Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-08 / 207. szám, szerda

2 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 7. ÜÜHHNB' KOMMENTÁR Az elnök emberei VRABEC MARIA Figyelemreméltóan alakulgat Rudolf Schuster legközelebbi munkatársainak névsora: mintha az lenne az eltökélt szándéka, hogy még egy esélyt ad a több politikai rendszert is próbált és mindegyiket egyformán kiszolgáló közismert figuráknak. Sokan már azon is meglepődtek, hogy szóvivője épp az a Michal Stasz lett, akit a szocializmusban is annyira megbízhatónak találtak a felettesei, hogy Amerikába küldték tudósítónak. De mint tudjuk, a schusteri mottó szerint: „nem kell minduntalan a múltba tekingetni". Elvégre ki is beszélhetne jobban egy volt kommunista nevében, mint néhai elvtársa? Lehet, még az is kiderül, hogy titokban ugyanabba a templomba jártak pártgyűlések után, hiszen Schuster már töredelmesen bevallotta, hogy a lelke mélyén pártfunkcionáriusként is hívő maradt. A Grassalkovich-palota következő dísze az a Jozef Šesták lesz, aki 1993-ig vakon imádta, majd megtagadta Mečiart, de csak azért, hogy 1994-es győzelme után ismét hívei seregébe állhasson. Meg is hálálta az ajándékba kapott második lehetőséget: mindent megtett azért, hogy Szlovákiát még tévedésből se sorolhassák az EUtársulásra érdemes országok első csoportjába. A jutalmul kapott bécsi nagykövetséget nem élvezhette sokáig - épphogy felújította a rezidenciát, máris hazazsuppolták -, így a fél külügyminisztérium és az egész elnöki apparátus azon törte a fejét, milyen méltó beosztást találjon neki, hiszen az érintett szerény önértékelését idézve „ennyi diplomáciai tudást és tapasztalatot igazán kár lenne veszni hagyni". Mostanra úgy tűnik, meg is oldották a dolgot, és míg rendesebb helyeken, stílusosan szólva egy lyukas hatost sem adnának Šestákért, nálunk épp jó lesz a köztársasági elnök külügyi tanácsadójának. Ezekután már azon sem lehetne csodálkozni, ha a külföldi vendégek tiszteletére adott elnöki díszvacsorákon Zdenka Kramplová zongorázna - feltéve, hogy már hazahozatta Kanadából a hangszerét. És ez még mind nem elég, mert hétfőn kiderült, hogy az általános és mindenkire kiterjedő megbocsátás jegyében nemsokára a Slovenská republika főszerkesztője, Jaroslav Rezník is az elnöki iroda alkalmazottja lesz. Egyelőre titok, milyen beosztásban, de Schuster szónoki képességeit ismerve, talán ő írja majd ezentúl az elnök beszédeit - némi stílusváltás igazán nem esik nehezére az effajtának. Nagy kár, hogy ilyen takarékos időket élünk, és nem lehet minden vaskalapos kommunistát, szolgalelkű DSZM-tagot a Grassalkovich-palotában alkalmazni, biztosan napokon belül bekövetkezne a nagy egyetértés és megbékélés. Pláne, ha még Mečiarnak is akadna valami jól fizető bizalmi állás - biztosan szüksége lenne a pénzre, ha már olyan nagy építkezésbe fogott Trencsénteplicben. Habár ki tudja, lehet, hogy épp emiatt kért augusztusban titkos találkát az elnöktől, és magunk sem győzünk majd csodálkozni rajta, hol látjuk viszont legközelebb. Izé... JEGYZET KORPÁS ÁRPÁD „Pozsony a legszebb kárpát-medencei város - mondta hétfői pozsonyi látogatásakor Göncz Árpád, a magyar köztársaság elnöke, majd így folytatta: „Az égvilágon mindent értek, csak a nyelvet nem. Nagyon röstellem, ezer esztendőm lett volna megtanulni..., sajnos, még csak 78 éves vagyok." Annak ellenére, hogy Göncz Árpád nem beszél szlovákul, megértették egymást Schusterrel. Méghozzá magyarul, vagy legalábbis magyarul is. A pozsonyi elnöki palota díszkertjében, ahol Rudolf Schuster kezdeményezésére