Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-15 / 214. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 3066. A TÉMA: ÓZON VILÁGNAPJA G] Az ózon keletkezése A három oxigénatomból felépülő ózonmolekulák túlnyomórészt a földi légkör Egyenlítő fölötti rétegeiben - a mintegy 40 kilométeres magasságban lévő felső sztratoszférarétegekben - keletkeznek az ott lévő oxigénből, a Nap ultraibolya sugárzásának hatására. Innen terjed szét aztán az ózon a sarkvidékek felé irányuló széljárások közvetítésével a magasabb szélességi körök és a pólusok felé. Az ózon sűrűsége a 15-20 km közötti magasságban fekvő sztratoszférarétegekben a legnagyobb: az itt kialakult ózonréteg mintegy védőbúraként veszi körül a Földünket, elnyelve a Napból a Földre érkező, az élőlényekre káros ultraibolya sugárzás jelentős részét. (Ú) nopsugarzas O AO J oxigén ózon Az ózon keletkezése napfény hatására a sztratoszférában A montreali egyezménynek köszönhetően a legújabb dezodorok és hajlakkok hajtógázként már nem freont tartalmaznak. A súlyosan sérült ózonpajzs a bioszférára halálos csapást jelentő ultraibolya sugárzás 99 százalékát felfogja KISHÍREK AZ ÓZONPAJZSRÓL Az idén kisebb lesz az ózonlyuk Az Antarktisz fölötti ózonlyuk az idei szezonban Európa nagyságának kétszeresére növekedhet, de még így is kisebb lesz, mint tavaly volt, mert enyhültek a tágulást erősítő sarki szelek-jósolta a Meteorológiai Világszervezet (WMO) szakértője a genfi ENSZ-központban. Rumen Bojkov úgy vélte, hogy az ártalmas ibolyántúli sugaraktól védő ózonréteg elvékonyulása az idén is akkora lesz, mint a kilencvenes évek derekán. Az ózonlyuk az idén júliusban indult növekedésnek, majd augusztusban felgyorsult, és jelenleg hozzávetőlegesen 8,5 millió négyzetkilométeres, vagyis nagyjából akkora, mint Európa - mondta Bojkov. Az extralyukat a Déli-sark fölötti felső légkörben örvénylő szelek okozzák, amelyek tavaly szokatlanul erősen fújtak. (MTI) Miért éppen a sarkok veszélyeztetettek? Az ózonpajzs azért a sarkvidékek fölött lyukad ki, mert csak ott jön létre az a mínusz 80 Celsius-fokos hideg, amelyen a salétromsav megfagy. A Déli-sarkvidék fölött a hideg légtömegek tartósak, míg az Eszaki-sarkvidék fölött kevésbé azok, ott ezért nem keletkezik olyan kiterjedt ózonlyuk, mint az Antarktisz fölött. A fagyott salétromsav kulcsszerepe abban rejlik, hogy reakcióba lép a klór-nitráttal, miközben kétatomos klórgáz válik szabaddá, s az a Nap ibolyántúli sugarainak hatására nagyon agresszív klóratomokra bomlik. Ezek bontják le az ózont, s a keletkező molekuláris oxigén már nem kellően fogja fel az ibolyántúli sugarakat. (É. T.) Az űrhajók és repülők romboló hatása Az űrhajók és a nagy magasságban repülő utasszállító gépek akaratlanul is az ózonpajzs súlyos károsítói közé tartoznak. Egy űrsikló fellövése során a 0 és 50 km közötti magasságban mintegy 185 tonna klórt vagy klórvegyületet bocsát ki, vagyis éppen olyan anyagot, amely pusztítja az ózont. A Concorde szuperszonikus repülőgép 15-17 km magasságban repül és égéstermékeivel romboló hatást fejt ki. Az ózonpajzs egyébként nagyon vékony: a tengerszinti légnyomáson bolygónk légkörének egész ózontartalma mindössze 3 mm vastag réteget alkotna. (Ú) Az előnytelen éghajlatváltozás hatása HÍRÖSSZEFOGLALÓ A NASA egyik kutatóközpontjának munkatársa, Azadeh Tabazadeh az Amerikai Geofizikai Társaság bostoni konferenciáján arról beszélt, hogy a világméretű felmelegedés gyorsítja a sarkok felett az ózonréteg bomlását még akkor is, ha környezetvédelmi intézkedésekkel sikerülne csökkenteni a légkörbe jutó sósav, halogénezett szénhidrogének, azaz végső soron a kloridionok mennyiségét. Modellszámítások szerint ugyanis az éghajlatváltozás a légkör alsó rétegeiben végbemenő felmelegedéssel párhuzamosan lehűléssel fog járni a sztratoszféra alsó részében. Ez tízévenként két fok lesz, de a kutatók az elmúlt öt évben a sarkvidék felett még nagyobb lehűlést mértek. Noha nem ismerjük pontosan a folyamat mechanizmusát, a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a lehűlés fokozza az ózon bomlását. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a hőmérséklet csökkenése hosszabb életűvé teszi a sarkvidék feletti jeges felhőket, amelyek megkötik a nitrogén-oxidokat. Rendes körülmények között a nitrogén-oxidok fotokémiai reakciókban elbontják az ózon bomlását katalizáló klóroxid(CIO) molekulákat, így ha a hőmérséklet az Északi-sark felett három fokkal csökken, ugyanolyan ózonlyuk fog kialakulni, mint amilyen az Antarktisz felett van. (N. S.) Nélküle nem létezne élet Szeptember 16. az ózon világnapja. Az élethez nélkülözhetetlen ózon megvédésének érdekében 1987. szeptember 16-án 46 ország írta alá a sztratoszferikus ózonréteg védelmét szolgáló montreali jegyzőkönyvet, amelyhez ma már 160 állam csatlakozott. Az egyezmény ellenére még évtizedekbe tellik, míg visszaáll az ózonpajzs eredeti egyensúlya. ÖSSZEÁLLÍTÁS A világméretű felmelegedés gyorsítja a Déli- és az Északi-sark felett az ózonréteg lebomlását Az Antarktisz feletti ózonlyukat először a hetvenes években angol tudósok észlelték. A vészharangot viszont csak 1985-ben kongatták meg, amikor 50 százalékos ózoncsökkenést figyeltek meg a Délisarkvidék felett, ezzel egyidőben pedig az Északi-sark fölött is megsérült az ózonpajzs. Az északi ózonlyuk esetében eleinte 20 százalékos volt az ózonhiány, majd ez a mutató a kilencvenes évek derekára 30 százalékra ugrott. Ennek negatív hatása világszerte tapasztalható: egy bostoni felmérés szerint például a bőrrákos esetek száma közel 16 százalékkal nőtt. Az ózont az emberi szervezet levegőként ugyan nem tudja hasznosítani, sőt e gáz mérgező: irritálja az orrot, tüdőt, szemet, emellett a növényeket, a műanyagokat és a gumiból készült anyagokat roncsolja. Ez a gáz mégis óriási szerepet tölt be a földi élet létezésében. A légkör 15-50 km-es rétegében napsugárzás hatására átalakul, és elnyeli a Napból érkező, a bioszférára halálos csapást jelentő sugárzás 99 százalékát. Az ózonpusztulásért elsősorban a bróm és a CFC rövidítésű klórozott-fluórozott szénhidrogénekkel a sztratoszférába jutó klóratom a felelős. Ezek ugyanis az ózont közönséges oxigénmolekulává alakítják át, ráadásul csak nagyon erős ibolyántúli sugárzás hatására bomlanak le, az esővel sem csapódnak ki, vagyis pusztító hatásuk tartós. Egyetlen klóratom pélNem voltak kellően környezetbarátok. Leselejtezett, még freont tartalmazó hűtőszekrények „temetője" valahol Németországban (Illusztrációs felvétel) dául 100 000 ózonmolekulát képes elpusztítani. Az USA környezetvédelmi hivatala és a NASA ezért már a nyolcvanas években megindította hadjáratát az ózonfaló vegyi anyagok ellen. Elsősorban a halogénezett szénhidrogénekre, a freonokra összpontosítottak. Ezeket a klórból, fluorból, szénből, esetleg hidrogénből álló szintetikus vegyületeket kozmetikumok, tisztítószerek, rovarirtók szóróflakonjaiban használták hajtógázként, habosított műanyagok előállításáráj hűtőberendezésekben hűtőfolyadékként és légkondicionáló berendezésekben alkalmazták, illetve helyenként még alkalmazzák. Nem véletlenül az Egyesült Államok lépett elsőként, hiszen a nyolcvanas években a világ freongyártásának közel felét éppen az USA adta. A hosszas viták után eredetileg 46 ország (ma már több mint 170 ország) által aláírt 1987-es montreali egyezmény szerint 1999 júniusától 50 százalékkal kellett csökkenteni ötféle ózonfaló CFC felhaszEgyetlen klóratom 100 000 ózonmolekulát képes elpusztítani. nálását az 1986. évihez képest, háromféle halonét pedig 1992-től legfeljebb az Í986-os szinten lehet tartani. Ezt a vállalást szigorították 1990-ben a londoni kiegészítő jegyzőkönyvvel: 