Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-23 / 219. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 23. TÉMA: AZ ÖSZTÖNDÍJTANÁCS FL Füri Béla szerint a SZMÖT-ben nincsenek kellő súllyal képviselve az egyetemi tanárok Kiutat találni a patthelyzetből Jogos a SZMÖT idei munkájának az elmarasztalása Eddig nem volt gond A magyarországi felsőoktatási intézményekben évek óta magyar állami ösztöndíjjal tanulhatnak határon túli fiatalok. A szlovákiai diákok létszámkeretét az idén tízzel csökkentették, tekintettel a vajdasági helyzetre. P. VONYIK ERZSÉBET A Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács (SZMÖT) évek óta stabil kritériumok alapján, de önállóan válogatta ki a magyarországi ösztöndíjra érdemes diákokat. Idén azonban a helyzet megváltozott. Ennek okairól kérdeztük Füri Bélát, a SZMÖT szeptember elején lemondott alelnökét. Igaz-e az, hogy a magyar fél szerint a gyanú árnyéka vetődött a SZMÖT döntéseire? Szeptember elsején Komáromban a SZMÖT ülésén részt vett a magyar Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkárságáról Ríz Ádám, és Csákvári Éva. Szerintük a gyanú árnyéka vetődött a SZMÖT döntéseire, s mi ezt nem vitattuk, ezért a minisztérium leveszi a tanács válláról az idei döntés terhét és a pályázati anyagot elviszik Budapestre, hogy ők válogassák ki az ösztöndíjra méltókat. A SZMÖT elnöke a szünetben átadta a pályázat anyagát, részletesen tájékoztatta őket, de bennünket oda sem hívott. Kiderült, mindezt előző héten Budapesten megbeszélte a minisztériumban. A szünet után azonban a két alelnök, köztük ön is, lemondott, és ugyanerre szólították fel Lovász Gabriellát, a SZMÖT elnökét. A minisztérium bírálata valamennyiük munkájára nézve kritikát jelentett? így van. Az elnöknő végülis elérte, amit akart. Mit ért el? Szeptember elseje után Budapesten járt és 6-án azt a listát terjesztették be elfogadásra, amit közösen készítettek. A minisztérium emberei, esküdni merek rá, bele se néztek a pályázatokba, ugyanis nem tudtak hozzáférni az átadott számítógépes adatállományhoz. A pályázók nem az eredményeik alapján nyerték el az ösztöndíjat? Meg kellene bizonyosodni arról, milyen kritériumok alapján döntöttek, mert csak egyes esetekben, pl. a doktoranduszok, illetve a Ma„Budapesten csak javaslatokat tehettünk." (Somogyi Tibor felvétele) gyar Nyelvi Intézetbe felvételizettek esetében ismertették velünk a kritériumaikat. A hiányos beadványokat szűrték ki, ami előző tanácskozásainkon is viták forrása volt. Augusztus elején többször is parttalan vita folyt a körül, hogy milyen kritériumok legyenek döntőek a pályázatok elbírálásánál. Ugyanis voltak pályázók, akik csak augusztus 20-a körül kapták kézhez a magyarországi egyetemi felvételről szóló értesítést, így ezek is hiányosaknak minősültek. Akkor borult ki az egész, amikor kiderült, hogy az egyes magyarországi felsőoktatási intézmények által adott felvételi pontszámok nem hasonlíthatók össze, amit a SZMÖT tagjai közül nem mindenki volt képes felfogni. Titkos szavazással miért hívták vissza az ösztöndíjtanács elnökét? Miután távoztak a budapestiek, elmondtam, így nem tudok együttműködni az elnöknővel, ezért lemondok. Indokként azt hoztam föl, hogy nem tájékoztatott a külön lépéseiről, arról, milyen anyagot adott át a minisztériumi illetékeseknek. A másik