Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-03 / 203. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 3. KOMMENTÁR Madarászt Orbánról JARÁBIK BALAZS Végre van min csámcsogni szlovák kollégáinknak jutott eszembe a hétfői szlovák lapokban tallózva. A szlovák társadalom keresztmetszetét ismerve nem kell különösen meglepődni azon sem, hogy a Slovenská republikához, a DSZM független sajtóorgánumához csatlakoztak más lapok is. Pavol Minárik ízetlen támadásához semmi kedvem hozzászólni: megtette ezt már az MKP elnöke is. Szlovákia leginformatívabb napilapjának a főszerkesztője annak a hisztériának az áldozata, amely a kisebbségi nyelvhasználat szabályozásáról szóló törvény óta még demokrata körökben is sikk, hát még baloldali demokraták között. Az igazi csalódást viszont a jobboldali pragmatizmusáról híres SME fiatal újságírója, Maroš Nič okozta. A tehetséges fiatalember ugyanis éppen azokból a körökből került ki, amelyek (szlovák) társszervezőként nevüket adták a madarászi rendezvényhez, s amelyhez nagy remények fűzhetők a szlovák-magyar kapcsolatokat gátoló „baljós árnyak" leküzdésében. Ami pedig a legnevetségesebb: a szlovák kollégák Bugár utáni hajszájukban nem vették észre azokat a tényeket, amelyek hozzájárulhatnának a kétnyelvű szabadegyetem kiváló gondolatának méltó megvalósításához. Csak elvétve jutott eszébe valakinek az orbáni nyakkendődén és közveden kormányfői eszmecsere egyre gyakoribb megvalósulása, a két ország közötti egyre feszélyezetlenebb kommunikáció, sőt együttműködés megemlítése, azt is észrevehették volna, hogy a szabadegyetem igazi gondolati értelme, a „Közösen Európába" elsikkadt. A szervezés főleg a Fidesz politikusait helyezte előtérbe, s a szlovák politikusok csak afféle díszpintyként voltak jelen a zömmel (95 százalékban) magyar hallgatóság előtt, amit csak tetézett a miniszterelnöki találkozó „Orbán- Dzurinda" jellege. Lehet, hogy a szlovák társszervező becsülte alá a madarászi tábort, de az ügy érdekében jó lenne kiküszöbölni a hiányosságokat. A magyar kormányfő viszont igazi házigazdaként viselkedett „övéi" körében, s csupán egy órát várakoztatta a szlovák kormányfőt. Bugár tulajdonképpen szívességet csinált a szervezőknek, hogy a nyájas néphez szólva ékes magyarságával leplezte Madarász hiányosságait. Pedig a hasonló rendezvények pszichikai és kommunikációs hatása sokkal nagyobb annál, mint ahogy ezt a múlt héten sikerült megvalósítaniuk a rendezőknek. Van úgy, hogy a fától nem látjuk az erdőt, s a szálka sokkal többet nyom a latban, mint máshol egy gerenda. JEGYZET Miniszteri tudathasadás SÓKI TIBOR Letudtuk a szeptember másodikát. Volt idő, amikor még a magyar szülők és diákok tüntettek ilyenkor, most a pedagógusok vonultak ki az utcára, hogy a tervezett elbocsátások ellen tiltakozzanak. Merthogy az állampolgár legvégső és néha leghatásosabb eszköze tiltakozása kifejezésére a tüntetés. Ha a sok felszólítás, kérés, könyörgés nem hallgattatik meg, nem marad más hátra, az utcára kell vonulni, akkor talán eljut az üzenet az illetékesek fülébe. De kik az illetékesek? Itt kezdődik a baj. Korábban ugyanis egyszerű volt a helyzet. Ha a pedagógusok vonultak ki, üzenetük az oktatásügyi miniszternek szólt. Ha a földművesek, akkor a földügyi tárca minisztere feszenghetett bársonyszékében. Igen ám, csakhogy Szlovákiában új divat van kialakulóban. Egyes miniszterek szívesen beállnak a tüntetők közé, hogy azokhoz csatlakozva kifejezzék a... mit is? A miniszter tiltakozhat a saját maga által tervezett elbocsátások ellen? Esetleg segíthet a neki címzett kiáltvány megfogalmazásában, vagy a feltüzelt tömeggel együtt üvöltheti, hogy „Vesszen a kormány, veszszek én!" De hát nem lenne akkor egyszerűbb, ha inkább dolgozna? Ezt úgy tűnik, Ftáčnik elvtárs Koncoš elvtárshoz hasonlóan még nem fogta fel. Neki még mindig jobban megfelel az olcsó demagóg marháskodás a tömegben. Koncoš is elmondta az embereknek, hogy „Marhára veletek vagyok gyerekek, csak hát ez a kormány, tuggyátok..." aztán visszament a minisztériumába és úgy döntött, kicserélteti két milkóért a berendezést. Tudom, hogy neki az a pénz nem nagy összeg, de egy parasztnak rengeteget jelenthet, ha inkább hasznosabb célra fordítják. Meg egy pedagógusnak is, ha a minisztere a „veletek vagyok, kollégák" helyett inkább a reszort gondjainak megoldására fordítja drága idejét. Vagy mondjuk megpróbálja meggyőzni a pénzügyminisztert - aki szintén elvtársa -, hogy ugyan kapaijon még öszsze pár fillért ezeknek az éhenkórász tanároknak, s ne csak a saját reszortjával legyen bőkezű. Még ha a kommunistából demokratikussá lett baloldal pártjából vannak is mindketten. De egyszerű is lenne minden, ha mindenki csak a saját dolgával törődne, s néha nem kellene megbeszélni, hogy ki lesz a fiú és ki a lány. Meg azt, a polgárnak az a dolga, hogy elmondja, ami a szívét nyomja, a miniszternek meg az, hogy demagóg-szocialista tüntetés helyett dolgozzon, ahogy csak tud. Akkor nem lenne többé szükség arra, hogy a pedagógusok tanévnyitókor a tantermek helyett az utcára vonuljanak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), Bolemani Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - spon - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/

A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnélj valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Köszönöm, nem kérek semmit, csak irigykedni jöttem. (Peter Cossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Vlastimil Vicent, volt DSZM-es képviselő kedden jelezte belépési szándékát az Ivan Mjartan csehországi exnagykövet vezette, alig néhány hete alakult Demokratikus Közép Pártjába. A valamikori honatya a napilapnak nyilatkozva elmondta, a párt vezetésébe egyelőre nem kíván bekapcsolódni. „Nem vágyom arra, hogy az élvonalban legyek. Elegem van életemnek abból a korszakából, amit különböző paprikajancsik és balekok közelében töltöttem" - jelentette ki. A pártrendszer fejlődése szempontjából szerinte két generációnak kellene még kicserélődnie, ami hozzájárulna a kommunisták felváltásához. Megerősítette, hogy a Mjartan-féle pártot hajlandó anyagilag támogatni. A lap megjegyzi, Vicent még képviselő korában kezdett vállalkozni, és ő magánosította a Szlovák Papírüzemet, a ma Slovpap néven működő gyárat, felesége pedig az érsekújvári Novofruct társtulajdonosa. Az iskolalátogatás most szinte újdonságnak számít, hiszen Jugoszláviában idén már márciusban befejeződött az oktatás Tanévkezdés és mozgósítás A nyolcvan napon át tartó jugoszláviai légi csapások során 240 tanintézményt ért kisebbnagyobb támadás, mindenekelőtt azért (s ez máig hadititoknak számít), mert a gyakori helyváltoztatásra kényszerülő jugoszláv hadsereg egységei az iskolaépületeket is úgymond „igénybe vették". SINKOVITS PÉTER A károk helyreállítása nyomán most ezekben az iskolákban is elkezdődhetett az okatás. Maga a tanítás errefelé amolyan újdonságnak számít, hiszen a diákokat még március végén szabadjára engedték, így a tervek szerint ebben a hónapban az elmaradt tananyagot kellene pótolni. Az idei iskolaév egyébként sajátságos módon és egységesen kezdődött: a himnusz elhangzása után a diákok egy „alkalmi, hazafias" szöveget hallgathattak meg a NATObombázásokról. Mintegy száz alapés középiskola kapui zárva maradtak, a tanügyisek ily módon tiltakoznak, hogy még