Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-09 / 208. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 10. A TÉMA: Szín h

Ázi nyit

RA ' 99 Kovács Miklós szerint a kijevi hatalom mindig megtalálta a saját magyarjait. A kérdés az, hogy sikerül-e meghozni a határon túli magyarok jogállásáról rendelkező törvényt. Ne úgy bánjanak velünk, mint a szecsuániaklcai Súlyos pénz- és tankönyvhiány A TANÁROK FIZETÉS HELYETT LISZTET ÉS CUKROT KAPNAK A háború óta idén fordult elő először, hogy egyetlen magyar nyelvű tankönyv sem jelent meg az iskolaév kezdetére Kárpátalján, ahol a közel száz magyar oktatási nyelvű iskolában a korábbi évekhez képest ismét nehezebb körülmények között kezdte el az új tanévet tanár és diák. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke elmondta: nagyon súlyos a kárpátaljai magyar iskolák anyagi helyzete, mert a tanintézetek nem kapták meg a nekik járó költségvetési pénzeket. A tanév a megye iskoláiban csak azért kezdődhetett el különösebb zökkenők nélkül, mert a szülői közösségek, civil szervezetek önerőből, saját költségükön elvégezték az épületek, tantermek nélkülözhetetlen tatarozását, javítását. Rajtuk kívül az egyházak és több külföldi magyar szervezet is segítő kezet nyújtott a kárpátaljai magyar oktatásügynek. A pedagógusok helyzete is aggasztó, hiszen a magyarok által is lakott több járásban csak részben törlesztették a pedagógusok többhavi elmaradt bérét, ráadásul ez sok helyen természetbeni juttatással történt, vagyis a tanárok cukrot, lisztet, ecetet kaptak készpénz helyett. A KMPSZ elnöke úgy látja, hogy mintha Kijev taktikát változtatott volna a nemzetiségi oktatáspolitikában, hiszen a kisebbség oktatását úgy is el lehet sorvasztani, hogy az állam pénzhiányra hivatkozva egyszerűen kivonul a nemzetiségi tanintézetek vagy a tankönyvkiadás finanszírozásából. Hercog György, a kárpátaljai megyei tanügyi főosztály helyettes vezetője a tankönyvhiányt nevezte az ukrajnai magyar iskolákjelenlegi legnagyobb gondjának. Míg az ukrán iskolák tankönyv-ellátottsága 80 százalékban megoldott, addig magyar tankönyvekből egyet sem adtak ki az idén, mert az oktatásügyi minisztériumnak nincs pénze, s három hónapja felfüggesztették az ungvári magyar tankönyvszerkesztőség működését. A másik komoly probléma a tanügyi tisztségviselő szerint az, hogy a magyar iskolákban hiány van ukrántanárokból, jóllehet már öt éve nem oroszt, hanem ukránt tanítanak kötelező nyelvként a nemzetiségi iskolákban. A madarászi nyári szabadegyetem egyik vendége volt Kovács Miklós, az ukrán parlament egyeden magyar képviselője, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szervezet elnöke. Az alábbi interjú bepillantást nyújt az ukrán választások kulisszatitkaiba, a háttérben lezajlott manipulációkba, s nem utolsósorban a kárpátaljai magyarság gondjaiba. P. VONYIK ERZSÉBET A tavalyi választásokon ön legyőzte a korábbi parlamenti képviselőt, Tóth Mihályt. Hogy történt ez? A képviselőválasztások fő tétje nem az volt, hogy ki legyen az egyetlen magyar képviselő, hanem az, hogy tisztázzuk a legitimitás kérdését. A több lehetőség közül a magyar választó döntse el, ki fogja őt képviselni. Magyar és magyar között kellett választani. Ellenfelem, Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetséget képviselte. De végülis reprezentatív, demokratikusan működő szervezet, kiépített alapszervezeti hálózattal csak egy van, a KMKSZ. Viszont a reálszocializmusban a nomenklatúrának kitermelődött egy magyar része, amely segédszerepet látott el a szláv nemzetiségi nomenklatúrán belül. A szlávot elég gyengén beszélő kárpátaljai magyarság integrálásához szükség volt megbízható magyar elvtársakra. Az