Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-09 / 182. szám, hétfő

8 SportviLág ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 9. Szinte hihetetlen kárpátaljai történet: pénz nem volt, koporsó viszont igen, így nyugdíj helyett azt kaptak az öregek Ahol legszegényebbek az iskolák MOZI POZSONY HVIEZDA: Mátrix (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: StarTrek: Lázadás (am.) 20.45 TATRA: Plunket és MacLeane (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Mátrix (am.) 18, 20.30 Asterix és Obelix (fr.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Go (am.) 16, 18, 20 OBZOR: Con Air (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Rivers of Babylon (szl.-cseh) 21, Knockin' On Heaven's Door (am.-ném.) 17, 21 Érkezés a múltból (am.) 18.15 Joe, az óriásgorilla (am.) 17, 19 Veszélyes kölykök (am.) 19 Éjszaka a földön (am.) 20.15 Hideg uta­zás (am.) 18.30 KASSA DRUŽBA: Ronda ügy (am.) 17.45, 20 ÚSMEV: Go (am.) 18, 20 CAPITOL: Mátrix (am.) 15.45, 18, 20.15 IMPULZ: Boys (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GÚTA - VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Visszavágó (am.) 19.30,22 GYÖR CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Elveszett zsaru 13.30, 15.45, 18, 20.15 Múmia 11.15, 13.30, 15.45,18, 20.15 Kegyetlen játékok 16, 18, 20 A csaj nem jár egyedül 14, 16, 18, 20 Mint a hurrikán 13.30, 15.45, 18, 20.15 Taxi 14, 16, 18, 20 Briliáns csapda 13.30, 15.45, 18, 20.15 Kedvenc Marslakóm 14, 16,18, 20 Tíz dolog, amit utálok benned 14, 16, 18, 20 Mulan 14 Csak egy kis pánik 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 LLOYD: Mint a hurrikán (am.) 18, 20 Kegyetlen játé­kok (am.) 22 Nincs messze sem úton, sem sínen, sem vízen Pepsi Sziget-napló 4. ,Csak azt sajnáltuk, hogy Erdélyből nagyon keveset láttunk." (Vojtek Sándor felvétele) TELEKI ANDREA Harmadnapra általában már nagy dolgok történnek. De itt inflálódik minden. Percenként botlik köz­életbe az ember. A közé lett a sztá­rok sarmja. Az Afrika-faluban fekék festik Pestet. A Dunán gya­núsan izzanak a Lánchíd fényei. A házasságkötő sátor elfáradt a hete­dik évre. Csak imbolygó punkok nyomulnak óvszerért. A Szigetről reggelente a Szőkeandris filózik. Nem látja értelmét, miért van min­den este. Pláne egyszerre és egész nap meg semmi. Fél ötkor Junkies a Nagyszínpadon, és ettől rém meg is vannak hatva. A külföldi csapatok verik az ungarischert, a Tankcsapdán cirka ötvenezren vannak. A krisnások eddig csak kajában voltak erősek, de az esti „hard core" mindenkit el­kap. Háromhetes dunai kajaktúra után Fábry Sanyi is kiköt a Szige­ten. Megviselhette: néhány poén gyatra. De a nagyérdemű tombol, kicsi a sátor. Aki nem hozott pokrócot, annak jut egy szőnyeges színpad. Itt a magyar irodalmi elit olvas (Garaczi, Hazai, Peer). Nem kell parázni, laza a struktúra. Könnyed novellák, a versekben poén per­Hét nap, hét kérdés, hét helyes válasz hét szuper PEPSI-táska! Mától egy héten át naponta egy szuper PEPSI-táskát nyer­hetsz, ha helyesen válaszolsz a feltett kérdésre. Kezdd az új tanévet egyedi PEPSI-táskával, melyet a Diesel cég műhelyé­ben készítettek. Tárcsázd a PEPSI kép alatt levő számot, és ha helyes választ adsz, beke­rülsz a sorsolásba. A nap bár­mely szakában telefonálhatsz. Kérdés: Hol gyártja a PEPSI COLA Szlovákia Kft. Szlováki­ában a termékeit? a; Szalatnyán és Lipőtószent­miklóson b,- a Kiserdőnél balra C; Dudás Sanyi bácsi háza mel­lett ceg. Estére a Nagy Bandó család jut még, a közönség hálás, a papa