az áprilisi bérüket sem kapták meg. Az egész országra kiteijedően kilátásba helyezett sztrájk azonban elmaradt, az oktatásügyi miniszter utolsó pillanatban tett ígérete szerint ugyanis a tanárok ezentúl minden hónapban másfél havi fizetést kapnak majd, a lemaradást behozandó. A jugoszláv központi lapok továbbra is nagy terjedelemben számolnak be az ellenzéki pártok taktizáló manővereiről. Milosevics elnök elmozdítását illetően teljes az egyetértés, a módszerben azonban már nem. Leegyszerűsítve: a pártok egy része kizártnak tartja a választások megtartását addig, amíg a jelenlegi garnitúra van hatalmon, s ameddig a tájékoztatási törvényt nem változtatják meg. Szerintük egy átmeneti kormány megalakítása lenne a célszerű, amely megteremtené a feltételeket a valóban szabad választásokhoz. Más ellenzéki pártok (köztük a Vuk Draskovics által vezetett s hangadónak számító Szerb Megújhodási Mozgalom) a mielőbbi népszavazáson döntenék el az ország sorsát, így legálisan menesztve Milosevicséket. Közben Montenegró mind határozottabban sürgeti a két tagköztársaság közötti új viszonyrendszer felállítását, ellenkező esetben elkerülhetetlennek látják az elszakadást célzó referendum kiírását. Az utóbbi napokban rangos jugoszláv katonai személyek mind harciasabb hangot megütve figyelmeztetnek arra, hogy az ország egységét „minden eszközzel" megvédik; riasztó jel, hogy ismét elkezdődött a mozgósítás, számos magyarlakta településen is igen sok tartalékos kapott katonai behívót. E napoktól kezdődően Koszovó tartományban a német márka a hivatalos fizetőeszköz. Működni kezd a vámrendszer is, mind Macedónia, Albánia mind pedig Szerbia felé. A nagyobb értékek (lakás, gépkocsi stb.) jó ideje Jugoszlávia más részéül is márkában cserélnek gazdát. Dinárból kevés van forgalomban, a kormány most azt latolgatja, hogy a nyugdíjasok elmaradt járandóságuk fejében értékjegyeket kapnak, amelyért fát, szenet vásárolhatnak, valamint törleszthetik a villanyszámlát. A fizetések zuhanórepülése egyébként tovább tart, a legújabb statisztikai adatok szerint - természetesen átszámítva - Montenegróban az átlagkereset 150, Szerbiában pedig 80 márka. Noha egy közösség nyelve a kollektíva számára jelent felbecsülhetetlen értéket, ápolása, művelése egyéni feladat A Törvény megtartói - az anyanyelv használói TÓTH MIHÁLY Évekkel ezelőtt, a táblatörvény elfogadása körüli nacionalista őtjöngés napjaiban régvolt pártom (még működött a liberális MPP) országos vezetőségének tanácskozásán annak a véleményemnek adtam hangot, hogy az otromba magyarellenességet főképp az tehetné eredménytelenné, ha mind a 600 ezer szlovákiai nemzettársunk egyénenkénti anyanyelvműveléssel indítana ellentámadást az ordas törekvések megfékezésére. A fenti gondolat alapján gyanítani lehet, mennyire kevéssé vagyok híve az akol melegében való kisebbségi darvadozásnak. Az anyanyelv jövőjének megalapozását tekintve pedig egyáltalán nem. Noha OLVASÓI LEVELEK Velünk mindig történik valami Úgy látszik, ez a mi kis országunk ha nem lenne, ki kéne találni. Itt mindig történik valami. A parlamentben folyik a nagy „munka", az egymásra mutogatás, a nagy jövésmenés, az eredmény nulla. Illetve nullák. Például: villanyáramár-, gázár-, nyugdíjemelés, privatizáció. Es ez az, ami miatt írok. Megvolt a nyugdíjemelés, és megjött a végrehajtó felhívása is. A nyugdíjas az alapnak 7 napon belül fizesse be a 750 korona adósságát, különben jön a végrehajtó „bácsi" és intézkeegy közösség nyelve a kollektíva számára jelent felbecsülhetetlen értéket, ápolása, művelése mindenki számára egyéni feladat. A szépíró, a publicista, a szónok - ha ad magára, és nem előre gyártott, másoktól