alelnök, Pék László ugyanígy tett. Patthelyzet állt elő, így lemondásra szólítottuk fel az elnöknőt is, hogy megújulhasson a vezetés. De ő közölte: nem mond le, hanem váltsuk le. A tisztújítás megtörténhetett volna, ha az elnöknő lemond, de le kellett váltani. Pár nappal az ösztöndíjak odaítéléséről döntő budapesri ülés előtt vezetés nélkül maradt az ösztöndíjtanács, emiatt a felvidéki küldöttségnek nem volt szavazati joga, csak megfigyelőként lehetett jelen. Ki felelős ezért? Biztos, hogy részfelelősség mindenkit terhel. Áz idei évben ráadásul az elnöknő a pályázati anyagot a saját lakására vitte. így nem is segíthettünk volna, elvégre magánlakásra nem mehettünk. A SZMÖT-nek viszont nincs saját irodája, ahol a dokumentációt tarthatná. Valóban így van. Megpróbáljuk elérni, hogy legyen állandó pozsonyi székhelyünk. Pár éve két címe volt a tanácsnak, egy a pozsonyi Csemadokban, egy pedig a komáromi pedagógusszövetségben. A menesztett elnöknek azonban problémái voltak a saját embereivel az ösztöndíjtanácsban és a pedagógusszövetségben is. Igaz-e, hogy nyomás is nehezedett a tanácsra. Pártok részéről? Hazai személyek részéről. Olyanok részéről is, akik innen származnak és most odaát érvényesülnek. Az egyik itteni minisztériumból is küldtek egy névsort, hogy kiknek a besorolását ajánlják. De a tanács ezeket a nyomásokat kivédte. Határozottan elutasítom, hogy korrupt lennék. Mondom ezt azért, mert az Új Szóban napvilágot látott, hogy a SZMÖT protekciótól mentes fejet kapott Lovász Gabriella személyében, amiből az következik, hogy a többiek korruptak lennének. A budapesti ülésen önök csak statiszták lehettek? Csak javaslatokat tehettünk, de ezeket sorra nem fogadták el. Nem kérdőjelezték meg az ösztöndíjasok sorrendjét? Ehhez nem állt rendelkezésre a pályázat anyaga. Az ülés végén kiderült az is, hogy a SZMÖT a minisztérium állítása szerint gyakorlatilag nem volt legitim, mert már tavaszszal létre kellett volna hozni a megújított ösztöndíjtanácsot. Mindezért csak az elnöknő felelős, neki kell összehangolni a munkát. Az illetékes magyarországi intézményekkel való tárgyalásokon, így május 27-án és június 2-án már nemcsak azt rótták fel, hogy nincs működési szabályzatunk - ami nem felel meg a valóságnak - és újult meg az ösztöndíjtanács, hanem az is felmerült, a nincsenek benne kellő súllyal képviselve az egyetemi tanárok. Ezt a tanácsban azért nem forszíroztuk, mert a szlovákiai értelmiségnek a szervezettsége olyan, amilyen. Nem mindenki vállalja ezt a munkát. Mikorra várható, hogy feláll az új vezetőség? Lehet, hogy soha, legalábbis ezekkel a tagokkal nem. Erre csak egy példát mondok: értesíteni kellene azokat a pályázókat, akik nem kaptak ösztöndíjat, de nem tudjuk megtenni, mert az egész adatbázis a volt elnöknőnél, illetve Budapesten van. Helyesnek tartja-e, hogy a magyarországi minisztérium saját hatáskörbe vonta a felvidékiek ösztöndíjára vonatkozó döntést? Ez most rendkívüli döntés volt, jogosságát nem is vitattuk. Egyértelműen gondok voltak az hazai ösztöndíjtanács házatáján, gyakorlatilag működésképtelenné vált, a minisztériumban pedig személyi változások voltak. A pályázatok elbírálása előtt kikezdték a munkát a sajtó útján és más csatornákon. Csak a felvidéki delegációnak nem volt szavazati joga, az erdélyeik, kárpátaljaiak és a vajdaságiak