Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-22 / 218. szám, szerda

10 KULTÚRA OKTATÁS ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 22. A R025P1YÓI PEDAGÓGIA) ISKOLA EMLÉKKÖNYVE (1953 - 1961) A Böngésző nyertesei A Vasárnap 37. számában feltett kérdésre a héten 547 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Géczi István cétényi, Fülep László nagykaposi, Sztastyík Miklós pozsonyi olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1990 október elején, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Kiállítások diákok alkotásaiból Pozsony, Losonc. Körmöcbányái plein air '99 címmel nyílik kiállítás ma délután 16 órakor a pozsonyi városi könyvtár Artotéka Galériájában, amelyet művészeti iskolák diákjainak, köztük a kaposvári Iparművészeti Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulóinak munkáiból rendeztek. Megtekinthető október hatodikáig. Diákok munkái láthatók majd az „S" akció című kiállításon, amelyet holnap 15 órakor nyitnak meg a losonci Nógrádi Galériában. Ez a kerámia szakos főiskolai hallgatók és pedagógusok nemzetközi alkotótelepén készült munkákat mutatja be. (tb) Andorai Péter Arany Hullám-díja Arcachon. Andorai Péter nyerte el a franciaországi Arcachonban tartott Nemzetközi Női Rendezői Filmfesztiválon a legjobb férfi szereplőnek járó Arany Hullám-díjat Enyedi Ildikó Simon mágus című filmjében nyújtott alakításáért. A női rendezők első alkalommal megtartott filmfesztiváljának fődíját egyébként az elsőfilmes brit Lynne Ramsey nyerte el Ratcacher című alkotásával, s a legjobb női alakításért a spanyol Iciar Bollain (Flores de otro mundo) főszereplője kapta. Az arcachoni fesztivál zsűrijének elnök asszonya Macha Meril volt, s a szavazó tagok között volt többek közt Maria Schneider, Clémentine Célarie, Florence Thomassin, valamint Helma Sanders Brahms német rendezőnő. Korábban e filmfesztivált tematikus témáknak, például a spanyol és latin-amerikai filmeknek szentelték. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Sirály 19 KIS SZÍNPAD: Kényes egyensúly 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 10.30 MOZI POZSONY DRUŽBA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Asterix és Obelix (fr.-ném.-ol.) 15.30, 17.45 Ronda ügy (am.) 20 CAPITOL: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45,18.15, 20.40 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Múmia (am.) 16.30, 19.30 GALÁNTA - VMK: Kedvenc marslakóm (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Szerelmes Shakespeare (am.) 20 GYŐR CINEMA CITY: Taxi (fr.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Ötvennégy (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Drogosztag (am.) 13.30, 15.45 Mátrix 14.45, 17.30, 20.15 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Szájkosaras kosaras 14, 16 Az űrkommandó 18, 20.15 Csillagok háborúja (am.) 14.30, 17,19.45 Huszonkilenc országból ötvennégy képzőművész alkotott a bazini parkban csak természetes anyagokból HVIEZDA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: A legkedvesebb bárom (am.) 16, 20 Knockin' on Heaven's Door (am.-ném.) 18 ISTROPOLIS: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 18, 20.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Ösztön (am.) 18, 20.30 Én miért nem? (ír.) 17, 18.45 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30, 18.15 Sekalnak meg kell halnia (szl.-cseh) 20.30 Az ördögsziget (am.) 20.15 A kertben (szl.) 20 KASSA A hallgatás csak növeli a bajt Integráció, avagy láthatatlan kiállítás TALLÓSI BÉLA mekeiket. Hogy ez tájainkon menynyire és már milyen régóta nincs így, a szóban forgó emlékkönyv ugyancsak megerősíti. Hadd kezdjem néhány személyes élménnyel: szülőfalumban, a gömöri Rudnán végeztem az alapiskola első öt osztályát. Mindkét tanító nénim gyermekei szlovák iskolába jártak. Csoda tehát, ha ebben a faluban még a 70-es évek derekán megszűnt a magyar iskola? Az alapiskola 6-9 osztályát Rozsnyón, az egykori Bányász téri alapiskolában végeztem. Az egyik osztályfőnököm gyerekei nem magyar iskolába jártak, de több itt tanító