Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-11 / 210. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 11. Közel 60 millió éve a kiáramló mérgező gázok miatt haltak ki óriási számban a mélytengeri élőlények Netán a metán végzett velük? HÍRÖSSZEFOGLALÓ DNS-teszt alapján új fajnak minő­síthető a világ legkisebb szarvasa, amelynek kifejlett példánya mind­össze 12 kilogramm, marmagassá­ga pedig alig 50 centiméter-jelen­tette be a bronxi állatkertben szé­kelő Vadvédelmi Társaság (Wildlife Conservation Society, WCS). A „lombszarvas", a muntják szarvas rokona, Délkelet-Ázsia tá­voli hegyvidékein él, a WCS egyik biológusa, Alan Rebinowitz fedez­te fel 1997-ben Burmában. Minek­utána helyi vadászoktól néhány példányhoz jutott, a kutató mintá­kat vett az állatoktól, amelyeket aztán New Yorkba vitt DNS-elem­zésre. Érmek eredménye vezetett a fenti megállapításra. „A DNS-sza­kaszok sorrendjéből egyértelmű volt, hogy egy önálló fajról van szó" - mondta az elemzést végző csoport vezetője, George Amato. Az elmúlt évtizedben számos új nagyobb termetű emlősfajt fedez­tek fel Délkelet-Ázsiában, főként a Laosz és Kambodzsa területén fek­vő Annamite-hegységben. Ezért megnőtt az oda irányuló tudomá­nyos kutatóexpedíciók száma. A burmai Myanmar azonban, ahol a picike szarvast felfedezték, érin­tetlen maradt egészen 1994-ig, amikor a WCS kutatni kezdte a te­rületet. Amato szerint a felfedezés legfőbb értéke talán éppen az, hogy az új fajt az Ánnamite­hegységen kívül, még feltáratlan területen találták meg. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy sürgősen át kell vizsgálni az ilyen területeket, amíg az ott vadon élő állatfajok még egyáltalán megtalálhatók. (WCS) Az egéranya génjeitől távol áll az utódnevelés Anyaságért a papa felel HÍRÖSSZEFOGLALÓ Azt sokan tudják, hogy a gének be­folyásolják jellegünket, szüléinktől örököljük szemünk színét, mozgá­sunkat, ugyanakkor örökölhetünk hajlamot különböző betegségekre is. Valószínűleg eddig nagyon keve­sen tudták, hogy az anyaság hajla­mát is örökölni lehet. Valószínűleg a génjeinkben már előre meg van ír­va, hogy milyen anyák leszünk, szü­letendő gyermekeinket mennyire fogjuk szeretni, hogyan fogjuk dé­delgetni őket. Érdekes felfedezésre jutott az a nemzetközi kutatócso­port, amely az egerek genetikai öröklődését és az anyaegerek visel­kedési szokásait vizsgálta. Bebizo­nyították ugyanis, hogy az egerek öröklődő anyai ösztönei egy külön­leges géntől függnek. Az pedig igazi meglepetés, hogy az öröklődés so­rán nem az anyától, hanem az apá­tól származik az anyai ösztönöket befolyásoló gén. A papa génjei fele­lősek azért, hogy a nőstény egér ho­gyan bánik utódaival, ápolgatja-e kicsinyeit, születésük után megtisz­títja-e őket. Az anyai ösztönök és a gének kapcsolatának vizsgálására a kutatóknak többévi tanulmányozás eredményeként sikerült megjelölni egyes, az anyaságért feltehetően fe­lelős géneket, és ezeknek az átörök­lődését vizsgálták. Miután bebizo­nyosodott, hogy a nőstény egerek­ben nincs olyan gén, amely az anyai ösztönökért lehetne felelős, a kísér­leteket újra kezdték a hím egerek­kel. A vizsgálatok során rá is találtak arra a bizonyos génre, amely az anyai ösztönökért felelős. Ezután olyan hím egereket tenyésztettek ki, amelyekből azt a bizonyos anyaság­gént eltávolították. A génhiányos jó­szágokat normális nőstényekkel hozták össze, és a frigyből született nőstény egereket újra pároztatták, hogy kiderüljön anyai viselkedésük megléte, vagy hiánya. Azt tapasztal­ták, hogy az iQú anyák nem törőd­tek a kicsinyekkel, a megszületett alomban nem volt rend, a kis ege­rekről nem tisztították le a placenta­maradékokat, az újszülöttek bele­gabalyodtak a köldökzsinórba. A mamák tehát nem vagy csak alig rendelkeztek anyai ösztönökkel, hi­szen még fészket sem tudtak készí­teni kölykeiknek. A kutatók egyetér­tenek abban, hogy az anyasági ösz­tönök genetikai