szavazhattak? Igen, de ez egyedi eset volt. VÉLEMÉNY Augusztus közepétől egyre több jelzés érkezett Budapestre, az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkárságára, hogy idén a Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács (SZMÖT) nem megfelelően végzi feladatát, a magyarországi ösztöndíjért folyamodók pályázatainakjói áttekinthető, pártatlan elbírálását. Nemcsak telefonon érkeztek következetíenséget és visszaélések gyanúját sejttető hírek, hanem a Tanács kiegészítő jegyzőkönyve és a Titkárság munkatársainak egyes személyes észlelései is megerősítették : azonnali közbelépés szükséges, mert a régiók ösztöndíj tanácsainak tekintélye is veszélyben foroghat a SZMÖT munkájáról hozzánk érkező negatív visszhangok révén. A pontatlan, nem eléggé részletes pályázati kiírásból eredő nehézségek mellett a pályázati fegyelem is sokszor hiányzott, nem mindenki tartotta be a határidőket, a SZMÖT-re pedig komoly, időnként politikai nyomás is nehezedett, hogy késve, illetve hiányosan érkezett pályázatokat is vegyenek figyelembe. Az Ösztöndíj Tanács tagjai időnként az általuk felállított elvekhez sem tartották magukat teljes egészében, ez szülte ezt a kellemeden helyzetet. Ilyen körülmények között dr. Csákvári Éva főtanácsos asszonynyal egyetértésben úgy döntöttem, hogy az SZMÖT szeptember 1-jei ülésén, a helyzet elmérgesedését megelőzendő, elhozzuk a pályázatokat Budapestre, ahol mi magunk végezzük el a szigorúan formai kritériumok alapján történő értékelést a Lovász Gabriella által számítógépre vitt hiteles adatok alapján, majd ezt tálaljuk a Határon Túli Magyar Ösztöndíj Tanács (HMÖT) elé. Ezzel arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a magyar Oktatási Minisztérium presztízse nem engedheti meg, hogy a legkisebb gyanú árnyéka is vetüljön az ösztöndíj tanácsok javaslataiban foglaltakra, majd a HMÖT döntéseire. A döntések terhét, ha úgy tetszik, ódiumát tehát átvállaltuk, s ezt tel-. jesítjük is. Előterjesztésünkben a pályázatok tartalmi elemzése helyett időnk sem lett volna rá, másfelől támadható lett volna az óhatatlanul is szubjektív szempontrendszer miatt - csak a formai kritériumok meglétét vizsgáltuk. Határidőre beérkezett-e a pályázat, teljes volt-e vagy hiányos, ezek voltak a követendő elvek. így összeállt egy névsor, amelyből már csak azokat a pályázatokat szelektálhattuk ki, amelyeket a SZMÖT által nem támogatott szakokra adtak be. Ezen belül előnyben részesítettük az egyetemre felvett pályázókat. Főiskolára felvett pályázók közül csak azokat javasoltuk, akik olyan egyetemi szinten nem tanulható szakra (pl. művelődésszervezés) nyertek felvételt, amely a felvidéki magyar közösség számára is fontos. így alakult ki az igazságosnak mondható rangsor, amelyet a HMÖT is elfogadott. Nem kívánunk, természetesen, ítéletet mondani a SZMÖT tagjai felett, de idei tevékenységük elmarasztalása jogosan történt. Elemi érdekünk viszont az, hogy a felvidéki Ösztöndíj Tanács is legalább olyan jól működjön, mint kárpát-medencei társai, különösen annak ismeretében, hogy ilyen problémák nem merültek fel korábban. Segítséget kívánunk nyújtani a SZMÖT újjáépítéséhez, hiszen a kisebbségi magyar közösségek önrendelkezési képességének erősítését minden eszközzel támogatnunk kell. Ehhez a felelős munkához kérem ezúton is a szlovákiai