Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-29 / 224. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 29. KOMMENTÁR Ha mindenkié vagy... HOLOP ZSOLT Száz nap, amely nem rengette meg a világot, de még Szlovákiát sem. Rudolf Schuster elnöklése első száz napjának legnagyobb pozitívuma, hogy egyáltalán volt, s hogy mi, a nép választhattuk meg őt. Rudolf Schuster beiktatásakor azt a fő célt tűzte ki maga elé, hogy valamennyi állampolgár elnöke akar lenni, ami dicséretes. A nagy igyekezetben azonban átesett a ló túlsó oldalára, mégpedig a hasa alatt, hiszen valahogy úgy gondolta, hogy akik rá szavaztak, azoknak automatikusan az elnöke, ezért most már csak az ellentáborhoz tartozók bizalmát kell elnyernie. Államfőként is hű maradt még pártalapítóként kijelölt politikai programjához, a megbékélés hirdetéséhez, a kérdés csak az, hogy nekem, gazdaságilag megszorított állampolgárnak meg kell-e békélnem például azzal, hogy Alexander Rezes és a körülötte levők kirabolták a kassai vasművet, s hogy most Schuster tárgyal velük, s még az is elképzelhető, hogy a visszatérés valamilyen formájáról, vagy a fátyol múltra való ráborításáról, amikor a fátyol helyett asztal kéne. Mečiarral folytatott négyszemköztijéről már ne is beszéljünk, bár az elnök azt mondja, tanult múltkori hibájából, és mégsem ildomos, hogy titkai legyenek az állampolgárok előtt. Persze ennek ellenére sem mondja meg, miről tárgyaltak oly komolyan és titokban. Rudolf Schuster arra is veszedelmesen vigyáz, nehogy véleményt nyilvánítson, mert egy darab véleménnyel valószínűleg nem érthet egyet az összes állampolgár (és itt akár még népirtásról is szó lehet, mint azt a szlovák társadalom megosztott álláspontja bizonyította a koszovói történésekkel kapcsolatban), s ha nem mindenki azonosul véleményével, akkor bizonyára nem is mindenki elnöke. Ha mindenkié vagy, senkié se vagy - mondja erre a klasszikus. S ha már nem mond semmit, csak annak alapján ítélhetjük meg, hogy kikkel veszi körül magát. Szóvivője, bizonyos Stasz jól kipróbált elvtárs, egykori pártállami washingtoni tudósító, aki bizony nem lehetett akárki. De nem kell ennyire visszamenni a múltba, sajtóosztályán dolgozik például Alica Bieliková, a DSZM volt parlamenti képviselője, az pedig csak a sajtó nyomására hiúsult meg, hogy maga mellé vegye Jaroslav Rezníket, Mečiar hírhedt szócsövének, a Slovenská republikának a főszerkesztőjét. Kijöhet még ezután és mit mondhatunk még. Csak így tovább, elnök úr. JEGYZET Kinek a malmára? SÓKI TIBOR Tüntettek. Jó sokan eljöttek a fővárosba, hogy kifejezzék tiltakozásukat meg aggodalmukat az áldatlan szociális helyzet miatt. Igaz, volt mivel jönni: a szakszervezeti konföderáció biztosította az autóbuszokat. Egyes hírek több száz járgányról szóltak. Rossz nyelvek szerint meg nemcsak azért volt érdemes eljönni, mert tényleg egyre kacifántosabb a gazdasági és a szociális helyzet, s mert kezd tele lenni mindannyiunk hócipője, hanem azért is, mert állítólag minden vendég kapott kétszáz koronát. Lehet, hogy ez valóban csak rosszmájú ellenkampány. Az is igaz, hogy Peter Gajdoš, a szakszervezeti szövetség alelnöke nem volt hajlandó elárulni, mennyibe került a buli. Csak azt hajtogatta, az a fontos, mennyit hoz. Az tényleg fontos. Nos, mennyit is hozott? Egy csomó ember eljött, tüntetett, egyesek jól kiüvöltözték magukat, és alaposan megfenyegették a kormányt. Köztük volt Ján Lupták is, aki annak idején a másik - áldatlan emlékű - kormány tagjaként segített oda taszítani az országot, ahol most van. Mellesleg akkor a szakszervezeti konföderáció nem volt ilyen bátor. Sőt, ugyanolyan csendesen viselkedett, mint az a bizonyos az aljnövényzetben. Szóval: jöttek, láttak, üvöltöttek, de aligha oldottak meg bármit is. A kormánynak adott tizennégy nap majd letelik, aztán jön a nagy semmi. Nem mintha a kormány tagjai nem értenének egyet a szakszervezetek egyik-másik követelésével, ám teljesítésűkhez pénz kell. Attól meg, hogy Saktorék eljátsszák a kemény legényt, és fenyegetőznek, nem lesz több munkahely meg pénz. S attól sem, hogy harmincötezer ember elmegy Pozsonyba. Sőt pénzből csak kevesebb lett, mert valakinek csak ki kellett fizetnie a buszokat meg mindenfélét, ami egy ilyen szép nagy demonstráció szervezésével jár. Ha belegondolok, mennyi értelmes dologra lehetett volna fordítani azokat a koronákat... De Saktor, a legfőbb szakszervezeti legalább egyet elismert: a tüntetés nem volt politikamentes. Valóban. Mečiar forró őszt ígért és tömegmegmozdulásokról beszélt. Valakik megszervezték helyette. Lehet, hogy nem szándékosan, de mégis az ő malmára hajtják a vizet. Persze, nem biztos, hogy a szakszervezetek vezetői még tudják, milyen egy malom. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Ľudovít Černák „dolgozik" (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ PRÁCA A lap arra a kérdésre keresi a választ, segítene-e az egészségügy helyzetén a világbanki hitel. Irena Belohorská (DSZM) úgy vélekedik, ahol rossz stratégia szerint rosszul gazdálkodnak, a kölcsön csak növelné az ágazat adósságait, de elkerülhetetlen lesz a felvétele. Marta Aibeková (DSZM) szerint a hitelre szükség van, mert a legégetőbb problémákat megoldaná, de nem mellékes, milyen lesz a helyzet öt-tíz év múlva, amikor majd törleszteni kell. A képviselő egyetért a kölcsönnel, de fontosnak tartja a kamatfeltételek tisztázását. Štefan Zelník (SZNP) úgy véli, az egészségügy ördögi körbe került, melyből alapvető változások nélkül képtelen lesz kitörni. Ezek nélkül pedig a csőd elkerülhetetlen. Štefan Korec, az Onkológiai Intézet igazgatója szerint a kölcsön akkor segíthet, ha helyesen használják fel, nem a kiadások fedezésére, hanem a szerkezetváltásra, új programokra. Novemberben tisztújító közgyűlés várja az MKP-t. A jelek arra utalnak, a változás szele meglegyinti a kormánypártot A helyezkedés ideje az MKP-ban Novemberben tisztújító közgyűlés várja a Magyar Koalíció Pártját. A tanácskozás előtti párton belüli mozgolódások alapján elképzelhető, változások történnek a magyar párt vezetésében és talán irányvonalában is. MOLNÁR NORBERT A tavaly júniusi, alakuló közgyűlésen az úgynevezett mérsékelt vonal ragadta magához a hatalmat. A radikálisnak nevezett szárny, amelyet Duray Miklós, Kvarda József vagy Rózsa Ernő neve fémjelez, a háttérbe szorult. Semmilyen komolyabb tisztséget nem sikerült megszerezniük, de elképzelhető, nem is akartak. Az elnökválasztás nem a „radikálisok" és a „kevésbé" vonal közötti választás mentén folyt, hiszen mindkét jelölt az MKDM berkeiből került ki, tehát a mérsékeltek közül. Inkább arról szólt, melyik jelöltnek sikerül a radikálisok bizalmát megA helyi, illetve járási szervezetek „gazdátlanok" voltak. nyernie. A voksolás előtt szülte mindenki biztos volt abban, hogy Durayék Csáky oldalára állnak, ám a választás másként sült el - talán akarva, talán akaratlanul. Egyesek szerint a nagy zűrzavarban az akkori küldöttek nem is tudták, éppen milyen tisztségbe választanak. És itt szeretném aláhúzni az „akkori küldöttek" határozós szerkezetet, mert ami késik, nem biztos, hogy múlik. Az MKP az elmúlt valamivel több mint egy évben skizofrén helyzetbe OLVASÓI LEVÉL A szülőföld szerelmese Minden településnek megvannak a maga személyiségei, akikre évtizedek vagy évszázadok múltán is büszkén emlékeznek vissza a lakosok mint falujuk vagy városuk nagy szülöttére. A Komáromi járásban