Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-24 / 195. szám, kedd

2813 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 25. KOMMENTÁR Ígérgetések földje GÖRFÖL ZSUZSA Nem léphetett az ígéret földjére, aki kételkedett Istenben. Még Mózes sem, aki negyven évig vezette népét a pusztában. Az embernek újra és újra ez a bibliai történet jut az eszébe, ha az elmúlt hónapok közel-keleti történéseit veszi számba. Benjamin Netanjahu országlásának vége, mégsem következett be a fordulat. Pedig a palesztinok, a szíriaiak, a libanoniak álláspontja nem változott, Ehud Barak nem egy új helyzettel találta magát szemben, hanem pontosan azzal, amelynek gyors megoldására ígéretet tett. Elsősorban a tavaly októberben - határozott amerikai nyomásra - született Wye Plantation-i megállapodások végrehajtásáról van szó, no meg, persze, a Szíriának tett tárgyalási ígéretről, amely maga után vonná a Libanonnal való békekötést is. Ezzel szemben kudarcot kudarc, ígéretet ígérgetés, halasztást halogatás követ. Wye-ben arról született egyezség, hogy 1998 végéig Izrael átadja a palesztinoknak a megszállt területek további 13 százalékát. Netanjahu viszont csak 2 százalékot adott vissza, s Barak is kivár. Két hete Arafat beleegyezett, hogy az egyezmények végrehajtását Izrael csak szeptemberben kezdje el, ellenben azt követelte, hogy október végére be is fejeződjön a folyamat, s nemcsak a területek visszaadását, hanem a palesztin foglyok elengedését illetően is. Továbbá tárgyalni kellene végre olyan jégre tett kényes kérdésekről, mint Jeruzsálem státusa, a menekültek visszatérése, a zsidó telepek sorsa. Izrael azonban már decemberről, sőt januárról beszél a találkozókon, melyek rendre sovány reménnyel vagy teljes kudarccal végződnek. És tartva a dorgálástól, Izrael kérte az amerikai külügyminiszter közelkeleti útjának elhalasztását is. Damaszkusz bizalmatlansága Izraellel szemben szintén a régi, bár még fűz bizonyos reményeket Barakhoz. A közvetlen tárgyalásokra azonban egyelőre nem hajlandó, várja az amerikai közvetítést. Bejrút már nem is nyilatkozik: Damaszkuszra vár. Basar Asszad, a szíriai elnöknek az államügyekben mind jelentősebb szerepet játszó fia vasárnap úgy nyilatkozott, nem bízik abban, hogy a békemegállapodás aláírásával egycsapásra enyhülni fog a két ország viszonya. Ugyanazon a napon Jasszer Arafat azt fejtegette, hogy a jelenlegi béketárgyalások Izraellel sokkal nehezebbnek bizonyulnak, mint a fegyveres harc. A külső szemlélő pedig óhatatlanul a bibliai példára gondol: lehetséges, hogy nem részesülhetnek az igazi békében azok, akik egymás ellen harcoltak? Kell még negyven év, hogy az ígérgetések pusztájában bolyongók méltók legyenek a Kánaánra? JEGYZET Titkok és hazugságok SÓKI TIBOR Ma ötven éve írták alá a hírhedt Molotov-Ribbentrop paktumot, illetve annak még hírhedtebb titkos záradékát. Az eredmény: vér, erőszak, szenvedés. Ilyenkor aztán érdemes elgondolkodni azon, hogy mire - és főleg kinek - is jók a titkos szerződések és záradékok. Illetve azon, van-e valamilyen létjogosultságuk. Már csak azért is, mert korai lenne legyinteni mint ahogy azt az évfordulókkor sokan teszik -, egyáltalán nem biztos, hogy a titkos megegyezések kora már lejárt. Sajnos úgy tűnik, amíg politikusok lesznek, addig lesz titkos politizálás is. Gondoljunk csak az előző szlovák miniszterelnökre, ki olyannyira szerette a homályos ügyleteket