Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-24 / 195. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 25. politiKa 9 Holnaptól folytatódnak a Sok hűhó semmiért próbái Prágában. A bemutató szeptember 16-ára várható Tangó után szerelmi leckék Rendkívül látványosak a színes fotók, melyek az uralkodót ábrázoló egyházi eredetű anyagokról készültek Most is kemény tempót diktál szerepeket mindenütt úgy osztom ki, hogy minden nemzedék jelen le­gyen a darabban. Nem szeretem, ha csak fiatalok vagy csak idősek ját­szanak a színpadon. Ilyenkor mind­két fél sérül egy kicsit. Arra külön fi­gyelek, hogy mindenki a saját korá­nak megfelelő szerepet kapja. Az apát játszó színész apakorú legyen, a gyerek hozzá képest valóban a fiá­nak tűnjön. A színházban persze az is nagyon jó, hogy a fiatalok energi­át sugároznak az idősebbek felé, azok pedig a tapasztalataikkal segí­tik őket. Az öregek ezáltal megfiata­lodnak, a húszon- és harmincéve­sek pedig hozzájuk komolyodnak, így jön létre a szükséges egyensúly. Prágában is ez történik most. Alois Švehlík és Jiŕí Kodét urat szeretik a fiatalok, hiszen mindketten nagy kaliberű színészek. Filip Blažek, Hana Ševčíková, Katarína Winter­ová, Tomáš Petŕík és Martin Preiss pedig a fiatalságukkal és a tehetsé­gükkel hatnak. Švehlík úr Héro édesapját, Leonatót alakítja. Ez az egyik legszínesebb Shakespeare-fi­gura. Sokkal nagyobb színészi lehe­tőség rejlik benne, mint például a Lear királyban. Tulajdonképpen az egész darabot Leonato fogja össze. A szerelmeseket gyakran eltünteti Shakespeare, de Leonato, mint egy oszlop, mindig előttünk van. A fon­(Zuzana Mináčová felvétele) tos pontokon metrikusan visszatér. De ugyanígy örülök Miroslav Donú­til és Branislav Poloczek jelenlé­tének is. Nagyszerű párost alkot­nak. A Galagonyát játszó színész szerintem Shakespeare-nél is olyan típusú lehetett, mint Donútil úr. Nyilván szórta a poénokat, és bár­mit csinált, az mindig humoros volt. Shakespeare aztán társat adott mellé, aki vitte a puskákat, és hogy ne kullogjon szótlanul, kapott né­hány poént is tőle." A történet végén ledobják egyen­ruhájukat a katonák. Nem akarnak tovább harcolni. „Szerintem minden nő erre vár. Hogy a fétje, a fia, a szerelme, a ro­kona tegye le a fegyvert. Milosevics felesége sajnos külön kategória. Ha idejében szólt volna a párjának, hogy »Gyere inkább az ágyba, nem illik hozzád ez a véres történet«, sok minden máshogy alakulhatott vol­na. Van egyébként egy repülni vá­gyó fiú is a darabban. Azt jelképezi, hogy a szerelemben talán még el le­het szállni. Ez a repülés sem tart so­káig, de amíg fent vagyunk, addig mindent máshogy látunk." Prágában holnap újra összeáll „a nagy csapat". A játékmester, Esze­nyi Enikő kemény tempót diktál. Hű szolgái, a színészek, lesik min­den óhaját. Csaknem két hónapos nyári szünet után holnaptól ismét Prágában dolgozik Eszenyi Enikő. Messziről jön most a Rendi Színházba. Az elmúlt két hetet Buenos Airesben töltötte, ahol ősszel induló önálló estjéhez vett tangó­leckéket. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ma délután érkezik meg az argentin fővárosból, kora este kocsiba ül Bu­dapestért, éjfél után megérkezik Prágába, holnap délelőtt pedig már ott folytatja, ahol június 31-én abba­hagyta. Benedek és Beatrice szópár­bajánál egy reneszánsz udvarház­ban, ahol szerelmi csatákat vívnak a háborúból megtért katonák. „Tulajdonképpen minden darab, amit eddig rendeztem, a szerelem­ről szól - vélekedik Eszenyi Enikő. ­Ez a témája a Leonce és Lénának, a West Side Storynak, az Ahogy tetsziknek, a Heilbronni Katicának. Kleist drámája, négy évvel ezelőtt, azért volt érdekes számomra, mert a nő feltétel nélkül követi a férfit. A Sok hűhó...