levő Szentpéter polgárai is szívesen és kegyelettel emlékeznek meg szűkebb pátriájuk nagy fiáról, Kossányi József tanár úrról, aki a két világháború közötti Csehszlovákiában költőként, kritikusként vált ismertté. Verseiben lángoló hazaszeretetének, a szülőföldhöz való mindenek feletti ragaszkodásának adott hangot. De éppúgy kiolvasható belőlük a keresztény értékrend tisztekerült. Az egységes párt létrejötte nem okozott egyértelműen osztatlan sikert berkeiben. A tíz alelnök, három elnökhelyettes, egy tiszteletbeli elnök és egy elnök hatalomfelosztás azt bizonyítja, mindenkinek kellett kapnia egy kicsike kis koncocskát, hogy legalább rövid időre „csendben maradjon". Nem beszélve a párt kormányszerepéről, amelyet belülről is mindenki másként értékel: aki nem akarta igazán, hogy a kabinet részese legyen az MKP, az sikertelenségről beszél, aki mindenképpen harapni akart a hatalom tortájából, sikerekről, félsikerekről is be tud számolni. A helyzetet pedig éppen az teszi bonyolulttá, hogy a kormányzás nem egyértelmű megítélése a „csendben maradottak" malmára hajtja a vizet. Amikor Duray Miklós évekkel ezelőtt kijelentette: ha a pártegyesítés érdekében szükséges, félreáll, kevesen hittek neki. És távozott - sokan megdöbbentek. Csakhogy magyar párt ma már csak egy van (a szocialista csak papíron létezik). És míg a vezetőség tagjai a koalíciós tárgyalásokkal, a különböző egyeztetésekkel, a pártvezetés viszályaival voltak elfoglalva, Duray és kis csapata a párt alap- és járási szervezeteivel, a pártépítéssel és a jövővel foglalkozott (erre a legmarkánsabb példa a Lévai járás történései). Mert az egyesítésen már túl vagyunk - nincs miért félreállnia, s a csendben maradás kis ideje is lejárt. A helyi, illetve járási szervezetek „gazdátlanok" voltak, márpedig egy pártvezetőnek hiába magas a népszerűségi indexe, ha nem áll mögötte a tagság - vagy legalábbis a közgyűlés küldötteinek nagy része -, vizet kapálhat az indexével. Ezt mindenki tudta, de csak egy ember tudatosította: Duray Miklós, akinek nem volt más feladaletben tartását és az ezeréves múltunk megbecsülését szorgalmazó, jó szándékú intés. Első verseskötete - a Máglyák - 1929-ben jelent meg. Ezt követte 1933-ban az Éjféli kiáltás, amelyet az akkor már nagy népszerűségnek örvendő premontrei papköltő, Mécs László maga ajánlott a felvidéki magyarság figyelmébe. Az Új Élet című katolikus folyóirat 1933. májusi számában a következő felhívást olvashatjuk: „Megjelent Kossányi József, a fiatal szlovenszkói magyar költő legújabb kötete, az Éjféli kiáltás. A fiatal költő, akire Mécs László hívta fel a szlovenszkói irodalmi élet figyelmét, a magyar falu humuszából nőtt ki, s ennek a magyar földnek fájdalmát, örömét énekli meg verseiben." Az idézetből világosan kitűnik, hogy meghatározó személyisége volt a korabeli csehszlovákita, csak utazgatni Dél-Szlovákiában, megszervezgetni a járásokat, megerősíteni a magyarországi bizalmat, és gyűjtögetni a jópontokat. Állítólag már sikerült megszereznie a járások több mint felét, a tisztújító közgyűlés küldötteit pedig nem a helyi szervezetek, hanem a járásiak hagyják jóvá. Ott áll mögötte Magyarország is, ami esetünkben a Fideszt jelenti. A romániai RMDSZreformszárny mintájára a fiatal demokraták az MKP-ban is valami hasonló létrehozására készülnek. A romániai magyar párton belül Tőkés László a szárny vezetője, s több fiatal politikus neve fémjelzi még azt. Az MKP-ban Durayval számítanak, ám problémát jelent, hogy nincs utánpódás, így a Duray-holdudvar töltené be a szárny szerepét. A FiDuray Miklós maga mögött tudja a járásokat, Magyarországot. desz szemében mellesleg szálka Bugár Béla személye is. Bár egyesek szerint Duray nem a