magyar értelmiség együttműködését, mert eddig sem kívántunk és ezután sem kívánunk eldönteni Magyarországon mindent, ami a szlovákiai, vagy más régióbeli magyar közösségre tartozik. Ríz Ádám, HTMT-főosztályvezető Illusztrációs felvétel Az Oktatási Minisztérium a javaslattételnél egyetlen szabályt követett: pontosan betartotta a Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács pályázati felhívásában foglalt irányelveket Amiről Füri Béla nem beszél, avagy a szabálytalanságok okai LOVÁSZ GABRIELLA Például arról, hogy a SZMÖT munkája nem szeptember l-jén kezdődött, hanem január 22-én, amikor az idei pályázati kiírást készítettük elő, s ahol foglalkoztunk a SZMÖT Szervezeti és Működési Szabályainak módosításával is. Mert van ilyen. Sőt, most már kettő is. Egy régi és egy új, amit idén májusban hagytunk jóvá, csak ez utóbbit még a HMÖT-nek is jóvá kell hagynia. Addig viszont a régi van érvényben. Ami idén februárban lejárt, az az ösztöndíjtanács három éve delegált tagjainak mandátuma. S mivel a delegáló szervezetek az írásbeli felkérés ellenére máig sem küldték el az általuk delegált személyek megbízólevelét, megkérdőjelezhetővé vált a SZMÖT jelenlegi összetételének hitelessége. A Füri-inteijút olvasva kérdések sora vetődik fel. Miért kellett volna „forszíroznia az elnöknőnél" a SZMÖT összetételét? Talán nem kapott lehetőséget arra Füri Béla is, mint minden más ÖT-tag, hogy javaslatot tegyen, ha úgy látta, hogy ez a szerkezet nem jó? Az SZMTT (Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság, ha van még ilyen) elnökeként miért nem kezdeményezte már régen egy jobb szerkezetű és összetételű Tanács létrehozását, ahol holmi középiskolai tanárok nem beszélnek bele a „nagyok" dolgába? Arról sem beszél Füri Béla, hogy az idei pályázatok elbírálása nem szeptember l-jén kezdődött, hanem augusztus 5-6-án, s folytatódott augusztus 12-én. Azt is kifelejti, hogy az első két napon mind az Oktatási Minisztérium (OM), mind a HTMH képviselői jelen voltak és megtapasztalhatták azt a megbomlott értékrendet, ami a tanács idei ülésére jellemző volt. Aztán már elég volt összehasonlítani a helyszínen szerzett tapasztalatokat annak a jegyzőkönyvnek az ellentmondásaival, amelynek egyik hitelesítője éppen Füri Béla volt. Ezért nem csoda, hogy a tanács szeptember 1-én egyhangúlag tudomásul vette az ÓM döntését. Avagy nem lett volna kutyakötelessége megvédenie magát, ha igazságtalanul „esik rá a gyanú árnyéka"? Hiszen nemcsak a mundér becsületét, hanem a régió jogát is védelmeznie kellett volna! Csakhogy ez nehéz, ha előzőleg az ösztöndíjtanács többségi szavazással sorra szegte meg a pályázati rendszer szabályait és a saját pályázati felhívásában megszabott feltételeket. Például azzal, hogy miután augusztus 5-én délelőtt jegyzőkönyvbe került, hogy a határidő után érkezett pályázatokkal nem foglalkozik, délután egy kikényszerített újraszavazással mégis elfogadta a határidő után érkezetteket, mert időközben egyes ÖT-tagok magukkal hozott pályázatokat terjesztettek elő. Ezzel egy megállíthatatlan folyamat vette kezdetét. Mert hol lesz most az időbeli határ? Másrészt ha új pályázatokat el lehet fogadni, miért ne lehetne egy-egy hiányos pályázatot kiegészíteni? Csakhogy itt már súlyosabban sérül az egyenlő esélyek biztosításának elve, mert hogy mindenkit