ötven év alatt a kijevi hatalom megtalálta a saját magyarjait. Engem sokan kirekesztéssel vádolnak... ... és radikalizmussal. így van, de nem baj, mert amíg választások vannak, megvan a lehetőség, hogy a nép eldöntse, milyen nézetekre vevő és milyenekre nem. Vagy ha azok radikálisak is, de a választók azonosulnak velük, akkor nincs apelláta. Radikálisnak tartja saját magát? Nem. Különben ezek a betagozódások nézőpont kérdései. Attól függ, honnan nézzük. Nincs olyan politikus, akit valamilyen nézőpontból ne lehetne radikálisnak címkézni. Többször elmondtam, hogy az ukrán pártnomenklatúrát ldszolgáló magyaroknak ha azt mondták, 1994-ben is történtek látványos manipulációk hogy a magyarságot érintő kérdésben képviselhetnétek ezt és ezt az álláspontot - amely akár a magyarság sorsát pecsételi meg - akkor ők szalutáltak és összecsapták a bokájukat. Például népszerűsítették a nemzetiségi oktatás fejlesztéséről szóló koncepciót, ami gyakorlatilag az elsorvasztás programja volt. A KMKSZ még mielőtt választást nyert volna, tiltakozott ellene, mert végrehajtása a magyar oktatásügy végét jelentette volna. Az említett elvtársak kiálltak a nyilvánosság elé és azt mondták: jó ez a koncepció, vagy legalábbis nem jelent olyan veszélyt, meg rengeteg pozitív vonása van. Hogyhogy a magyar választók vevők voltak ezekre az emberekre? Két okból. A korábbi választási körzet nem foglalta magában az egész magyar részt, mert egyéni választókörzeti rendszer volt. Ez a magyar tömbnek csak egy részét foglalta magában. Jelentős rész, körülbelül a fele olyan körzetekbe került, amelyekben az ukránokhoz képest már csak elenyésző részt alkotott. Másfelől Ukrajnában nincsenek tiszta választások, sok esetben a szavazóbizottságok dobálják be a szavazócédulákat. A választók helyett? Mondok egy példát. Tegyük fel, 1998-ban már elég erősek voltunk ahhoz, hogy a problémákat megoldjuk. (Somogyi Tibor felvétele) hogy egy faluban van ezer szavazó, ötszáz elmegy szavazni, a fennmaradt szavazócédulákat pedig a választási bizottság szépen kitölti a megfelelő jelölt nevére és bedobja az urnába. Ez Ukrajnában bevett gyakorlat. Nincsenek megfigyelők? Míg az EBESZ-megfigyelő eltölt öt percet a szavazóhelyiségben, addig minden rendben is van. Majd miután beül a kocsijába, minden ott folytatódik, ahol abbahagyták. S ezt mindenki tudja. Miután én ezt külföldön elmondom, például most ebben az interjúban, akkor azt mondják rám, hogy lejáratom Ukrajnát. De a választások mégis érvényesek. A KMKSZ szerint ezek a szavazások jogtalanok, igazságtalanok, de reálisak voltak, ugyanis nem voltunk képesek arra, hogy elég megfigyelőt biztosítsunk, akik megakadályozták volna a visszaéléseket. 1994-ben történtek látványos manipulációk, például egy katonai egység zöld színű tollal szavazott, hogy ellenőrizni lehessen, kire szavaztak és a katonai parancsnok megérdemli-e a beígért összeget. Szerencsére, külföldi politikusok nem jártak Ukrajnában ilyen jellegű tanulmányúton. De még eljöhetnek. Tehát a KMKSZ 1994-ben elbukott a választásokon, de az eredményt reálisnak ismertük el, s így azt is, hogy nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy a manipulációkat megakadályozzuk. Ha mindenüvé beültettünk volna egy embert, aki előtte két napig nem iszik vizet, hogy ne kelljen gyakran öt percre eltávoznia, ezt kivédhettük volna. Előfordult, hogy mialatt az emberünk percekre távozott, többszázan leszavaztak. 