-ban más a helyzet. Be­atrice eleinte nem akarja Benede­ket. Fél tőle. De fél a szerelemtől is. Izgalmas a darab. Shakespeare sze­rintem azt sugallja: voltaképpen bárkinek az életét meg lehet szer­vezni. Benedek mesterséges úton beleszerethet Beatricébe. Két másik ember, Héro és Claudio viszont, akik első látásra szerelmesek egy­másba, a környezet hatására szakí­tanak. Itt bekavar, amott besegít a társadalom. Összehoz és elválaszt. Sok mindenre képes, ha nem a szí­vére vagy a józan eszére hallgat az ember. Mondhatok egy konkrét, re­ális példát: ha én az Interneten vagy e-mailen levelet küldenék egy ausztrál lánynak, hogy szerelmes belé egy cseh fiú, könnyen lehet, hogy elindítanék köztük valamit. Természetesen kell hozzá egyfajta affinitás is, de ha megvan, semmi sem lehetetlen. Ezt állítja Shakes­peare is, aki már mindenféle utat ki­próbált a szerelemben, és most kí­vülállókéntjátszik a szereplőivel." Játszik vagy manipulál? - ez itt a kérdés. Eszenyi szerint jókora adag gonoszság is van a darabban. Ter­mészetesen a szerző részéről. „Shakespeare azonban az igazat is kimondja. »Ember, te már nem hi­szel a saját szemednek?« - kérdezi. Úgy látszik, nem sokat változott a világ, mert ma is inkább a szóbe­szédnek hiszünk, ahelyett, hogy fi­gyelnénk az érzéseinkre. A pap is azt mondja a darabban, amikor Héróról beszél, hogy »Látom a sze­mén, hogy nem hazudik, ez a lány szűz még.« Claudio is inkább má­soknak hisz, ahelyett, hogy bízna Héróban, akit szeret. Vagy nem is biztos, hogy igazán szereti? Miért képzeljük, hogy ha két ember sze­relmes egymásba, akkor nem állhat közéjük senki? Vagy ha ketten örökké veszekednek, akkor abból szerelem soha nem lehet? Ezek olyan kérdések, amelyekre nincse­nek egyértelmű válaszok." A próbák kezdettől fogva felfoko­zott hangulatban zajlanak. Bár a színészek zöme fárasztó évadot zárt a Nemzetihez tartozó Rendi Színházban, a júniusi hetekben mindenki évad eleji tempóval dol­gozott. Lényével, lelkesedésével, elképzeléseivel Eszenyi Enikő már az eíső próbán meghódította a né­pes csapatot. A láz aztán napról napra magasabbra szökött. „Kezdettől fogva jól érzem magam Prágában. Jók a cseh színészek. A Benedek szerepét Filip Blažek alakítja. Amikor budapesti rendezőjéről kérdeztem, a következőket mondta: „Én nem vagyok a Nemzeti Színház tagja, de boldogan vállaltam a szerepet - miatta." (Fotó: Kovács Nóra) Szent László alakja lengyel szemmel VESZTRÓCZY ZSOLT Budapest. Rendkívül érdekes kiál­lítás nyílt az Országos Lengyel Ki­sebbségi Önkormányzat Múzeu­mában (Állomás u. 10). A temati­kus tárlat korai történelmünk egyik legnagyobb alakjának, Szent Lász­lónak állít emléket, akiről már az elmúlt években is több kiállítás nyílt Magyarország határain belül és túl. A jelenlegi tárlatnak az a ke­vesek által ismert tény ad különös aktualitást, hogy legendás kirá­lyunk nemcsak számunkra, hanem a lengyelek számára is fontos sze­mélyiség, hiszen ő a Magyarorszá­gon élő lengyelek védőszentje is - a róla történő megemlékezés az egyik legnagyobb ünnepük. Szent László - családja, majd ké­sőbb politikai tevékenysége révén ­több szállal kapcsolódott Lengyel­országhoz. Ott született Béla her­ceg második fiaként 1040-ben, és élete első nyolc évét is ott töltötte, de a lengyelekhez fűződő kapcsola­tai később