Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-23 / 194. szám, hétfő

SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 23. Anton Tkáč egykori csehszlovák pályakerékpáros augusztusban jubilált; Montrealban huszonöt évvel ezelőtt szerzett olimpiai bajnoki címet Csehszlovákia színeiben Már hatéves korában szívéhez nőtt a pedál Az újabb két év hamar eltelt, köze­ledett a XXII. ötkarikás játékok ide­je. Hogy mire lesz képes Moszkvá­ban a pedálvirtuóz? Hat héttel a megnyitó előtt kezdte meg a felké­szülést, egy alkalommal megcsú­szott és leesett a biciklijéről. Né­hány edzést ki kellett hagynia, de a A világ legjobb kerékpá­rozói Münchenben randevúztak. legjobb négy közé mégis bejutott. Az elődöntőben Cahard ellen mérte össze erejét, akinek nem más volt az edzője, mint Tkáč egykori nagy vetélytársa, későbbi barátja, Daniel Moreion. Ezúttal a franciának volt oka ünneplésre: védence jobbnak bizonyult, Tkáč már csak a bronz­éremért hajthatott. Erre azonban nem maradt energiája, a szovjet Kopilowal szemben maradt alul. Csehszlovákia legeredményesebb kerékpározójának mérlege: három olimpiai részvétel - ebből egy aranyérem és két világbajnoki cím. A csúcs felé vezető út sokkal görön­gyösebb volt, mint azt az eredmé­nyek sejtetik. Anton Tkáč Lozor­nóban született, Pozsonytól nem messze. Még kölyök volt, amikor szüleivel a fővárosba költözött. Hatévesen megnyerte a háromke­rekűek versenyét. A pedál hamar a szívéhez nőtt, minden lehetőséget kihasznált, hogy rajthoz álljon. Más sportokban is megállta a he­lyét, az atlétikában például a rövid­távfutók mezőnyében nem akadt párja. Tonot mégis a két kerék von­zotta jobban, tizeimégy évesen je­lentkezett a Slovánnál. Az edzőtől megkapta első igazi biciklijét és el­kezdett hajtani, hogy elérje élete célját. Először egy kilométeren igyekezett szerencsét próbálni, de ez a táv nem ült neki. Mégis elég meggyőzően tekert ahhoz, hogy je­löljék az 1972-es müncheni olimpi­ára. A felkészülés utolsó fázisa tá­ján balesetet szenvedett: 80 km/órás sebesség közben defektet kapott a motorbiciklije. Két héttel az olimpia előtt... Végülis rajthoz állt, de az injekciók és a sokk hatá­sa nem múlt el; Tkáč korántsem fe­lelt meg saját elvárásainak. Egyéni­ben a 13. helyen sprintelt a célba, a csapatversenyt a második kilomé­ternél föladta. A játékok után ki­zárták a válogatottból, mire megfo­gadta, hogy soha többé nem ül ke­rékpárra. Durcás hangulata el­múlt, miután fölébredt benne a céltudatos énje. Csak azért is meg akarta mutatni, hogy képes a lehe­tetlenre, különösen azért, mert a balesete után az orvosok egyszer már teljesen leírták. Élet-halál har­cot vívott a kórházi ágyon, de az élni és versenyezni akarás talpra állította. Ezután megfogadta, egy­szer még nagy sportoló Tesz belőle, akit az egész világ csodálni fog azért, hogy visszatért. Fogadalmát teljesítette. 25 évvel ezelőtt olim­piai bajnok lett. Christian Vieri mindig kapható egy jó átigazolásra, a kérdés csak az: mennyi pénzt hajlandó érte ajánlani az érdeklődő fél. Az Inter Milano 50 millióval csábította el Gólonként másfél milliót ért a három mamutklub számára MARCEL MERČIAK Az osztrák Max Merkel kiváló edző­ként szerzett magának hírnevet a német labdarúgó-bajnokságban. Még nagyobb népszerűségnek ör­vendett az újságírók körében, mert csípős megjegyzései mindig nagy vi­hart kavartak. „Manapság elég, ha valaki eltalálja a labdát. Ne'adj isten gól születik belőle, bárkiből millió­kat érő futballista lehet" - jegyezte meg egyszer. Merkel szavai a 20. század vége felé egyre jobban gondolkodóba ejtik az embert. Tízmilliók röpködnek a le­vegőben, a határ a csillagos ég. Ezt már a FIFA sem nézheti tétlenül, olyannyira, hogy korlátozni szeret­né az átigazolási díjakat. Huszonöt évvel ezelőtt óriási visszhangja volt Johan Cruyff egymilliós szerződésé­nek, amelyet az FC Barcelonával kö­tött, azóta a hat nullával végződő summa a világ legtermészetesebb dolgának számít. Az idei nyáron leggyakrabban az Arsenalt elhagyó Nicolas Anelka ne­vét ragozták