Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-06 / 180. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 6. KOMMENTÁR Lihegő miniszter TÓTH MIHÁLY Valaki sajtó alá rendezhetné minisztereink, törvényhozóink és más főhivatalnokaink vakáció előtti nyilatkozatait. A korai 50-es évek hangulatát idézi szinte valamennyi, azt az állapotot, amelyet minden­nél emlékezetesebben jelenített meg a „Kreml, éjfél után háromkor" című korabeli költemény. A gyöngyszemet, eléggé el nem ítélhetően, ma már nem tudnám szó szerint idézni. Arról szól, hogy már egész Moszkva alszik, csak a Kreml egyik ablakából szűrődik ki világosság. Mindenkinek a fantáziájára bízom az ablak mögött dolgozó állam­férfiú beazonosítását. Mit mondjak, Joszif Visszarionovics hiába dolgozott sokat. Néhány évtizeddel később az önállósult Szlovákia miniszterelnöké­ről híresztelték el az udvari lantpengetők, hogy 24-25 óra a napi munkaideje. Utalva az előzőre, Vladimír Mečiarnak sem egészen si­került boldoggá tennie bennünket. Az igazság azonban megköveteli, hogy konstatáljam: sem Sztálin, sem Mečiar nem vetette egyszer sem a nemzetközi munkásosztály, illetve a nemzet szemére, hogy egészségét kockáztatva dolgozik éjt napallá téve. Nem úgy az ország jelenlegi vezetői. Nehezükre esik, amit tesznek. Szabadságra készülő holtfáradt kormánytagokról, honatyákról és államtitkárokról tudósí­tottak az úgy egy hónappal ezelőtti újságok. Sajnáltatták magukat kiválóságaink. Kevésbé rafináltan, mint évtizedekkel korábban a Szovjetunió, majd a közelmúltban Szlovákia első embere. Lassan vé­get ér a nyári pihenés, és - ha minden úgy igaz, ahogy híresztelik ­mérlegre teszik a hatalomgyakorlás első 9 hónapját. Két módja van az „éjt napallá tevés" értékelésének. Az egyik módszer lényege az „órabérben miniszterkedés". A másiké az eredmény bizonyíthatósá­ga. Ha törzsi alapon, ha a „mégiscsak a mi kutyánk kölyke" filozófiá­hoz igazodva értékelnek, akkor előre megjövendölhető, hogy a koa­líció megbízatási időszakának hátralevő 39 hónapja alatt csak annyi­ra lesz hatékony az országlás, mint 50-60 éve Moszkvában, illetve 5­6 éve Szlovákiában. Az igazat megvallva én jobban bízom az olyan miniszterben, aki ugyan csak 5-6 órát dolgozik, de annak megvan a látszata, mint az olyanban, aki állandóan azzal sajnáltatja magát, hogy Újévtől szilveszter napjáig kialvatlan. Akinek nehezére esik a munka, arról nehezen hihető, hogy a fától látni tudja az erdőt. JEGYZET rulókat! Jól tudja mindenki, mégha nem mondja is ki hango­san, hogy legtöbben nem a bete­gek érdekeinek védelmééit, han­rem kizárólag (ön) megmara­dásukért harcolnak! Legfőképp a vezető pozíciókéit, az igazgatói, osztályvezetői, főorvosi poszto­kért. (Példa erre a néhány héttel ezelőtti zúgolódás, amikor meg­szűnt a pozsonyi Šulek utcai nő­gyógyászati-szülészeti klinika.) Holott a sok kórház sok pénzt nyel el, ezért nem csoda, ha ke­vés jut a gyógyszerészek számlái­nak rendezésére. A hétfőre beha­rangozott általános patikabezá­rás elmarad, ám a gyógyszeré­szek bejelentették: a kisnyugdíja­soktól, a kisgyerekes anyáktól kö­vetelt előlegfizetéssel (nem elég, hogy a betegnek el kell mennie az orvoshoz, be kell szereznie az or­vosságát, még menjen el a bizto­sítóba is?!), illetve az egészség­biztosítók pönalizációjával kíván­nak pénzükhöz jutni. Több mint valószínű, hogy ez a kezdemé­nyezésük sem lesz eredményes. Aki valóban beteg, annak nincs annyi pénze, hogy megelőlegez­ze a gyógyszer árát, ráadásul a tranzakció törvénybe ütközik. A kötbér követelése is csak rész­eredményt hozhat. Mert lehet, hogy a biztosítók „ijedtükben" néhány ezer koronával csökken­tik tartozásukat, de emiatt keve­sebbet fizetnek majd a kórházak­nak, a magán- és szakorvosok­nak. Most rettegjünk attól, hogy ők is bezátják a rendelők ajtaját? Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó 1 1. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Kapkodó patikusok PÉTERFI SZONYA Az utóbbi két esztendőben szám­talanszor foglalkoztunk az egész­ségügy, a gyógyszerellátás siral­mas helyzetével, melynek oka ­mint minden más ágazatban - a pénztelenség. A gyógyszerészek emiatt hol halkan, hol hangosan zúgolódtak, tiltakozásként sok­szor nem is nyitották ki patikái­kat. Jogos megmozdulásukkal nem sokra mentek, hiszen az egészségbiztosítók nem siettek számláik rendezésével. Azért sem, mert a zömmel állami, illet­ve a haveri alapon privatizált magánvállalatok nem fizetik a kötelező egészségbiztosítási díja­kat, tehát a biztosítók kasszája hiányos. Az egész rendszerben pedig azért sincs pénz, mert bár a miniszter hónapok óta egyebek között tervezi a kórházi ágyak restrukturalizációját, nem tör­tént semmi. Holott a szakma, sőt a kórházigazgatók is tudják, hogy enélkül nem megy. Mert amint szóba kerül a „saját" kór­házuk ágyszámának csökkenté­se, félreverik a harangokat és tár­sulnának akár az ördöggel is, csakhogy „megmentsék" az in­tézményt. Nem zavaija őket, hogy 20-30 kilométeres körzet­ben esetleg korszerűbb egészség­ügyi intézet láthatná el a rászo­TALLÓZÓ Tuti felrobbantásával kezdődött, a dunaszerdahelyi tömegmészárlással, és Žaluď halálával folytatódott Alvilági leszámolások sorozata - Uraim, a nyugdíjukból csak ilyen kicsi söröcskét engedhetnek meg maguknak (Peter Gossányi karikatúrája) Bugár Béla szerint a Magyar Koalí­ció Pártja három miniszter leváltá­sát tartja elképzelhetőnek, kettőt a Demokratikus Baloldal Pártja, e­gyet pedig a Szlovák Demokrati­kus Koalíció miniszterei közül. Az MKP elnöke elmondta, pártja a Ko­alíciós Tanács mai ülésén ismerteti a párt elemzését a kormány kilenc hónapos munkájáról, ugyanitt ja­vasolják majd a miniszterek visz­szahívását is. A visszahívásra java­soltak közül a pártelnök egyedül Gabriel Palacka nevét volt hajlan­dó elárulni, aki az elmúlt napok­ban tett kijelentéseivel vívta ki az MKP nemtetszését. Bugár Béla úgy véli, Palacka a törvény megszegé­sére adott használati utasítást, ami rendkívül súlyos vétségnek számít, különösen egy kormánytag eseté­ben. Palackáról hasonlóképpen vé­lekedik Milan Ftáčnik, a Demokra­tikus Baloldal Pártjának alelnöke is, aki ugyanakkor kijelentette, hogy a Transparency International korrupcióellenes civil szervezet szerint pártja miniszterei nem kö­vettek el jogszerűtlen lépéseket. Szlovákiában az elmúlt négy évben az alvilági leszámolá­sok szinte mindennapossá váltak. A SITA hírügynökség alapján összeállítottuk a gyilkosságok kronológiáját. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK 1995. július 6. Délelőtt Pozsony­ban, a pénzügyminisztérium előtt parkoló Citroen gépkocsiban bomba robbant. A robbanás áldo­zata lett Vladimír és Jozef Daniš. A Tuti becenévre hallgató Vladimír Daniš volt a pozsonyi alvilág első főnökeinek egyike, ugyancsak út­törője volt a védelmipénz-besze­désnek. Tuti durvaságával s brutá­lis módszereivel számtalan ellen­séget szerzett magának. Egyes for­rások szerint, miután meghalt, rendőri körökben és néhány po­zsonyi lokálban pezsgőfürdőt ren­deztek. A gyilkosság hátterét nem derítették fel. 1997. február 6. A pozsonyi Holi­day Inn Szálloda közelében szitává lőtték a szlovákiai alvilág egyik legerősebb emberét, Miroslav Sý­korát. A főnök nappal ritkán mu­tatkozott a nyilvánosság előtt, sé­táira számtalan testőre elkísérte. Valószínűleg olyan ember hívta őt találkozóra, akit ismert, akiben bí­zott. Egyetlen testőr volt vele, akit szintén megöltek. Sýkora meggyil­kolásával a Peter Križanovič (Du­ran) és a közte levő ellentétet „ren­dezték". Konfliktusuk valószínűleg 1995 decemberében kezdődött, amikor az Általános Hitelbank nyitrai fiókjából elrabolt pénzt osztották. Mielőtt Sýkorát megöl­ték, egy lövöldözés során Križano­vič a lábába kapott találatot. Az or­vosok nem tudták megmenteni a sérült végtagot. 1997. április 16. Pozsonyban, a Lietavská utcában bomba robbant egy Seat Ibiza alatt, amely egy Mi­tsubishi Pajero mellett parkolt ­Gorilát és testőrét. Sem Gorila, sem Kalányi gyilkosságára nem derítettek fényt. 1998. május 9. Pozsonyban, az Aranyhomok teniszpályája mellett fölrobbantották Edo Dinič gépko­csiját. A pozsonyi alvilág főnökét valószínűleg Ivan M., az ukrán maffia főnöke hívta találkozóra. 1998. október 4. Pozsonyban, a Dlhé diely lakótelepen ismeretlen tettesek géppisztollyal lelőtték Eduard Dinič testvérét, Róbertet és testőrét. A Dinič testvérek gyilko­sai nem kerültek kézre. 1999. március 25. A dunaszer­dahelyi Fontána étteremben há­rom álarcos férfi lelőtte az úgyne­vezett Pápay-csoport tíz tagját. Az áldozatok közt volt Pápay Tibor, a főnök is. A rendőrség szerint a dunaszerdahelyihez hasonló véres eset még nem történt Szlovákiá­ban. 1999. június 7. Máriatölgyes (Dubnica nad Váhom) Pod Hájom lakótelepén a délutáni órákban egy álarcos férfi megölte a helyi al­világ vezérét, a 37 éves Jozef Kuc­merkát. A támadás során súlyosan megsérült a tettes cinkostársa. A rendőrség szerint a háttérben Mar­tin és Ladislav Ch. bandája áll. A július 27-ei rendőrségi akció során elfogták és vád alá helyezték a cso­port néhány tagját. 1999. augusztus 4. Ismeretlen tettesek 23 óra körül megölték a 34 éves Peter Steinhübelt. Az alvi­lágban Žaluď (Makk) becenévre hallgató férfi a rendőrség szerint az alvilág főnöke volt, bár „sze­rény vállalkozóként" szerepelt. Steinhübelt a tulajdonát képező pozsonyi mélyhűtővállalatnál lőt­ték le. Korábban ötször követtek el ellene merényletet, kétszer súlyo­san megsérült. Páncélozott Mer­cedesére gépfegyverrel tüzeltek. Steinhübel a poprádi Tatrava­gonka társtulajdonosa, vezérigaz­gatója és a VTV televízió társtulaj­donosa volt. ebbe szállt be Križanovič, aki nem élte túl a merényletet. Az ismeret­len tettesek bizonyára meg akar­ták bosszulni Sýkora halálát, előt­te hatástalanítaniuk kellett Križa­novič autójának riasztóberende­zését, mivel a kocsinak a távirányí­tású indítás után fel kellett volna robbannia. Ezért a bombát az Ibiza alá helyezték. Križanovič és Sý­kora gyilkosait nem fogták el. 1997. augusztus 4. Ismeretlen tettesek brutálisan megölték a du­naszerdahelyi járásbeli 32 éves Rudolf H-t. Először mellbe szúr­ták, majd lefejezték. Szőnyegbe csavart testét Dévénynél eldobták, fejét Dunaszerdahelyen egy virág­tartóba tették. Előző nap egy lövöl­dözés során egy dunaszerdahelyi lakos meghalt, egy megsérült. A rendőrség azzal zárta le az ügyet, hogy a helyi alvilág egyenlítette ki számláját. 