és titok övezte megbeszéléseket, hogy a végén már szinte semmit sem tudott nyíltan csinálni. Pedig ő - akármilyen módon kormányzott is már demokratikusan választott vezér volt. Meg aztán más, a demokrácia mintapéldáiként emlegetett országokból is érkeznek jelentések megszegett államtitkokról. Szóval érdemes elgondolkodnunk, mire is jók ezek a bizonyos titkok? Mi az, amiről mi, átlagpolgárok nem tudhatunk? Ezt a kérdést,, persze, másképp kell feltenni: milyen jogon egyezkedtek - egyezkednek - a politikusok titokban a fejünk felett. Amikor elméletileg az állam van értünk, s nem mi az államért. A politikusoknak kellene szolgálniuk bennünket. Márpedig ha így lenne, mit titkolhatnának el előlünk? Elvileg semmit. Közügyeinket nyíltan kellene intéznünk, hiszen, amint azt a Molotov-Ribbentrop paktum - és ezernyi más történelmi dokumentum - példája is ékesen mutatja, a titkolózás semmi jóhoz nem vezet. A jelenlegi kormány a választások előtt nyílt sisakos politikát ígért, de csakhamar rájöhettünk, hogy manapság is akad elég homályos dolog. Bár tény és való, hogy a Dzurindakabinet működése jóval áttekinthetőbb az előzőnél, elég beleolvasni a napilapokba, hogy lássuk, a háttérben különös dolgok folynak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Ne félj, gyorsan kijutunk innen. Rengeteg dolgot tudok a börtönigazgatóról, korábban ő is politikus volt. (Szolcsan József karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Harna István építésügyi miniszter a baloldali napilapnak nyilatkozva elmondta, a jövő évi lakásfejlesztésre 6,3 milliárd koronát irányoztak elő, azonban az 56 ezer lakás felépítésére tett kormányígéret megvalósítására 9,3 milliárd korona szükséges. A tárca idén 10 ezer lakás befejezésével számol, 2002-ben viszont már 18 ezerrel. Az 1999-es évre szóló terv teljesíthető, mivel már júliusra több mint 4700 lakást adtak át, és az építési csúcsszezon őszszel tetőzik. Harna István a szaktárca értékeléséről szólva kifejtette, az építésügyet korábban egy másik minisztérium alosztálya irányította, ami nem felelt meg a szakmai elvárásoknak. A tárca jogkörbővítéssel számol: ide tartozna a regionális fejlesztés kérdése és a közbeszerzési hivatal létrehozása. Ez a magyarázata annak, hogy idén nőtt a minisztérium alkalmazottainak száma. Rámutatott, a lakásfejlesztés ügyét előmozdító törvények meghozatala a második félévben vesz lendületet. Egy súlyos szerkesztői mulasztásból megjelent ostoba vicc és a botránykeverés műhelytitkai Merre repül a sumér kacsa? Maradjunk a tényéknél: a Szabad Újság augusztus 11-i számában Morbid találósok címmel megjelent egy ostoba szöveg: „Hány zsidóból lesz egy szappan? - 8 x 4." Nyári szabadságomat töltve újságolvasóként szembesültem a szöveggel, s megütköztem annak közlése miatt. Egyszerűen azért, mert viccben, találós kérdésben sem szeretem az ízléstelen gorombaságokat. FÓNOD ZOLTÁN Egyébként a poént sem ismertem, hogy a 8x4 az egy szappanfajta. A téma nemcsak morbid, hanem ízléstelen is. A holocaust óta embermilliók tragédiájából nem tisztességes gúnyt űzni. Mentségül még azt az érvet sem lehet felhozni, hogy a morbiditás amolyan beteges életérzés, sajátos viszonyulás a társadalom vagy a történelem egyes jelenségeihez. Amolyan fájdalmas, gúnyos, groteszk éretlenség a konfliktusokkal szemben. Esetenként a rossz társadalmi közérzet kifejezője. Mentségnek nincs helye: súlyos