meg büszke. Lehet is, Natália bá­jos. Fogy a csinibaba-máz: tényleg nem esett messze az alma. A negyedik nap pár csatán túl. De vigyázni kell: az elsősegély-bázis a 22-es csapdája. Ugyanis, ha nem tudsz mozogni, már nem jutsz el odáig, ha meg igen - szimulánsnak hisznek. A nagyszínpadi pangás. Egyedül csak a Ladánybene hoz még némi Jamaika-színt. A Klezmaticsnél az­tán már nem kérnek ráadást. A vál­ság később tovább mélyül. Az est egyik szenzációja a szabadu­lóművész, az ifjú Merlini produkci­ója hagyott némi kibontakozniva­lót maga után. A mélypont csúcsa a Másfél, a kifütyüléstől az isten menti őket. Az esti sztárcsapat, a The Brand New Heavies menti a menthetőt, vérprofik, csak a futó zápor zavar be nekik. A közönség a kisebb sátrakba szorul, ahol töb­bek között Nacsa Olivér és Bagi Iván küszködik egymással. A szín­házsátorban Koltai enervált, frusztrálják a beszűrődő decibe­lek. Csehowal nyit, majd feladja, és pár színészsztorival próbál ár­nyalatot vinni a szürkeségbe. A nap meg lemegy. Matus Mónika, a szenei alap­iskola fiatal magyar-történe­lem szakosa az idén két nyá­ri egyetemen is részt vett; itthon, Nagymegyeren és Er­délyben, Csíkszeredán. VITÁL ANNA Milyen volt a nagymegyeri nyári egyetem? Csúcs. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kitűnő, ennyire szín­vonalas lesz. Az előadók Budapest­ről és Debrecenből érkeztek, a ma­gyarság történelme és a magyar irodalom egy szekciót alkotott. A második napon a reformáció és el­lenreformáció történelmi és iro­dalmi hagyatékáról hangzottak el előadások, ahol foglalkoztunk Szenczi Molnár Alberttel is. Ami­kor megkérdeztem Imre Mihály­tól, a kiváló debreceni Szenczi Molnár-kutatótól, eljönne-e Szencre, a hagyományos Szenczi Molnár-napokra, azt válaszolta, megtiszteltetésnek venné, ha a nagy zsoltárfordító szülővárosá­ban tarthatna előadást, és ezért semmiféle honoráriumra nem tar­tana igényt. Épp az ő előadásával kapcsolatban hangzottak el a hall­gatóság soraiból panaszok, mivel, úgymond, túl magas szintűre sike­redett, egyesek számára nem volt követhető. Pedig kitűnő volt. Az előadások reggel kilenctől este hé­tig tartottak. Egész idő alatt egyet­len műsorváltozás volt, Szabó Óttó képzőművész nem jöhetett el, mert sürgősen be kellett fejeznie egy munkát, de a szervezők gon­doskodtak a helyettesítéséről. Szakmailag az egész szeminárium csodálatos volt. És a szervezés? Az is. Minden időpontot pontosan betartottak, nem voltak csúszások. Voltak, akik sokallták az elméletet és kevesellték a gyakorlatot. Lehet, hogy majd épp a legközelebbi nyá­ri egyetemen az utóbbira helyezik a hangsúlyt, esetleg kombinálják a kettőt. De a mostani azt adta, amit a programjában meghirdetett, és nagyon sokat adott. Milyen volt az erdélyi Bolyai Akadémia? Két és fél napig szociolingvisztikát hallgattunk, Kontra Miklós és Szi­lágyi Sándor előadásában. Ók el­mondták, hogy a magyar standar­don belül is vannak különféle nyelvváltozatok, és igenis, a gye­rek nyugodtan beszélje a maga nyelvjárását, szükségtelen őt ezért VOJTEK KATALIN Három név szerepel a múlt század magyarországi műemlékvédelmé­ben úttörő szerepet játszó Mys­kovszky Viktor (1838-1909) komá­romi emlékkiállítására invitáló pla­káton. Az egyik - Myskovszky Vik­tor - a bártfai születésű és főleg Kassán működő műépítész saját kezű aláírása. Alatta ez olvasható: Viktor Myskovszky. A plakát alján pedig ez: Viktor Miškovský. Az em­berben óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon kit tartanak szellemi­leg alacsonyabb rendűnek