Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-11 / 210. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 10. A TÉMA: SzínHázi nyitrA '99 A hulladék újrahasználható, feldolgozható, komposztálható, a legjobb azonban, ha nem is keletkezik Amit a hulladékról tudni kell Nemrégiben még azzal a tudattal élhettünk, hogy mindent, amire már nincs szükségünk, kidobhatunk. Sokan azt gondolták, bármit és bármennyit eldobhatnak, elég csak beletalálni a szemétkosárba. Onnan minden „eltűnik". A valóságban azonban szó sincs „eltűnésről". ÖSSZEÁLLÍTÁS Igaz, hogy a kukásautó elszállítja a szemetet, de itt kezdődnek a problémák. A környezetszennyezés szempontjából nem mindegy, hogy ezután mi történik a hulladékkal. A „mindentkidobó" rendszer csak addig nem okozott gondot, amíg az ipari forradalom gyerekcipőben járt, a nyersanyagforrások kimeríthetetlennek tűntek, a víz, a levegő, a talaj tiszta volt és mi emberek is sokkal kevesebben voltunk. Csakhogy ez már a múlté. A jelenlegi pazarló életmód mellett nem akarhatunk tiszta levegőt lélegezni, tiszta vizet inni, egészséges ételeket enni és megőrizni a természetet utódaink számára. A kettő együtt nem megy. Saját érdekünkben tehát takarékoskodnunk kell a természeti forrásokkal és a lehető legkevesebb hulladékot termelni. De mi történik a már meglévő soksok szeméttel, melyből Szlovákiában évente körülbelül 20 millió tonna keletkezik? Ömlesztve szeméttelepekre szállítják. Ez a leggyakoribb, de a legrosszabb megoldás, mert a lebomló, gyakran mérgező anyagok a talajba kerülve károsítják a környezetet. Szlovákiában 1997-ben 540 engedélyezett szeméttelep működött, ebből mindössze 114 felelt meg a technikai követelményeknek. De még a kötelező biztonsági előírások betartásával sem biztos, hogy sikerül csökkenteni negatív hatásukat. A telepeknél használt szigetelő fóliák élettartama legjobb esetben is csak 25-40 év, a hullabiohulladék 20% szervetlen hulladék 4% papír 20% veszélyes hulladék 4% műanyag 8% gumi bőr 3% üveg 3% dék elbomlása azonban több, mint 100 évig is elhúzódik. A hulladéktól való szabadulás másik, valamivel elfogadhatóbb formája az égetés, viszont ekkor a mérgező anyagok a talaj helyett a levegőt szennyezik. A hulladékégetők mellett szól az az érv, hogy a települési hulladék elégetésével térfogata 80-90 százalékkal, tömege pedig egyharmadával csökken. Másik pozitívuma pedig, hogy az égetéssel energia termelődik, ezáltal csökken az energiahordozók felhasználása. Szlovákiában 78 hulladékégető működik. Ebből 39 az egészségügyben keletkezett szemét égetésére szolgál. Szilárd kommunális hulladékot a pozsonyin és a kassain kívül további két szemétégetőben égetnek. 37 égetőben pedig a veszélyes hulladékot is elégetik. 1996ban az összes szemét 2,9 százaléka, a települési hulladék 9 százaléka végezte a szemétégetőkben. Csakhogy ezek a berendezések A reciklálás jelentősége az anyag- és energiatakarékosság szempontjából 1 kg: reciklálással megtakarítható vashulladék alumínium-hulladék rézhulladék műszál 2kg szén, 4 kg érc, 4p. 20 mp. munka 95 százalék energia 142 kg érc, 80 százalék energia 9,4 kWh Ne csodálozzunk, ha egyre betegebbek leszünk Az a szemét szemét JEGYZET Mi jut eszünkbe a szemétről? Leggyakrabban az, hogy mi egyáltalán nem is szemetelünk. De akkor miért van mégis annyi szemét mindenütt? Az erdőben, az út mentén, a parkokban. Legtöbben azt gondoljuk, azzal még nem ártunk a környezetnek, a természetnek, ha „véletlenül" elejtünk egy csokipapírt, kidobunk egy tejeszacskót, kihajítunk egy fáradtolajjal teli flakont az autóból, vagy az út menti árokban felejtünk egy defektes abroncsot. De mégis mit remélünk akkor, amikor ily módon vétkezünk? Csak nem azt, hogy a fáradtolaj csak úgy elillan, a gumiabroncs pedig elbomlik, mert arra bizony várhatunk. Hiszen az anyagmegmaradás törvényének értelmében az anyag, esetünkben a szemét nem vész el csak átalakul. A szemét esetében ez komoly veszélyeket rejt magában, hiszen az amúgy is környezetszennyező hulladék még mérgezőbb összetevőire bomlik. Szennyezi a levegőt, a vizet, a talajt és az embert sem kíméli. Tehát ne csodálozzunk azon, ha egyre betegebbek leszünk. Nehéz ugyan elképzelni, de bizony a megbolondult időjárás is többé-kevésbé sem képesek megsemmisíteni a hulladékot, nem akadályozzák meg újabb mérgező anyagok kialakulását. Egyetlen szűrőberendezés sem képes teljes egészében