Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-08 / 207. szám, szerda

2 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 7. ÜÜHHNB' KOMMENTÁR Az elnök emberei VRABEC MARIA Figyelemreméltóan alakulgat Rudolf Schuster legközelebbi mun­katársainak névsora: mintha az lenne az eltökélt szándéka, hogy még egy esélyt ad a több politikai rendszert is próbált és mindegyi­ket egyformán kiszolgáló közismert figuráknak. Sokan már azon is meglepődtek, hogy szóvivője épp az a Michal Stasz lett, akit a szocializmusban is annyira megbízhatónak talál­tak a felettesei, hogy Amerikába küldték tudósítónak. De mint tud­juk, a schusteri mottó szerint: „nem kell minduntalan a múltba te­kingetni". Elvégre ki is beszélhetne jobban egy volt kommunista nevében, mint néhai elvtársa? Lehet, még az is kiderül, hogy titok­ban ugyanabba a templomba jártak pártgyűlések után, hiszen Schuster már töredelmesen bevallotta, hogy a lelke mélyén párt­funkcionáriusként is hívő maradt. A Grassalkovich-palota következő dísze az a Jozef Šesták lesz, aki 1993-ig vakon imádta, majd megtagadta Mečiart, de csak azért, hogy 1994-es győzelme után ismét hívei seregébe állhasson. Meg is hálálta az ajándékba kapott második lehetőséget: mindent meg­tett azért, hogy Szlovákiát még tévedésből se sorolhassák az EU­társulásra érdemes országok első csoportjába. A jutalmul kapott bécsi nagykövetséget nem élvezhette sokáig - épphogy felújította a rezidenciát, máris hazazsuppolták -, így a fél külügyminisztérium és az egész elnöki apparátus azon törte a fejét, milyen méltó beosz­tást találjon neki, hiszen az érintett szerény önértékelését idézve „ennyi diplomáciai tudást és tapasztalatot igazán kár lenne veszni hagyni". Mostanra úgy tűnik, meg is oldották a dolgot, és míg ren­desebb helyeken, stílusosan szólva egy lyukas hatost sem adnának Šestákért, nálunk épp jó lesz a köztársasági elnök külügyi tanács­adójának. Ezekután már azon sem lehetne csodálkozni, ha a kül­földi vendégek tiszteletére adott elnöki díszvacsorákon Zdenka Kramplová zongorázna - feltéve, hogy már hazahozatta Kanadából a hangszerét. És ez még mind nem elég, mert hétfőn kiderült, hogy az általános és mindenkire kiterjedő megbocsátás jegyében nemso­kára a Slovenská republika főszerkesztője, Jaroslav Rezník is az el­nöki iroda alkalmazottja lesz. Egyelőre titok, milyen beosztásban, de Schuster szónoki képességeit ismerve, talán ő írja majd ezentúl az elnök beszédeit - némi stílusváltás igazán nem esik nehezére az effajtának. Nagy kár, hogy ilyen takarékos időket élünk, és nem le­het minden vaskalapos kommunistát, szolgalelkű DSZM-tagot a Grassalkovich-palotában alkalmazni, biztosan napokon belül bekö­vetkezne a nagy egyetértés és megbékélés. Pláne, ha még Mečiar­nak is akadna valami jól fizető bizalmi állás - biztosan szüksége lenne a pénzre, ha már olyan nagy építkezésbe fogott Trencséntep­licben. Habár ki tudja, lehet, hogy épp emiatt kért augusztusban titkos találkát az elnöktől, és magunk sem győzünk majd csodál­kozni rajta, hol látjuk viszont legközelebb. Izé... JEGYZET KORPÁS ÁRPÁD „Pozsony a legszebb kárpát-me­dencei város - mondta hétfői po­zsonyi látogatásakor Göncz Ár­pád, a magyar köztársaság elnö­ke, majd így folytatta: „Az égvi­lágon mindent értek, csak a nyelvet nem. Nagyon röstellem, ezer esztendőm lett volna meg­tanulni..., sajnos, még csak 78 éves vagyok." Annak ellenére, hogy Göncz Árpád nem beszél szlovákul, megértették egymást Schusterrel. Méghozzá magya­rul, vagy legalábbis magyarul is. A pozsonyi elnöki palota dísz­kertjében, ahol Rudolf Schuster kezdeményezésére ezentúl min­den