kölcsönzött gondolatokat akar közölni - a világ legmagárahagyottabb teremtményeként ül a papír fölött, áll hallgatósága előtt. De akkor is hasonló helyzetben vagyunk, amikor a patikában egy tucat aszpirint kérünk, netán légyotton szerelmet vallunk, vagy előhasi üszőre alkuszunk a szomszéd gazdálkodóval. Varázsa van az anyanyelvhasználat minőségének, és a varázslás: mindig egyéni produkció. Azóta, hogy a parlament elfogadta a nyelvhasználati törvényt, titokban figyelem a dik. A szegény nyugdíjas pedig alig várja, hogy megkapja a nyugdíját, már fizet is, mert nem akar végrehajtót. És most mi van? Sirathatja a pénzét, mert egy végrehajtási határozat alatt álló alap végrehajtója ráijesztett. Kinek a zsebébe ment most ez a sok 750 korona? És még megírja az igazságügyi tárca, hogy jogi úton sem kapja vissza senki. Miért nem jelezték előre az illetékesek, úgy mint az áremelést, hogy ne fizessenek, ha esetleg kapnak az alaptól felszólítást?! Miért akkor, amikor sokan sírva számolgatják, hogyan fognak kitartani a következő nyugdíjig - ha megérik. Nem vagyok nyugdíjas, sajnos vagy hála Istennek, de tudom, mit jelent, ha van 750 koronám, s mit, ha nincs. A szlovákiai magyarokat; a szomszédomat (villanyszerelő), a másik szomszédomat (asztalos), a helyi hangszóró bemondóját, a politikust (aki a parlamentben körömszakadtáig és eredménytelenül küzdött a törvénybe iktatottnál színvonalasabb nyelvtörvényért), néhány újságíró kollégámat, aki évek, évtizedek óta vív kilátástalan küzdelmet a magyar nyelvvel és a szakmával. Már ne is sértődjék meg, akit érint, de az anyanyelvművelést illetően a „másik szomszéd" (asztalos) kapna tőlem első helyezést. Nemcsak mert magyarul (is) nevén tudja nevezni a műhelyében előforduló összes szerszámot, hanem mert a cukrászdában se rest rápirítani szomszédja süldő lányára, aki - egyébként Ady sok haszontalan, nevetséges vitatkozás helyett az ilyen gazemberek felelősségre vonásával is foglalkoznunk kellene. Lévai Józsefné, Izsa Tartalmas együttlét Csallóközkürt község emléknapjának előestéjén kellemes szórakozásban volt része annak, aki ellátogatott a szép kultúrházba. Ekkor mutatták be az ifjúsági klub tagjai Rejtő Jenő Jutalomjáték c. művét. Meglepetés volt az előadás azért, mert a fiatalok bizonyították, nemcsak a tévé, a diszkó érdekli őket. Büszkék lehetnek rájuk a szüleik, nyelvét „művelve" - šľahačkát és minerálkát rendel. Attól tartok, hogy az akol langymelegére esküvők egy része nem fedezi fel az anyanyelv individuális művelésének varázsát. Pedig nem kell hozzá több, csak a leírt, elmondott és más eszközökkel közvetített (persze, nem akárkitől származó) szövegek tudatos olvasása, hallgatása, a szófordulatok és mondatszerkezetek ízlelgetése, művészetének elsajátítása. Ha abból indulunk ki, hogy mit enged meg és mit nem a nyelvhasználati törvény, anyanyelvünk kopása megállíthatatlanná válik. E tekintetben az legyen számunkra a Törvény (nagy T-vel), hogy anyanyelvünk fennmaradásáért mindannyian és egyénileg vagyunk felelősek. nagyszüleik, akiknek fiatalságuk egyet jelentett a színdarabok előadásával. Meglepetés volt az előadás azért is, mert a fiatalok - Gútai László vezetésével - minden külső segítség nélkül készültek az előadásra. Meg akarták mutatni, mire képesek a saját erejükből. Az 1848as évforduló emlékére Petőfiről szóló jelenetet mutattak be - s bizony szem nem maradt szárazon, hasonlóan az édesanyákat köszöntő műsoruk bemutatásakor. Kívánjuk, hogy a zúgó taps, a közönség szeretete adjon erőt, kedvet további munkátokhoz, tartalmas szórakozásotokhoz. A falu önkormányzati testülete és a Csemadok helyi szervezete nevében: Gányovics Jolán, Csallóközkürt