mégsem lehet másnap kiértesíteni; De ez az elnök baja. Túlságosan „mereven kezeli a dolgokat". Miért nem veszi tudomásul, hogy vannak egyenlőbbek? Kit érdekel, hogy minden szabálytalanul elfogadott pályázatnak olyan pályázó láthatja kárát, aki betartotta a játékszabályokat? Igaza van Füri Bélának abban, hogy gyakorlatilag működésképtelenné vált a tanács, mert végeláthatatlan viták következtek, melyekben újra meg újra megkérdőjeleződtek a korábban meghirdetett feltételek. Például arról, kell-e pontozásos sorrend? S ha már pontozunk, mit nem kellene figyelembe venni, függedenül attól, hogy a pályázati felhívás megkövetelte a dokumentálását? Mert mennyivel egyszerűbb lenne csak úgy kiválasztani az arra alkalmasakat. De mert a sorrend hiánya az elnököt nagyon nehéz helyzetbe hozza, hiszen nem hívhat össze minden héten ÖT ülést, viszont azonnal reagálnia kell az esedeges változásokra (jogos reklamációk, vagy kiesik valaki), ebből igazán nem engedhet. Ettől kezdve már lehet vádolni azzal is, hogy rákényszeríti akaratát a tanácsra. S ha ezek után még ne adj isten azt is észreveszi, hogy valaki tudatosan hamis adatot diktál jegyzőkönyvbe, s ebben az alelnök a cinkosa, bűnei megbocsáthatatlanok, sorsa megpecsételődött. De mi lesz az idei pályázatokkal? Megpróbálja menteni, ami menthető. Jegyzőkönyvbe mondja, hogy ennyi szabálytalanság után fel kellene függesztenie az ülést, de mert pályázók százai várják a döntést, csupán figyelmeztet a szabálytalanságokra, s kilátásba helyezi, hogy az ellenőrzés során hibásnak talált döntéseket nem fogja aláírni. Ót is figyelmeztetik: nem ellenkezhet a többséggel, ez a demokrácia alapszabálya. Mit számít az, hogy a végeredmény egyáltalán nincs összhangban a meghirdetett elvekkel? Ezek után valóban voltam Budapesten. Kétszer is. Innentől már Füri Béla is tudósít. Csak itt-ott elhallgat, megmásít valamit. Például azt, hogy a HMÖT ülésén nemcsak a javaslatokat szokás előterjeszteni, hanem a döntés körülményeiről is illik számot adni, s át kell adni az inkriminált jegyzőkönyveket is. Már ennek önmagában is lehetett volna olyan következménye, hogy az idén minden szlovákiai magyar elesik az ösztöndíjtól, nem számolva azzal, hogy mostanra az a kérdés is eléggé kiéleződött, jó-e az nekünk egyáltalán, ha oda küldjük tanulni gyermekeinket, hiszen sokan tudni vélik, hogy többségük nem jön haza. Ebben a kérdésben pedig ugyanúgy vélekedett az OM régi és új vezetése, a vezetőváltás nem befolyásolta a dolgokat. Elkerülte Füri. figyelmét az is, hogy az egész ösztöndíjtanács jelenlétében adtam át az OM képviselőinek a teljes pályázati anyagot, annak a tanácskozás négy különböző fázisában lemezre mentett változatával együtt. Hosszan lehetne sorolni, mi mindent állít másképp, de ennyi is elég. Az Oktatási Minisztérium kifejezett kérésére valóban kénytelen voltam ismét elutazni Budapestre, hogy megmagyarázzam a számítógépben használt jelöléseket és rövidítéseket. Itt az én szerepem befejeződött. Nem tisztem megmagyarázni az OM válogatási elveit, de információim szerint a javaslattételnél egyeden szabályt követtek: pontosan betartották a SZMÖT pályázati felhívásában foglalt feltételeket. Nem mondtam le az elnöki tisztségről, mert ebben a helyzetben nem tehettem. Minden eddigi lépésemért vállalalom a felelősséget és a következményeket.