felfogni az ártalmas anyagokat. Ezt bizonyítja, hogy egy modern hulladékégető, amely naponta 2250 tonna szemetet éget el, évente 5 tonna ólmot, 17 tonna higanyt és 853 tonna kén-dioxidot bocsát ki a levegőbe. Egyetlen, az emberiség és a természet számára is elfogadható megoldás kínálkozik tehát: minél kevesebb szemetet termelni, és ebből minél többet hasznosítani vagy újra feldolgozni (reciklálni). A keletkező szemét mennyiségét csak úgy lehet csökkenteni, ha tudatosan korlátozzuk a fogyasztást. Leginkább a vásárlásnál kell észnél lenni. A jó minőségű, tartós termékeket kell előnyben részesíteni az egyszer használatos áruval szemben, melyek azon túl, hogy gyarapítják a hulladékmennyiséget, még feleslegesen terhelik is a háztartás költségvetését, pedig végül a kukában kötnek ki. A felesleges csomagolóanyagok a háztartási hulladék 45-50 százalékát teszik ki, ezért ha csak tehetjük tekintsünk el a csomagolástól. Ha valóban indokolt a csomagolás, a könnyen reciklálható anyagból készültet részesítsünk előnyben. Csak néhány példa az abszolút felesleges csomagolásra: a felszeletelt, fóliába csomagolt kenyér, sajt, a különféle reklámcsomagolások. A már megvásárolt termékeknél arra kell törekednünk, hogy azokat minél tovább használhassuk. A termékek ismételt felhasználása jelentős arányban csökkentik hulladékmennyiséget, több energiát illetve nyersanyagot takarít meg, mint a reciklálás, és a környezetre sem ártalmas. Vásárláskor a viszszaváltható csomagolású termékeket részesítsük előnyben, vagy a különböző szolgáltatásokat használjuk ki, ahelyett, hogy újat vásárolnánk. Régi cipőnket vigyük cipészhez, éljünk a kölcsönzők, bazárok, antikváriumok kínálta lehetőségekkel. És ugye a textilpelenka ugyanazt a célt szolgálja, mint az egyszer használatos papírpelenka. Ha valamit már semmire sem lehet felhasználni, az még újra használatra feldolgozható, reciklálható. A reciklálással háromszor, ötször több energia takarítható meg, mint amennyit az elégetéssel nyernénk. Például a papír hulladékból való előállítása 71 százalékos energiamegtakarítást jelent. 110 tonna hulladékpapír felhasználásával egy hektár erdőt menthetünk meg. Egy tonna műagyag előállításához 2,5 tonna kőolajra van szükség, ami 1,2 tonna műanyag hulladékkal helyettesíthető lenne. Az üvegtörmelék 100 százalékosan helyettesíti a nyersanyagot. A reciklálás a szemét osztályozásával, a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdődik. A hasznosítható anyagokat visszajuttathatjuk a termelésben, a veszélyes anyagok elkülönítésével pedig csökkenteni lehet a települési hulladék környezetre gyakorolt negatív hatását. Szlovákiában a szelektív gyűjtés még gyerekcipőben jár annak ellenére, hogy 1993 és 1996 között 500 községben és városban vezették be a szeparált gyűjtést. Leggyakrabban a papírt, az üveget és a fémeket különítik el a többi hulladéktól. Nálunk az egy lakosra jutó 315 kg szilárd hulladékból mindössze 7,8 kg-ot osztályoznak ki. 1997-ben az 1,8 millió tonna kommunális hulladékból csak alig több, mint 39 ezer tonnát recikláltak. A biohulladékot komposztálással lehet hasznosítani. Noha a szerves hulladék a települési hulladék 44 százalékát alkotja, mindössze 3,6 százalékát komposztálták. az ember meg az ő méregtermelő csúcstechnológiáinak eredménye. Az idősebb generációk már nem fognak változtatni nézeteiken, a természethez való viszonyulásukon, de legalább utódaikat környezetkímélőbb életmódra nevelhetnék. Úgy, mint az a fiatal anyuka, aki 4-5 éves, csokoládét majszoló csemetéjével várakozott az autóbuszra. A kislány egyszercsak eldobta a csokipapírt. Először úgy tűnt, az anyukát ez teljesen hidegen hagyja, hiszen már megérkezett az autóbusz. A kislány megindult a busz felé, de anyukája rászólt, hogy addig bizony nem szállnak fel rá, amíg a papírt fel nem veszi a földről és be nem dobja a kukába. A kislány csak nyafogott, hogy így meg úgy, de csak nem akarózott neki lehajolni. Az autóbusz közben elhajtott. A kicsi végülis belátta, hogy hiába minden, addig nem mennek tovább, míg azt a fránya csokipapírt fel nem veszi. Ez az a módszer, mellyel talán el lehetne érni, hogy a felnövekvő generációk már másképpen viszonyuljanak környezetükhöz. A természetből ugyanis nem nagyon hiányozna az ember. Nekünk viszont annál inkább hiányozna az egészséges környezet. Szomorú látvány, de sajnos egyre gyakrabban tárul szemünk elé. Napjainkban gombamód szaporodnak az illegális szemétlerakatok, melyek azon kívül, hogy nagymértékben szennyezik a környezetet, megbontják a táj esztétikai képét is. „SZEMÉTTÖRTÉNELEM" Kőkorszak Az egyik legrégibb szeméttelep, melyet a régészek Norvégiában tártak fel, a kőkorszakból maradt fenn. A kőkorszaki ember itt gyűjtötte össze a csontokat, cserepeket, a hamut. A telep 65 méter széles és 8,5 méter magas volt. A régészek bebizonyították, hogy már ebben a korban is időnként felégették a lerakatot. Őseink valószínűleg így szabadultak meg a kellemetlen szagoktól. Az ókori Görögország és Róma Az ókori görög és római városok többsége már rendelkezett csatornával, melybe a konyhai és fördőszobai szennyvizet vezették el. A szilárd, szerves hulladékot pedig a kertben ásott gödrökben halmozták fel és egy idő után trágyaként, talajjavításra használták fel. Sőt a vizeletet sem hagyták kárba veszni. Összegyűjtötték és bizonyos idő elteltével ruháik fehérítésére használták. Bűzös középkor A középkori várakból, a várdombról egyszerűen szétszórták az ételmaradékot és minden szemetet. A településeken az utcára ürítették ki a hulladékot. Az emberek térdig jártak a szemétben. Ezért tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy a pestis, a kolera és a tífusz rendszeresen megtizedelte az embereket. XVIII.- XIX. század Miután felismerték a szemét és a járványok közötti összefüggést, a városok utcáit kikövezték, elterjedt az öblítős vécé használata és megszervezték a hulladék szállítást is. A hivatalok szigorúan megkövetelték a higiéniai előírások betartását. XIX. század - ipari forradalom Az ipari forradalom eredményeként egyre nagyobb mennyiségű hulladék keletkezett. 1875-ben négy mérnök az angliai Leedsben megépíti és működésbe hozza az első hulladékégetőt. XX. század A XX. század 2. felében kezdetét veszi a műanyagok kora illetve a sokkal veszélyesebb nukleáris kor. A fegyveriparban keletkező nukleáris hulladék a legveszélyesebb, amit az emberiség valaha is produkált. Az ötvenes évek mértéktelen szemetelése után a hatvanas, hetvenes években már próbálkoztak a hulladékszűréssel, a szemét feldolgozása, reciklálása azonban csak a nyolcvanas években terjedt el. „SZEMÉTMORZSÁK" Szemét az űrben Az ember már nem csak a földön szemetel, hanem az űrben is. A föld felszíne felett több száz kilométerrel keringő roncsok komoly veszélyt jelentenek a még üzemelő műholdakra, űrállomásokra. Eddig 4800 űrjárművet állítottak földkörüli pályára, ezek kb. fele már megsemmisült és a fennmaradók háromnegyede is működésképtelen. A kiégett rakétafokozatokból körülbelül 1400 kering bolygónk körül, ezenkívül hulladékzsákokkal és egyéb szeméttel is összeütközhetnénk az űrben. A felmérhetetlen mennyiségű hulladék az űrrakétákra jelent veszélyt, hiszen az óriási sebességgel száguldó mindössze egy centiméteres szemétdarabka is átszakíthatja a jármű kabinjának falát. (NZZ) Hasznot hozó szemét Angliában nem kis sikerrel működik az a külön bolthálózat, amely azoknak a termékeknek a forgalmazásával foglalkozik, melyeket hulladéknak minősítettek, de mások számára még használhatók. Ezáltal a feleslegessé vált papírtömegek például eljutnak az iskolákba és a gyerekek a technikaóra keretén belül megismerkedhetnek a papír újrafeldolgozásának módjával. Európai szemétmérleg Az Európai Statisztikai Hivatal, az EUROSTAT felmérései szerint a legnagyobb hulladéktermelő Grönland, ahol egy emberre 667 kilogram szemét jut. Franciaország, Norvágia és Svájc szintén élen járnak a hulladéktermelésben. Görögországban mindössze 291 kilogramm a fejadag. A jelentés pozitívan értékeli az üveg és papír reciklálásának elterjedését. Hollandiában például a hulladék papír és üveg 80 százalékát feldolgozzák. A szemétfeldolgozás hátrányai A nagy arányú újrafeldolgozás hátulütője, hogy sok amerikai és német nagyváros a valóságban a harmadik világ országaiba szállítja osztályozott hulladékát. Ezek az államok azonban nem rendelkeznek a feldolgozáshoz szükséges technológiával. Említésre méltóak a Pepsi társaság praktikái is. A vállalat bevezette a műanyag flakonok visszaváltását és biztosította vásárlóit, hogy az összegyűjtött flakonokat újra feldolgozzák. A valóságban azonban erről szó sincs. A fölösleges flakonokat Indiába szállítják, ahol a feldolgozás során rengeteg hulladék keletkezik. Az oldalt összeállította: Szabó Mónika