a plakát készítői? Magát a jobb sorsra érde­mes műépítészt, aki - szerintük ­még azzal sem volt tisztában, ho­gyan kell írni a saját nevét? Vagy a szlovák múzeumlátogatót, akinek a szájába kell rágni, le kell fordítani még a neveket is? S hogy esetleg a kiállítás rendezőit ne érhesse vád a Komáromban ugyancsak aktív Matica részéről, amiért a hordozó­ja által használt alakban (is) feltün­tették a jeles műemlékvédő nevét, rögtön az első teremben különböző korabeli dokumentumok kinagyí­helyreutasítani. Ez rendjén is vol­na, de ha valaki Magyarországon él, mint ők, nem tudja elképzelni, milyen az, ha a szenei magyar alapiskolában a gyerekek szlová­kul beszélgetnek egymás közt a szünetekben. Az év végén nyelv­gyakorlatokat tartottunk, és meg­kérdeztem, mi az magyarul, hogy občiansky? A hetedik osztályban nem akadt egyetlen tanuló, aki meg tudta volna mondani. A nyol­cadikosok gyengébb csoportjában S\ Azért küzdünk, azért tanítunk, hogy a gyerekeink magyarok marad­janak. hasonló volt az eredmény. Pedig a gyengébb csoport a fontos, mert a jobb tanulók mennek tovább a gimnáziumba, de a közepesnél rosszabbak szakközépiskolába mennek - szlovák szakközépisko­lába. Ha most nem tudják, mi ma­gyarul a baterka, a poliklinika vagy a párky, később még kevésbé fogják tudni. Kontráék azt mond­ták, a magyar standardnyelvet csak azért kell megtanulni, hogy az ember érvényesülhessen. Peda­gógusként azt akarom, hogy min­den tanítványom érvényesüljön. S tott beírásai igazolják; ezer bocsá­nat, de ugye, tetszenek látni, hogy már a papa is sz-szel írta 1824-ben, igazán nem mi tehetünk róla. A múzeumlátogatók szellemi kapaci­tásának lebecsülése a rajzok mel­lett elhelyezett szlovák magyarázó szövegekben is tetten érhető, ahol Myskovszky neve következetesen így szerepel: Miškovský (Mys­kovszky). Kíváncsi lennék, vajon mivel ma­gyarázzák a kiállítás rendezői Myskovszky Viktor háromnevesí­tését? Csak nem a szlovák helyes­írás szabályaival? A szlovák he­lyesírás legújabb, 1991-ben ki­adott kézikönyve csak a magyar történelmi nevek esetében teszi kötelezővé a szlovák helyesírás használatát. Myskovszky neve azonban nem sorolható ebbe a ka­tegóriába. Mi késztethette hát a különben kitűnő kiállítás rendező­it ilyen dehonesztáló lépésre? A mindenkinek megfelelni vágyás? De kinek felel meg ez a csak Szlo­vákiára jellemző, de egyetlen civi­lizált országban sem alkalmazott névírási - névhamisító - gyakor­ha egyszer valamelyik orvos vagy kutató lesz, és Budapesten tart elő­adást, ne suksüköljön, mert akkor arra fognak figyelni a hallgatói, és nem arra, hogy milyen okosakat mond. Kontra Miklós szerint téved, aki elhiszi, hogy az általános isko­lában még lehet változtatni azon, hogy a gyerek később nyelvcserélő lesz. Be sem tenném a lábam az is­kolába, ha Kontrának ezt a kijelen­tését komolyan venném. Azért küz­dünk, azért tanítunk, hogy a gyere­keink magyarok maradjanak. Volt vita, a hallgatók elmondták az észrevételeiket? Elmondtuk, mire Kontra azt vála­szolta, hogy erről egy évig is lehet­ne vitatkozni, de kénytelen a vitát lezárni, mivel kevés az idő. És a többi előadás? A hermeneutikai olvasás- és befogadáselméletről ugyan ragyo­gó előadásokat hallottunk, csak éppen a gyakorlatban használha­tatlan dolgokat. Pedig itt a gyakor­lati oldalra kellett volna helyezni a hangsúlyt, mert a gyerekek nem olvasnak. Jó lett volna hallani, ho­gyan vezessük rá őket az olvasás­ra. A magyarság történelme rész­leg előadásai viszont csodálatosak voltak. Ott még szüneteket sem tartottak, a