Európa-szerte, aki 35,7 millió dollár ellenében a Real Madridnál folytatja. Még nagyobb feltűnést keltett Christian Vieri, aki római mezét (Lazio) a milánói Interére cserélte. A csatársorban megszületett az olasz bajnokság álompárja: a Vieri-Ronaldo duó. Massimo Moratti klubelnök, aki a si­kertelen idény miatt egyszer már le­mondott (majd végül maradásra bírták), a president, aki három edzőcserét élt meg egy szezonban a világ legdrágább átigazolására adta Vieri lesz Lippi csapatának kulcsem­bere, de 19,3 millió dollár sokat vál­toztatott a helyzeten. Az összeget az Atletico Madrid bőkezű elnöke, Jesus Gil y Gil kínálta Vieriért. „Los Colchoneros" le akarta pipálni a Real Madridot és az FC Barcelonát, s ezt a célját Vierivel akarta véghez vinni. Az olasz támadó Juninhoval remek párost alkotott, az ellenfelek védői tisztelték is őket rendesen, de Juninho lába nem bírta sokáig a strapát. Vieri 24 találattal a Primera Division gólkirálya lett, a világbaj­nokságon 5 meccsen 5 gólt lőtt az olasz válogatottban. Ezek után a napnál is világosabb volt, hogy nem lesz könnyű dolga az Atleticonak, ha meg akarja tartani. Gil y Gil azonban mindent megtett volna ér­te. Tengerparti villát, Ferrari Testa­rossát ajándékozott kedvencének, aki a foci vébé előtt igent mondott a szerződésújításra. De akkor jött a Lazio. A 25 éves Vieri nem tudott nemet mondani az ajánlatnak, az Atletico elnöke fájó szívvel kényte­len volt megválni tőle. A Lazio dörzsölte a tenyerét. Már Vieri előtt potom 19,7 millióért megszerezte a River Plate chilei csa­tárát, Marcelo Salast. Vieri és Salas munkájának közös gyümölcse egy KEK-győzelem volt, de a bajnoksá­got az utolsó két fordulóban elveszí­tették az AC Milánnál szemben. Vieri égre-földre esküdözött, hogy nem hagyja el a klubot, de a szavát ezúttal sem tartotta be. Az Inter 50 milliója elég meggyőző érv volt. Az olasz csillag utolsó három átigazolá­sa 97,3 millió dollárt tesz ki, ez idő Salas átigazolásától is sokáig hangos volt a sajtó alatt Vieri összesen 56 gólt szerzett (az éppen aktuális) csapatának. Gó­lonként másfélmillió dollár. „Szük­ségem van arra, hogy végre megál­lapodjam valahol. Az Inter erre a legalkalmasabb klub" - hangoztat­ta, de mint tudjuk, korábban is ha­sonló nézetet vallott. A világ legjobb játékosainak listája megtelt, de meg kell jegyezni, mes­terségesen jött létre. Az értük ki­adott pénz előbb-utóbb megtérül, de a haszon nem feltétlenül jár baj­noki címmel. Ha megnézzük a leg­drágább átigazolások listáját, szem­be tűnik, hogy csak négy esetben szerzett az érintett csapat bajnoki cí­(TA SR-felvételek) met. így járt az FC Barcelona Sony Andersonnal és Rivaldoval (1997/1998), a Manchester United Dwight Yorkkal (1998/1999), az AC Milan Gianluigi Lentinivel (1992/1993) - az ő szerződtetése nagy áttörést jelentett, az AC Torino 21,5 milliót kapott érte. A nagy üzlet mögött a minden hájjal megkent menedzserek és a tehetős klubelnökök állnak. Ú j időket élünk, amikor a siker mindennél többet je­lent. Nem biztos, hogy a labdarúgás számára ez a legjobb irány. Max Merkel szavai ma már lerágott csontnak számítanak, de van ben­nük némi igazság. áldását. Korábban Ronaldóval meg­szerezte ezt a dicsőséget, a brazil csillagért 27,9 millió dollárt tett le az FC Barcelona asztalára. Aztán ta­valy a sevillai Betis túltett rajta: Denilsonért 35 milliót fizetett a Sao Paulónak. Most jött Vieri, és a kék-feketék 50 milliót adtak érte. A világ húsz legdrágább átigazolá­sának listáján Vieri neve háromszor szerepel. Pályafutásának érdekes története van. Csapattársai és edzői Rosszcsontnak becézték, mert so­sem fért a bőrébe. Áradt belőle a magabiztosság és ha balhé volt, ab­ból biztos hogy kivette a részét. Ti­zenhét éves korában a harmadosz­tályú Pratahoz szerződött, attól kezdve évente cserélt klubot. Az ázsiója ezzel egyenes arányban nö­vekedett. A második ligában AC To­rinót, SC Pisát, US Ravennát, a Veneziát és az Atalanta Bergamót járta meg. Három évvel ezelőtt a Juventus edzőjének, Marcello Lippi­nek