2000-re mind a CFC-k, mind a halonok felhasználásának teljes tilalmát vállalták az aláírók, a fejlődő országok további 10 év haladékot kaptak, s létrehoztak egy pénzügyi alapot számukra a helyettesítéshez szükséges beruházások elősegítésére. Fölkerült a tiltó listára a szén-tetraklorid és a metil-triklór-metán is. 1992-ben Koppenhágában újabb megszorítás következett: e két utóbbi anyag, valamint a CFC-felhasználás tilalmát előrehozták 1996ra, a halonokét 1994-re, s tovább bővítették a tilalomlistát. Emellett a fejlődő országok halasztott határidejét 2005-re hozták előre. A mind komolyabb szigorítások ellenére például a freontermelés mértéke nem csökken kellően, ebben közrejátszik a csempészet és á fejlődő országok egyelőre felfutóban lévő termelése. A Meteorológiai Világszervezet szerint az új és újabb korlátozások ellenére legalább 20 évbe telhet, amíg az ózonréteg érzékelhetően visszahízik, és teljes felépülése, az ózonlyukak ütötte sebek behegedése csupán 2050 körül várható. Beláthatatlan láncreakció fenyeget Az ózonlyuk sokkal nagyobb hatással lehet a tenger élővilágára mint azt eddig feltételezték. Már korábban is sejtették a kutatók, hogy a tengeri fitoplankton várhatóan csökkenni fog az erősödő UV-B-sugárzás hatására. Azt azonban csak a legutóbbi mérések derítették ki, hogy az algák szaporítósejtjei az érett sejteknél is sokkal érzékenyebbek. Ha az algák ivarsejtjeit csupán egy órára olyan mennyiségű sugárzásnak teszik ki, amennyit az ózonréteg 30 százalékos csökkenése okoz, akkor az ivarsejtek fotoszintézise 65 százalékkal csökken, vagyis a sikeres szaporodás esélye mintegy a felére esik. A fitoplankton a tengeri élet alapja, táplálék a krill és más rákok számára, amelyeket a tengeri emlősök fogyasztanak. A déli félteke óceánjaiban az utóbbi években az ózonréteg vékonyodása miatt kb. 10 százalékkal csökkent a fitoplankton mennyisége, amelynek hosszútávú hatását ma még felbecsülni sem tudják. (É. T.) Az oldalt írta és összeállította: crnrS u '7R>i TÁM A hatodik kontinens élővilága szenved a leginkább a kilyukadt ózonpajzs súlyos következményeitől Antarktisz, a megsebzett földrész Ausztrália .. • . DélAfrika A2 antarktiszi ózonlvuk terjedése 1979 és 1984 között A sötét foltok a HÍRÖSSZEFOGLALÓ Az élet számára nélkülözhetetlen ózonpajzs elvékonyodását először az Antarktisz felett észlelték, még a hetvenes években. Az ózonritkulás főleg tél végén, illetve tavasszal alakul ki, amikor a Nap megvilágítja a Déli-sark feletti rétegeket. A megfigyelések szerint az ózonlyuk nem csupán az Antarktisz élővilágára nézve jelent veszélyt, hanem Argentína és Chile déli részére, valamint Tasmánia, Ausztrália és Új-Zéland bizonyos területeire is. Ausztráliában például már a 70-es évek vége óta megszokhatták az emberek a figyelmeztetést, hogy tavasszal ez ott szeptemberben, októberben van - ne sokat napozzanak, hiszen olyankor akár 60 százalékkal is csökkenhet a Nap káros sugaraitól védő ózon mennyisége. Visszatérve az Antarktisz élőviláeához. fontos szférája könnyebben sebezhető, mint mondjuk a trópusi, szubtrópusi élővilágé. Ezért az ózonlyuk itt még a szokványosnál is komolyabb gondot jelent. A tudósok a sarkvidéken mind több látáskárosult élőlényt jegyeztek fel, amelyek szemét az akadálytalanul érkező ultraibolya sugárzás sértette meg. A sugarakra kényes fitoplankton mennyisége szintén csökkenőfélben van, ez viszont a nagyobb testű állatok számára jelent gondot. Az ózon okozta problémák mellett a légkör növekvő szén-dioxid koncentrációjával is foglalkozni kell, hiszen a fokozatos globális felmelegedés az Antarktisz jégpáncélját fenyegeti. Mind többször érkeznek olyan hírek, melyek szerint óriási jéghegyek, időnként Luxemburg méretével vetekedő jégtömbök szakadnak le, veszélyeztetve ezzel a hajózást. A jég olvadása évtizedenként 3-10 cm-rel emelheti