sem szakadtak meg. Ap­ja, a későbbi I. Béla király fiatal ko­rában más politikai menekültekhez hasonlóan szintén északi szomszé­dainknál keresett menedéket a Szent István halálát követő évtized viharos forgatagában, amikor véres trónviszályok dúltak, pogányláza­dás tört ki, és a Német-Római Csá­szárságnak behódoló I. Péternek köszönhetően veszélybe került az ország nehezen kivívott független­sége. Béla herceg lengyelországi tartózkodásából tartósabb kapcso­lat is kialakult a két ország között, mivel a fiatal herceg itt talált magá­nak feleséget, aki három fiút szült neki, Gézát, Lászlót és Lambertet. A dinasztiák közötti házasságkötés akkoriban a szövetségkötés egyik formájának számított, így Béla és később fiai joggal számíthattak a lengyel menedékre, illetve a diplo­máciai és katonai segítségre, amit a trónért folytatott gyakori küzdel­mek idején rendszeresen igénybe is vettek, mint például 1074-ben, amikor Béla fiai lengyel segítséggel A házasságkötés a szö­vetségkötés egyik for­májának számított. győzték le Salamon királyt. Géza halála után 1077-ben László került a trónra, aki uralkodása alatt meg­szilárdította a Szent István halála utáni időkben még képlékeny feu­dális rendet, és visszafordíthatat­lanná tette a nagy elődje által elért eredményeket. Megerősítette az or­szág gyakran veszélyeztetett füg­gedenségét, és a korabeli Európá­ban olyan tekintélyre tett szert, hogy II. Orbán pápa rábízta az in­duló keresztes hadjárat vezetését ­ezt azonban halála megakadályoz­ta. A tárlaton egy falitérkép-sorozat mutatja be Magyarországot külön­böző történelmi korokban, illetve az ország akkori területén található Szent László-templomokat, -kápol­nákat és -emlékhelyeket, melyeket az Osztrák-Magyar Monarchia ide­jéből származó képeslapokon te­kinthetünk meg. A vitrinekben Szent Lászlóról szóló kiadványok találhatók, különös tekintettel a lengyelek által kiadott művekre. A kiállítás rendkívül látványos részét alkotják azok a színes reprodukci­ók, melyek az uralkodót ábrázoló, egyházi eredetű anyagokról készül­tek (oltárok, festmények, faliké­pek), illetve a hozzá kapcsolódó ko­rabeli tárgyi anyag. A kiállítás szep­tember 15-ig látható. Folklórfesztivál nemzetközi részvétellel Vámosladány. A Csemadok megalakulásának 50. évfordulója al­kalmából augusztus 27-én és 28-án rendezik meg nemzetközi rész­vétellel a IV. Vámosladányi Folklórfesztivált. A rendezvényen fel­lép a budapesti Fram együttes, a balatonfenyvesi Viktória női kar, a maglódi táncegyüttes, a kismarosi Marus tánccsoport, a balaton­fűzfői Pannónia citerazenekar, a garamsárói menyecskekórus, a csatai Rozmaring éneklőcsoport, a nagycétényi férfikórus, a lekéri hagyományőrzők, a kóspallagi szlovák hagyományőrzők, a százdi citerazenekar és a hazai Tormás néptáncegyüttes. A programot kü­lönféle vetélkedők színesítik, (ú) Találkozó a magyar színinövendékekkel Dunaszerdahely. Augusztus huszonhatodikán, tizennyolc órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban a pozsonyi Színművészeti Főiskola magyar hallgatóival, Gál Tamással, Czajlik Józseffel és Czajlik Szilviával találkozhatnak az érdeklődők. Beszélgetőtársuk Győry Attila író lesz. A pozsonyi Színművészeti Főiskolán jelenleg tizen­két magyar diák tanul. Tehetségüknek, temperamentumuknak kö­szönhetően évek óta egyfajta pozitív diszkriminációnak örvende­nek az intézményben, (ú) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Múmia (am.) 15.30, 18, 20.30 KERTMOZI: Szerelmes Shakespeare (am.) 20.45 TATRA: Mátrix (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Mátrix (am.)18 Múmia (am.) 18, 20.30 Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 15.30, 20.30 MLADOSŤ: Én miért nem? (fr.) 16,18 A Widow's Peak-i özvegyek (am.