csúcsra akar visszatérni, csupán a szürke eminenciás szerepébe, hiszen a tiszteletbeli elnöki tisztséggel elveszítette a háttérben sakkozó szerepét - már ami a párt irányvonalának meghatározását illeti. Előreláthatóan az Országos Tanács elnöki posztját, a legkényelmesebb pozíciót vette célba. Ez az a poszt, amelyből a párt belső munkáját a legkomolyabban lehet meghatározni. Az OT elnöke hívja össze a 90 tagú testületet, amely szinte minden személyi kérdésről és jelentősebb politikai állásfoglalásról dönt, s amely számon kéri a korábban kitűzött célok teljesítését. Az OT dönt a ai magyar irodalmi életnek. A versíráson kívül tevékenyen bekapcsolódott a kulturális életbe is. Megszervezte a felvidéki Gyöngyösbokrétát, irodalmi titkára és igazgatósági tagja volt a komáromi Jókai Egyesületnek. A magyar lapokban rendszeresen jelentek meg a nemzeti és a szociális problémákra utaló cikkei. Sajnos, ezt az ígéretes pályát derékba törte a történelem magyarságra lesújtó vasökle. A második világháborút követő magyarüldözésnek ő is szenvedő alanya lett. Mint a csehszlovákiai magyar irodalmi élet kimagasló személyiségét az elsők közt érte el a nacionalista tobzódás vihara. 1945-ben letartóztatták- megjárta Szentgyörgy és Lipótvár börtönét. Hogy puszta életét mentse, 1946 őszén Dunamocsnál átíépve a határt, Magyarországra távozott. A magyar kommuniskoalíció felbontásáról és megkötéséről is. Az OT elnöke bármikor szabadon, elnökségi jóváhagyás nélkül levelezhet a tagsággal, s az egyedüli poszt, amely csak számon kér a csúcsvezetéstől, feladata minimális. Ebből a tisztségből nyugodtan, testületileg lehet támadni a vezetést. Ha a pártvezér lojális az OT elnökéhez, békén is lehet hagyni, ha nem, lehet piszkálni. A jelenlegi OTelnök, Farkas Pál nemrégiben egy bulvárlap kereszttüzébe került. Ez a bulvárlap pedig igencsak közel áll a tiszteletbeli elnökhöz és „regionális szárnysegédjéhez", aki az MKP elnökségi üléseiről is bizalmas információkkal szolgál a lap szerkesztőinek. Valószínűleg ezek a támadások nem véletlenek, időzítésük is mesterinek tűnik. Duray Miklós maga mögött tudja a járásokat, Magyarországot, s most már csak az alapszabályt kell úgy módosíttatnia, hogy egyszerű többséggel lehessen dönteni a tisztújításról - márpedig ha a küldöttek mögötte állnak, nem lesz nehéz. Az eddig is sokat bírált alapszabályra hivatkozva már a közgyűlés előtt is megpróbálhatja felfüggesztetni azt. Az elnöki tisztségbe pedig neki mindegy, ki ül: Bugár Béla, akit az elkövetkező két év alatt megbuktathat, avagy Csáky Pál, aki az ő segítségével kerülhet oda, ha megfelelő lojalitást ígér. Látszólag ellentétes ezzel, hogy Duray nem vett részt a Csáky elleni bizalmatlansági indítvány parlamenti szavazásán. Elképzelhető azonban, hogy az ígéret szerint véget ér a miniszterelnök-helyettes örökös piszkálása. Az elkövetkező másfél hónap az MKP-n belüli helyezkedés ideje lesz. A jelek arra utalnak, hogy a változás szele meglegyinti a pártot. ták megerősödése és arrogáns viselkedése miatt kénytelen volt Ausztriában letelepedni. 1947-ben látott napvilágot a Háborús évek című verseskötete, melyben a háború viszontagságait ecseteli. Később az Egyesült Államokba emigrált, ahol folytatta irodalmi tevékenységét. Clevelandben jelent meg két utolsó kötete, a Szent György meg a sárkány (1960) és a Végtelen út (1970). Élete vége felé Budapestre költözött, de szülőföldjét sohasem láthatta viszont. 1988. szeptember 15-én, 80 éves korában halt meg. Faluja nem feledkezett meg róla. A szentpéteri cserkészcsapat az ő nevét viseli, az önkormányzat pedig emléktáblát leplezett le az idegen földön is mindig szülőfaluja után sóvárgó költő tiszteletére. Sárközi János Szentpéter