogy az Európai Unió átsorolja az országot a csatlakozásra várók első csoportjába amit az Európai Bizottság brüsszeli bejelentése is alátámasztott -, s megkezdi vele az érdembeli tárgyalásokat, ahogy ezt szomszédaival már megtette. Márpedig a visegrádi csoportosulás annak idején, 1991ben pontosan azért keletkezett, hogy összehangolja a magába foglalt országok integrációs törekvéseit. A négy ország ez év májusában hosszú stagnálás és amolyan tetszhalott állapot után megint csak azért újította fel az együttműködést, hogy elősegítse a négy közép-európai ország közös felvételét az Unióba. A feladat nem könnyű, mivel Szlovákia a harmadik Mečiar-kormány idején jelentősen lemaradt szomszédaitól. Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal már két éve elkezdődtek a konkrét csatlakozási tárgyalások, Pozsony tétova, s néha túlzottan oroszorientált politikája, illetve Vladimír Mečiar teljes megbízhatatlansága és diktatórikus módszerei azonban elszigetelték Szlovákiát. Olyannyira, hogy maga a visegrádi együttműködés is megszakadt. Igaz - mint arra a májusi pozsonyi találkozón Orbán Viktor magyar kormányfő rámutaOLVASOI LEVELEK A vandalizmus kora A XX. század tele van a technika csodás vívmányaival, a telefon mára mindennapos szükséglet, mely segítségével a világ bármely pontjára hívhatunk. Természetesen már beszerelhető bárhová, mégis akadnak olyanok, akik igénybe vennék az utcai fülkéket. Igen ám, de mit tehetünk, ha az a telefon tott - ehhez Václav Klaus cseh elnök különutas politizálása is kellett. Épp a csehek voltak az elsők, akik kétségbe vonták a visegrádi együttműködés értelmét, mivel azt hitték, gazdaságilag és politikailag jobban állnak partnereiknél, s egyedül előbb válhatnak az Unió tagjává. A prágai és a pozsonyi kormányváltással azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A csehek számára eljött a kijózanodás ideje. Rá kellett ébredniük, hogy egyedülálló pozíciójuk csak ábránd volt. Sőt Ján Figeľ, szlovák külügyi államtitkár nemrégiben azt mondta, a csatlkozásra váró országok nem hivatalos rangsorában Magyarország áll az első helyen, s Csehországot a lengyelek is megelőzik. Prága tehát rádöbbenhetett, az együttműködésből igencsak sok haszna lehet. Pozsony esetében ez egy pillanatig sem lehet kétséges. Mivel 1998-ban Budapesten már csak a lengyel, a Szlovákia a harmadik Mečiar-kormány idején lemaradt szomszédaitól. cseh és a magyar miniszterelnök találkozott, a Dzurinda-kabinet számára már az is előrelépést jelent, hogy májusban a szlovák fővárosban sikerült visszatérnie a visegrádi kvartett soraiba. Azóta úgy tűnik, az együttműködés reneszánszát éli. A kormányfőkön kívül többször találkoztak a négy állam miniszterei, államtitkárai, gazdasági szakemberei is. A közös munkában tehát a hangsúly a politikai nyilatkozatokról kezd a konkrét lépésekre terelődni. Szeptemberben a belügyi államtitkárok találkozóján például olyan döntés született, hogy állandó tapasztalatcserét folytatnak a négy országban folyamatban levő közigazgatási reformról, de megvitatták a menekültpolitika kérdéseit is. A V4 keretén belül egyre intenzívebbé válik a határ menti együttműkösüket? Hiába vették a fáradságot a Szlovák Távközlési Vállalat alkalmazottai, hogy a város több pontjára kihelyezték az érmés és kártyás fülkéket, sajnos arra már senki sem kíváncsi, működnek-e. A vandalizmus virágkorát éli, ez ellen semmit sem lehet tenni. Egy állami alkalmazott szavát idézve: „Hiszen közterületen van". Ja kérem, akkor ki lehet fosztani, szét lehet törni a „közterületen" álló automata gépeket. Tehát, kedves hölgyek és urak, ha netán sürgős segítségre szorulnának, ne szédés és a régiófejlesztés. Ez azért is előnyös lehet, mert a régiók szerepére az Európai Unióban is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, s mert néhány további ország csatlakozásával közép-európának ez a része a kontinens egyik legdinamikusabb, legkiegyensúlyozottabb térsége lehet. A visegrádi csoport nem hivatalos bővítése máris küszöbön áll, hiszen Ausztriát a magyar-szlovák-cseh-osztrák együttműködés révén máris szoros kapcsolatok fűzik a csoporthoz, s egyes területeken Szlovénia is felvette a kapcsolatot a négyekkel. A csoport tudományért és technikáért felelős minisztereinek és szakértőinek találkozójára szlovén kollégáikkal épp a Magas-Tátrában került sor ez év szeptemberében. A mostani tátrai találkozóról májusban Pozsonyban egyezett meg a négy kormányfő: Mikuláš Dzurinda, Orbán Viktor, Miloš Zeman és Jerzy Buzek. A szlovák EU-remények és törekvések támogatása mellett várhatóan terítékre kerül a „visegrádi identitás" kialakítását szolgáló közös kulturális projektumok támogatása, s a határ menti együttműködés további kérdései is. Ez utóbbi téma márcsak azért is fontos, mert a biztató jelek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy Szlovákiával Helsinkiben valóban megkezdik az érdemi csatlakozási tárgyalásokat. Ez esetben a másik három ország jóval korábban válna az Unió tagjává, s fennállna a veszély, hogy a schengeni határrendszer, melyet az új EU-tagoknak be kell vezetniük, elszigetelne bennünket szomszédainktól. Ezt - mint arra Orbán Viktor magyar miniszterelnök már rámutatott - csak úgy lehet kivédeni, ha a térségben kialakítunk egy olyan típusú régiót, amilyen Skandináviában már régóta működik, s amely lehetővé tette, hogy bár Norvégia nem lépett be az EU-ba, svédországi és finnországi határai ugyanolyan „szellősek", átjárhatók maradtak, mint amilyenek korábban voltak. gyelljék megerőltetni a hangszálaikat, esetleg könyörögjenek a szomszédjuknak (akinek van telefonja), vagy ha már semmi sem segít, imádkozzanak a jó Istenhez! Denisa Dobrovodská Komárom Méltó megemlékezés Kopjafaavatással emlékeztek meg lllésházán (Nový Život) az aradi vértanúkról októberben. Az ünneTALLOZO DOMINO FÓRUM Ján Slota kitűnő menedzser - állapítja meg pártja volt elnökéről Vít'azoslav Móric, hozzátéve: „Soha nem bíráltam sem Anna Malíkovát, sem Ján Slotát. A pártelnöki hivatalt mindig tiszteletben tartom." Ugyanígy kitérő választ adott a miért iszik Slota kérdésre is. Az új elnök e tekintetbenjobb, hiszen őt még Móric sem látta részegen. Az SZNP képviselője terjedelmes interjúban a magyarokról és a cigányokról is beszélt. Az utóbbiakhoz fűzött véleménye szerint nem elég a „hosszú ostor, kis udvar" elve. „Egy óriási udvar és a legnagyobb ostor kell: hadd szaladjanak oda, ahova akarnak. Például Kamcsatkára" - érvelt. A magyarok irányában ismét elsütötte a sokszor használt kiszólását: „Szerintem Szlovákiában csak szlovákokvannak. Valakik azonban magyarul beszélnek. Ez az ő bajuk" mondta Móric. Hogy miért vannak neki útban annyira a magyarok? „Szétverik az országot. Az SZNP tudja, hogy a magyarok célja a déli területek elszakítása" - jelentette ki. DIE PRESSE A konzervatív bécsi lap kommentárban vetette az oslói Nobel-díj Bizottság szemére, hogy mindeddig „megfeledkezett" Kelet-Európáról, azoknak az személyiségeknek az elismeréséről, akiknek jelentős részük volt a térség tíz évvel ezelőtti politikai fordulatában. Dél-Afrika belső békéje veszélyben van, a palesztinok önkormányzatáról szóló tárgyalások akadoznak, Észak-írországban nem fegyverezték le a félkatonai szervezeteket, de e térségek élharcosai már régen büszkén viselhetik a Nobel-békedíjat. Az idei díj mai átadása talán az utolsó esély arra, hogy a hiányt pótolják, legalább most, amikor az 1989-es események 10. évfordulója erre alkalmat ad. A bizottság eltöprenghetne, hogy a Mihail Gorbacsovnak átadott egyetlen díjjal valóban megfelelő elismerésben részesítette-e a szereplőket, kitüntetését már régen követnie kellett volna a régi hatalmasokat békés eszközökkel elsöprő erőknek ítélt díjaknak: ilyet érdemelt volna Horn Gyula vagy Václav Havel, akiket már többször jelöltek a kitüntetésre - említ néhány példát a lap. Ugyanakkor emlékeztet, a bizottság többnyire személyiségeket keres, márpedig a változások alulról indulnak, de nehéz lenne kitüntetni a sok százezer lipcsei tüntetőt vagy a balti emberlánc résztvevőit. MLADÁ FRONTA DNES „A csehek egy év alatt szinte semmit sem tettek azért, hogy visszatérjenek Európába. Ennek nem az az oka, hogy nem tudnának, hanem az, hogy képtelenek megegyezni" írja a liberális napilap. Áz országértékelés is megmutatta, a cseh politikai erők között lehangolok a kapcsolatok. „Nem is annyira konkrét problémákról van szó, mint például az ellenzéki szerződés, hanem arról, hogy a legfőbb politikai pártok képtelenek párbeszédre egymással, s képtelenek megegyezni olyan lépésekben, amelyek nemcsak az ÉUcsatlakozás szempontjából fontosak" - véli az újság, s leszögezi: az országértékelést ezért nem a kormány bírálataként kell felfogni - bár kétségtelen, a legnagyobb felelősséget a kabinet viseli -, hanem mint az egész cseh politikai elit bírálatát. pi összejövetelen a helyi alapiskola diákjain kívül jelen voltak a falu polgárai is. Egyenes Gáspár, az iskola igazgatója ünnepi beszédében méltatta a hősöket, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért. Utána következett a barátság fájának elültetése, majd felléptek az alapiskola diákjai, akik érzelmekre ható kultúrprogrammal szórakoztatták a jelenlevőket. Az ünnepi összejövetel a Szózat eléneklésével végződött. Rónay Attila Illésháza