-ang.) 20 OBZOR: Mát­rix (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: A szikla (am.) 18.30 Knockin' On Heaven's Door (am.-ném.) 17, 21 Ronda ügy (am.) 19 Sekalnak meg kell halnia (szl.-cseh-lengy.-fr.) 18 Kölykök (am.) 20.30 Briliáns csapda (ang.) 18.15 Vad a világ (am.) 20.15 Ezeréves méh 1-2. (szl.) 20 KASSA DRUŽBA: Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 17.45, 20 ÚSMEV: Múmia (am.) 16, 18.15, 20.30 CAPITOL: Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 15.45, 18, 20.15 TATRA: Én miért nem? (fr.) 17.45, 20 IMPULZ: Boys (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - KERTMOZI: Hillary és Jackie (ang.) 20.30 LÉVA - JU­NIOR: Go (am.) 18 KERTMOZI: Az élet szép (ol.) 21GÚTA - MO­ZI: Nyolc mm (am.) 19.30, 22 Száz éve született Jorge Luis Borges argentin író A mágikus elbeszélő MTI-PANORÁMA Ma lenne százesztendős Jorge Luis Borges argentin író, költő és kriti­kus. Értelmiségi családban szüle­tett, Genfben tanult, majd 1919­ben Spanyolországba települt. Bu­enos Áiresbe visszatérve 1921-ben megindította a Prisma című folyó­iratot. Első verseskötete 1923-ban jelent meg, amelyet rövidesen újabb kettő követett. Az 1931-ben alapított jelentős hatású folyóirat­nak, a Surnak kezdettől fogva egyik főmunkatársa volt. Költői fejlődésére nagy hatással voltak az Európában eltöltött évek. Művészetén erősen érződött a német expresszionizmus. Né­hány elméleti jellegű munka után hátat fordított a költészetnek és ki­adta első elbeszéléskötetét (His­tória universal de la infamia - A becstelenség egyetemes történe­te). Életművét 1960-ban foglalta össze az El Hucedor (A Teremtő) című kötetben. „Egy ember arra a feladatra vállalkozik, hogy ábrá­zolja a világot... Kevéssel halála előtt rájön, hogy a vonalaknak ez a vég nélküli labirintusa arcának képmását vázolja fel" - írja. Borges, aki elbeszéléseivel sajátos „mágikus realizmust" teremtett, Allan Poe és Franz Kafka útját foly­tatta. Nagyon korán kapcsolatba lépett a világirodalommal - már kilencévesen spanyolra fordította Oscar Wilde remekművét, A bol­dog herceget. Az író élesen bírálta Juan Domingo Perón tábornok diktatúráját és emiatt mellőzték. A diktatúra bu­kása után, 1955-ben - félig vakon - elvállalta a Nemzeti Könyvtár igazgatását. Ezért irodalmi emlé­ket állított neki Umberto Eco A ró­zsa neve című művében. A legjelentősebb spanyol irodalmi elismeréssel, a Cervantes-díjjal kitüntetett Borges nemegyszer megütközést keltett megnyilvánu­lásaival. így például, amikor ro­konszenvet és megértést mutatott Archív felvétel a spanyol dikátor, Franco tábor­nok iránt, vagy amikor Pinochet­ről azt állította, hogy „áldás az or­szágnak". Argentína ezekben a napokban ün­nepli 1986-ban Genfben elhunyt és ott eltemetett fiát. Utcát nevez­tek el róla Buenos Aires Palermo negyedében, ahol született. A pos­ta emlékbélyeget ad ki a centenári­um alkalmából, számos írása újból megjelenik és televíziós műsorok­ban emlékeznek meg róla. Borges többször is szerepelt az irodalmi Nobel-díj várományosai között, de soha nem kapta meg. Magyarul is megjelent jelentősebb írásai: Körkörös romok (1949); Okok, jelek, dolgok (1984); A tit­kos csoda (1986); Az idő újabb cá­folata (1987); Képzelt lények könyve (1988).

Next

/
Oldalképek
Tartalom