szúrt szemet a Séria B legtehet­ségesebb csatára és egy percig sem habozott. A friss Bajnokok Ligája­győztes csapatban Vieri több nagy fogás mellett kapott helyet. Vele egyidőben került a torinói együttes­hez Zinedine Zidane és Alen Bok­sics. Jól ment a Juvenak, megvédte bajnoki címét, a BL-ben a döntőig jutott, ahol aztán - egyebek mellett Vieri rövidzárlata miatt - l:3-ra ki­kapott a Borussia Dortmundtól. Úgy voit, hogy a következő idényben Az álompár: Christian Vieri és Ronaldo az Inter Milano szolgálatában Augusztus 17-én ünnepelte Anton Tkáč, Csehszlovákia és Szlovákia legjobb kerék­pározója, pályafutása legem­lékezetesebb eredményének 25. évfordulóját. A montrea­li, fenyőburkolatú pályán el­sőként szerzett világbajnoki címet Csehszlovákiának a pályakerékpározás királyi számában, a repülőverseny­ben. MAREK SVÁTEK A viadal alatt inkább egy vesztes ökölvívó benyomását keltette - a vébé előestéjén, San Sebastianban háromszor leesett biciklijéről, mert szerette volna megelőzni a le­győzhetetlennek tartott francia sprintbajnokot, Daniel Moreiont. Anton a kétségbeesés helyett ösz­szeszorította a fogát, Montrealban pedig bebizonyította: idejében talpra állt. A huszonnegyedik szü­letésnapja várta és egy ígéretes karrier. Két évre rá bemutatkozott a nyári ötkarikás játékokon, ugyancsak Montrealban. Anton Tkáč a második olimpiájá­nak vágott neki, nem akármilyen tervekkel. Barátaival fogadást kö­tött: ha érem nékül tér haza, ko­paszra nyíratja a haját. Az olimpiai városban a csehszlovák kerékpá­rost ismerős pálya fogadta. Csak egy kis újítást végeztek rajta: a fe­lületet kameruni, lakkozott fával burkolták be. Szakemberek szerint ez elsősorban a robbanékony típu­soknak felelt meg, márpedig Tkáč mindenképpen közéjük tartozott. Ezt igazolta a verseny is, már az el­ső forduló után neki volt a leggyor­sabb ideje. Az utolsó kétszázon el­ért 11,19 másodperces ideje nagy respektet váltott ki az ellenfelek­ből. . Smith és Barbosa nem jelen­tett különösebb veszélyt az 1974­es világbajnokra, a nyolcaddön­Az olimpiai bajnoki cím örömei tőben a hazai Singletont és a brit Gaddot rázta le könnyedén, a leg­jobb nyolc között a dán Niels Fredborg is hiába taposta a pedált teljes erejéből, vesztett Tkáč ellen. Hans-Jürgen Geschke, az NDK öreg, rutinos versenyzője már jól megizzasztotta az elődöntőben; olyannyira, hogy a a célfotónak kellett kimondani az „ítéletet. Tkáč számára óriási megkönnyeb­bülést jelentett, hogy ő jutott a fi­náléba. Szüksége is volt a lelki doppingra, a döntőben ugyanis a tízszeres világ-és háromszoros olimpiai bajnok francia Daniel Moreion várta. Ki nevet a végén? ­ez volt a nagy kérdés, a francia szupersztár, vagy a zöldfülű kö­zép-európai éremvadász. Az első menet nem volt igazán kedvező Tkáč számára. Moreion új taktikát választott (talán életében először alkalmazta): ellenfele háta mögül beleerősített, sprintre váltott, majd több mint húszméteres előnyre tett szert. A vert helyzet­ben levő Tkáč nem adta olcsón a bőrét. Ő is rákapcsolt, az utolsó 200 métert 10,78 másodperc alatt tette meg, ami az első helyet jelen­tette. A második futamot Anton el­taktikázta, s ezt a tapasztalt More­Ion kegyetlenül kihasználta. Erre tombolni kezdett a közönség fran­kofon fele, kedvencüket már-már a negyedik olimpiai érmével a nya­kában látva. Moreionnak másnap volt a 32. születésnapja. Nem tit­kolta, a legszebb ajándék az lenne, ha a dobogó legmagasabb fokán állna. 1976. július 24. azonban Anton Tkáč napja volt. A mindent eldöntő harmadik futam után dia­dalittasan borult Jaromír Žák nya­kába: olimpiai bajnok lett. Két évvel később tovább gyarapí­totta éremgyűjteményét. A világ legjobb kerékpározói München­ben randevúztak. Sokak szerint Anton itt nyújtotta pályafutása legjobb teljesítményét. Hiába fen­te fogát az olimpii bajnokra az NDK-beli Hesslich, Drescher és Rasch, Tkáč egyszerűen felülmúl­hatatlan volt. Mindenkit maga mö­gött hagyott és megszerezte máso­dik világbajnoki címét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom