Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-15 / 215. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 18. VENDÉG KOMMENTÁR Tétova ünnepeink Két szokatlan hét áll mögöt­tünk. Mindkettő közepén (szeptember l-jén és 15-én) nem dolgoztunk. Az egyik tele­vízió riportere megkérdezte az utca emberét, mivel töltötte az ünnepet, meglehetősen bi­zonytalan vagy kitérő választ kapott mindenkitől. Az arco­kon bizonytalanság tükröző­dött. Mit is mondjanak? Ho­gyan is kellene ün­nepelni a Szlovák Köztársaság Alkot­mányának napját? És hogyan ünnepel­je a Hétfájdalmú Szűz Máriáét példá­ul az áz ember, aki nem hívő, vagy a más, nem római ka­tolikus vallású? Šaštínba néhány ezer ember kel útra, idén ráadásul a kor­mányt sem képvi­selték a legmagasabb szinten. Nem csoda - dolgoztak, a Dzurinda-kabinetnek nincs sok ideje az ünneplésre. Logikus, hogy minden ember örül a szabad napnak: a nők nyugodtan moshatnak, vasal­hatnak, nagytakaríthatnak, a férfiak elmennek egy sörparti­val egybekötött meccsre, netán elvégeznek valamit a ház kö­rül, vagy legalább rendesen ki­alusszák magukat. Főként ezen a két szeptemberi ünnepen bi­zonytalanodunk el. (Előtte júliusban, Cirill és Metód napján.) Nem kötődik hozzá semmiféle társadalmi szokás, nem hagyományos családi ün­nep. Az emberek többségében nem is él ilyen hangulat, s an­Eva Čobejová nak érzése sem, hogy ezt az ünnepet illenék méltósággal megülni. Azt pedig erősen két­lem, hogy valaki éppen szep­tember l-jén olvassa ­ünnepélyes keretek közt ­a szlovák alkotmányt. A šaš­tíni búcsújárást is érdemesebb lenne hétvégén szervezni, amikor legalább két-három napjuk van a résztvevőknek az utazásra, ottlétre. Hi­szen távolabbról nem éri meg odautazni egy napra, abszolválni a búcsújárást, aztán ro­hanni haza. Az emberek többségé­ben azonban az él, hogy itt ötven évig lus­tálkodtunk, elherdál­tuk az időt - gyakran akaratunk ellenére, mert a szocializmus­ban letörték a kezde­ményező kedvet, elfojtották a kreativitást, nem azokat az embereket kedvel­ték igazán, akik égtek a mun­kaláztól. A gazdasági szakér­tők pesszimistán vallják, fél évszázaddal maradtunk le a fejlett Nyugattól. Tehát van mit behoznunk. Főként a ma­gánvállalkozók gondolják ezt komolyan. Ennek ellenkezőjé­ről szól viszont, hogy ünnep ürügyén évente tizenhárom munkaszüneti napunk van ­köztük jó néhány teljesen ér­telmetlen. Olyannyira, hogy ezt a televízióban megszólalta­tott - főként fiatal - emberek nem is titkolják. A szerző a Domino fórum munkatársa KOMMENTÁR Mi következik ebből? JUHÁSZ KATALIN Schuster beavatkozik. Bár kompetenciája ebben az esetben nulla értékű, érdeklődése annál nagyobb. Tárgyal, puhatolózik, szinte mindenkivel beszélt már vasműügyben, aki meghatározó részvényesnek számít. Hamarosan ellátogat Gabriel Eichlerhez is, akinek vasműelnöki posztja komoly veszélyben forog. Szerdán pedig Július Režeš, a hírhedt kindermanager jelentkezett audien­ciára az államfőnél, ami azért elgondolkodtató, tekintve, hogy a „kis-Rezešnek" alig egy százaléknyi részvény van a birtokában. Rudolf Schuster sejthet valamit. A kormány is sejtheti ugyanezt a valamit, mivel rendkívüli ülésre készülődnek, sőt a négy kor­mánypárt vezetői is összeülnek vasműügyben. Egyes lapértesülések szerint Alexander Režeš olyan ügyesen ma­nőverezett az elmúlt időszakban, hogy jelenleg a részvényesek ötven százaléka az ő oldalán áll. Figyelemre méltó az a sebesség is, mellyel ifjabb Režeš menekült a rá várakozó újságírók elől az államfői audienciát követően. Félszavas válaszaiból az derült ki, hogy a Rezeš-banda érvényesíteni kívánja részvényesi jogait a közelgő közgyűlésen. Nem kevés részvényről van szó. A közelmúltban elnapolt luxusautó-árverés, az Eichler-veze­tés óvatos tervei, valamint a legutóbbi vasmű-sajtótájékozta­tón prezentált, szokatlanul gazdag svédasztal (utolsó vacsora?, búcsúajándék a sajtónak?) mind-mind a helyzet komolyságát illusztrálja. Schuster szerint a vállalat külföldi partner nélkül is boldogulna, ifjú Režeš osztja e véleményt. Eichler amondó, hogy egyedül nem megy, legalábbis nem sokáig, mert a nagy­halak lenyelik a kicsiket. A nyilatkozatok utolsó mondata pe­dig általában mindenkinél ugyanaz. Döntsenek a részvénye­sekjövő szerdán. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik F.va - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorfn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Fáradjon be, képviselő úr, majd én fertőtlenítem (Peter Gossányi karikatúrája) Szent és sérthetetlen a szülők igénye, csak az a baj, hogy nem mindenütt Történet tanulság nélkül Az egymást váltó Mečiar­kormányok nyolc éve alatt ugyancsak megszokhattuk, hogy egy minisztériumi szak­vélemény ellen nem volt apel­láta, az ajánlást pedig egye­nesen parancsnak kellett te­kinteni. VRABEC MÁRIA Talán ezért is fűztek sokan nagy re­ményeket az MKP kormánytagságá­hoz, de alig telt el egy év, máris rá kellett ébredniük: mostanában mintha mégis kevesebbet nyomna a latban a magas beosztású állami hi­vatalnokok szava - pláne, ha még az akcentusuk is magyar. Munkaláto­gatásokra persze járnak ők is, meg­beszéléseket is tartanak a beosztott­jaikkal, még megegyezésre is sor ke­rül néhanapján egy-egy régóta hú­zódó kínos ügyben, de aztán a nagy­főnök visszamegy Pozsonyba, a kis­főnök pedig a megállapodástól és úri becsületszótól függetlenül azt tesz, amit akar. Még mielőtt bárki rámsütné, hogy újságírói túlzások­ba esem, sietve leszögezem: nagyon is konkrét példával tudok szolgálni, és van egy baljós sejtésem, biztosan nem ez az egyeden ilyen eset. Ez év május 24-én Nyitrán járt Szi­geti László oktatásügyi államtitkár, hogy a régió magyar kisiskoláinak legégetőbb gondjairól tárgyaljon a járási oktatásügyi osztály vezetőjé­vel és a szülők képviselőivel - a há­rom szóban forgó téma a nagy­cétényi alapiskola Kálazra kihelye­zett osztályának működési engedé­lye, a gimesi alapiskola magyar ta­gozatának önállósodása és a koloni közös igazgatású iskola jövője volt. A megbeszélésről mindenki elége­detten távozott, mert a nyilatkoza­VISSZHANG Valóban a törvénytervezet volt rossz? Az Új Szó szeptember 10-ei számá­nak első oldalán Tuba Lajos egy rö­vid hírben tájékoztatott arról, hogy a Transparency International Slovakia képviselői felfüggesztet­ték részvételüket a közbeszerzési törvény alapján meghirdetett pá­lyázatban. lépés oka: a törvényt felügyelő építésügyi tárca illetékes főosztálya vezetőjének írásos állás­pontja szerintük kizárja a nyilvá­nosság részvételét a folyamatban. Mint ismeretes, éppen szeptember 10-én második olvasatban terjesz­tette a parlament elé a közbeszer­tok szerint mindent sikerült megol­dani: a kálazi osztály létjogosultsá­gáról ezentúl a nagycétényi igazga­tó lett volna hivatott dönteni, a gimesi magyar tagozatnak részleges autonómiát ígértek, és arról is dön­tés született, hogy a pénzhiányra va­ló tekintettel idén nem bővül a koloni szlovák tagozat hatodik osz­tállyal. Jozef Sonlajtner, járási okta­tásügyi osztályvezető még a lapunk­ban június 8-án megjelent interjú­ban is azt nyilatkozta: „Semmit nem szeretne erőltetni, és tartja magát az államtitkárral kötött megállapodás­hoz". Egészen pontosan a kálazi magyar osztállyal kapcsolatban ki­jelentette: „A járási elöljárónak azt javaslom, hogy határozatlan időre adja ki a működési engedélyt", Gi­mesről szólva azt ígérte „megerősít­jük az igazgatóhelyettes hatáskörét, hogy a szülők javaslatait