Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-14 / 237. szám, csütörtök

2 Gazdaság ÉS fogyasztók - HirdeTÉs ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 14. KOMMENTÁR Rövid rövidzárlat KORPÁS ÁRPÁD „Pénteki ülésén a koalíciós tanács kizárólag belső ügyekkel foglalko­zott, ezért az eredményekről nem tájékoztatunk" - jelentette ki lassan már egy héttel ezelőtt Martin Lengyel kormányszóvivő. Aztán jöttek az árnyaltabb politikusi állásfoglalások. Pavol Hamžík, a PEP elnöke a pénteken (nem) történteket „rövidzárlatnak" nevezte. Ám nyomban hozzá is tette: a koalíciós tanács fenntartja magának a jogot, hogy az ülésein tárgyaltakból csak azt ismertesse, amit jónak lát. Ez a külpoli­tika volt irányítójához és a jelenlegi integrációs miniszterelnök-he­lyetteshez méltó diplomatikus nesze semmi, fogd meg jól, mert a résztvevők a koalíciós tanács értekezleteiről úgyis csak azt mondják el, amit közölhetőnek vélnek. Mindenesetre a sajtó a mečiari idők hír­zárlataihoz kezdte hasonlítani a döntést, elismerve persze a különb­séget: a jelenlegi kormánypártok előre meghirdetett időpontban még mindig tájékoztatnak. Az ügyet kínai távolságtartással figyelő Jozef Migaš, a DBP, és Bugár Béla, az MKP elnöke aztán meglelte a „selye­mutat": javaslatuk szerint a felek a tanács ülései után közös írásbeli nyilatkozatot adnak. Eddig a fejlemények. Ivan Šimko, az SZDK ke­reszténydemokrata képviselője, Mikuláš Dzurinda kormányfő szövet­ségese szerint „nem szerencsés", hogy a koalíciós tanács hasonló el­ven működik, mint a két világháború közötti Csehszlovákia kormány­pártjai felett álló „nagy ötös", az úgynevezett Pétka. A Pétkát az akko­ri koalíciós pártok vezérei alkották. Tevékenységét a múlt kutatói nem tartják a legdemokratikusabbnak. Darvas János korabeli szlová­kiai magyar elemző szerint „a kormány csak a láthatatlan anonim ha­talom, a Pétka akaratának végrehajtója volt". A Pravda jegyzetírója a mai helyzetről hasonlóan vélekedik: „A koalíciós tanács a mi viszo­nyaink közepette a kormány és a parlament fölé rendelt szervnek szá­mít." Mikuláš Dzurinda tagja a koalíciós tanácsnak, és kormányfő is egyben. A képlet szerint egy személyben és egyidejűleg kellene alá- és fölérendelnie magát ugyanannak a hatalmi szervnek, arról nem is be­szélve, hogy többé-kevésbé alárendeli magát anya pártjának, a KDM­nek, az SZDK-t alkotó többi politikai erőnek, azok közös parlamenti frakciójának, a többi kormánypárt akaratának, a koalíció korlátozott politikai mozgásterének, a külföld elvárásainak. Félő, hogy a politikai élet atomizálódásával és a felelős szervek sajátos hierarchizálódásá­val a tudat is hasad. Attól pedig már csak egy lépés a szerepzavar. Šimko tehát - akarva-akaratlanul - szövetségese amúgy is köztudott támadhatóságára adott egy újabb példát. Pöfögő adóreform TUBA LAJOS Annak idején, a kormány megszorító csomagjának bejelentésekor meglepő közöny kísérte a gépkocsiadó ötletét. Tegnapra azonban kétségessé vált a sorsa, hiszen a PEP és az SZDK után az MKP is jelez­te, nem támogatja bevezetését. Ez nem jó hír a költségvetésnek, de jót tehet a gazdasági reformnak. Májusban a DBP ugyan abbahagyta a gazdasági reform szabotálását, de az intézkedéscsomagot igyekezett a maga képére formálni - mondván, fizessenek a „gazdagok". Ennek egyik jellemző példája a gépkocsiadó javaslata, amely a hengerűrtar­talom növekedésével aránytalanul magasabb terheket róna a tulajdo­nosokra, legyen szó akár dízel Felíciákról. Egyébként politikai kérdés is a gépkocsiadóhoz való viszony. A kormánykoalíció pártjainak a kü­szöbön álló adóreform előtt el kell dönteniük, hajlandóak-e teljesíteni korábbi ígéreteiket, hogy a közvetlen adókról a hangsúly áttevődik a közvetett adókra. Ennek lényege, hogy csökkenne a közvetlenül ki­rótt adók súlya (például a jövedelemadóé), és növekedne a fogyasz­táshoz kötődő adóké. Vagyis, aki nagyobb lábon él, az a hozzáadot­térték-, illetve a fogyasztási adón keresztül többet fizetne be az állam­kasszába. Ez nem csak szegénység vagy gazdagság kérdése. Ily mó­don mindenki eldönthetné, hogy a pénzét feléli-e vagy hosszabb táv­ra befekteti (mondjuk életbiztosításba, lakásba vagy akár a cégébe). Az egésszel csak egy probléma van. A szemléletváltás a jelenlegi áll­apotok nagyon komoly átrendezését követeli meg. Márpedig a szim­patikus indulás után ma, egy évvel a kormányváltás után már nem annyira nyilvánvaló, hogy az új vezetés minden tagja hajlandó ön­ként lemondani a központosítás előnyeiről. Talán ezért nem feltétle­nül tragédia, ha veszélybe kerül a gépjárműadóból tervezett 2,5 milli­árd koronás költségvetési bevétel. így ugyanis rászorulnak majd, hogy jäjýre folytatódjon az államapparátus karcsúsítása, és meg­kezdődjön a közigazgatás decentralizációja. Ezzel kapcsolatban intő jel lehet az 500 millió eurós külföldi hitel megérkezése utáni ellustu­lás. Mert a reform nem abból áll, hogy megszorítások sorozatával a középréteget is kisemmizik. A reform lényege, hogy a feltételek javí­tásával és a környezet alakításával teret adjanak az életképeseknek, akik növekvő pályára tudják állítani az országot. Az esetleges további megszorítások mellett a második évnek már erről is szólnia kell. Kü­lönben felesleges volt minden eddigi áldozat. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva- régió- (58238310), Kovács Hona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorfn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Ha úgy gondolja, megfordulok, és ketten kérhetünk menedékjogot Brüsszelben (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ DIE WELT Az Európai Unió kelet- és közép-eu­rópai társult államai a vártnál egyér­telműen kisebb előrelépést értek el. A kritika ellenére világos, hogy az EU decemberi helsinki csúcsérte­kezletén újabb hat ország kap meg­hívót a csatlakozási tárgyalásokra. A Szlovákiával, Máltával, Litvániával és Lettországgal folytatandó tárgya­lások megkezdése kevesebb aka­dályba fog ütközni, mint Románia és Bulgária átsorolása. Az Európai Bizottság EU-bővítésért felelős biz­tosa, Günter Verheugen mind a 12 országgal meg akarja kezdeni az ér­demi tárgyalásokat. Az Unió egyes képviselői szerint azonban a 12 ál­lammal párhuzamosan folytatott tárgyalások komoly problémákat okozhatnak. A lap szerint az első csoport hat államáról készült érté­kelőjelentések elsősorban azt bírál­ják, hogy a reformok nem megfelelő iramban haladnak. A helsinki. EU-csúcs előtt jó jel az Európai Bizottság tegnap nyilvánosságra hozott országértékelése Leütésre vár a brüsszeli labda Az Európai Bizottság által Brüsszelben nyilvánosságra hozott értékelés pozitív vol­ta az előfeltétele annak, hogy Szlovákia a decemberi, Helsinkiben megrendezendő EU-csúcson meghívást kap­jon az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. ONDREJCSÁK RÓBERT 1993-ban a Szlovák Köztársaság létrejöttekor szinte senki nem ké­telkedett, hogy a fiatal ország a „Vi­segrádi" szomszédokkal azonos időben válik az Európai Unió tagjá­vá. Az Unió ugyanabban az évben megrendezett koppenhágai csúcs­találkozóján a tagállamok egyér­telműen megszabták azokat a fel­tételeket, amelyeket a csatlakozni kívánó országoknak belépésük ér­dekében teljesíteniük kell. Ezek a következők: a demokráciát garan­táló intézmények stabilitása jogál­lam, az emberi jogok tiszteletben tartása, a kisebbségek védelme, működő piacgazdaság, valamint a tagsággal járó kötelességek átvéte­le, beleértve az EU politikai és gaz­dasági céljait és a pénzügyi uniót is. Szlovákia 1995-ben hivatalosan is benyújtotta csatlakozási kérvé­nyét az Európai Unióba. Az előző kormány politikája követ­keztében Pozsonyt többször figyel­meztették a demokrácia általáno­san elfogadott szabályainak meg­sértése miatt. A találkozókon és a demarsokban megfogalmazott fi­gyelmeztetések, ajánlások azon­ban süket fülekre találtak a Mečiar­kormányban. A „demokrácia-defi­citre" mutatott rá az Európai Bi­zottság 1997 júliusában nyilvános­ságra hozott jelentés Szlovákiával kapcsolatos része is. Mindennek az lett a következménye, hogy az Eu­rópai Unió 1997 decemberében Luxemburgban megtartott ülésén Szlovákiát nem sorolták be a csat­lakozási tárgyalásokat megkezdők közé. Az ellenzék győzelme a tava­lyi választásokon és az ezt követő változások visszahozták a reményt, hogy az ország külpolitikai izoláci­ója is megtörik. A Magyar Koalíció OLVASÓI LEVÉL Hőn óhajtott híd Mi, párkányiak, gyakran felsóhaj­tunk mostanában: „Majd ha fel­épül a HÍD, reméljük ez is más­képp lesz..." Én is így fohászkod­tam legutolsó cipővásárlásom al­kalmával, s az ügy tollat adott ke­zembe - mások okulására. Eszter­gomban tanuló főiskolás fiamnak hazalátogatása alkalmával sürgősen cipőt kellett vásárolnia. Betértünk a Szent Imre téri Pártjának kormányba kerülése is sokat javított az ország nemzetközi megítélésén. Az addigi ellenzékből alakult új kormány ígéreteihez hí­ven egyértelműen elkötelezte ma­gát az európai integráció mellett. A kormányprogram szerint Szlová­kia európai uniós tagsága stratégiai cél, és az egyik legfontosabb politi­kai és gazdasági prioritás. Énnek elérése érdekében a kormány ígé­retet tett a politikai és a Koppenhá­gában megfogalmazott többi krité­rium mielőbbi teljesítésére, hogy Szlovákia minél hamarabb csatla­kozhasson a tagságra legjobban felkészült országok csoportjához. Az európai integráció a Mečiar­kormány programjában is szere­pelt, ezért az újdonság és a lényegi változás nem a deklarált célokban, hanem a gyakorlati tettekben rej­lett. Tulajdonképpen a mostani kormány töltötte fel a mindig is lé­tező formát tényleges tartalommal. Miután a Dzurinda-kormány hoz­záfogott az ígéretek teljesítéséhez, nem maradt el a kedvező külföldi visszhang sem. Az Európa Parla­Szlovákia 1995-ben hi­vatalosan is benyújtotta csatlakozási kérvényét. ment 1998 októberében megtar­tott plenáris ülésén már pozitívan reagált a történésekre. Az integrá­ciós törekvések prezentálása és elősegítése érdekében indított dip­lomáciai offenzíva keretén belül a kormányfő tavaly októberben Brüsszelbe is ellátogatott. A látoga­tás során találkozott Hans van der Broekkal, aminek az eredménye egyebek között egy Szlovákia és az Európai Bizottság közötti munka­csoport felállítása volt. Ennek fel­adata Szlovákia segítése, hogy az ország hatékonyabban ki tudja kü­szöbölni azokat a fogyatékosságo­kat, melyek a csatlakozási tárgyalá­sok megkezdésében gátolták. Szlo­vákia kedvező „európai" megítélé­sének alapja a kormánynak a de­mokrácia helyreállítására irányuló erőfeszítései voltak. A külpolitika ezekre az intézkedésekre építhe­cipőboltba, ahol talált is megfe­lelő, 1450 koronás, állítólag kézi varrással készült cipőt, féléves jó­tállással. Két hét múlva mindkét pár sarka elvált a talpától. Vissza­vittük, abban a reményben, hogy megtérítik az árát, esetleg kicseré­lik. Ekkor ért a meglepetés. Az el­árusítónő felvilágosított: vissza­küldi a gyártóhoz ragasztásra, 30 nap múlva jelentkezzünk érte. Fi­am kérdésére, addig mit viseljek, vállvonogatás volt a válasz. Azok után, hogy egy másik dobozban észrevettünk egy ugyanilyen tett és ezekkel érvelhetett. A teljes­ség igénye nélkül megemlíthető az ellenzék részvétele a közszolgálati televíziót és rádiót felügyelő bizott­ságban és a parlamenti bizottsá­gokba, a makroökonómiai stabili­tás érdekében hozott intézkedések, a közvetlen elnökválasztásról ho­zott törvény elfogadása és maga az elnökválasztás. Nagyon fontos volt a kétnyelvű bizonyítványok kiadá­sának visszaállítása és a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadá­sa. Éppen az utóbbi jelentette az utolsó komoly akadály megszűné­sét az európai integráció útjában. Csatlakozási törekvéseink haté­konyságát növelendő, változások történtek az integrációért felelős szervek struktúrájában is. EU-csat­lakozásunk fontos feltétele, hogy a szlovák gazdaság helyt tudjon állni az Európai Unió egységes belső pi­acán, a