magyarországi elő­adók azokat is végigbeszélték. En­nek a szekciónak a résztvevőit el­vitték kirándulni, minket sajnos lat? Miért tegye be a lábát a Mys­kovszky-kiállításra a látogató, ha maguk a rendezők még Mys­kovszky nevét sem tartják tisztelet­ben? Élgondolkoztak-e már ezek az emberek, milyen célt is szolgál a magyar történelmi neveket szlovák ortográfiával írató szlovák helyes­írási szabály, amelynek tévesen kö­telességüknek tartották alávetni Myskovszky nevét? A kulturáltabb tájakon elképzelhetetlen szabály egyik kimondatlan célja a szlováki­A magyar feliratokat eltá­volító volt igazgatónő ma is a múzeum dolgozója. ai magyarság identitásrombolása. Kiagyalói tisztában vannak azzal, hogy minden nemzet számára identitástudat-képző, kollektív én­formáló erőként hatnak történelmi és kultúrtörténeti nagyjai, s hogy ez a kisebbség esetében duplán ér­vényes. Ezért tartják szükségesnek eltüntetni a magyar nagyságoknak még a nevéről is a hovatartozásuk­nem. Pedig ha az ember csaknem huszonhat órát utazik, hogy eljus­son Csíkszeredára, akkor Erdély­ből is szeretne látni valamit. Mi volt a legnagyobb élményed? A természet, a csodálatos tájak. Megrázó volt viszont a mindenütt tapasztalható szegénység. Az erdé­lyi kollégák a mi 3300 koronánk­nak megfelelő 1 millió 100 ezer lei fizetést kapnak csaknem húsz évi tanítás után, miközben rettenetes a drágaság, az egykilós kenyér átszá­mítva 18 koronába kerül. A családi pótlék is nagyon alacsony. Az erdé­lyi tanárnőnek kérges volt a tenye­re, mert tehenet fej, szénát kaszál, hogy valahogy eltartsa a családját. A kárpátaljai pedagógusok még rosszabb helyzetben vannak, ők hat hónapja nem kaptak fizetést. Munka után túrják a földet, hogy éhen ne haljanak. Egyikük elmond­ta; anyósa koporsóban kapta meg a nyugdíját. Pénz nem volt, koporsó viszont igen, így nyugdíj helyett azt kapott. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy sehol sem állnak olyan rosszul az iskolák, mint nálunk. A kárpátaljaiak összehasonlítha­tatlanul rosszabb helyzetben van­nak. Épp ezért arra gondoltam, mi­lyen jó volna csinálni egy füzetak­ciót. Minden gyerek hozna egy fü­zetet, és elküldenénk valamelyik kárpátaljai iskolának. ra utaló jegyeket. El kell venni pél­dául Madáchot, hogy mások ne érezhessék magukat szerencsés­nek vagy gazdagabbnak pusztán azért, mert nemzeti irodalmuk ilyen óriást mondhat magáénak. Attól ugyan, hogy Madáčnak írják, még nem válik szlovák szállóigévé az „ember: küzdj és bízva bízzál", és Madách sem épül be szervesen a szlovák köztudatba, de az elidege­nítés, Madách hovatartozásának megkérdőjelezése felé már történt egy lépés. A Komáromi Duna Men­ti Múzeum tehát ebben az identi­tásrombolásban segédkezik. Úgy látszik, a múzeumok vezető poszt­jaira kiírt pályázatok elbírálói tud­ták, kiket kell választani. így talán nem véletlen, hogy miközben a ko­máromi múzeum magyar feliratait eltávolító volt igazgatónő most már történészi minőségben to­vábbra is az intézmény dolgozója, legjobb múzeumi szakembereink ­B. Kovács István, Liszka József, Trugly Sándor - nem rúghatnak labdába. Ók ugyanis aligha adták volna beleegyezésüket holmi ön­kényes névzsonglórködéshez. PEPSI-játék! Óhatatlanul felvetődik a kérdés; vajon kit tartottak szellemileg alacsonyabb rendűnek a plakát készítői? Három név - melyik közülük az igazi? Hívd a -as telefonszámot! Halotel Communication, s.r.o., P.O.BOX 19,81499 Bratislava. A hívás ára 25 Sk/perc, max. 99 Sk adóval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom