Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-02 / 202. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 2. TÁRCA Abszurd tanévkezdés VOJTEK KATALIN Elegáns villán akadt meg a szemem a debreceni Nagyerdőben sétálgatva. Elég volt ránézni, hogy az ember maga elé tudja képzelni a belső helyiségek tágasságát, derűs kényelmét. Mellette négy, hajszálra azonos épület sorakozott, és a környéken további hasonló villákat fedeztem fel. Az egyetem közelségéből ítélve nem volt nehéz kitalálni, hogy tanárlakásokról van szó. Eltöprengtem: vajon mikor lehetett az a boldog aranykor, amikor egyetemi tanároknak ilyen palotácskákat építettek? A választ az egyik bejárati ajtó cirádáiból formált évszám adta meg: 1929-ben. Abban az időszakban, amikor a katasztrofális gazdasági helyzetből épp hogy csak ocsúdni kezdett a súlyos jóvátételi kötelezettségekkel sújtott ország. A debreceni egyetem központi épületének alapjait 1927-ben rakták le, és az időközben bekövetkezett gazdasági válság ellenére öt év alatt elkészült a hatalmas, impozáns palota. Klebelsberg Kunó, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanis rájött arra, hogy a reménytelenül kilátástalan helyzetből csak egy módon lehet kitörni - tudással és kultúrával. Ezt szolgálta azx)ktatás minden szintjét felölelő programja, amely látványos eredményeket hozott. Hagyjuk a történészekre annak eldöntését, hogy Klebelsberg valóban az a szélsőségesen nacionalista, reakciós politikus volt-e, ahogy azt a szocializmus éveiben állították. Mindenesetre tény, hogy alaposan átgondolt célkitűzéseihez meg tudta nyerni a kormányt, és a törvényhozás évente megszavazta az oktatási tárca tetemes összegű előterjesztéseit, amelyek a kiadási tételek 9-10 százalékát tették ki. Akkor, amikor a lakosság zömének a mindennapi kenyér beszerzése szinte megoldhatadan gondot jelentett. Mindez csak azért jutott az eszembe, mert Milan Ftáčnik oktatási miniszterünk Markovié show-műsorán keresztül üzent a tiltakozó megmozdulásra készülő pedagógusoknak: ő is velük tart, Besztercebányán beáll a tiltakozók közé. Hogy mit kíván - pártja közismert populizmusán kívül - demonstrálni ezzel a lépésével, csak találgatni lehet. Ahogy azt is, hogyan fogadják majd a pedagógusok, akik naponta tapasztalják szakmájuk presztízsének zuhanását. S jól tudják, ha a szakma presztízse csökken, beindul egy negatív szelekciós folyamat. Majfl csak olyanok jelentkeznek tanítónak, akik sehol máshol nem kellenek. Hogy akkor aztán milyen tudásszintű nemzedékek tódulnak ki az iskolák kapuján, jobb nem belegondolni. Abba még kevésbé, hogyan lesznek képesek az ilyen felkészültségű emberek előbbre mozdítani a szlovák gazdaság kátyúba ragadt szekerét. Ördögi kör ez, de a miniszter úr mosolyog, és boldogan üzeni: a kormány későbbre halasztotta a pedagógustábor megtizedelését. Slavkovskában legalább volt annyi őszinteség, hogy miniszterkedése vége felé bevallja: csak most kezdi felfogni, mi is az az oktatásügy. Mert nálunk így is lehet valaki oktatási miniszter: koncepció, kimunkált program, távlati elképzelések nélkül. S míg más országokban azért sóhajtoznak, mert a friss ötletekkel érkező új kormányzat nem folytatja az előző programját, s annak pozitívumait is a süllyesztőbe küldi, nálunk az új garnitúra - az elődjétől hátrahagyott pozitívumok és saját program híján - csak a régi tévedéseket, negatívumokat görgeti tovább, az elavult pedagógusképzéstől a bűnösen rossz pénzügyi politikáig. És a tárca vezetője a jelenlegi katasztrofális helyzetben nem tud mást, mint a tárcáját bíráló tiltakozókkal együtt menetelni. Ez már annyira abszurd, hogy azon sem csodálkoznánk, ha Ftáčnik a tömegdemonstráció élén azt kiáltozná: „Le a miniszterrel!" JEGYZET megállónál aztán az úr felemelkedik, a gombot megnyomva jelzi leszállási szándékát, majd Idssé távolabbra húzódik a sétálómagnóstól és vár. A villamos lassít és - gondolom, évtizedei megszokott koreográfiája szerint - az idős úr meglepő ruganyosságról téve tanúbizonyságot, derékban meghajol és a sétálómagnósra ripakodik. „Nem szégyelli magát, ez a nő itt áll a babakocsival, maga meg ül?" Már mindenki figyel és emberünk (vagy inkább az Ó embere) elégedetten nyugtázza a köz érdeklődését. A védekező tőrvívókra jellemző alapállásán csak annyiban változtat, hogy még messzebbre, fedezékbe vonul a nő válasza elől. „Terhes vagyok" szól sírásra görbült szájjal az ülő nő, miközben nyílik az ajtó, és a villamos megszüli az idős urat a végállomáshoz közel, de még mindig sokadmagával. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince -sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49,82488 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Terhes utas KORPÁS ÁRPÁD Kedvenc múltbeli műfaj a szlovenszkói magyar sajtóban - ezúttal erkölcsi intelmek, ejnyebejnye nélkül. Emberekkel bélelt villamos, az idősek és a nők ülnek. Felszáll egy fiatalasszony babakocsival. Senki sem mondta, hogy hellyel kínálja. Előtte egy ugyancsak iljú hölgy ül sétálómagnóval. A közelükben, de a háttérből egy jó karban levő idős úr kémleli környezetét. Kezében a volt kormány ma „független" napilapja, látszólag olvassa, de körbepillant közben. A legroszszabb krimikből ismert klisé szerint magánnyomoz. A kisgyermekes nő felszállta utáni sokadik Nyugi, mama, ez csak a főnököm (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NÁCIÓNÁL A maffiakapcsolatokkal gyanúsított orosz Szemjon Mogiljevics 1997-ben horvát állampolgárságot és hamis névre szóló horvát útlevelet is kapott, bár sohasem járt Horvátországban - állítja legfrissebb számában a zágrábi hetilap. Az ellenzéki újság az ügyben folytatott vizsgálódásai alapján arról tájékoztatta olvasóit, hogy két évvel ezelőtt Semjon Teles névre kiállított horvát útlevelet és horvát állampolgárságot kapott gyorsított eljárással. A Nációnál szerint Mogiljevics érdekében Franjo Greguric, a Franjo Tudjman vezette Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) parlamenti képviselője járt közben, a férfi üzleti hátterére és hatalmas pénzügyi lehetőségeire hivatkozva. Greguric egyik érve az volt, hogy Mogiljevicsnek már magyar és izraeli útlevele is van, és nem látja okát annak, hogy miért ne lehetne horvát is, ha abból profitálhatna a horvát állam. A Nációnál arról is hírt adott, hogy Mogiljevics törvényesen kapott magyar állampolgárságot, miután 1991-ben Izraelből Budapestre települt át, és feleségül vette a magyar Papp Katalint. Mintegy 300 ezer 18 év alatti fiatal vesz részt közvetlenül a világon jelenleg zajló konfliktusokban Gyermekkatona, gyermekáldozat Minden gyermekszerető felnőttben van ma egy kis együttérzés: iskolába mennek a nebulók. Az érzés jogos, hiszen tanulónak lenni felelősségteljes munka. Soksok együttérzés viszont azoknak a gyerekeknek jár, akiknek nem az iskola a legfőbb gondja. GÖRFÖL ZSUZSA Jelenleg a világ több mint harminc országa áll fegyveres konfliktusban. Az ENSZ adatai szerint ezekben a kisebb-nagyobb háborúkban mintegy 300 ezer 18 év alatti fiatal vesz részt sorkatonaként, gerillaharcosként, azaz közvetlenül részese a gyilkolásnak. Vannak köztük azonban olyanok is, akik „csak" a gerillák teherhordozói, szakácsai, futárai. S vannak, akik szexuális rabszolgaként „szolgálnak", vagy éppen öngyilkos kommandók tagjai. A „18 éven aluli" csalóka adat a világszervezet gyászos statisztikájában. A gyerekkatonák és „csicskások" többsége 15 évesnél fiatalabb, s akadnak köztük 7 évesek is. Nem a messzi múltba kell visszatekinteni: a konfliktusok, melyekről szó van, a hidegháborút követő A gyerekkatonák és „csicskások" többsége 15 évesnél fiatalabb. polgárháborúk - modern fegyverekkel, barbár módszerekkel. Afganisztán, Kolumbia, Angola, Sierra Leone, Libéria, Szudán, Uganda, Szomália, Kenya, Bosznia, Koszovó, Kurdisztán - a lista tekintélyes és félelmetes. Az elmúlt tíz évben ezek a helyi háborúk kétmillió gyermeket megöltek, hatmilliót megcsonkítottak, egymilliót tettek árvává, 12 milliót hajléktalanná. Csak Angolában, a polgárháború 1994-es kiújulása óta, tehát öt éve naponta több mint 300 gyermek hal meg - jelentette be a nemrég alakult helyi békemozgalom, a Kiáltvány a Békéért. A mintegy száz értelmiségi, illetve szakszervezeti aktivista szerint a kormányhadsereg és a Jonas Savimbi vezette lázadó szervezet, az UNITA harca megsemmisüléssel fenyegeti az angolai népet. Szomália sosem volt gazdag, s bár 1960, a függetlenség elnyerése óta az ellátási helyzet nem olyan katasztrofális, az öt év alatti gyerekek fele mégis rosszul táplált, aminek közvetlen következménye, hogy fogékonyak a fertőző betegségekre. A kelet-afrikai országban riasztó gyorsasággal terjednek az olyan, részben már gyógyítható nyavalyák, mint a kolera, a tüdőbaj, a vérhas és a malária. A gyermekhalandóság minden korábbinál magasabb szintet ért el: a gyerekek 30 százaléka nem éri meg az ötödik életévét sem. Ugyancsak az alultápláltságra és a betegségekre vezethető vissza, hogy a terhesség idején elpusztul a várandós anyák húsz százaléka. Afganisztánban az évek óta tartó harcok július végén kirobbant legújabb fordulója, a tálibok nagy offenzívája tovább rontotta a helyzetet. Vagy 100 ezer embert űztek el otthonaikból a tálibok, hogy ne akadályozzák előrenyomulásukat. Persze rengeteg a gyerek a földönfutók között, akikről senki sem gondoskodik, hiszen a tálibok már régebben kiutasítottak az országból minden segélyszervezetet azzal az indokkal, hogy rontják a muszlimok erkölcseit. A tálib milíciák pedig az elmúlt hetekben Pakisztánban toboroztak katonákat, hagyományosan a medreszékben, vagyis a Korán-iskolákban, ahol a Taliban mozgalom megszületett. Ezeknek a fiúknak a döntő többsége 18 évesnél fiatalabb, s vannak köztük olyanok is, akik még 14 Kétmillió gyermeket megöltek, hatmilliót megcsonkítottak. évesek sincsenek. Értesülve a toborzásokról, az ENSZ azonnal felszólította az afgán harcoló feleket a gyermekkatonák bevetésének megszüntetésére, de csak a tálibok arrogánsan elutasító nyilatkozata volt a válasz. Figyelembe véve ezt a siralmas helyzetet, az ENSZ Biztonsági Tanácsa a múlt héten határozatban szólított fel minden országot, hogy állítsa bíróság elé azokat, akik katonának toborozzák és gyilkosokká teszik a gyermekeket, s megölik, megcsonkítják vagy megerőszakolják őket a háborús konfliktusokban. A BT kimondta azt is, hogy a békefenntartó katonáknak külön kiképzést kell kapniuk a gyermekek és polgári személyek védelmére. Koszovó a legnyomósabb érv amellett, hogy erre felettébb szükség van: a tartomány lakosságának 47 százaléka 18 éven aluli, s ők hatványozottan szenvedték meg a harcokat, a menekülést. S bár az ENSZ-közigazgatás szeptember elsejére tűzte ki a tanév kezdetét, ennek feltételei egyszerűen hiányoznak: az iskolák többsége elpusztult, s ami áll, legtöbbször alá van aknázva. Nincsenek tankönyvek, tanszerek, tantervek, nem tisztázott még az oktatás nyelve sem. Ami biztos: mihelyt beindul a tanítás, a békefenntartók és segítségükkel a pedagógusok egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy a gyerekeket megtanítsák a számolatlanul elhelyezett aknák elleni védekezésre. Gyermekek veszélyben. A szomáliai lány nem az iskolára gondol (Archívum) OLVASÓI LEVÉL Esztergom, Széchenyi tér Az Esztergomi Ünnepi Szent István Napokat 1999. augusztus 19-22-én tartották. A szombat estéről szeretnék néhány gondolatot megemlíteni, mivel en is jelen voltam azon a csodálatos előadáson, melyet este 21 óra 15 perckor tartottak a téren. Az előadók a Maskarások együttese volt. A Világfa című műsorukat nagy várakozás előzte meg, az előadás pedig egyszerűen felejthetetlen volt. Ősi pogány szertartást láthattunk egy fa körül. Tüzekkel, faklyakkal, ego botokkal, állatmaszkos figurák táncolták körül a fát, és mindezt gólyalábakon. A szereplők a kifulladásig bizonyították magas fokú tánctudásukat. Az Uzgin üver zenekar élő zenei kísérettel pedig még hatásosabbá tette az előadást. A befejezéskor percekig zúgott a taps. Azt a csodálatos élményt, melyben a jelenlevőknek részük lehetett, talán le sem lehet írni, látni kellett volna. De hát ez nem mindenkinek adatott meg, talán majd ha Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd elkészül. Reménykedjünk, hogy mihamarabb. Ondró Ernő, Kéménd