ezentúl minden Szlovákiába látogató államfő elültet egy tölgyfát, Göncz félhangosan és egy kis élccel megkérdezte, mégpedig magyarul, Schustert: „Kié lesz a következő fa? Clintoné?" Szlovák kollégája némi töprengés után azt válaszolta, szintén magyarul: „Izé..., Johannes Raué." Hallottam aztán Schustert magyarul beszélni Gönczcel és Katona Kálmán magyar közlekedési miniszterrel a magyar nyelvet nem értő Jozef Macejko szlovák közlekedési tárcavezető társaságában is. Kötetlen, mondhatni szívélyes légkörű szóváltások voltak ezek. Ha azok, akik sérelmezték, hogy Bugár Béla, az MKP elnöke magyarul ad elő a madarászi szabadegyetemen, szlovák parlamenti alelnöki tisztségéhez szerintük nem méltó módon „kényszerítve" fülhallgatóra Mikuláš Dzurinda kormányfőt, nos, azok talán most Schustert, az ország első emberét is bírálnák, posztjához méltatlan cselekedetnek minősítve magyar beszédét. Szerencsére Göncz látogatásakor ők nem hallották magyarul szólni az államfőt. Remélhető, hogy Göncz pozsonyi tölgye gyökeret ereszt, és egyre terebélyesebb koronával illeszkedik az államfők leendő díszkerti fasorába. Ahhoz, hogy Szlovákia fája is nagyra nőjön és gyümölcsöt hozzon, gyökereivel - képletesen szólva - abból az elvből is táplálkoznia kell, hogy minden nyelv egyenlő, és hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet tudsz. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - A politikusokat szidhatja, amennyit csak akarja, de az én főztömet ne merészelje kritizálni! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A politikusok tetszésindexük növelése érdekében gyakran szánják rá magukat olyan dolgok hangoztatására, amit más körülmények között nem tennének - állítja a napilap írása. Annak idején Vladimír Mečiar is, áldozatkészségének demonstrálására úgy nyilatkozott, a kormányfői tisztsége összeegyeztethető az egy szál rezsóval felszerelt legényszállásával. Azóta tudjuk, egy szó sem volt igaz ebből: Mečiar a belügyi tárca villájában húzta meg magát. A népszerűség növelése érdekében „elkövetett" nagyotmondás kísértése nem kerülte el Rudolf Schustert sem. A napi politika sekélyességéhez híven a minap azt állította, a kommunizmus évei alatt is hű maradt katolikus hitéhez. Korábban Mečiarhoz hasonlatosan - jelezte, nincs szüksége fényűző palotára, és elutasítva a Kassa-Pozsony szakaszra szánt luxus BMW-t, inkább a járulékos költségeket számítva még drágább megoldást, a látszólag pórias vonatozást választotta. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek hajlandóak „megbocsátani" bolsevik múltját, ezért ha becsületesen végzi feladatát, eltekinthetne például vallásosságának bizonygatásától. Az orosz maffia sötét képviselői után Nyugat-Európában hamarosan megjelentek az új elit tagjai Novaris, az orosz újgazdag Jelcin elnök és leányai bankszámla-ügye, az állami bevételek és külföldi segélyek „lefölözései" révén hihetetlen vagyonra szert tevő ügyeskedők kapcsán ismét előtérbe kerültek a kapitalizmus oroszországi szerencselovagjai. DOROGMAN LÁSZLÓ A Süddeutsche Zeitung szerint az orosz maffia sötét képviselői után hamarosan megjelentek NyugatEurópában az új elit tagjai. Az orosz „tovariš" (elvtárs) és a francia „nouveau riche" (újgazdag, parvenü) kombinációjából képzett szóval novarisnak nevezett alakok vagyona - hírszezési értesülések szerint elsősorban az orosz nyersanyagkivitelből származik. Az illetők alaposan kihasználták, hogy az orosz adóhatóság képtelen volt (s ma sem tudja igazán) ellenőrizni a földgáz, a kőolaj, a színes- és nemesfémek exportjából származó bevételeket. E