pedagóguséi sem. Sosem felejtem el a csalódást, melyet akkor éreztünk osztálytársaimmal, amikor megtudtuk, hogy magyartanárnőnk gyerekei közül nem mindegyik járt magyar iskolába. Jelenleg Rozsnyón már ott tartunk, hogy a magyar tanítási nyelvű állami alapiskola élén olyan igazgató áll, akinek a gyerekei nem a magyar iskola padjait koptatták. A Rozsnyói Pedagógiai Főiskola említett kiadványában a tantestület Kitehetjük a lelkünket is, ha a pedagógusok nem járnak elöl jó példával. és a diákok névsorát olvasgatva többször elszomorodtam, sőt elkeseredtem. Sok olyan személy nevére bukkantam ugyanis, akikről nem tudtam (s a magyar iskolákhoz való viszonyuk alapján álmomban sem gondoltam), hogy idejártak, vagy itt tanítottak. Már rögtön az első, 1956ban végzett osztály diákjai között ott találtam egy falumbeli tanító nevét, akinek a gyermeke szlovák iskolába járt. Az 1958-ban végzettek között ismét egy falumbeli pedagógus nevét olvashattam, aki az előző példáját követte. Hasonló a helyzet az egykori osztályfőnökökkel is. Köztük is találtam olyanokat, akik nem bíztak az anyanyelvű oktatásban, és akadtak ilyenek a tantestület tagjainak sorában is. Az 1989-et megelőző időszakban csak „burkolt propagandát" folytathattunk az anyanyelvű oktatás fontossága mellett, most már nyíltan tehetjük, és tesszük is a beiratkozások idején. Egy alkalommal lázasan győzködtem egykori osztálytársamat, mennyire árt azzal a gyerekének, ha nem magyar iskolába íratja. Megdöbbentem, amikor egyik fő ellenérve az volt, hogy mit akarok, amikor a mi egykori tanítóink is szlovák iskolába járatták a gyerekeiket, ők maguk sem bíztak a magyar iskolában. Igaza volt. Mit feleljen egy szülő, milyen magyarázatot adjon a gyerekének, ha megkérdezi, miért jár a tanító néni vagy tanító bácsi gyermeke szlovák iskolába, bár ő maga magyar iskolában tanít? Kitehetjük a lelkünket is a beiratkozások alkalmával, ha maguk a pedagógusok nem járnak elöl jó példával. S hogy mennyire nem ildomos ezt a kérdést a szülők előtt nyíltan feszegetni, hadd szolgáljon erre egy családi történet. Két öcsém még alapiskolába járt, amikor a szülői értekezleten szóba került, tenni kellene valamit azért, hogy többen jelentkezzenek a magyar iskolába. Édesanyám is felszólalt, hangsúlyozva: először is maguknak az ott tanító pedagógusoknak kellene példát mutatniuk, s még a kicsit durva „fejétől bűzlik a hal" példázattal is élt. Mondanom se kell, hogy nem aratott osztatlan sikert az érintettek körében. Két öcsém itta is egy ideig a levét édesanyám szókimondásának. A pedagógusok példamutatásának hiánya sokkal többet árt a Matica slovenská vagy mások ellenpropagandájánál! Ha azt akatjuk, hogy még ötven év múlva is legyen tájainkon magyar nyelvű oktatás, ezzel a kérdéssel is minél előbb szembe kell néznünk. Hiszen a katolikus templomban nem református pap misézik, ahogy a zsinagógában sem a katolikus pap hirdeti az igét. Beszélni kellene erről a kérdésről a nagy nyilvánosság előtt, és minél előbb. Azzal, hogy szemérmesen hallgatunk róla, csak fokozzuk a bajt. Most, hogy az iskolák visszakaphatják jog- • alanyiságukat, és a szülőknek is több beleszólásuk lehet az iskola ügyeibe, ajánlatos lenne a pedagógus belépésekor bizonyos feltételeket szabni. Mert ha ez a negatív példamutatás nem szűnik meg (s emellett még ott van az állam és bizonyos pártok, személyek részéről a burkolt vagy nyílt törekvés a magyar iskolák megszüntetésére), akkor nem biztos, hogy nemzetiségi oktatásunk megéri a következő ötven évet. Bazin. A szeptember 23-tól 26-ig tartó Bazini Szüreti Ünnepségek előrendezvényeként nyitották meg az Integráció - Láthatatlan kiállítás című szabadtéri képzőművészeti bemutatót(?) a városi parkban. Azért e bizonytalanság a műfaji megjelölést illetően, mert ez a Láthatatlan kiállítás cseppet sem hasonlít, illetve nem is akart-akar a hagyományos kiállításokhoz hasonlítani. Ahogy a címe is elárulja, láthatatlan kíván lenni, mégpedig úgy - miként a cím előtagja utal rá -, hogy a helyszínnel próbál integrálódni. Szájbarágósabban kifejtve: a részt vevő művészek mindenféle mű