Szlovákiába látogató állam­fő elültet egy tölgyfát, Göncz fél­hangosan és egy kis élccel meg­kérdezte, mégpedig magyarul, Schustert: „Kié lesz a következő fa? Clintoné?" Szlovák kollégája némi töprengés után azt vála­szolta, szintén magyarul: „Izé..., Johannes Raué." Hallottam az­tán Schustert magyarul beszélni Gönczcel és Katona Kálmán ma­gyar közlekedési miniszterrel a magyar nyelvet nem értő Jozef Macejko szlovák közlekedési tárcavezető társaságában is. Kö­tetlen, mondhatni szívélyes lég­körű szóváltások voltak ezek. Ha azok, akik sérelmezték, hogy Bugár Béla, az MKP elnö­ke magyarul ad elő a madarászi szabadegyetemen, szlovák par­lamenti alelnöki tisztségéhez szerintük nem méltó módon „kényszerítve" fülhallgatóra Mikuláš Dzurinda kormányfőt, nos, azok talán most Schustert, az ország első emberét is bírál­nák, posztjához méltatlan csele­kedetnek minősítve magyar be­szédét. Szerencsére Göncz láto­gatásakor ők nem hallották ma­gyarul szólni az államfőt. Re­mélhető, hogy Göncz pozsonyi tölgye gyökeret ereszt, és egyre terebélyesebb koronával illesz­kedik az államfők leendő dísz­kerti fasorába. Ahhoz, hogy Szlovákia fája is nagyra nőjön és gyümölcsöt hozzon, gyökere­ivel - képletesen szólva - abból az elvből is táplálkoznia kell, hogy minden nyelv egyenlő, és hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet tudsz. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - A politikusokat szidhatja, amennyit csak akarja, de az én főztömet ne merészelje kritizálni! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A politikusok tetszésindexük növe­lése érdekében gyakran szánják rá magukat olyan dolgok hangoztatá­sára, amit más körülmények között nem tennének - állítja a napilap írá­sa. Annak idején Vladimír Mečiar is, áldozatkészségének demonstrálá­sára úgy nyilatkozott, a kormányfői tisztsége összeegyeztethető az egy szál rezsóval felszerelt legényszállá­sával. Azóta tudjuk, egy szó sem volt igaz ebből: Mečiar a belügyi tárca villájában húzta meg magát. A nép­szerűség növelése érdekében „elkö­vetett" nagyotmondás kísértése nem kerülte el Rudolf Schustert sem. A napi politika sekélyességé­hez híven a minap azt állította, a kommunizmus évei alatt is hű ma­radt katolikus hitéhez. Korábban ­Mečiarhoz hasonlatosan - jelezte, nincs szüksége fényűző palotára, és elutasítva a Kassa-Pozsony szakasz­ra szánt luxus BMW-t, inkább a járu­lékos költségeket számítva még drá­gább megoldást, a látszólag pórias vonatozást választotta. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy az emberek hajlandóak „megbocsátani" bolse­vik múltját, ezért ha becsületesen végzi feladatát, eltekinthetne példá­ul vallásosságának bizonygatásától. Az orosz maffia sötét képviselői után Nyugat-Európában hamarosan megjelentek az új elit tagjai Novaris, az orosz újgazdag Jelcin elnök és leányai bank­számla-ügye, az állami bevé­telek és külföldi segélyek „le­fölözései" révén hihetetlen vagyonra szert tevő ügyeske­dők kapcsán ismét előtérbe kerültek a kapitalizmus orosz­országi szerencselovagjai. DOROGMAN LÁSZLÓ A Süddeutsche Zeitung szerint az orosz maffia sötét képviselői után hamarosan megjelentek Nyugat­Európában az új elit tagjai. Az orosz „tovariš" (elvtárs) és a francia „nou­veau riche" (újgazdag, parvenü) kombinációjából képzett szóval novarisnak nevezett alakok vagyo­na - hírszezési értesülések szerint ­elsősorban az orosz nyersanyagkivi­telből származik. Az illetők alapo­san kihasználták, hogy az orosz adóhatóság képtelen volt (s ma sem tudja igazán) ellenőrizni a földgáz, a kőolaj, a színes- és nemesfémek exportjából származó bevételeket. E dollárban mérve is milliárdos üzle­tek során irdatlan összegek marad­nak rejtve a moszkvai költségvetés előtt, s áramlanak az államkassza helyett az ügyeskedők külföldi bankszámláira. Ebből aztán fény­űző módon lehet élni - még az amúgy nyugat-európai zsebbel sem kimondottan olcsónak számító francia Riviérán is. Az orosz újgaz­dagok nyaranta tömegével lepik el a Cote ď Azúrt, mintha csak kékvérű elődeik nyomdokaiba akarnának lépni: a sötét és hideg pétervári tél elől ugyanis már a Romanovok is Dél-Franciaországban kerestek me­nedéket. Alekszandra Fjodorovna anyacámé például 1856-tól kezdve minden té­li szezont Nizzában töltött, ahol sa­ját villája volt. Ebben évtizedekkel megelőzte Viktória angol királynőt. A „belle époque", vagyis a század­vég éveiben már 600 orosz család­nak volt saját tulajdonú háza, villája a tengerparti városban. Gogol, Tolsztoj, Csehov itt kerestek fényt, meleget, színeket az otthoni hideg szürkeség helyett. Az orosz vendég­körnek köszönhetően Nizza mond­hatja magáénak Nyugat-Európa legnagyobb ortodox templomát. A Szent Miklósról elnevezett székes­egyház azonban nem tartozik a novarisokat vonzó mágnesek közé. A látogatók főként japán, olasz és német turisták, oroszt csak elvétve látni közöttük. „Ók inkább az üzle­tekbe járnak" - mondja megértő mosollyal a katedrális pópája. Kinek a templom, kinek az ékszer­üzlet - így is lehet fogalmazni. Utób­biból aztán Nizzában nincs hiány, s az oroszok kifejezetten a legdrá­gább boltokat keresik. Ók minden kereskedő álomvevői: pár percen belül döntenek a kiszemelt áruról. Egy gyémántokkal kirakott Rolex karóra (46.000 francia frank) épp­Irdatlan összegek ma­radnak rejtve a költség­vetés előtt. úgy nem gond nekik, mint az, hogy tucatjával vegyék a retikülöket. Nizzában jó néhány exkluzív autó­kölcsönző él meg elsősorban az orosz keresletnek köszönhetően: az általuk kínált álomautókat még egy jómódú nyugat-európai is csak ala­pos megfontolás után veszi bérbe. Az oroszoknak azonban nem szá­mít, hogy egy Bentley 21 ezer, egy Ferrari 11 ezer frankba kerül na­ponta. „Az oroszok olyanok, mint egykor az amerikaiak voltak - mesé­li csillogó szemmel egy ügynökség tulajdonosa. - Szívesen kérkednek vele, hogy van pénzük." A novarisok jórésze időközben való­ra váltotta Vlagyimir Zsirinovszkij álmát arról, hogy „katonáink egy­szer majd a meleg tengerekben mossák le csizmájukat". A Földközi­tenger ugyan stratégiai szempont­ból nem hasonlítható az Indiai-óce­ánhoz - ám a klímája sokkal kelle­mesebb, és nincs is olyan messze. Katonai hódítás helyett pedig ingat­lanvásárlással is megoldható a kér­dés. A Vörös Hadsereg egykori tá­bornoka (ma egy moszkvai játékka­szinó tulajdonosa) például Nizza és Antibes között 1,8 millió márkáért vásárolt lakást egy piramis alakú házban, ahol évente alig néhány na­pot tölt. Jóval több pénzt költött két antibes-i villára egy korábbi orosz külügyminiszter-helyettes: a szóbe­széd 20 millió márkáról tud. De ez is eltörpül a Chateau de la Garoupe mögött, amelyet az a csoport szer­zett meg, amelynek tagja Tatyjana Djacsenko (Jelcin elnök lánya) és Borisz Berezovszkij, a Jelcin-család bizalmasa. Az ingatlanért, amely­hez tíz hektáros fenyőerdő és saját helikopter-leszállópálya tartozik, a Forbes magazin szerint 131 millió márkát fizettek. Az oroszok másik kedvenc terepe a tenger, pontosab­ban a hajók. A jachtkölcsönzőknek mostanában igencsak megszaladt Nizzában és a környéken: percig sem gond bérbe adni olyan hajókat, amelyek heti 161 ezer dollárba ke­rülnek - igaz, 12 fős személyzettel együtt. A nizzai flotilla egyharma­dát minden nyáron oroszok veszik bérbe: a legdrágább jacht napi 60 ezer dollárba kerül - és szinte soha nem árválkodik a kikötőben. Az éttermek, borozók sem panasz­kodnak, amióta az oroszok elözön­lötték a francia Riviérát. A legborso­sabb számlákat a keleti vendégek csinálják - a vendéglősök nagy örö­mére. Az orosz vendég csalhatatlan ösztönnel választja ki az étlapról a legdrágább ételeket, italokat. Az egyik neves étterem főpincére jól emlékszik arra az estére, amelyen egy orosz asztaltársaság 23 palack A legborsosabb számlá­kat a keleti vendégek csinálják. 