figyelembe véve ő dönthessen személyi és szer­Konkrét példával tudok szolgálni, és biztosan nem ez az egyetlen ilyen eset. vezési kérdésekben", a koloni szlo­vák tagozat bővítéséről pedig az volt a véleménye, hogy „idén a szülői igény ellenére sem kerül rá sor, mert nincs pénz további pedagógusok felvételére". Aztán elmúlt néhány hét, és minden másként történt. A kálazi szülők július végén kapták kézhez a járási elöljáró határozatát, amelyben értesíti őket, hogy ismét csak egy évre engedélyezte a ma­gyar osztály nyitását és jövőre újra kérvényezniük kell. Gimesen a szlo­vák igazgatónő épp csak hallomás­ból tud a hatáskörök megosztásáról, mert a járási hivatal oktatásügyi osztályától semmiféle írásbeli utasí­zési törvény tervezetét Harna Ist­ván építésügyi és közberuházási miniszter. Az említett cikk szerzője írásának a következő címet adta: „Rossz a törvénytervezet". Nem tartom túl szerencsésnek, hogy a rövid cikk írója így aposztrofálta azt a törvénytervezetet, amelyet hosszú - több mint egyéves - elő­készítői folyamatában több szak­ember véleményezett, és az Euró­pai Bizottság megfelelő főigazgató­ságán Brüsszelben tárcánk megvé­dett. A szóban forgó törvény egyi­ke azon fontos törvényeknek, ame­lyeknek elfogadása nélkül nem számíthatunk az EU-tagságra. Az eddigi közbeszerzési törvény való­ban nem adott lehetőséget arra, hogy megfigyelők részt vegyenek a versenypályázatok értékelésénél és elbírálásánál. A TIS képviselőivel történt hosszú tárgyalás eredmé­tást nem kapott, tehát számára min­den marad a régiben. Kolonban pe­dig a legnagyobb titoktartás köze­pette mégiscsak megnyílt szeptem­berben a szlovák hatodik osztály, és hogy a tanerőkkel se legyen gond, felvettek három új pedagógust is. Történt mindez annak ellenére, hogy a legközelebbi teljes szerve­zettségű alapiskola mindössze két kilométerre van, hogy az oktatás­ügyben szigorú takarékosságot ren­deltek el, és hogy a 6. osztályban csak 12 diák ül. A kilátások azonban mindenképpen biztatóak - a faluba telepített gyermekotthon vala­mennyi növendéke szlovák iskolába jár és várhatóan egyre több magyar szülő is inkább az olcsóbb, és kényel­mesebb otthonmaradást választja, mint a szomszéd falu magyar iskolá­ját, mert magyar tagozat csak a 4. osztályig működik Kolonban. Hiába, a „szülői igény" szent és megfelleb­bezhetetlen, pláne, ha szlovák iskola irányában mutatkozik meg. Csak azt tudnám, miért nem nyom ugyan­ennyit a latban például a kálazi ma­gyar szülők igénye is - talán azért, mert nem kerül ennyibe? A történetnek nincs tanulsága, és fé­lő, hogy happy endje sem lesz. Gimesen idén egyetlen elsőst írattak a magyar osztályba, nekik már az autonómia bármilyen formája any­nyi, mint halottnak a csók, Ko­lonban jövőre megnyílik a 7., utána a 8., majd a 9. osztály is és nincs az az egy évre vagy akár meghatáro­zatlan időre engedélyezett osztály, amit takarékossági okokra hivat­kozva be ne lehetne záratni. Csak valahogy az embernek olyan furcsa érzése támad ettől az egésztől, hogy Slavkovská legutolsó aktatologató­jának sem mertek volna így a sze­mébe hazudni - igaz, ő nem is hagy­ta volna annyiban a dolgot. nyeképpen viszont megállapod­tunk abban, hogy hozzászólásaik­nak érvényt adunk, és a megfelelő cikkelyt a törvénytervezetben en­nek értelmében módosítjuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megfigyelők, így a TIS képviselői­vel történt hosszú távú tárgyalás eredményeképpen viszont megál­lapodtunk abban, hogy hozzászó­lásaiknak érvényt adunk, és a meg­felelő cikkelyt a törvénytervezet­ben ennek értelmében módosítjuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megfigyelők, így a TIS képviselői is jelen lehetnek a pályázatok érté­kelésénél, de csak abban az eset­ben, ha a közbeszerző kinevezi őket. A szeptember 14-én, kedden elfogadott törvény tehát már tar­talmazza ezt a lehetőséget is. Ezért teljességgel érthetetlen, miért írja még 16-án is Tuba Lajos kommen­TALLÓZÓ DIE ; WELT Az 1993 óta független Szlovákia gazdasága legnehezebb és legbo­nyolultabb napjaitéli. Mečiar a várt­nál is súlyosabb örökséget hagyott hátra. A megbízatási idején levezé­nyelt magánosítás a vállalatok szét­rablásával járt, ami szociális feszült­séghez vezetett - írja a német napi­lap. A szakszervezeti vezetők a Dzu­rinda-kabinetre erős nyomást gya­korolnak, és szeptember 25-re tilta­kozó nagygyűlést szerveznek a gaz­dasági megszorító intézkedések el­len. A cikk szerint ebben a helyzet­ben az országnak nagy szüksége van külpolitikai sikerekre. A polgá­rok türelme nem határtalan, és igye­kezetüket méltányoló, bátorító sza­vakra várnak külföldről. Hasonlóra számítottak Johannes Rau német államfőtől is, aki a német köztársa­sági elnökök közül elsőként látoga­tott a függetlenné vált országba. Rau visszafogottságát ellensúlyozza azonban az a kedvező hír, hogy szá­mos német cég további befektetése­ket helyezett kilátásba. ZIUA Több országos román lap beszámolt a kolozsvári polgármester, Gheor­ghe Funar legutóbbi magyarellenes provokációjáról. A Ziua című lap el­ső oldalán közölte a kolozsvári ma­gyar főkonzulátus előtt felszerelt tábla fényképét az „Itt található a magyar kémfészek" felirattal. Az új­ság beszámolója szerint két üyen tábla jelent meg éjszaka Kolozsvár főterén: egy kisebbet az épülettel szemben álló villanyoszlopra rögzí­tettek, s egy nagyalakú mozgatható reklámtáblát is az épület elé vontat­tak. A lap szerint a táblák elhelyezé­sekor jelen volt a rendőrség is, de nem avatkozott be, mivel a provo­káció kivitelezői a kolozsvári pol­gármesteri hivatal engedélyét lo­bogtatták. Az esetet a román titkos­szolgálat filmre vette. LESOIR A terrorizmus elleni harc minden­hol nehéz, különösen az Oroszor­szágban, ahol az állam gyengesége és a korrupció súlyosan visszaveti a szervezett fellépést - írja a belga lap. Oroszországban a terror nem isme­retlen, végigkísérte a nemzet törté­netét. A cárok idején a terrorizmust anarchisták alkalmazták, célpontja a rezsimet jelképező személyiségek voltak, például II. Sándor. A Szov­jetunió a lap elemzője szerint terro­rista állam volt, de rendőrségének köszönhetően nem sokat szenve­dett a terrorizmustól. A posztszovjet Oroszországban azonban minden megváltozott. Az oroszok 1995 jú­niusában találkoztak ismét a terro­rizmussal, amikor Sámil Bászájev csecsen fegyveres vezér túszul ejtett ezer embert. Akkor értették meg az oroszok, hogy a kaukázusi háború az ő földjükön folyik. Oroszország­ban most a merénylők gondosan kiválasztották a pülanatot. Az állam súlyosan legyengült, és tovább gyengíti a választás előtti harc, amely olyan csoportok között fo­lyik, ameíyeket az ország érdekénél jobban motivál a hatalomvágy. tárjában A fordulat esélye címmel a következőket: „...Harna István beosztottja adott ki olyan állásfog­lalást, amely miatt a Transparency International nyilvánosan kivonult erről a területről. Ha minden igaz, a képviselők közreműködésével még beépíthetők a törvénybe azok az elemek, amelyek kiküszöbölik az efféle helyzeteket." Nyilvánvaló, hogy a törvénnyel kapcsolatban különbözhetnek a vélemények és a nézetek. A mi ki­fogásunk ebben az esetben az, hogy a szerző egy álláspontot kép­viselve, és az összefüggéseket, a hátteret nem ismerve, rosszul tájé­koztatta az olvasókat a témáról, amit tárcánk határozottan elutasít. Hritz István közberuházási vezérigazgató építésügyi és közberuházási minisztérium

Next

/
Oldalképek
Tartalom