anyagot nélkülözve, kizárólag természetes anyaggal dolgoztak - jórészt csak a terepet, vagyis azt alakították és formálták, amit a kiállítás helyszínén, vagyis a parkban találtak. A kiállítás szinte teljesen beolvadt a természetbe, mintegy észrevehetetíenné, láthatatlanná vált, esetenként csak a művész nevét és a mű címét közlő feliratok jelzik, hogy képzőművészeti alkotást szemlélhet a járókelő. Mint például Vladimír Popovič műfajilag nehezen meghatározható művét. Kinek tűnne fel Az alkotás lényege, hogy a művészek a helyszíni adottságokat használják ki (Robo Kočan felvételei) ugyanis, ha egy városi parkban, árnyas fák alatt lát egymás mellett három padot, s mindegyiken egyegy párt. Ki állna meg mellette, Szakmai tanácskozás után kezdődik a természetformálás, készül a mű előtte vagy a közelében, s gondolná, a három pad a rajtuk ülő három párral műalkotás. Pedig az. Igaz, ez csak hosszabb szemlélődés után derül ki, amikor is az embernek szemet szúr, hogy a három pár, bár hús-vér emberek, teljesen mozdulatlanul ülnek a padon. A szlovák művész ugyanis felkért hat személyt, hogy napi három-négy órán át üljenek merev pózban a parkban lévő padokon. Ez a teljes integráció, az abszolút rejtett, mégis létező művészet. S mire jó? Ahogy a kiállítás kurátora, Ľubomíra Slušná elmondta, ha szándékuk, koncepciójuk megértésre találna, akkor arra, hogy az emberek egy kicsit újra jobban odafigyelnének a természetre. Ennek a koncepciónak a támogatására érkezett a bazini parkba huszonkilenc országból ötvennégy művész, köztük a magyarországi Bénes József. De ha prózaibbak akarunk lenni, mivelhogy ilyen magasztos célok elérését esetleg nem reméljük a művészettől, akkor azt is mondhatjuk: annak a három középiskolának a diákjai, akik három napig segítették a művészeket az alkotásban, illetve statisztálSzinte teljesen beolvadt a természetbe, mintegy láthatatlanná vált. tak a tereprendezésben, tökéletesíthették angol nyelvtudásukat. Azért reméljük, hogy akik szeptember 26ig sétát tesznek a bazini parkban, mégiscsak megértik a művészek és műveik által prezentált üzenetet: az ember a természet része. S hogy ebből mi következik, azt talán - annak ellenére, hogy sokszor nem úgy cselekszünk - magunk is tudjuk. Gondolatok egy nemrég megjelent iskolai emlékkönyv kapcsán a példamutatás hiányáról pedagógusaink körében A X. Szlovákiai Táncháztalálkozót október másodikán rendezik meg a komáromi sportcsarnokban. A jubileumi rendezvény újdonsága a táncháztalálkozóra megjelenő lemez és kazetta lesz, amelyen táncházzenekarok, valamint hagyományőrző zenészek és énekesek közreműködnek. Képünk a tavalyi, sokakat vonzó rendezvényen készült. (Dömötör Ede felvétele) Mindig örülök, ha szűkebb szülőföldemmel, Rozsnyóval és környékével kapcsolatos kiadvány jelenik meg. így volt ez, amikor a rövid életű egykori Rozsnyói Pedagógiai Főiskola Emlékkönyve (19531961) került a kezembe. L. JUHÁSZ ILONA Az egykori diák, Máté László által szerkesztett füzet a csehszlovákiai magyar nyelvű oktatás újraindításának 50. évfordulója alkalmából jelent meg Rozsnyón. Máté László bevezetője ezekkel a gondolatokkal zárul: „Úgy érezzük, hogy most, amikor a szlovákiai magyar oktatás újraindulásának az 50. évfordulója van, kötelességünk számba venni az eredményeket, tanulságokat - és a veszteségeket egyaránt. Kötelességünk értelmesen és elmélyülten foglalkozni egyre gyérülő iskolahálózatunkkal, a magyar pedagógusképzés megoldatíanságával, a tőlünk évtizedeken át megtagadott, ám közösségünket jogosan megillető felsőfokú magyar intézménnyel - egyetemmel; Apáczai Csere János szavaival mondva, ezeknek felettébb szükséges voltával." Nos, az idézettek mellett szerintem ideje lenne foglalkozni egy másik, ugyancsak „felettébb szükséges" kérdéssel, amelyről túlzottan is szemérmes módon hallgatunk, mintha tudomást sem akarnánk venni róla. Létfontosságú kérdésről van pedig szó: a pedagógusi példamutatásról, mégpedig egy olyan vonatkozásban, amely meghatározó az anyanyelvű oktatás fennmaradása szempontjából. Arról, hogy a magyar pedagógusok magyar iskolába járassák gyer-