kemény konkurenciaharc­ban. Ennek elengedhetetlen köve­telménye a gazdaság modernizáci­ója, a bank- és pénzügyi rendszer restrukturalizációja, a gazdasági stabilitás biztosítása. A társult ta­gok közötti jó együttműködés és a közöttük előforduló regionális problémák hatékony orvoslása szintén jó ajánlólevél Brüsszelben. Éppen ezért különös jelentősége van a visegrádi csoport újjáéledé­sének, valamint annak, hogy Szlo­vákia újra elfoglalta az őt megillető helyet ebben a nagyon fontos szer­vezetben. Ez hozzájárul a régió sta­bilitásához, a csatlakozni vágyó négy ország így hatékonyabban léphet fel érdekei érvényesítése­kor. Szlovákia részvételével hatá­rozottan demonstrálja, hogy újra „szalonképes" a nemzetközi politi­kában. A regionális együttműködé­sen kívül fontos szerepe van a két­oldalú kapcsolatoknak is az Unió tagországaival és szomszédaink­kal. A helsinki csúcs előtt fontos a lobbyzás az összes tagországnál, törekvéseink minél nagyobb támo­gatottsága érdekében. Különösen érvényes ez az Unióban legna­gyobb befolyással bíró Franciaor­szágra és Németországra, valamint Ausztriára, melynek jövőjét nagy­mértékben befolyásolja a bővítés, tekintettel a csatlakozni vágyó or­cipőt, reklamáció után, ragasztó­tól összekenve, eltorzítva, úgy ha­tároztunk, nem hagyjuk ott! Fiam Esztergomban beadta az ügyes suszterhez, aki egy nap alatt rend­be hozta. Ritkán vásárolunk láb­belit Párkányban, legtöbbször Esz­tergomban. Ott is előfordult már az évek során, hogy jótállási idő alatt vissza kellett vinni a cipőt. Nagyon egyszerűen jártak el: ki­cserélték a két dobozt, szó nélkül, illetve jókívánságok kíséretében: „Hordja egészséggel a kedves vá­sárló ezt a másik pár cipőt, elné­szágokkal fennálló 1300 km-es ha­tárvonalára, gazdasági érdekeire és a történelmi-kulturális kapcsola­tokra. (Bécs álláspontján radikáli­san - számunkra nagyon kellemet­lenül - változtathat a választáso­kon második helyet szerzett Sza­badságpárt esetleges kormányra­kerülése). Fontos lenne megnyerni az EU szegényebb tagországainak támogatását is, hiszen Spanyolor­szág, Portugália, Görögország és Írország attól tart, a bővítés követ­keztében nekik sokkal kevesebb jut majd az eddig jól fizető brüsszeli alapokból. Nagyon fontos a szom­szédos országokkal fenntartott két­Különös jelentősége van a visegrádi csoport újjáéledésének. oldalú kapcsolatok ápolása is. Ezek biztosítékai a térség nyugalmának, amit az Unióban nagyra becsülnek. Brüsszelben ugyanis senki nem akar bevenni még egy „Görögor­szágot", vagyis olyan országot, melynek állandó ellentétei vannak szomszédaival (lásd a problémás görög-török, görög-macedón, gö­rög-albán kapcsolatokat). A nem­hivatalos EU-körök kimondatlanul is egyik legnagyobb hibájuknak tartják Athén felvételét, és nem szeretnének további problémákat „importálni" a szervezetbe. Ennek tükrében nagyon fontos a jó ma­gyar-szlovák kapcsolatok ápolása, aminek jelképe lehet a párkányi híd újjáépítéséről kötött megáll­apodás, amit az EU anyagilag is tá­mogat. Javulnak kapcsolataink Prágával és Varsóval is, akik (Buda­pesttel együtt) NATO-tagok lévén támogatják felvételünket abba a szervezetbe is. A tavalyi választá­sok után Szlovákia európai integrá­ciós törekvései kaptak még egy esélyt. A Dzurinda-kormány ezt igyekszik kihasználni, és néhány belföldi „zűr" ellenére, törekvései pozitívan értékelhetők. Az Európai Bizottság tegnapi értékelése min­dezt alátámasztani látszik, így az­tán reménykedve várhatjuk a de­cemberi, helsinki EU-csúcsot. zést kérünk. Ha baj lenne, tessék újra visszatérni!" Hát... ennyi a különbség a párkányi és az eszter­gomi eladók, kereskedők között. Az egyik a vevő érdekeit szolgálja, míg a másik...?! Nagyon várjuk a „MI HIDUNKAT'! Mindenféle szempontból, még az ilyen apró­nak mondható, bosszantó esetek elkerülése végett is! És akkor, az ilyen hozzáállású párkányi keres­kedők akár be is zárhatják a bolt­jaikat! Bukovics Terézia Párkány

Next

/
Oldalképek
Tartalom