1998-ban már elég erősek voltunk ahhoz, hogy mindezt megoldjuk. Módosult a választási rendszer is, fele listás rendszert vezettek be. A törvénynek megfelelően figyelembe kellett venni a nemzetiségi arányokat, így kialakítottak egy olyan körzetet, amelynek mintegy ötven százaléka magyar volt. Gyakorlatilag az egész tömbmagyarság ennek a 72-es számú, Beregszász központú választókerületnek a területén él. Igy minden magyar, aki nem szórványban él, a körzetbe tartozott. Másrészt mind a 143 választókörzeben ott volt a megbízottunk, aki felügyelte a választásokat. Természetesen, így is próbálkoztak és voltak csalások. Esetemben az történt, hogy hajnalra mindenhonnan bejöttek már az eredmények, de egynéhány helyről valahogy késtek. Mégpedig ezért, mert a helyszínen vártak a jelzésre: hogy küldjék-e a mintegy 3-4 ezer mentőszavazatot, ha a kiszemelt kjelölt vesztésre áll. Csakhogy kiderült, hogy 13 ezer szavazattal vezetek, s ennyit már nem lehet meghamisítani. 1998-ban így kerültem a parlamentbe, vagyis egy civil szerveződés, a KMKSZ, nyílt összeütközést vállalt a hatalommal, az államapparátussal, s ebben a küzdelemben világos, egyértelmű győzelmet aratott. Ebből következik az, hogy az ukrán államapparátus engem ellenségének tekint. Volt módja arra, hogy erőteljes választási kampányt folytasson? Természetesen, de hozzáfűzném, hogy a választási kampány mifelénk nem úgy zajlik, mint Nyugaton, mert figyelembe veszik az ecsetelt sajátosságokat. Miért csináljon végig valaki egy fárasztó kampányt, amikor az egész megoldható úgy is, hogy a bizottságok engem hoznak ki győztesnek, aki gázt és telefont vezet be minden faluba, befejez minden félig kész iskolát. Én szerényen a nyugati mintákat követtem, két hónap alatt a 130 település közül a magyar falvakban átlagosan három, az ukrán településeken egy gyűlést tartottam. Az aktivisták plakátokat ragasztottak, amelyek nem voltak drágák, de a message, az üzenete világos volt, szórólap pedig minden portára jutott Ez a módszer bevált. Az ellenjelölt a falvak döntő többségében katasztrofális vereséget szenvedett. Ezt az ukrán államapparátus kudarcként élte meg. Úgy néznek rám, mint anomáliára, amelyet szépen lassan alá kell ásni. De ez benne van a pakliban. Mióta képviselő vagyok, nincs olyan a magyarságot érintő kérdés, amelyet illetően legalább egyszer nem interpelláltam volna. Idehaza van módja a lobbyzásra? Azokban a kérdésekben igen, amelyekben nincs valamiféle előzetes megállapodás, nincs eleve lejátszva a meccs. Az oktatásügyben is? Sajnos, ez érzékeny kérdés. Ukrajna sajátossága, hogy gyakorlatilag egy kétnyelvű állam. Az ötvenmilliós lakosság fele oroszul beszél. Az 50 millióból csak 13 millió orosz nemzetiségű, viszont a lakosság fele orosz anyanyelvűnek tartja magát. Ez rettenetesen frusztrálja az ukrán nacionalistákat, akik ráadásul nem is tudnak döntési helyzetbe kerülni, mert a parlamentben mindig kisebbségben vannak. Soha nem tudnak erősen nemzetiségellenes törvényeket elfogadtatni. De az elnök rendre orosz szavazatokkal nyeri meg a választásokat, így neki köszönhetően a nacionalista beállítottságú emberek bekerülnek az államaparátusba, s általában nem a pénzügyi tárcát kapják meg, hanem a kultúrát. Ők azt szeretnék, ha Ukrajna ukránul beszélne. De mivel egy félig oroszul beszélő államban nem lehet nacionalista többségű parlamentet megválasztani, az erre vágyó embereknek mégis van elég pozíciójuk ahhoz, hogy megpróbálják eltaposni a legsebezhetőbbet, a mintegy 150 ezer fős kárpátaljai magyarságot. Számarányunkkal ellensúlyozni ezt igazán nem tudjuk, s a nemzetközi közvéleményhez, illetve Magyarországhoz kell minden esetben fordulnunk. Az utóbbi időben egyre szaporodnak az ilyen példák, így Budapesten sajtótájékoztatót is tartottam De ezeken a fórumokon olyasmi nem hangzik el, amit nem mondtam volna el már végtelenül sokszor otthon interpellációkban, sajtótájékoztatókon, vagy a KMKSZ állásfoglalásaiban. turális autonómiát pedig mindenkinek. Némi vita után ez bekerült a KMKSZ programjába, s azóta nem került ki onnan. A területi autonómia kérdése 96-ig nyitott volt, akkor viszont elfogadták az alkotmányt, amely kimondta, hogy Ukrajna egységes unitárius állam, ez szerepel az alkotmányban, vagyis az autonóm formációkat nem ismeri el. Furcsaság, hogy mégis van egy ilyen, a Krími Autonóm Köztársaság. Pillanatnyilag a területi autonómiának nincs jogi alapja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy levennénk a napirendről, egyértelműen szerepel a KMKSZ terveiben. Ha ezt majd meg lehet valósítani, akkor minden erőnkkel azon leszünk, hogy meg is valósítsuk. Belátjuk, hogy most nem reális, illetve nem lehet olyan lépéseket tenni, amelyek ezt közelebb hoznák, de tankönyvek kiadását is. Jellemző módon az ukránok anyagi nehézségekre hivatkoznak, azzal ütik el minden követelésünket, hogy az ukrán állam lehetetlen anyagi helyzetben van. Mi ezt az érvelést elfogadhatatlannak tartjuk. Ha egy államnak nemzetiségi kisebbségei vannak, s nem deklarálja, hogy meg akar szabadulni tőlük, akkor ennek vonzatai vannak. Ön szerint a Magyar Állandó Értekezlet létrehozásával a magyar állam megtalálta-e azt az intézményes keretet, amely elősegítheti a határon túli magyarokkal való jobb kapcsolattartást? Támogatjuk, mert ez közvetlen és nyílt párbeszéd, intézményesült lehetőség arra, hogy igényeink ne tűnhessenek el olyan könnyen a magyarországi bürokrácia útveszEz a kitüntetéseire büszke II. világháborús veterán erdei bogyókat és cseresznyét árul a kijevi piacon. A szovjethatalom éveiben az állam értékesített minden élelmiszert; napjainkban visszatérnek a magán kiskereskedők. (Archív felvétel) mint célkitűzésről, nem mondunk le. A gyakorlatban megpróbáljuk megvalósítani a kultúrális autonómiát, és e tekintetben a főiskola volt az utolsó, sikerként elkönyvelhető lépés. Viszont az önálló magyar tankerületet már nem sikerült elérni, pedig erre törvényi lehetőség lenne. Ez azt jelentené, hogy a magyar iskolákat a mostani járási beosztástól függetlenül magunk irányíthatnánk, beleértve a magyar tőjében, azonban a puding próbája az evés. Pozitív lépés, hogy van ilyen fórum, a kérdés az, hogy mire lesz jó. A közeljövőben lesz ilyen teszt: sikerül-e meghozni Magyarországon a határon túli magyarok jogállásáról rendelkező ún. státustörvényt. Ha egy magyar Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról vagy a Délvidékről Magyarországra megy, ne ugyanaz legyen a státusa, mint egy szecsuáninak. Tudomásom szerint Beregszászon magyar tannyelvű főiskola működik, de Ukrajna nem ismeri el az itt szerzett diplomát. így van, de ez kétlépcsős folyamat. Ez első lépés a működési engedély, ami nagyon kemény küzdelem, aláírásgyűjtés eredménye. Meg annak is, hogy nem forszíroztuk tovább a vereckei emlékmű ügyet, hanem kis barterüzletet kötöttünk: ne legyen most emlékmű, de legyen magyar nyelvű főiskolánk. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Egyetem 1996-tól működik, ez egyedülálló eset a határon túl magyarok viszonylatában. Az akkreditálás csak akkor történhet meg, amikor az első évfolyam végez, vagyis két év múlva. Ez volt az utolsó komoly eredmény, amit ki tudtunk csikarni, cserébe a vereckei emlékmű elhagyásáért. A főiskola ukrán állami támogatást nem kap, nagyon sok helyen megpróbálják gáncsolni a működését. Nagyobbrészt az anyaországból származó alapítványi pénzekre támaszkodik. Önnek nagyon határozott véleménye van a területi autonómiáról. A KMKSZ 1989-ben történt megalakulása után egy évvel fogalmaztuk meg hivatalos álláspontunkat. Lényege, hogy területi autonómiát kell adni a tömbben élőknek, kul-