Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-04 / 204. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 4 Az éghajlatváltozás legkevésbé sem várt hatása A Mir orosz űrállomás több mint 13 éves működése végeztével jövőre nagy valószínűséggel befejezi pályafutását A meleg és az ózonlyuk HÍRÖSSZEFOGLALÓ A NASA egyik kutatóközpontjának munkatársa szerint a világméretű felmelegedés gyorsítja a sarkok felett az ózonréteg bomlását még akkor is, ha környezetvédelmi intézkedésekkel sikerülne csökkenteni a légkörbe jutó sósav, halogénezett szénhidrogének, azaz végső soron a kloridionok mennyiségét. Modellszámítások szerint ugyanis az éghajlatváltozás a légkör alsó rétegeiben végbemenő felmelegedéssel párhuzamosan lehűléssel fog járni a sztratoszféra alsó részében. Ez tízévenként két fok lesz, de a kutatók az elmúlt öt évben a sarkvidék felett még nagyobb lehűlést mértek. Noha nem ismerjük pontosan a folyamat mechanizmusát, a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a lehűlés fokozza az ózon bomlását. (New Scientist) Nagy sikerek és viszontagságok Hím fajtársak felismerése a csimpánzok körében Ismerős és ismeretlen HÍRÖSSZEFOGLALÓ Sok faj esetében a túlélés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az egyed meg tudja különböztetni a rokonokat a többiektől. Némelyek a viselkedés elemeit figyelik meg, míg mások érzékszervekkel azonosítható, külső jegyek alapján képesek erre a megkülönböztetésre. Az ember elsősorban képi jelekre hagyatkozik. A többi főemlős hasonló képességének meglétére vagy hiányára addig nem volt bizonyíték, míg Lisa Parr és munkatársai néhány csimpánzzal el nem végeztek egy kísérletet. A csimpánzoknak három fajtársuk fényképét mutatták: egy nőstényét, majd két másik felnőtt állatét. A kísérletben résztvevő csimpánzokat megtanították arra, hogy jelezzék, a két utóbbi közül melyik hasonlító jobban a nőstényre. Abban az esetben, amikor a nősténynek nem volt rokona a két másik csimpánz, véletlenszerűen választottak. Amikor viszont rokon is volt közöttük, azt az esetek háromnegyed részében képesek voltak felismerni, ráadásul, ha a rokon a nőstény fia volt, nagyobb biztonsággal ismerték fel a rokonságot. Ennek szerepe csak a vadon élő csimpánzcsapatok szokásainak ismeretében értelmezhető. A hímek ugyanis hatalmi harcokban kialakuló szövetségekbe tömörülnek, és szülőhelyükön maradnak, míg a nőstények távoznak a szülői csapatból, hogy párt találjanak. A rokoni hímek biztosabb felismerése azt szolgálja, hogy a nőstények elkerüljék a közeli rokonokkal való párosodást. (É. T.) A gyógyszer néha veszélyesebb lehet az alkoholnál Vészesen lassuló reflex HÍRÖSSZEFOGLALÓ Azzal mindenki tisztában van, hogy autóvezetés előtt nem helyes alkoholt fogyasztani, mégpedig nemcsak az esetleges büntetés miatt, hanem mert csakugyan veszélyes. Most Ian Hindmarch a surrayi egyetemről - kísérleti eredmények alapján - azt állítja, hogy az orvosi előírásra szedett gyógyszerek némelyike sokkal károsabb hatású a vezetési képességre, mint az alkohol. Hindmarch az utóbbi negyven évben általánosan használt triciklusos antidepresszánsok hatását tanulmányozta. Önkéntes jelentkezőknek vezetési szimulátorban a fékpedált kellett megnyomniuk, amikor egy lámpa felvillant. Azt észlelte, hogy az antidepresszánsok hatására a rekacióidő 120 ezredmásodperccel megnőtt, kétszerese lett ama személyekének, akik minimális (Angliában törvényesen engedélyezett) mennyiségű alkoholt fogyasztottak. De ami talán a legnagyobb baj, hogy a gyógyszert fogyasztók nem vették észre, és nem is tudtak a gyógyszer negatív hatásáról. (É. T.) Néhány napja tért vissza a Szojuz TM-29 űrhajó oroszfrancia legénysége, amely valószínűleg a Mir orosz űrállomás utolsó tartós látogatója volt. Pénzhiány és a berendezés elhasználtsága miatt az égi objektum 2000 tavaszán a Csendes-óceánba csapódik. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az 1986. február 19-én fellőtt, akkor még szovjet Mir űrállomás a kozmonautika történetében példátlanul sikeres pályát futott be. Közel 14 éves működése során a Mirhez 100 űrhajó indult, hétszer kapcsolódott hozzá az amerikai űrsikló, a 60 Progressz teherszállító 140 tonna utánpótlást, élelmiszert, új és pótműszert juttatott az egyre inkább nemzetközivé és az időközben felbocsátott öt modul révén egyre nagyobbá váló űrbázisra. Az eddigi legnagyobb, a Kvant-1, Kvant-2, Krisztall, Szpektr és Príroda modulok révén 135 tonna súlyú mesterséges égi objektum az eltelt 13 évben 30 ország 135 űrhajósának nyújtott átmeneti otthont, közte a szlovák Fedélzetén az évek során mintegy 16 500 kísérletet hajtottak végre. Ivan Bellának is. Fedélzetén mintegy 16 500 kísérletet hajtottak végre, amelyek döntő többsége biológiai, orvosi és kémiai volt. Az űrállomások létesítésének kezdetei a hetvenes évek elejére nyúlnak vissza, amikor a sikeres Holdra szállások utáni lelkes hangulatban mindenki azt hitte, hogy néhány éven belül talán már a Mars is elérhető lesz. Csakhogy míg a Holdra három nap alatt el lehet jutni, addig a Mars-utazás odavissza legalább másfél évet vesz igénybe. Meg kellett tehát tudni, hogy lehet elviselni ennyi időt a súlytalanság körülményei között. Az első szovjet űrállomásokon, a Szaljut-sorozat 5 példányán csupán néhány hetet töltöttek a kozA Mir űrállomás az évek során hatalmas komplexummá terebélyesedett (É. T.-felvétel) monauták, majd a második generációt képviselő Szaljut-6-on és 7en már hosszú hónapokat tartózkodtak, a rekord 237 nap volt. A Mir e téren teljesen új fejezetet nyitott: Valerij Poljakov orvos 1994-ben és 1995-ben összesen 438 napot töltött az űrben, az utolsó Mir-misszió tagja, Szergej Avgyejev pedig 379 napot, összes útján pedig együttesen 742 napot volt a kozmoszban. A Mirnek köszönhetően a nők is sorra rekordokat döntöttek: az amerikai Shannon Lucid 189, az orosz Jelena Kondakova pedig 169 napig keringett az űrben. Az űrélettani vizsgálatok során talán már elegendő információt halmoztak fel ahhoz, hogy megalapozzák egy leendő Mars-expedíció biztos alapjait. A későbbiek során a Mir nem várt, ám mégis hasznos tudáshoz jutA hibát sikerült kijavítani, ám később még többször is előfordult. tatta az űrhajózást. Az űrállomás élettartamát eredetileg 5 évre tervezték, ezért nem csoda, hogy az évek múltával egyre több váratlan esemény történt a fedélzetén. Az anyagfáradás, műszaki hibák és egyéb okok miatt a 13 és fél év alatt közel 1500 meghibásodást vagy balesetet jegyeztek fel a Mir fedélzetén, közülük néhány kis híján tragédiát okozott. A három legveszélyesebb és legismertebb hiba, illetve baleset története dióhéjban: 1997. február 24-én az egyik légszűrő cseréjénél tűz ütött ki. Az amerikai, orosz és német személyzet (igazi nemzetközi expedíció) gázálarcban ojtotta el a tüzet. Néhány hónappal később, június 25-én a Progressz teherűrhajó dokkolás közben nekiütközött a Mirnek, konkrétan a Szpektr modulnak, egy napelem megsérült, a modul használhatatlanná vált. Az első űrkarambol miatt az orosz legénységet pénzbírsággal sújtották. Végezetül 1997 szeptemberében a központi számitógép meghibásodása miatt a Mir rossz irányba fordult, a napelemek teljesítménye csökkent, az energiaellátás végveszélybe került. A hibát szerencsére sikerült kijavítani, ám a későbbiek során még többször is előfordult. A felsoroltváratlan helyzetek jól szemléltették, mi mindenre kell felkészülni egy hosszabb misszió, például egy Mars-expedíció során. Becslések szerint a Mir éves üzemeltetési költsége 200-250 millió dollár között mozog, erre az orosz űrhivatalnak már nincs pénze. Nem csupán Oroszország siralmas gazdasági helyzete miatt, hanem azért is, mert komoly összegeket emészt fel az „utód", az ISS nemzetközi űrállomás megépítése. Az űrbázisból már Föld körüli pályán kering a Zarja-Unity modulpáros, az orosz Enyergija cégnél pedig befejezték a Zvezda lakómodul építését, amelyet várhatóan novemberben lőnek fel. A jelenleg automatikus üzemmódban keringő Mir űrállomásra - ha addig nem teremtik elő a szükséges öszszeget - 2000 februárjában megérkezik az Alekszander Kalerij, Szergej Zalotyin páros, a legénység leszereli a legfontosabb műszereket, befejezi az űrállomás programját, majd lefékezi az objektum mozgását, belépteti a sűrűbb légkörbe, végül 2000 márciusában a Mir lehulló darabjait elnyeli a Csendes-óceán déli medencéje. (shz) A csigagyorsaság időnként akár száguldást is jelenthet Az egyre nagyobb mesterséges égitestek becsapódásukkor mind komolyabb közvetlen veszélyt jelentenek Mesterei a mutációnak Üstökösként zuhan, radioaktív szennyezést okoz HÍRÖSSZEFOGLALÓ Van valami, amiben a csigák a legyorsabbak: egyes génjeik megdöbbentő sebességgel változnak meg. Ezt a következtetést amerikai kutatók vonták le két közeli rokonfaj vizsgálatából. Két kúpcsigafaj, a Conus abbreviates és a Conus lividus mintegy tízmillió éwel ezelőtt vált el egymástól. Mindkettő ragadozó, az általuk kibocsátott méregHÍRÖSSZEFOGLALÓ Honnan jöttek, kik voltak a Húsvétszigeteken talált moai kőszobrok alkotói, hogyan éltek, mikor és miért haltak ki a mintegy ezer hasonló jellegű szobor kifaragói? Magát a rejtélyt, ha nem is fejtette meg, de a nagy kérdéseket feltette Thor Heyerdahl, a norvég régész. Most a New York Times cikke ismerteti azokat a friss antropológiai összehasonlító művészettörténeti és DNS-kutatásokat, amelyek közelebb vihetnek a megoldáshoz. A szigetlakók - most már bizonyosnak látszik - polinéziaiak voltak. Tizenkét, nemrég a szigeteken talált csontváz DNS-vizsgálatát végezték el a kutatók, és ezek a maradványok polinéziai eredetre vallanak. ben többszázféle neurotoxin, vagyis az idegrendszert bénító anyag van. Az elvégzett genetikai vizsgálatok eredménye szerint a csigákban minden egymillió év alatt a toxintermelő géneknek legalább 1,7 százaléka változik meg. A mutáció sebessége meglepően nagy: a csigákban ötször gyorsabb, mint az eddig ismert legnagyobb érték (amelyet egyébként emlősök körében találtak). (New Scientist) A szobrok arról tanúskodnak, hogy azok mikronéziai jegyeket viselnek. Facsónakokon érkezhettek a polinézek Ausztráliából a chilei partoktól 3740 kilométeres távolságban lévő szigetekre. Ben Finney, a Hawaii Egyetem antropológusprofeszszora úgy vélekedik, hogy a sok ezer mérföldet utazó betelepülők vízi járműveinek utazóteljesítménye a technológia nagy diadala. Az új kutatások szerint a maximális népességszám kilencezer körül volt, de a mostoha természeti viszonyok közt ennyi ember nem élt meg. A túlnépesedés miatt kitört háborúk miatt fogyatkozott mintegy 2000re a szigetlakók száma. Őrzik identitásukat, függetlenségüket, és újabb veszélytől tartanak: a megnövekedett turizmustól. (É. T.) HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A Mir űrállomás pályafutásának vége izgalmas kérdést vet fel. Vajon milyen veszélyeket hordoz magában egy több mint 130 tonnás űrobjektum becsapódása? Az eddigi legemlékezetesebb megsemmisülés az amerikai Skylab űrállomáshoz fűződik. 