izolálása nagy elő­relépés a tudományban, ugyanis nemcsak az anyai gén apai vonalú öröklését bizonyították be az ege­reknél, hanem ez volt az első alka­lom, amikor sikerült igazolni, hogy e gén hiánya felnőttkorban is meg­határozó lehet. (N-g) A földtörténet során számos tömeges kihalás sújtotta az élővilágot. A szélesebb köz­vélemény előtt - már csak a dinoszauruszok eltűnése mi­att is - a legismertebb a kré­takor végi kihalás. Geológiai léptékkel mérve nem sokkal ezután, úgy 55 millió éve, a paleocén korszak végén is­mét rendkívüli esemény tör­tént: kihalt számos mélyten­geri állat. HÍRÖSSZEFOGLALÓ A geológusok először 1991-ben fi­gyeltek föl arra, hogy egy Antark­tisz környéki tenger alatti hátság­ból, 2100 méter mélységből vett fúrásmintában hirtelen megfogyat­koznak a mélytengeri élőlények maradványai. Nemrégiben hason­ló bizonyítékok kerültek elő a Ka­rib-tenger térségéből és Európából is, ami azt jelzi, hogy globális jelen­ségről van szó. Az adatok azt mu­tatják, hogy egy-kétezer éven belül az óceánok fenéklakó élővilágának fele-kétharmada kipusztult. Mi tör­tént, miért ilyen hirtelen és rövid idő alatt? Ellentétben a többi nagy, Az óceánok fenéklakó élővilágának fele-két­harmada kipusztult. tömeges kihalással, itt azt tapasz­talták, hogy a kataklizma érintetle­nül hagyta a vízfelszín közelében élő állatokat éppúgy, mint a szá­razföldi flórát és faunát. Az ese­ményre tehát semmiképpen sem lehet ráhúzni a manapság szinte már divatossá vált aszteroidabe­csapódás-elméletet. A szén és az oxigén különféle izo­tópjainak aránya a kérdéses korból származó fosszíliákban jó képet ad az akkori idők élővilágáról. A leg­feltűnőbb, hogy az ősmaradvá­nyokban hirtelen csökkent az oxi­gén 18-as izotópjának aránya. Ez az izotóp rendkívül érzékeny a hő­mérséklet-változásra. A becslések szerint azoknak a mélységi vizek­nek a hőmérséklete, melyekben a kihalt állatok korábban éltek, nagyjából ezer év alatt 11-ről 15 fokra emelkedett. A szénizotópok arányának óriási mértékű változá­sa azt jelzi, hogy teljesen megbom­lott a globális szénciklus addigi rendje. Ez pedig hatalmas mennyi­ségű szénre utal, mintegy 40 milli­árd tonnára, ami nagyságrendek­kel több, mint a világ jelenlegi er­deiben tárolódó szén mennyisége. A szén 12-es izotópjának ilyen mértékben való megjelenése leg­följebb a fosszilis tüzelőanyagok óriási mértékű elégésével hozható összefüggésbe 55 millió évvel az ipari forradalom kezdete előtt. Mi­lyen természeti jelenség jöhet itt szóba? A vulkánkitörések során ál­talában rengeteg szén-dioxid jut a légkörbe, ám ezt hamar kizárták a lehetőségek közül, hiszen a ta­pasztalt szénizotóparány-változás­hoz olyan mértékű vulkáni tevé­kenységnek kellett volna lezajlani, amilyenre az őskor óta nem volt példa. A másik gyanúsított a mo­csarakban termelődő metán volt. Becslések szerint a paleocénben háromszor akkora volt a mocsárvi­dékek kiterjedése a Földön, mint ma, de a bennük termelődött me­tán mennyisége így sem lehetett elég a jelenség kiváltásához. Metán azonban máshonnan is ki­szabadulhatott, mégpedig a gáz­hidrátokból. Nagy nyomáson és alacsony hőmérsékleten a vízmo­lekulák kristályszerkezetébe be­épült metán stabil állapotú. Me­tánhidrát nagy mennyiségben ta­A metán felszabadulásának következtében a mélytengeri állatok döntő része alig kétezer év leforgása alatt eltűnt (Illusztrációs felvétel) lálható az örök fagy területein, va­lamint a tengeri üledékekben, ahol baktériumok termelik a gázt. Sze­izmikus vizsgálatok az utóbbi évti­zedben nagy mennyiségű metán­hidrátot mutattak ki a tengeri üle­dékek felső néhány száz méteres Milyen természeti jelen­ség jöhet ebben az esetben szóba? szelvényében. Ha csökken a nyo­más vagy emelkedik a hőmérsék­let, a metánhidrát szerkezete in­stabillá válik, és a gáz kiszabadul­hat. A hipotézis szerint ez történ­hetett a paleocén-eocén határán is. Az izotópvizsgálatok számottevő