1997. október 4. Merényletet kö­vettek el Róbert Holub ellen a kramárei kórház intenzív osztá­lyán. Holub a kassai alvilág feje volt. Ismeretlen tettesek már szep­tember 22-én és 24-én megpróbál­ták lelőni. A szeptember 24-ei lö­völdözés közben - Pozsonyban, a Danube Szállodában - Holub sú­lyosan megsérült. A kramárei kór­házba szállították. Szobájának ab­laka az épületegyüttes tetejére nyílt, tehát könnyen megközelít­hették. Holub kapcsolatban állt a Szlovák Információs Szolgálat ügynökével, Ján Dopirjakkal. Eve­lyn nevű erotikus szalonjában a tit­kosszolgálat tisztjeiről szóló kompromittáló anyagokat tartott. Meglehetősen szoros szálak fűzték a Kelet-szlovákiai Vasmű csúcsve­zetésének tagjaihoz, akikkel halála előtt összeveszett. Erre az ügyre sem derült fény. 1997. október 19. Krásno nad Kysucou mellett menet közben, egy száguldó gépkocsiból lőtték le Peter Kalányit. A zsolnai alvilág aktivistája Milan Holáňnyal, a Gorilának becézett kysucai bosszal akasztotta össze a bajszát. Értesü­lések szerint Gorila egy oroszul be­szélő bérgyilkossal tetette el láb alól Kalányit. 1997. november 25. Zsolnán, az Astoria Szálloda bárjában lelőtték Ennyi marad a Ladából, ha felrobbantják (Archívum) OLVASÓI LEVÉL Kisebbségek keresztje Jóleső érzéssel és némi büszkeség­gel olvastam Juhász Dósa János­nak a Szükség van a felzárkózta­tásra című, július 15-én megjelent cikkének azokat a részeit, melyek­ből megtudhattuk, hogy a buda­pesti Magyar Nyelvi Intézetben az elmúlt kilenc év során a felvidéki diákok magasan a legjobb felvéte­li eredményeket érték el, és tanul­mányaik befejezése után a legtöb­ben hazatérnek Szlovákiába. El­szomorít viszont az a tény, hogy a magyar oktatási minisztérium a MNYI-be meghirdetett pályázatok esetében a felvételi vizsgákat to­vábbi döntésig felfüggesztette (egyes hírek szerint csak a szlová­kiai magyar diákok esetében, a vajdasági diákokat helyezve elő­térbe). Mint szülő, mint gimnáziu­mi tanár, s mint ember mélyen együttérzek a vajdasági magyar­sággal. Magam is részese voltam a Csehországba való kitelepítésnek. Családunk más részét pedig ugyanakkor Magyarországra de­portálták. Minden kisebbségnek megvan a maga keresztje. Való­ban ne hangoljuk az anyaorszá­gon kívül élő, még megmaradt magyarságot egymás ellen. Pró­báljuk a helyzetet valahogy éssze­rűen, egymást nem sértve megol­dani! Levelemmel azt szeretném elérni, hogy felhívjam a figyelmet erre a létező, áldatlan állapotra. Tudomásom szerint kb. 140 szlo­vákiai magyar érettségizett diá­kunk, köztük a fiam is, nap nap után izgatottan, néha már szinte stresszhelyzetben, várja a felvéte­lire való meghívást. Naponta for­gatja a tankönyveket, jegyzeteket, bízva abban, hogy a helyzet - szá­munkra is kedvezően - majdcsak megoldódik. Mellékesen jegyzem meg, hogy a felvételre és ösztön­díjra váró fiatalok többsége több magyarországi nemzetközi döntő sikeres résztvevője volt az elmúlt években. (Természetesen szlová­kiai versenyeken is.) Erről meg­győződhetnek a Szlovákiai Ma­gyar Ösztöndíjtanácsnak leadott pályázataik anyagából. Doró György Tornaija

Next

/
Oldalképek
Tartalom