1979 júliusában a 78 tonnás objektum az Indiai-óceán felett lépett be a sűrűbb légkörbe, darabjai az óceánba és Ausztrália középső, sivatagos, ember által alig lakott területeire zuhantak, anyagi kár okozása nélkül. A törmelékek 6000 km hosszú sávban szóródtak szét, vagyis részben a szerencsén is múlott, hogy nem lett nagyobb baj. Ennél nagyobb izgalmat okozott a 18 tonnás Kozmosz-1686 műholddal összekapcsolt Szaljut-7 szovjet űrállomás 1991 februári becsapódása. Az éppen összeomlófélben lévő Szovjetuniónak nem volt pénze az irányított megsemmisülés kivitelezésére, ezért az óceán helyett Argentina fölött izzott el a 40 tonnás objektum. A szemtanúk tűzesőként írták le a roncsok zuhanását, egy mosógép méretű darab Rosario nagyváros egyik házának udvarán csapódott be, nem kis riadalmat okozva. Az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a nagy, többtonnás műholdak becsapódásai: 1964-ben, 1968-ban és 1970ben radioaktív anyagot tartalmazó műholdakat nyelt el a Csendesóceán, 1978-ban pedig a szovjet Kozmosz-154 műhold a kanadai Nagy-Rabszolga-tónál sugárszenynyezést okozott, a fertőtlenítés költségeit részben a Szovjetunió vállalta. 1996 márciusában egy erős védőburokkal felvértezett 2 tonnás meghibásodott kínai katonai műhold keltett félelmet, amelynek pályája az Egyesült Államok egész területét lefedte. Végül nem történt baj, mint ahogy az orosz Mars96 műhold esetében sem, amely 1996 novemberében a Mars helyett a Húsvét-szigetek közelében vágódott az óceánba. A tekintélyes súlyú szerkezet ráadásul 270 gramm radioaktív plutóniumot is tartalmazott. Ausztrália azokban a napokban lázban égett, fogadásokat kötöttek, vajon a legkisebb kontinensen vagy másutt csapódik-e be az objektum, az ország miniszterelnöke pedig Bili Clinton amerikai elnök tájékoztatására hivatkozva figyelmeztette a polgárokat a potenciális veszélyre. 2000 tavaszán akár újra figyelmeztethet, hiszen a minden idők legnagyobb mesterséges égitestének számító Mir várhatóan a Csendesóceán déli részén köt ki, ami bizonyos veszélyt jelenthet Ausztrália, Új-Zéland, Chile és Argentina számára. A veszélyt mérséklendő, az előzetes tervek szerint az oroszok négy Proton teherűrhajó segédletével szó szerint lebontják az űrállomást, a modulokat lekapcsolják az állomás testéről, majd a Csendesóceán felé irányítják őket. A becsapódás művelete azért hordoz kockázatot, mert a légkör ugyan a kisebb részeket megsemmisíti, ám a több tonnás darabok egészben maradhatnak, és a légkörbe történt belépés után teljesen irányíthatatlanná válnak. Természetesen nincs új a nap alatt, hiszen a darmstadti székhelyű Európai Műholdoperációs Központ adatai szerint hetente átlagosan egy, legalább egyméteres radarkeresztmetszetű objektum lép be a földi légkörbe és semmisül meg. Francia kutatók szerint minden 2-3 évben kell számolnunk reálisan a veszélyt jelentő, az atmoszférán átjutó égitestroncsokkal. A világűrben jelenleg közel 10 ezer, legalább 10 cm átmérőjű mesterséges objektum kering, ezek legnagyobbika az orosz Mir űrállomás. Jövő évi becsapódása az űrhajózás egyik fényes, példátlanul hosszú fejezetének végére tesz majd pontot. (shz) Megoldódhat végre a Húsvét-szigetek rejtélye Polinéziai szigetlakók Az orosz Mars-96 műhold 1996 novemberében a Mars helyett a Húsvétszigetek közelében vágódott az óceánba, ráadásul 270 gramm radioaktív plutóniumot is tartalmazott. (TA SR-térkép)