dollárban mérve is milliárdos üzletek során irdatlan összegek maradnak rejtve a moszkvai költségvetés előtt, s áramlanak az államkassza helyett az ügyeskedők külföldi bankszámláira. Ebből aztán fényűző módon lehet élni - még az amúgy nyugat-európai zsebbel sem kimondottan olcsónak számító francia Riviérán is. Az orosz újgazdagok nyaranta tömegével lepik el a Cote ď Azúrt, mintha csak kékvérű elődeik nyomdokaiba akarnának lépni: a sötét és hideg pétervári tél elől ugyanis már a Romanovok is Dél-Franciaországban kerestek menedéket. Alekszandra Fjodorovna anyacámé például 1856-tól kezdve minden téli szezont Nizzában töltött, ahol saját villája volt. Ebben évtizedekkel megelőzte Viktória angol királynőt. A „belle époque", vagyis a századvég éveiben már 600 orosz családnak volt saját tulajdonú háza, villája a tengerparti városban. Gogol, Tolsztoj, Csehov itt kerestek fényt, meleget, színeket az otthoni hideg szürkeség helyett. Az orosz vendégkörnek köszönhetően Nizza mondhatja magáénak Nyugat-Európa legnagyobb ortodox templomát. A Szent Miklósról elnevezett székesegyház azonban nem tartozik a novarisokat vonzó mágnesek közé. A látogatók főként japán, olasz és német turisták, oroszt csak elvétve látni közöttük. „Ók inkább az üzletekbe járnak" - mondja megértő mosollyal a katedrális pópája. Kinek a templom, kinek az ékszerüzlet - így is lehet fogalmazni. Utóbbiból aztán Nizzában nincs hiány, s az oroszok kifejezetten a legdrágább boltokat keresik. Ók minden kereskedő álomvevői: pár percen belül döntenek a kiszemelt áruról. Egy gyémántokkal kirakott Rolex karóra (46.000 francia frank) éppIrdatlan összegek maradnak rejtve a költségvetés előtt. úgy nem gond nekik, mint az, hogy tucatjával vegyék a retikülöket. Nizzában jó néhány exkluzív autókölcsönző él meg elsősorban az orosz keresletnek köszönhetően: az általuk kínált álomautókat még egy jómódú nyugat-európai is csak alapos megfontolás után veszi bérbe. Az oroszoknak azonban nem számít, hogy egy Bentley 21 ezer, egy Ferrari 11 ezer frankba kerül naponta. „Az oroszok olyanok, mint egykor az amerikaiak voltak - meséli csillogó szemmel egy ügynökség tulajdonosa. - Szívesen kérkednek vele, hogy van pénzük." A novarisok jórésze időközben valóra váltotta Vlagyimir Zsirinovszkij álmát arról, hogy „katonáink egyszer majd a meleg tengerekben mossák le csizmájukat". A Földközitenger ugyan stratégiai szempontból nem hasonlítható az Indiai-óceánhoz - ám a klímája sokkal kellemesebb, és nincs is olyan messze. Katonai hódítás helyett pedig ingatlanvásárlással is megoldható a kérdés. A Vörös Hadsereg egykori tábornoka (ma egy moszkvai játékkaszinó tulajdonosa) például Nizza és Antibes között 1,8 millió márkáért vásárolt lakást egy piramis alakú házban, ahol évente alig néhány napot tölt. Jóval több pénzt költött két antibes-i villára egy korábbi orosz külügyminiszter-helyettes: a szóbeszéd 20 millió márkáról tud. De ez is eltörpül a Chateau de la Garoupe mögött, amelyet az a csoport szerzett meg, amelynek tagja Tatyjana Djacsenko (Jelcin elnök lánya) és Borisz Berezovszkij, a Jelcin-család bizalmasa. Az ingatlanért, amelyhez tíz hektáros fenyőerdő és saját helikopter-leszállópálya tartozik, a Forbes magazin szerint 131 millió márkát fizettek. Az oroszok másik kedvenc terepe a tenger, pontosabban a hajók. A jachtkölcsönzőknek mostanában igencsak megszaladt Nizzában és a környéken: percig sem gond bérbe adni olyan hajókat, amelyek heti 161 ezer dollárba kerülnek - igaz, 12 fős személyzettel együtt. A nizzai flotilla egyharmadát minden nyáron oroszok veszik bérbe: a legdrágább jacht napi 60 ezer dollárba kerül - és szinte soha nem árválkodik a kikötőben. Az éttermek, borozók sem panaszkodnak, amióta az oroszok elözönlötték a francia Riviérát. A legborsosabb számlákat a keleti vendégek csinálják - a vendéglősök nagy örömére. Az orosz vendég csalhatatlan ösztönnel választja ki az étlapról a legdrágább ételeket, italokat. Az egyik neves étterem főpincére jól emlékszik arra az estére, amelyen egy orosz asztaltársaság 23 palack A legborsosabb számlákat a keleti vendégek csinálják. 1971-es évjáratú Chateau Margauxt eresztett le a torkán - egyenként 8000 francia frankos áron. „Időközben diszkrétebbek lettek, nem akarnak nagy feltűnést kelteni - de kevesebbet ma sem költenek" - árulta el a főpincér. A költekező vendégek persze nem kerülik el az illetékes francia hatóság figyelmét. A belső hírszerzés (RG) éber szemmel követi minden lépésüket, s májusban jelentést terjesztett a belügyi tárca vezetője elé „Az orosz maffia Franciaországban - aggasztó helyzet" címmel. A tanulmány olyan nagy hatással volt JeanPierre Chevenement-ra, hogy prioritásai között a második helyre sorolta a szervezett bűnözés e megjelenési formájának szemmel tartását. Az oroszokat csak a francia elővárosok közbiztonsága előzi meg a francia belügyminiszter fontossági listáján... A szerző az MTI berlini munkatársa r ^^ OLVASÓI LEVELEK Vandalizmus felsőfokon Az utóbbi hetekben példátlan vandalizmus borzolja a kedélyeket Felsópatonyrét községben egy restitúciós „turpisság" révén ingatlanhozjutott pozsonyi „újgazdag" tömörülés basáskodása következtében. Míg úton-útfélen azt halljuk, hogy csakis az ember és a természet harmóniájának helyreállítása kecsegtet ígéretes jövővel, az említett községben az utóbbi időszakban buzgón serénykedő „derékhad" irgalmatlanul hadat üzent a Kis-Duna legimpozánsabb részén található növényzetnek és állatvilágnak békáknak, kígyóknak, szalamandráknak, énekesmadaraknak. Szakemberek kimutatták, hogy egy kifejlett fa évente kb. 10 tonna oxigént termel. Tölgyfa esetében ez a mennyiség 15, fenyőfa esetében pedig 30 tonnát is kitehet. Ennek fényében tébolyult elmére vall, hogy néhány öntelt individuum a falu képviselő-testületének és közvéleményének megkérdezése nélkül önkényesen többszáz tonna oxigéntől fosztja meg a község lakosait. Megengedhetjük magunknak ezt a luxust? A természetbarátok aggódó bejelentése következtében a „likvidátorok" dicstelen ténykedésére már a Dunaszerdahelyi járás természet- és környezetvédő szervei is felfigyeltek. Remélhetőleg az ezredvég barbárainak nem sikerül „meggyőzniük" a természet védelméért felelős szakembereket, s tettük méltó elbírálásban részesül. Rostás Alajos, Felsópatonyrét Akácfákat kell ültetni Egy nagyon kellemetlen, de később még veszélyessé is válható dologra hívnám fel figyelmüket: az Ekecs és Alistál közötti összekötő út mentén levő juharfák állapotára. Csallóköz kellős közepén ezek a fák milliószámra nevelik az amerikai szövőlepke hernyóit, évente két generációt. Az idén már olyan mennyiségben elszaporodtak, hogy más fákat is megtámadtak (diófákat). Én már erre tavaly is felhívtam a figyelmet, és azt a választ kaptam, hogy az útkarbantartók majd permetezni fogják. Ebből semmi nem lett, de hogyan permeteznék a fákat, hiszen 10-15 m magasra is megnőnek. Nem is ez a megoldás. Ezeket a fákat ki kell vágni, és helyettük őshonos akácfát kell ültetni, mert ha ezek megmaradnak, a szövőlepke hernyói a többi fát is megtámadják. Ennek viszont nagyon súlyos következménye lehet. Lukovics Tibor, Ekecs