emberi mulasztásból, szerkesztői figyelmetlenségből került a szöveg az újságba, egy magyarországi lapból. Az eset tanulsága számunkra, hogy a viccben sem ismerhetünk tréfát (Karinthy). így egyetlen lehetőségünk marad: a leghatározottabban elhatárolódunk ettől a súlyos hibától, mert idegen tőlünk mindenfajta gyűlölet, így az antiszemitizmus, vagy annak látszata is. Mindazok elnézését kérjük, akik ugyanúgy felháborodtak a szövegen, mint a lap kiadója vagy szerkesztője. Ez lényegében válasz lehet azokra a cikkekre is, melyek szóvá tették ezt az esetet (Tóth Mihály: Vtipkujúci antisemitizmus, Pravda, aug. 19.; Uő.: Barnuló radikálisaink, Új Szó, aug. 21.; Csanda Gábor: A szolgák szabadsága, uo.) Hangsúlyozni kívánom: egyedi esetről van szó. Éppen ezért a leghatározottabban visszautasítom azt a kísérletet, mely jelenségként, bevett gyakorlatként próbálja az esetet feltüntetni. Csanda Gábor észrevételeivel kapcsolatban nincs különösebb vitám. Sajátos szemlélet, sajátos értelmezési gondokkal, a viccek Mentségnek nincs helye: figyelmetlenségből került a szöveg az újságba. megítélésében is. Fábry mondanivalója, 1945-ös jegyzete, persze, változatlanul igaz. Tóth Mihály esetében más a helyzet. Képtelen logikával olyanokat állít, melyeket egy jobb érzésű kocsmagyuri is meggondolna, mielőtt kimondaná. Lényegében a „fasizálódás" vádjával illeti a Szabad Újságot, a „barnuló radikálisaink" cím is egyértelműen erre utal. „Széljárást" tanulmányozó következtetéseit olvasva az az ember érzése, úgy készült ez is, mint a sztálini koncepciós perek vádiratai. Gombhoz varrták a kabátot! A szándék volt fontos, a tények mellékesek... Ilyen ostoba következtetései vannak: „Szinte biztos, hogy az antiszemita vicc megjelentetése nem öncélú, hanem a rasszista radikalizmusnak azt a határát próbálja kitapintani, ameddig a kútmérgezésben elmehetnek anélkül, hogy a fejűkre koppintanának." Sajátos logika: a tolvaj tolvajt kiált. A kútmérgezésre szakosodott szerzőt nem a tények érdeklik, hanem a „hagyomány". Azt a gyakorlatát folytatja, melyet hónapokkal ezelőtt az Új Szó hasábjain (kényszerűen!) abbahagyott. Otromba kirohanásai célpontjává teszi Dobos Lászlót, Duray Miklóst és Popély Gyulát. Horribile dictu! - még a Madách Posonium Kft. tulajdonosi gárdája is gyanús neki. „Meg mernék rá esküdni, hogy a kft. valamennyi tulajdonosa annyira jó magyar, hogy nagyon közel áll a Magyarok Világszövetségéhez" - írja okfejtésében. Mindezt úgy mondja, mintha az MVSZ egy bűnbanda lenne, s ő maga egy Számonkérő Szék feje. Mellesleg az újságot nem az MVSZ szerkeszti, koncepciójáért a főszerkesztő felel, és nyilván a szerkesztőség. Gonoszkodásaiban oly messzire megy, hogy az Irodalmi Szemlében közölt politikai esszét, Duray Miklós írását is a „bűnlistára" teszi, csak azért, mert Popély Gyula recenzálta. Tóth Mihály nem Duray írásával vitatkozik (megtehetné, az ISZ hasábjain is!), hanem mószerolásra jó csak neki. Lehet, hogy el sem olvasta, fontos, hogy meg van róla a véleménye... Agyrémeit olvasva az az ember érzése, számára nem is az eset tanulsága a fontos, hanem hogy a hónapok Az antiszemitizmus mindig és mindenütt alacsonyrendűségre utal. óta megtelt „bilit" kilöttyintse. Ott, ahol eddig is tehette, s azok fejére, akiket „szeret"... Jómagam nem szeretem, ha zsidóznak, tótoznak, oláhoznak stb. Ahol ez a kultúrbarbárság megjelenik, ott előbb-utóbb a büdös