1971-es évjáratú Chateau Margaux­t eresztett le a torkán - egyenként 8000 francia frankos áron. „Időköz­ben diszkrétebbek lettek, nem akar­nak nagy feltűnést kelteni - de keve­sebbet ma sem költenek" - árulta el a főpincér. A költekező vendégek persze nem kerülik el az illetékes francia ható­ság figyelmét. A belső hírszerzés (RG) éber szemmel követi minden lépésüket, s májusban jelentést ter­jesztett a belügyi tárca vezetője elé „Az orosz maffia Franciaországban - aggasztó helyzet" címmel. A tanul­mány olyan nagy hatással volt Jean­Pierre Chevenement-ra, hogy prio­ritásai között a második helyre so­rolta a szervezett bűnözés e megje­lenési formájának szemmel tartá­sát. Az oroszokat csak a francia elő­városok közbiztonsága előzi meg a francia belügyminiszter fontossági listáján... A szerző az MTI berlini munka­társa r ^^ OLVASÓI LEVELEK Vandalizmus felsőfokon Az utóbbi hetekben példátlan van­dalizmus borzolja a kedélyeket Felsópatonyrét községben egy restitúciós „turpisság" révén ingat­lanhozjutott pozsonyi „újgazdag" tömörülés basáskodása következté­ben. Míg úton-útfélen azt halljuk, hogy csakis az ember és a természet harmóniájának helyreállítása ke­csegtet ígéretes jövővel, az említett községben az utóbbi időszakban buzgón serénykedő „derékhad" ir­galmatlanul hadat üzent a Kis-Du­na legimpozánsabb részén találha­tó növényzetnek és állatvilágnak ­békáknak, kígyóknak, szalamand­ráknak, énekesmadaraknak. Szak­emberek kimutatták, hogy egy ki­fejlett fa évente kb. 10 tonna oxi­gént termel. Tölgyfa esetében ez a mennyiség 15, fenyőfa esetében pedig 30 tonnát is kitehet. Ennek fényében tébolyult elmére vall, hogy néhány öntelt individuum a falu képviselő-testületének és köz­véleményének megkérdezése nél­kül önkényesen többszáz tonna oxi­géntől fosztja meg a község lakosa­it. Megengedhetjük magunknak ezt a luxust? A természetbarátok aggó­dó bejelentése következtében a „likvidátorok" dicstelen ténykedé­sére már a Dunaszerdahelyi járás természet- és környezetvédő szer­vei is felfigyeltek. Remélhetőleg az ezredvég barbárainak nem sikerül „meggyőzniük" a természet védel­méért felelős szakembereket, s tet­tük méltó elbírálásban részesül. Rostás Alajos, Felsópatonyrét Akácfákat kell ültetni Egy nagyon kellemetlen, de később még veszélyessé is válható dologra hívnám fel figyelmüket: az Ekecs és Alistál közötti összekötő út mentén levő juharfák állapotára. Csallóköz kellős közepén ezek a fák millió­számra nevelik az amerikai szövő­lepke hernyóit, évente két generáci­ót. Az idén már olyan mennyiség­ben elszaporodtak, hogy más fákat is megtámadtak (diófákat). Én már erre tavaly is felhívtam a figyelmet, és azt a választ kaptam, hogy az út­karbantartók majd permetezni fog­ják. Ebből semmi nem lett, de ho­gyan permeteznék a fákat, hiszen 10-15 m magasra is megnőnek. Nem is ez a megoldás. Ezeket a fá­kat ki kell vágni, és helyettük ősho­nos akácfát kell ültetni, mert ha ezek megmaradnak, a szövőlepke hernyói a többi fát is megtámadják. Ennek viszont nagyon súlyos követ­kezménye lehet. Lukovics Tibor, Ekecs

Next

/
Oldalképek
Tartalom