hőmérséklet-emelkedést mutat­nak a mélytengeri vizekben. Ennek oka lehetett például az óce­áni cirkuláció megváltozása. Ma már közismert, hogy az óceánok­ban nemcsak horizontális, hanem függőleges áramlási rendszerek is léteznek, sőt az utóbbiak kulcssze­repet játszanak a klíma alakításá­ban. Valószínű tehát, hogy egy ma még ismeretlen okból bekövetke­zett felmelegedés nyomán óriási mennyiségű metán szabadulhatott ki a gázhidrátokból. A metán a víz­ben gyorsan szén-dioxiddá oxidá­lódhatott, s mindazon mélytengeri élőlények kihaltak, melyeknek a csökkent oxigénszint nem volt elegendő. Ugyanakkor e jelenség­nek voltak igen pozitív következ­ményei is, hiszen a globális mele­gedés elősegítette a szárazföldi emlősök evolúcióját. Ekkor, az eo­cén korban jelentek meg és terjed­tek el az egész bolygón például a főemlősök előfutárai. A hipotézis mindenesetre rávilágít arra is, hogy nem kell feltétlenül Földön kívüli okokat keresni annak ma­gyarázatára, hogy bolygónk klímá­ja időről időre változik, és ez egy sor rendkívüli eseményt von maga után. A világűr drága adománya. Egy új elmélet szerint meteoritbecsapódásoknak köszönhető a gyémántok létezése Szupernovarobbanás szülte a drágaköveket Mennyivel csökkent légkörünk oxigéntartalma? Kimutatható visszaesés HÍRÖSSZEFOGLALÓ A fosszilis energiahordozók elége­tésekor keletkező szén-dioxid oxi­génje a légkörből származik. Sokat vizsgálták már, hogy mennyire nö­vekedett a légkör szén-dioxid tar­talma (az elmúlt 150 évben harma­dával), de eddig nem tudták mérni, csökkent-e, és ha igen, mennyivel az oxigéntartalom. Ennek két oka is van: az oxigén meglehetősen reak­cióképes, és a nitrogén után a lég­kör második legnagyobb összetevő­je (21%). Ausztrál kutatók most azt használták fel, hogy Tasmania északnyugati sarkán lévő meteoro­lógiai állomáson már 20 éve vesz­nek rendszeres időközökben mintát a tengeri levegőből. Ray Langen­felds ausztrál légkörkutató és mun­katársai ezeknek a mintáknak az oxigéntartalmát meghatározva ar­ra az eredményre jutottak, hogy a légkör oxigéntartalma az elmúlt húsz évben 0,03 százalékkal csök­kent. A mérések célja az volt, hogy megbecsüljék, hogy az emberi tevé­kenység következtében a légkörbe kerülő szén-dioxid mekkora része marad a légkörben évente. Az oxi­géncsökkenésen és a fosszilis tüze­lőanyag-felhasználáson alapuló számításaik szerint ez a mennyiség évi hét gigatonna körüli lehet, azaz a tengerek évi 2,3 gigatonnát nyel­nek el az emberi eredetű szén-dio­xidból, a növényzet pedig ötöd gi­gatonnányit használ fel a fotoszin­tézishez. (FAZ) HÍRÖSSZEFOGLALÓ A Massachusetts-i egyetem geoló­gusa, Stephen Haggerty azt állítja, hogy a gyémántokat alkotó szén számottevő része a világűrből ke­rült Földünkre. Ez ellentmond an­nak az eddig elfogadott elmélet­nek, amely szerint a gyémántok azoknak a régen elpusztult növé­nyeknek és tengeri állatoknak a bomlástermékeiből jöttek létre, amelyek a szárazföldi táblák egy­másra csúszása során kerültek a Föld mélyebb rétegeibe, majd az ott uralkodó irdatlan nyomás és pokoli hőmérséklet hatására több millió év alatt kristályosodtak ki. Ám az őslényleletek és a gyémán­tok kormeghatározása egyaránt ar­ra mutat, hogy a gyémántokban le­vő szén több milliárd évvel régebbi, mint az állati és a növényi élet el­tetjedése a Földön. Haggerty gya­núja szerint a gyémántokban ki­kristályosodott szén egy része szu­pernovarobbanásokból, míg egy másik számottevő hányada a föld­be becsapódó, szénben gazdag me­teoritokkal került bolygónkra. A szén a Naprendszer negyedik leg­gyakoribb eleme. A Föld kőzetei­nek jó része kondritos, azaz a nagy széntartalmú, úgynevezett kondrit meteoritokéhoz hasonló, amelyek a szén különféle módosulatát tar­talmazzák, köztük Napunknál jó­val idősebb gyémántokat is. „Mivel a földtörténet korai szakaszában bolygónkat sűrűn érték meteorit­becsapódások, ésszerű azt feltéte­lezni, hogy a gyémántok is így ke­rültek hozzánk" - állítja Haggerty, aki szerint érvelését alátámasztják a gyémántok korára vonatkozó leg­újabb vizsgálatok, és a meteoritok­ban talált izotópösszetétellel való nagyfokú egyezés. (É. T.) A légkör széndioxid-telítettsége veszélyes méreteket öltött, erre figyelmeztet az égbolt különös jelensége Baljós világító felhők Új japán infrateleszkóp kezdi meg működését A Subaru nem csak autó HÍRÖSSZEFOGLALÓ Ezentúl a szubaru japán szó, amit az autóipar kapott a szárnyára világ­szerte, és ami a Fiastyúk csillaghal­mazjapán neve, a csillagászatban is fogalom lesz. Az új japán teleszkóp neve Subaru, fő tükre 8,3 m átmérő­jű, 44 db hatszög alapú üvegoszlop­ból áll. Féknek az elemeknek egy­egy tonnát nyom darabja, ám az összerakáskor kétmilliomod milli­méter pontosságú sima felületet ad a fényezés után! A Subaru optimali­zálása még folyik, az infravörösben felbontóképessége háromszor jobb lesz mint a Hubble űrtávcsőé. A Subaru, a japán technika eme leg­újabb csodája, csatlakozik ahhoz az infravörös megfigyelóhálózathoz, amelyben már brit, holland, ameri­kai távcsövek dolgoznak. (T. V.) HÍRÖSSZEFOGLALÓ Az égbolton napnyugta után feltű­nő, ezüstösen kéklő éjszakai világí­tó felhők szép látványt nyújtanak ugyan, ám egyre alacsonyabb szé­lességi körökön való megjelenésük a szakértők szerint baljós üzenetet hordoz. A Colorado fölött - az Egyesült Államokban eddig legdé­lebbre - nyár elején feltűnt éjsza­kai világító felhők a kutatók sze­rint azt jelzik, hogy a légkör me­tán- és széndioxid-telítettsége már veszélyes méreteket öltött. A fátyolszerű felhők nappali fény­ben észrevehetetlenek, s csupán napnyugta után jelennek meg az ég alján kékes derengéssel, olyan­kor keletkeznek, amikor a felső légkör hőmérséklete mínusz 130 Celsius-fok alá süllyed: az északi féltekén ez május és augusztus, a délin november és február között következik be. Az éjszakai világító felhők feltűnése az 50. és a 60. szé­lességi kör között gyakori. „A 40. szélességi kör környékén azonban megjelenésük éppen olyan megle­pő, mint egy vadon élő jegesmed­véé" - mondta Gary Thomas, a Co­loradói Egyetem légkörfizikusa. A coloradói jelenségről több fénykép készült, és Thomas az egyetem Lidar-berendezésével a felhő ma­gasságát (80 kilométer) is meg­mérte. A meteorológusok szerint a világí­tó felhők parányi porszemcsékre kicsapódott apró jégkristályokból állnak. Az 1880-as évekből szár­mazó első feljegyések óta a felhők megjelenése egyre gyakoribbá vált, kiterjedésük és fennmaradá­si idejük is nőtt. Ennek oka a kuta­tók szerint az, hogy a metán és a szén-dioxid koncentrációja meg­nőtt a légkörben. A felszínről fel­szálló vízgőz túlnyomó része 15-20 kilométeres magasságban megfagy, a metán azonban átha­lad ezen a hidegcsapdán, majd a felső légkörben elbomlik, víz (is) lesz belőle, és ezzel gyarapítja a világító felhők „utánpótlását". A légköri metán mennyisége az utóbbi száz évben - főként a me­zőgazdasági termelés növekedé­sével - megduplázódott. A szén­dioxid egyre nagyobb koncentrá­A világító felhők látványnak szépek, ám annál aggasztóbb jelenségre hív­ják fel a figyelmet (Illusztrációs felvétel) ciója szintén elősegíti a felhők ki­alakulását. Bár az alsó légkörben a szén-dioxid szintjének növeke­dése felmelegedést okoz, a felső légkörben éppen ellenkezőleg: fo­kozza a hő kisugárzását a világűr­be, és ezáltal hűti környezetét. „Mérések is igazolják, hogy a felső légkör hőmérséklete az utóbbi 20-50 évben csökkent" - állítja Thomas. A fizikus 1994-ben meg­jósolta, hogy a világító felhők a következő száz évben egyre fé­nyesebbé, kiterjedtebbé válnak, és mind délebbre ereszkednek. Ám ilyen gyors változásra ő sem számított. Thomas szerint amatőr megfigyelők már eddig is nagyon sokat segítettek a világító felhők vizsgálatában. (É. T.) Burmában a világ legkisebb szarvasfajára bukkantak Alig 50 centiméteres

Next

/
Oldalképek
Tartalom