magyar is színre lép. Minthogy elhurcoltként (tizennégy évesen!) alkalmam volt megismerni a fasizmus embertelenségeit, az antiszemitizmusról sem mondhatok mást, mint Fábry Zoltán 1938-ban: „Ha egy nemzet lesüllyed erre a mélypontra, ezzel kimondta önmaga felett az ítéletet, mert az antiszemitizmus mindig és mindenütt alacsonyrendűségre utal". Nem kívánunk „kollegiális szolidaritást", „nemzettársi viszonyt", kedves Tóth Mihály, de a tények tiszteletét elvárjuk most is és a jövőben is. Meg azért egy kis tisztesség sem volna kutya, függetlenül attól, hogy mit hápognak a sumér kacsák! A szerző a Szabad Újság főszerkesztője VISSZHANG - Bugár Béla: Az érem másik oldala Nincs „így vagy úgy" 1./ Nagyon tetszik Bugár úr azon mondata, hogy Agócs Béláé mellé tegye oda az újságíró a másik véleményét is. - Az én meglátásom, tisztelt elnök úr, az, hogy az Önök részéről nem a vélemény hiányoltatik, hanem a cselekedet, amelyet megígértek, de immáron egy éve képtelenek megvalósítani, s úgy tűnik, már soha nem is fogják. 2./,Agócs Bélát tisztelem a korábbi helytállásáért, de az ilyen gerinces magatartás sem jogosítja fel, hogy törvényt sértsen!" - Valóban? Annak idején ki sértett törvényt, az oktatásügy főnökaszszonya, Slavkovská, vagy az MKP, amely buzdított a helytállásra? 3./ „Megértem Agócs Bélát, aki öt gyermeket tart el, de követeléseinek komoly okok miatt nem lehetett eleget tenni!" - Mik azok a komoly okok, mert ezeket elhallgatja. Ami pedig a tanári kart illeti (tisztelet a kivételnek), az Ön érvelése nem helytálló, mivel a tiltakozók még arra sem voltak képesek, hogy az Agócs-ellenes cikk alá odaírják a nevüket, alkalmazva azt a régi kommunista módszert, mely mindig bevált: „keresd és fogd meg a semmit". Egy igazgató pedig, aki a mindenkori hatalom hűséges kiszolgálója, mindig megtalálja azokat a módszereket, amelyek a megosztott tantestületben az ő érdekeit szolgálják (lásd Csáky Pál szavait: Vajon hol voltak a tantestület tagjai akkor, amikor tiltakozni kellett!). 4./ „Szigeti László államtitkár erőfeszítéseket tett azért, hogy a volt igazgatók ... (az - így vagy úgy részt szándékosan hagyom ki, mikor „idézem" a mondatot, mert nekünk ilyen megoldás nem felel meg) visszakerüljenek az őket megillető posztokra. A posztok betöltésére pályázatokat hirdetett ki." - Kérdésem, hol hirdetett ki pályázatot, és szám szerint hányat? Akiket pedig a visszahelyezéssel kapcsolatosan megemlít a cikkíró, az igencsak vékony réteg. És mindez a választásokat követően egy évvel! A minisztériumi posztokat illetően pedig jó ha tud ják: ha az ember magasabb pozícióba kerül, az még nem oldja meg a magyar oktatás gondjait (tudtommal a demokráciát alulról építik, és nem fordítva). Volt igazgatómat, Kovács Pétert én beszéltem rá, hogy vállalja el az Önök által felajánlott posztot, mert munkanélküli volt, és én tudom, mi az. Volt benne részem. Mondtam neki, eljön az idő, amikor visszajöhet. Az ilyen cikk láttán viszont, amilyet Bugár úr írt, már ezt sem látom olyan biztatónak. A cikk szerint Popély Gyulának és Agócs Bélának is felajánlottak munkalehetőséget, csak ők nem vállalják el. Csodálkoznak? Tudtommal dr. Popély Gyula a Duna utcai gimnázium igazgatója volt, Önök pedig felajánlanak neki egy sima történelemtanári állást. Agócs esetében ez még rosszabb, hiszen a szomszéd községben taníthatna, nemde, vagy Magyarországon? Mészáros László Szene